GONDOLATOK ........

2011.03.14.

Magyarország kis, beszűkült, előítéletes ország. Egymás iránti megvetés, gyűlölködés, uszítás van a közéletben, sajnos. A magán szférában pedig rossz szomszédságok, kompromisszumképtelenség, a minden szokatlant kivont karddal támadó és elítélő emberek.

Saját utamat járom akkor is, ha ez nem mindenkinek szimpatikus. Ők azok, akik az önállóan gondolkodóak szívesen, méltatlanul mellőzni akarják, de ez engem igazából nem érint, nem érdekel. Ha nem így lenne, jelentelenül tennék ez ellen, például barátkoznék bizonyos emberekkel és alkalmazkodnék bizonyos csoportokhoz.

Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk előestéjén nem akarok ünneprontó lenni, de álszent, de demagóg sem. ’48-as hőseink vajon egy ilyen világról álmodoztak-e? Egy megrontott, megkeseredett országért akarták-e vérüket hullatni, életüket feláldozni? Gondolom a rémálmaikban sem fordult elő a napjainkra jellemző önzés, közömbösség, értelmi- érzelmi és lelki elsivárosodás. Úgy érzem, hogy a forradalom dicsőségeit és iránymutatásait ma is sokan az érdekeik szerint manipulálják, átpolitizálják.

Kirekesztődtek az éhezők, nyomorgók, a perifériákra kerültek, a kilátástalanul a jövőbe tekintők, pedig ők is tisztelik és megbecsülik az 1848-as forradalmat. Meghajtják a fejüket a szabadságharc dicső cselekedetei előtt, de üres hassal nincs kedve a 3 millió koldusnak tapsolni.

Nem fognak nyalakodni a gátlástalanoknak, nem fogják ünnepelni a demagógokat, nem fognak hallgatni az elvtelenekre, az önzőkre, a fele baráti szeretetett kiárusítókra, a hazafiságot manipulálókra.

Milyen messzire kerültünk a forradalomban megfogalmazott elvárható gondolkodásról és viselkedésről? Szerettem volna sokakkal együtt a rendszerváltás után, ha valóságos társadalmi- politikai megújulás valósul meg nálunk is. Mert ez a kapitalizmus, ami most van nem a szívügyem. Mit javasolok, szeretnék az elkövetkező években, hogy otthon érezzem magamat?

Valósítjuk meg az egyénnel szembeni önzetlen humanitást, gyógyítsuk meg társadalmi- szociális- politikai devianciákat. Ne a különbségeket hangsúlyozzuk, hanem a hiteles elvárások megvalósításokra törekedjünk, de sohasem elvtelenekkel és elvtelenül.

Akarjuk, merjük a változtatást, cselekedjünk együtt egy jobb jövőért 1848 szellemében, egy csendes forradalomban. Felemelkedésünknek csak ez lehet a záloga!

Dr. Salamon Sándor

Bodrogköz

Idős betegeim vallásos hite

2011.03.01.

Bevezetés

Vidéki praxisomban az elmúlt évtizedekben, elsősorban az időseknél igen gyakran találkoztam a hithez való közeledéssel, ragaszkodással. Ez valószínűleg a neveltetésükből, az életmódjukból adódott. Elmondásuk szerint, tudatosan törekedtek a hit által előírt, elvárt emberséges viselkedésre, az önzetlenségre. A korábban ateisták, illetve a közömbösek is hitelesebbé igyekeztek válni, azaz valamilyen mértékben hívőkké lettek. Igaz az utóbbiak nem feltétlenül ragaszkodtak az egyházi dogmákhoz, de mindig alkalmazkodtak az előírásokhoz, a hit normáihoz. Valamennyien szükségét érezték a test, a szellem és a hit egyensúlya megteremtésének.

Tapasztalataimat kívánom közreadni, hangsúlyozva a hit kiegészítő (de nem mellékes) szerepét a gyógyító munkánk során. Úgy gondolom, hogy elsősorban a „nehéz esetekben” fontos a helyes megítélés szerepe. A hit sokszor a gyógyulást segítő katalizátor, mert pozitív személyiségformáló hatással bír. Az viszont tény, hogy funkcióit alul- vagy túlértékelni egyformán hiba. Másrészről a létezését, empatikus moderátor hatásait vitatni igazságtalan lenne. Ezért vállaltam a publikálást, kitéve magamat emocionális kritikáknak is.

