Csókolom nem tudom, észrevettétek-e, közben felnõtt egy generáció, amelynek alig van vagy nincs közvetlen emléke 1989 elõttrõl. Mi vagyunk a ti gyerekeitek. Túl a sokadik leleplezésen, mikor valamelyik nagymenõrõl, kultúrhéroszról, a mai elit tagjáról kiderül, besúgó volt, e generáció helyett magam nevében szeretném mondani: elég volt! Mert nem tehetitek meg velünk, hogy némán élvezve a nektek szánt gyanútlan tisztelet megnyilvánulásait, úgy tesztek, mintha akkor nem történt volna semmi. Mintha ti nem lettetek volna, s ami fontos, nem lennétek még ma is, amik akkor voltatok: árulók. Mert a némaságotok hazugság, megbocsáthatatlan és gyûlöletes bûn. Rosszabb, mint amit elkövettetek hajdanán. Mert ma már senki nem kényszerít benneteket sem kollaborációra, sem takargatásra. Mert nem fenyeget benneteket sem börtön, sem kivégzés. Nincs más mentségetek a hallgatásra, mint saját bûnötök, saját kényelmetek vagy épp azok az elõnyök, amiket a megszólalással elvesztenétek, tehát érdemtelen és jogtalan élveztek. Mert a hallgatással kollaboránsok vagytok ma is, körömszakadtáig véditek azt a rendszert, amelyik zsarolással vagy pénzzel vagy hazafiúi lelkesedésetekre apellálva árulóvá tett titeket. Ez a rendszer nem érdemel védelmet, de a hallgatásotokkal ti sem. A hallgatásotok ellopja tõlem a múltamat. Ami a múltból néha véletlenszerûen kiderül, szánalmas senkikkel vagy összetört öngyilkosokkal van teli. Ebben az országban nem történt meg, de nem is múlik el semmi sem. Itt nem voltak sem nyilasok, sem ÁVH-sok, nem voltak ügynökök, nincs hatalmát átmentett késõ kádári pártelit, itt mindenki csupán áldozat, és most ti is beálltok ebbe a sorba. Ellopjátok a múltat, a múltamat, és ellopjátok a jelent is, újratermelitek e század összes neurotikus, gyáva, megalkuvó hazugságát, és ezért nincs bocsánat. Gyermekkoromban ti tanítottátok: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” Ti már nem emlékeztek, én viszont nem felejtek. S közben szép lassan minden kiderül. Vonuljatok be az általatok írt történelem lapjaira így, ahogy vagytok: sunyin, dicstelenül.
(Bodó Balázs) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése