Szcenáriumok az egészségügy jövöjére

2009. 01. 23.

Az V. Delphi-tanulmány három különbözö szcenáriumot bocsát vitára. Ezek három különbözö vezérelvböl indulnak ki: Az A szcenáriumban a szolgáltatók szabályozzák a betegek ellátását. A B szcenárium az államot látja felelösnek. A C szcenárium a biztosítottakat vonja be a saját felelösségbe. Az elsö négy Delphi-tanulmányban téziseket dolgoztak ki, amelyek kiinduló hipotézisek lettek az ötödik tanulmányhoz:

- A jövöben sok innováció fog rendelkezésre állni.

- Az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet a demográfiai fejlödés, de mindenekelött az innovációk miatt is jelentösen emelkedni fog.

- Mindkét fejlödés a kötelezö betegbiztosítás egészségügyi rendszerét erös nyomás alá fogja helyezni.

Ahhoz, hogy a kiinduló hipotézisben leírt kihívásokat leküzdjék, három lehetöség van:

- a finanszírozás illetve a finanszírozási struktúrák megváltoztathatók

- az egészségügy hatékonysága emelhetö

- változások következhetnek be a kötelezö betegbiztosítás által fizetett szolgáltatások terjedelmében és biztosítási igényekben.

Itt nincs vagy-vagy, hanem egy is-is. „A politika mindig azt hiszi, hogy elég a hatékonyságot emelni a rendszerben – mondja prof. Jürgen Nasem egészségügyi szakértö és minden biztosított, mint azelött, minden szolgáltatást megkaphat. „Bizonyára igaz, hogy még vannak gazdaságossági tartalékok, de kétlem, hogy egyedül ezzel leküzdhetnénk a demográfiai és az orvostudományi-technikai haladás dinamikáját” jelentette ki. Mindenesetre már ma sincs úgy, hogy mindenki mindent megkap. A kötelezö kasszák szolgáltatási katalógusával való kritikus bánásmód szükséges. Alapjában véve három lényeges kérdésröl van szó, amelyeket a jövö számára meg kell oldani:

- hogyan lesz biztosítva az orvosi haladás és a magas kezelési minöség?

- hogyan fogják garantálni a polgárok számára a rendszer finanszírozását és az innovatív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést?

- mi a helyes egyensúly a szolidaritás és a saját felelösség között?

A szcenáriumok

Az A szcenáriumban az egészségügyi ellátást túlnyomóan az un. elsödleges ellátási központokon keresztül szabályozzák. Ezek a fö kiindulási helyek a biztosítottak számára, szabályozzák útjukat az egészségügyi rendszeren keresztül a szakorvoshoz, a kórházban és vállalják a költségvetési felelösséget is minden betegért, akik náluk beiratkoznak. Hogy alkalmaznak-e innovációkat és mikor, itt ugyancsak az orvosok döntik el. A rendszert itt a költségvetési felelösségen és a különbözö ellátási formák versenyén keresztül szabályozzák. A biztosítottaknak továbbra is választása van a különbözö elsödleges ellátási központok és a normál ellátás között. Ismét van egy paritásos, jövedelemfüggö alap-járuláktétel, minden betegpénztárnak kell kiegészítö díjazásokat kell szedniük. Mint ma is, van egy kötelezö betegbiztosítási és egy magán betegbiztosítási rendszer.

A B szcenáriumban az állam szabályoz. A kötelezö betegbiztosítás szolgáltatási csomagja báziskatalógussá válik, ami költség-haszon elemzések révén törvényileg megállapított költséghatékonysági kritériumhoz van kapcsolva. A kizárt szolgáltatások adóval támogatott kiegészítö biztosításokkal vehetök igénybe. A közösségi tarifán kívül vannak tehát egyéni tarifák kiegészítö biztosításokkal a magán betegpénztárak elvei szerint. Egy ilyen tarifa megkötését adóilag támogatják. A szolgáltatás továbbfejlesztésénél a legmagasabb evidencia kritériumokat alkalmazzák. A kiegészítö költségeknek a kiegészítö haszonhoz való aránya nem haladhat meg egy törvényesen megállapított küszöbértéket. Ennek az lesz a következménye, hogy az innovációk idöben késlekedve kerülnek a rendszerbe.

A C szcenáriumban a polgárok saját felelösségének van lényeges szerepe. A még mindig törvényileg garantált biztonsági igény itt csak egy absztrakt törvényi elöirányzat, amely kimondja, hogy minden orvosilag szükséges és az egyetemi orvoslás által elismert kezelést fizetnek és a biztosítottak keresletét is a biztosító vállalatok kínálata révén alakítják ki. Ennek központja egy morbiditásorientált kockázati struktúrakiegyenlítés. A biztosítók az absztrakt biztosítási igényen felül szerzödéseiket szabadon alakíthatják ki. Szerzödéskötési kényszer van. A kötelezö betegbiztosítást itt egy magán biztosítási rendszerré alakítják át (kölcsönös biztosítási egyesület). Az önigazgatást megszüntetik. Van egy kockázattól független fejkvóta és vállalatok szerint különbözö tarifák. Ahhoz, hogy a kockázatszelekciót elkerüljék, van egy morbiditási struktúrakiegyenlítés.

A vitát most kell kezdeni

A szcienáriumok vitája megmutatja, hogy az egyes képviselök mit akarnak a rendszerben, milyen szerepet szeretnének játszani. Mindenekelött egy müködö verseny és a választási lehetöség talál sok szimpátiára. A megkérdezettek többsége ítélte meg pozitívan egy közösségi biztosítás bevezetését, a C szcenáriumban az állami szabályozás lényeges csökkenését és a biztosítottak cselekvési játékterének bövítését üdvözölték. Bár a szcenáriumok általában keverhetök, abból kell kiindulni, hogy amit az egyik akar, azt a másiknak szeretnie kell, minden jó sosincs együtt. A tanulmány kiadói a szcenáriumok élénk vitáját remélik. 2020 már nincs túl messze. Lesz idö, hogy rövidesen megegyezzünk azokban az alapelvekben, amelyeknek holnap kell érvényesülniük.

(Tömörítvény)

https://www.doki.net/tarsasag/mok//hirek.aspx?nid=7773