A vizsgált praxis

Borsod- Abaúj-Zemplén megye keleti peremén, a Bodrogköz keleti végén, apróbb falvakban és tanyákon gyógyítok. A Bodrogköz önkormányzatai forrás hiányosak, ritkán egészségügy-pártiak, sokszor értelmiség ellenesek. A terület a civil, az egyházi karitatív szervezetek számára is marginális, a politika számára egyenesen elfelejtett. Mindezekből adódik, hogy az egészségügyi ellátás színvonala az itt gyógyítók hivatástudata által emelkedett. Betegeim ezt tudták és ma is vallják, csak ránk számíthatnak. Természetesen minden lehetőséget meg is ragadtunk. Így a pályázatokkal elnyert anyagaink segítségével fejlesztettük a műszerparkunkat.

Praxisunkban az átlag életkor 62 év és ez fokozatosan növekszik. Betegeink életkori kiszolgáltatottságát olyan mértékben sikerült csökkenteni, hogy morbiditási-mortalitási eredményeink jobbak az uniós átlagnál. Úgy gondolom, ebben fontos szerepe volt emberséges viselkedésünknek, szakmai következetességünknek és annak, hogy mindenkor szociális-medicinális és erkölcsi biztonságot tudunk nyújtani. Betegeink az évek során egyre nyitottabbá váltak, nőtt az önbizalmuk és optimizmusuk. Nem utolsósorban javuló kommunikáció mellett, fokozódott a cselekvő aktivitásuk is.

Megtisztelő őszinteségükkel soha sem éltünk vissza, jogaikat megbecsültük, szükség szerint meg is védtük, hitüket nem befolyásoltuk. Kihangsúlyoznánk a közösségi szellem megmaradását, a családi anamnézisekből kideríthető neveltetési sajátságokat, kötödéseket.

Nemzetközi tapasztalatok és a vizsgálatom szempontjai

Elsősorban az angolszászok foglalkoztak a hit és a beteg illetve a hit és a gyógyítás kapcsolatával. Sok ezer publikáció, több száz monográfia, könyv és számtalan kongresszus, kerek asztal-beszélgetés témája volt. Néhányat emeltem ki, figyelem felkeltés céljából. Így Idler és Kash közel szászezres populációnál végzett tíz éves követéses vizsgálatát. Strowbridge és Friedlander „ISZB+Hypertonia” miatt gondozott betegeit, ahol a hithez közeledőknél 20%-kal csökkent a letalitás és 80%-kal kevesebb szövődmény fordult elő. Utalok Byrd és Oxmann összehasonlító vizsgálatai is.
Tíz év alatt gyűlt össze , nem válogatott beteganyagom és után követés mellett, az alábbiak a tapasztalataim. Az értékelésnél természetesen figyelembe vettem a nemzetközi ajánlásokat.


A vizsgálataim szempontjai:

1. Kötődés a hithez aktívan – cselekvően vagy passzívan, a szokások alapján.
2. A betegségek lefolyása és a hithez való kötődés.
3. A szociális hatások: az életkor, jövedelem, iskolázottság és a társkapcsolatok.
4. A medicinális hatások: dohányzás, alkoholfogyasztás, gyógyszerszedések.
5. A pszicho szociális motivációk: a szociális okok, pszichiátriai kórképek.

Reverzibilis kommunikáció és empatikus compliance mellett, betegeim mindig őszintén tájékoztattak a hithez való kapcsolatukról is. A kórképek lefolyását így a hitéletük függvényében is követhettem. Nyilvánvalóan a szociális hatások kombinálódtak egyes betegeimnél. Idős korban számos pszichiátriai kórkép gyakrabban fordult elő, sokszor együttesen is , aminek megvannak a maga gerontológiai okai is.

Tapasztalataim

Idősödő betegeim kötődése a hithez folyamatosan növekvő. Ezt nem befolyásolták a jövedelem, az iskolázottság, de fokozta az életkor, a társkapcsolatok hiánya, a medicinális hatások illetve a pszicho szociális motivációk. A hithez való kötődés segített a káros szenvedélyekről való leszokásban, a pszichiátriai kórképek emberibb elviselésében, értelmes életcélok kitűzésében és az egészségesebb életmód kialakításában. Minőségi változásokkal találkoztam! Visszanyerték tartásukat, testi- lelki harmóniájukat. Érvényesült a „coping mechanizmus” , jellemzővé vált a humanista optimizmus.

