Alkotmányos aggályok

http://bioetikablog.hu/

2011. április 16.

Magyarországnak néhány napon belül új alkotmánya lesz. Az alkotmánytervezettel kapcsolatos jogi és filozófiai problémákat nálam hozzáértőbbek már elemezték. Mivel ez nem politikai blog, az ilyesmi nem is tartozik ide. Némileg meghökkentő módon azonban az új alkotmány bioetikai kérdésekben is állást foglal. Az elkövetkező évek izgalmas feladata lesz kibogozni, hogyan értelmezzük az alkotmánynak ezeket a passzusait.

A magzati élet védelméről szóló rész már eddig is nagy port vert fel. Az új alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezetének II. cikke szerint:

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Elég nehéz dolga lesz az alkotmánybíróknak, amikor majd ezt a cikkelyt értelmezni próbálják. Első olvasatra nyilvánvalónak tűnik, hogy az alkotmányozó szerint a fogantatástól kezdve mindenkinek joga van az életre. Így tehát egyaránt alkotmányellenes az abortusz, a lombikbébi-kezelés (hiszen több embriót hoznak létre, mint amennyit beültetnek), az embrionális őssejtkutatás (mert az őssejteket embriókból nyerik ki), illetve a fogamzásgátlás egyes formái.

Ez a probléma természetesen már másoknak is feltűnt. Ugyanakkor lehetséges ennek a rendelkezésnek egy másik olvasata is. Eszerint az alkotmány nem mondja ki konkrétan, hogy a magzat ember (pontosabban: személy). A „magzati élet védelme” nem feltétlenül vonja magával az abortusz betiltását — vonatkozhat ehelyett például a terhességgondozásra is, amit senkinek sincs oka kifogásolni.

Ez esetben persze nem világos, hogy mi köze a magzati élet védelmének az emberi méltósághoz. Mit keres a deklaráció ebben a cikkelyben?

Az új alaptörvény védelmezői mondhatják erre, hogy máshol sem összeegyeztethetetlen az élethez való jog és az abortusz liberális szabályozása. A német alkotmánybíróság például egy döntésében kimondta, hogy az abortusz összeegyeztethetetlen a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye 2. cikkének 2. bekezdésével, amely szerint mindenkinek joga van az élethez. Ráadásul a német alkotmány nem is említi a magzatot ezen a helyen. A német abortusz-szabályozás azonban nem sokkal szigorúbb, mint a magyar.

De naivitás lenne azt gondolni, hogy az alkotmányozó csak holmi gesztusként csempészte ezt a félmondatot a szövegbe. Egyes kormánypárti politikusok nem is titkolják ezt: „hiszem azt, hogy — bár ez most sem a KDNP, sem a kormány számára nem kitűzött cél — pár éven belül új abortusztörvény fog születni” — nyilatkozta egy kereszténydemokrata képviselő. Semjén Zsolt szerint pedig „ma a társadalom nem fogad el egy abortuszszigorításos jogszabályt, tehát ilyen törvénymódosítás kezdeményezése akkor reális, ha ennek a szükségességéről, jóságáról és ésszerűségéről a társadalmat meg tudjuk győzni”.

(Mellesleg: kissé furcsa az a hozzáállás, miszerint előbb rögzítünk valamit az alaptörvényben, majd meggyőzzük a társadalmat annak ésszerűségéről. Nem fordítva kellene ezt? És mi van, ha a meggyőzés nem sikerül?)

Ami engem illet, izgatottan várom az abortusz szigorításának „jóságáról” szóló kormányzati érvelést. Vajon milyen új érvvel fognak előállni, ami meggyőzi a terhességmegszakítást alapvetően személyes döntésnek tekintő közvéleményt? Amit eddig bemutattak, az meggyőző érvnek igencsak kevés: az idei költségvetésben kétharmaddal csökkentek az abortuszokra szánt források, a kereszténydemokraták pedig „magzati korukat élő embertársainkra” újabban mint „a leginkább jogfosztott és kiszolgáltatott kisebbség” hivatkoznak. Nem túl eredeti — egyszerűen lekopiztak egy amerikai ötletet.

*

De vannak meghökkentőbb, egészen szürreális rendelkezések is az új alkotmányban.

Itt van például a Szabadság és felelősség fejezet III. cikkének 3. bekezdése:

Tilos az emberi faj nemesítését célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedek másolása.

Az még csak érthető, hogy az alkotmányozó tiltja a szervkereskedelmet — bár, mint már írtam, a tiltás egyenes következményeként rengeteg beteg hal meg, mielőtt új szervhez jutna. De miért tartja fontosnak az alkotmányozó egy ma még alig létező technológia, a klónozás tiltását?

A klónozás, a közhiedelemmel ellentétben, nem zombiszerű ember-másolatok létrehozását jelenti. (Ez csak buta hollywoodi filmekben van így.)

A terápiás vagy kísérleti klónozás az embrionális őssejtkutatásban használt eljárás őssejtek kinyerésére. Nálunk mostantól ez tilos. Érdekes lesz, amikor a rendőrség kommandósai megrohamozzák a magyarországi kutatólaboratóriumokat és bilincsbe verve hurcolják el az alkotmánysértő biológusokat. Az sem lesz semmi, amikor a szakembereknek kutatási terveket kell elbírálniuk. Komoly arccal le kell írniuk majd a bírálatban: „a benyújtott kutatási terv ígéretes, de az alkotmányba ütközik”. Magyarországon mostantól befellegzett a regeneratív gyógyászati kutatásoknak. Ez akkora ökörség, hogy szinte már fáj.

Az alkotmányozó talán a reprodukciós célú klónozásra gondolt. Ez a — ma még — biztonságos formájában nem létező technológia meddő pároknak jelenthet lehetőséget arra, hogy olyan gyerekük legyen, aki legalább az egyik partnernek biológiai „rokona”. A reprodukciós célú klónozás nem sokban különbözik más meddőségi kezelésektől — mint például a lombikbébi-kezelés (bár, mint fentebb láttuk, gyaníthatóan ezt sem szereti az alkotmányozó).

Egyébként mindannyian ismerünk emberi klónokat: egypetéjű ikreknek hívják őket. Az ő esetükben a klónozás természetes úton történt.

Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ezt a bekezdést valami elképesztően tájékozatlan, ostoba jogász fogalmazta, aki arra sem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen, mit is készül betiltani.

Végül pedig itt van „emberi faj nemesítése”. Csak találgatni lehet, hogy ez mit jelent. Az alkotmányozó talán a náci eugenika-programokra gondolt: a genetikailag „silány” egyedek erőszakos kiszelektálására a társadalomból. Bár örvendetes, hogy az alkotmányozó ilyen távoli veszélyektől is óvni próbál minket, nem tudok arról, hogy bárki ilyen módon próbálná „nemesíteni” a magyar társadalmat.

A „nemesítés” jelenleg relevánsabb formái a génmódosítás és a biotechnológia orvosi felhasználása. Ide olyan rémületes dolgok tartoznak, mint például a személyre szabott genetikai tesztek, a születés előtti génsebészet vagy a regeneratív gyógyászat. Ezekkel olyan szörnyű dolgokat lehet elérni, mint az egyes betegségek kockázatának csökkentése, a genetikai eredetű fogyatékosságok kiküszöbölése, vagy a várható élettartam növelése. Nálunk mostantól az ilyesmi tilos.

Alkotmánybíró legyen a talpán, aki ezt a sok sületlenséget értelmezni tudja — pedig összesen csak két mondatot elemeztünk az új alkotmányból. Érdekes időknek nézünk elébe.

Forrás: http://bioetikablog.hu/