Miért?

Ma egy éve annak, hogy rá(be)kattantam a blogírásra.Nyomon követhető szépen hogyan csökkent a kezdeti lelkesedésem, ahogy egyre jobban beleláttam a svéd rendszerbe. Igen hamis az a pozitív kép a svéd egészségügyi ellátásról, ahogyan azt otthonról láttuk és gondoltuk.Velünk, magyarokkal ellentétben, dolgoznak is rajta keményen, hogy kifelé jól adják el magukat.Bár tulajdonképpen ez így talán nem is igaz. Maguk is elhiszik, hogy annyira jók. Sok mindenben egyébként tényleg jobbak. Nyilván ez pénz kérdés főleg, de a kutatásokkal, fejlesztésekkel igen jól állnak. A Karolinska Intézet hallatán mindenkiben a csúcsok csúcsának képzete jelenik meg. DE - mi van odalent? Az átlag ember vajon hozzáfér-e a színvonalas egészségügyi ellátásához? Erre mindenki kaphatott, kaphat választ, aki végig olvassa a blogomat.

Azt mondják sokat morgok. Miért nem maradtam akkor otthon, vagy miért nem megyek vissza? Tényleg miért is nem? Mi volt annyira rossz otthon? Nézzük! Ha az ember tudja meddig kell még tűrnie hogy fát vágjanak a hátán, akkor kibírja.Mi van azonban akkor, ha nem látjuk az alagút végét, sőt az egyre hosszabb és sötétebb lesz? Akkor bizony eljut oda, hogy feladja és pakolni kezd. Egyedülállóként lehet vállalni a mártír szerepet, lehet a végletekig feszíteni a húrt, bevállalni, hogy nagy valószínűséggel 10 évvel hamarabb fogsz meghalni orvosként mint az átlag magyar (akinek mint tudjuk, az európai társaihoz képest így is jóval kevesebb van megírva a nagykönyvben), de 3 gyerekkel felelősséggel ezt már nem lehet tenni.

Vívódtam a külföldi munkán sokat. Cserben hagyhatom-e betegeimet? Aztán valaki egyszer kinyitotta szemem. Azt mondta, értsem már meg végre, nem nekem van ellátási kötelezettségem, hanem az államnak. Sőt ,ha sokan elmennek, akkor talán előbb-utóbb muszáj lesz itthon is csinálni végre valami értelmeset, hasznosat. Ha tűrűnk mint birkák még tovább romlik a helyzet. Az én kötelezettségem, hogy a jogos (és nem több) munkaidőben, a tudásomnak megfelelő legmagasabb szinten és a legpozitívabb hozzáállással (fáradság miatti morgás nem számít bele) végezzem el a munkámat. Slussz, ennyi nem több. Tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy ezt megtettem. Sajnos a politikusok kényükre kedvükre használják céljaiknak megfelelően az egészségügyet, csatatérré változtatva azt. A média pedig (ki tudja milyen érdekből) több évtizede egymás ellen hangolja a betegeket és az orvosokat. Az orvosnak és a betegeknek azonos oldalon kellene állniuk és végre kiharcolni a politika mentes egészségügyet, ami csak a szakma szabályait veszi figyelembe. Itt az ideje, hogy politika végre huzzon el a francba! Nem állok sem a jobb, sem a bal oldalon. Utálom mind a kettőt. Lényegi változás soha nem történt a kormányváltások alatt. A választások előtt ígértek fűt-fát, aztán helyette csak a folyamatos lenyúlások, elvonások által az egészségügy teljes térdre kényszerítése, derékba törése lett az eredmény. Az emberek pedig még mindig nem látnak az orruknál tovább. Még mindig fel lehet korbácsolni az indulatokat a csontig lerágott hálapénz témával. Odáig fajult a helyzet, hogy a felhergelt népség veri az orvosokat. Még jó hogy ezt nem vártam meg!

Vegyük már tudomásul, a hálapénz nem az orvosok találmánya! Az 50-es évek politikájának szüleménye, ami azóta is a politikai manipuláció legfőbb eszköze. A hálapénznek a betegek mellett az orvosok a legfőbb áldozatai. Több ezer magyar orvos dolgozik külföldön úgy, hogy eszébe sem jutnak már azok az idők, amikor csak a hálapénzből tudott hónap végén a kölykeinek enni adni. Kell a fenének, nagyon jól elvagyunk nélküle, sőt igazi megkönnyebbülés!

Egy kis emlékeztető azért a régi szép időkre.( Ez egy igazi lyukas garas, amit Babik Barna évfolyamtitkárunk kreativitásának köszönhetően kaptunk a 25 éves évfolyamtalálkozonkón szeptemberben) Élénkek még az emlékeim, amikor nem is olyan nagyon régen, egy banktól 300 000 Ft kölcsönt akartam felvenni, hogy a Trabantomat lecseréljem egy 10 éves nyugati roncsra és elhajtottak a susnyásba. Meg arra amikor a szegedi Opel szalonban a kezdetben mézes-mázas eladó szó nélkül sarkon fordult és otthagyott a szalon közepén állva, amikor rákérdeztem az orvos kamarai kedvezményre. (a vastag bukszát az asztalra dobó kisebbségnek viszont azonnal széket nyomtak a feneke alá és rohantak cicababák a kávéval) Ők nyilván valós adatokra támaszkodva ítélik meg a kedves kuncsaft hitelképességét és nem a média véres szájú cikkeiből tájékozódnak.A hálapénz nevű ördögi kör megszakításának azonban csak egy módja van és ez nem az orvosok kezében van. Akinek lehetősége volna megoldani, az meg nem akarja.Mindig szerettem a matekot, hát most számokban is elmondom mi franc bajom volt az otthoni élettel.

23 év otthon a magyar egészségügyben

Átlag havi 6 ügyelet, néha 10, ezért szabadságot nem számolok bele.1656 éjszakát töltöttem éjszakai ügyeletben eddig az életemből .1656x nem adták ki a kötelező pihenő időmet másnap (munka törvénykönyve írja elő.)15 évvel dolgoztam eddig többet, mint az, aki csak napi 8 órát dolgozott.Nem mehetek előbb nyugdíjba ennek fejében.50 %-t fizették csak ki a törvény által előirt ügyeleti díjnak.Ezt is csak azért mert állandó felvételes, kiemelt ügyeletet csináltunk. A nem felvételes osztályokon ügyelő kollegáknak csak a 25%-t.15476 ki nem fizetett ügyeleti óra (havi 4 hétköznap és 2 hétvége)7.2 év ingyen munka (napi 8 órás munkaidővel számolva az átláthatóság érdekében, de mint tudjuk ennek nagy része éjszakai munka volt)552 szombat, vagy vasárnap, amit nem a családommal töltöttem.Felhívnám a figyelmet arra, hogy a 2004-es EU csatlakozás óta az évi 200 órás túlmunkát engedélyező szabályt többszörösen megszegve évi 1344 óra túlmunkám volt.

Az igaz, hogy sok egyéb diplomást is nagyon alul fizetnek (az én családomban is vannak pedagógusok), de nincs még egy olyan foglalkozási csoport a diplomások körében Magyarországon, akit ilyen aljas és szemét módon kihasználnak immáron sok évtizede. Az alagút vége pedig egyre messzebb kerül.

Miért?
Hát ezért.