Magisztérium

2010. május 30.

Tavaly novemberben az arizonai Phoenix városának Szent József kórházába szállítottak egy 27 éves nőt. A négy gyermekes családanya 11 hetes terhes volt. A terhesség azonban szívelégtelenséget okozott. Az orvosok megállapították, hogy a beteg csak akkor marad életben, ha a terhességet azonnal megszakítják. Nem volt idő arra, hogy a beteget másik kórházba szállítsák.

A Szent József kórház azonban katolikus intézmény, és a Katolikus egyház álláspontja szerint az élet szent: ilyen esetekben hagyni kell a várandós nőt (és a magzatot) meghalni. Az abortusz még akkor sem megengedett, ha a terhesség életveszélyt okoz. A kórház etikai bizottságában az egyházat képviselő Margaret McBride nővér — az Irgalmas nővérek rendjének tagja — azonban hozzájárult a terhességmegszakításhoz. Az abortuszt végrehajtották. A páciens nem sokkal később hazatérhetett négy gyermekéhez. A Katolikus egyház pedig példás gyorsasággal és szigorral eljárva kiátkozta McBride nővért.

A kiátkozás — hivatalosan kiközösítés — a legsúlyosabb büntetés, ami egy hívőt érhet. A kiközösített ugyan jelen lehet, de nem vehet részt szentmisén, nem viselhet egyházi hivatalt és nem veheti fel a szentségeket. Az utóbbi pedig a hívők számára az üdvözülés szükséges feltétele. Közérthetőbben: a kiközösített a pokolba kerül.

Az esetre reagálva akadt olyan bioetikus, aki azt javasolta terhes nőknek, hogy mindenáron kerüljék el a katolikus kórházakat. Ezek ugyanis adott esetben súlyos, életveszélyes kockázatot jelentenek.

McBride nővér esete nem egyedi. Ugyancsak tavaly egy kilenc éves brazil kislány ikrekkel teherbe esett, miután a nevelőapja megerőszakolta. A rendőrség szerint a kislányt a nevelőapa éveken keresztül molesztálta. A kilenc éves gyerek képtelen lett volna kihordani az ikreket; ha nem szakítják meg a terhességet, mind a gyerek, mind a magzatok meghaltak volna. A kislány anyja beleegyezett a terhességmegszakításba. A Vatikán megpróbálta megakadályozni az abortuszt. Amikor ez nem sikerült, mind a kislány anyját, mind a műtétet végrehajtó orvosokat kiátkozták. A négy hónapos terhes kislányt kiskorúságára való tekintettel az egyház nagyvonalúan megkímélte ettől a büntetéstől. A kislányt megerőszakoló nevelőapa semmiféle egyházi büntetésben sem részesült.

Mindeközben az egyház egyetlen pedofil papot sem közösített ki. Nem volt olyan eset, hogy pedofíliával vádolt papot átadtak volna a világi hatóságoknak. Húsvétkor a Vatikán a pápa után legmagasabb rangú tisztviselője „kicsinyes pletykának” minősítette a pedofilbotrányokat. 2003-ban nyilvánosságra került egy 1962-es keltezésű, titkos vatikáni dokumentum, ami a pedofil ügyek titokban tartására szólította fel a világ minden püspökét. Az utasítás szerint az áldozatokat rá kell venni, hogy hallgatási fogadalmat tegyenek, azokat pedig, akik nyilvánosságra hozzák az ilyen ügyeket, ki kell közösíteni. Hogy világos legyen: nem azokat, akik elkövetik ezeket a bűncselekményeket. Azokat kell kiközösíteni, akik nem titkolják és tussolják el ezeket az ügyeket.

A Katolikus egyház fél évszázada tud a pedofil bűncselekményekről. Ötven éven keresztül a legfontosabb célja az ilyen ügyek eltussolása volt.

Képzeljük el, hogyan születnek az ilyen döntések. Díszes terem egy vatikáni palotában. A mennyezeten freskók, a falakon szentek mártírhalálát ábrázoló festmények. A napfényt nehéz függönyök zárják ki a teremből. Az asztal körül komor arcú, zord méltóságok. Kizárólag férfiak. Nemzetközi összeesküvést szőnek a pedofil-ügyek eltitkolása érdekében. Hátra van még a négy gyermekes családanya és a megerőszakolt kislány ügye. Az ítélet egyértelmű: kiátkozás. Ellenvetés nincs.

Ezek az emberek valami középkori, sötét és embertelen, párhuzamos univerzumban élnek. Íme, a Magisztérium világa.

http://bioetikablog.hu/