Orvos etikai álláspontom

Elfogadom Sloan véleményét, amely szerint a háziorvos ismerje fel és korrekt mérlegeléssel használja ezen lehetőséget is. A terápiás compliance és a betegségek hittel való elfogadása a gyógyító felelőssége és a gyógyulást keresők lehetősége. Sohasem felejtkezzünk el arról, hogy „néha gyógyítani, gyakran csillapítani és mindig vigasztalnunk kell”. Ezek is az elő feltételei a hivatásunknak, a gyógyítók hitelességének.

A morális attitűdök felett érzett aggodalom, az orvosi szociológia és viselkedés tudomány jellegzetességei közé tartoznak. Nyilvánvalóan számtalanszor előfordul munkánk során, hogy szakmai vagy emberi kétségeink vannak. Vajon mindent meg tettünk? Tisztességesen együttműködtünk? Tudásunkat és eszközeinket, tapasztalatainkat célszerűen használtuk?. stb.

A táplálkozás, a test mozgás, a szexualitás, mind az intimitás, a személyiségjogok területeit is érintik. Ezekhez hasonlóan a hit is a gyógyítás forrása illetve célpontja. Ezért gondolom úgy, hogy nem hibázunk, amikor nem öncélúan alkalmazzuk, hanem azért , hogy betegeink testileg - lelkileg emberek maradjanak, míg itt élnek közöttünk.

Következtetéseim

Az időskorhoz gyakran társulnak betegségek és a szenvedés. A hit a praxisomban az időseimnél az elzártságból való kitörés egyik lehetőségét teremtette meg. Így ösztönzést adott a gyógyulásra! Felemelő, betegségekből kiemelő, vigaszt nyújtó számtalan esetben a gyógyulást keresőknek.

Dr. Salamon Sándor

Bodrogköz

---

AZ ÖKOLÓGIAI ORVOSLÁSRÓL

2011.02.24.

Bevezetés

Amikor gondolataimat megosztom az ökológiai orvoslásról, az eredményeket és elégedetlenségeimet is megfogalmazom. A kuratív medicina szenzációs eredményei sokunkat lenyűgöznek, néhányunkat talán meg is téveszthetnek: Arra gondoltunk, hogy a csúcstechnológiák, a kiválóan képzett szakemberszám és ismeretminőség garancia a továbbfejlődésre. En ezt „vulgáris” leegyszerűsítésnek tartom! Az ellátás említett formája alig érzékeny napjaink számtalan népegészségügyi problémájára. ( A Földünkön milliókat érintő fertőző betegségekre, mint a malária, lepra, a bilhariázis stb., a minőségi éhezésre és az alultápláltságra, az AIDS-re gondolok.)

Hajlamosak vagyunk elhallgatni, hogy a fejlett országokban kialakult gyógyítás lelki ismereti és szemléleti válsága. Sajnos gyakran hallunk az ún. „medical nemezisről”, azaz az orvosok alig kontrollált hatalmáról, a klikkszerű érdekvédelemről vagy a profitéhségről!

A rendszerváltás medicinális eredményeit csak az örök elégedetlenek vitathatják. Kétségtelen, viszont kevesebb szót ejtünk az egészségvédelemről, a betegség megelőzésről, az egészségnevelésről és magatartásról. Itt még kidolgozás alatt állnak a protokollok. A szakma átalakulása és a betegek tudatformálása lassan alakulgat. A népjóléti program csak az alapokat rakhatja le és az Európai Uniós kompatibilitás pedig felgyorsíthatja reformjainkat ezeken a területeken is.

Természetesen a betegek és a betegségeik nem várhatnak a felzárkózó egészségügyre! Megértem őket! Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy anyagi lehetőségeink végesek, és évtizedek lemaradását pótolni egyik napról a másikra nem lehet.

Mindennapjaink, lehetőségeink

Nehezen, de elviseljük a mindennapi életből beszűrődő intoleranciát. Ugyanakkor nem tudjuk megfelelően kezelni honfitársaink hiányos egészségügyi kultúráját. Sokan feleslegesnek érzik a felvilágosítást és a betegségmegelőzést. Ezért is olyan nehéz eredményeket elérni az egészségvédelemben. Generációnyi időre is szükség lesz, hogy a fő gondunk „csak” az egészségmegtartás legyen! Levendel László szavai jutnak az eszembe: „A bajmegállapítás, a gyógyulás keresése a mindenki által igényelt megelőzéssel és gondozással a humanista orvosláshoz vezethet”! Ifjú kollégáimnak kívánom, hogy el- és megérjék! (Természetesen a kezdeti eredményeket valamennyien szeretnénk látni.) Úgy gondolom, polgártársaink bizalmát megnyerve, türelemmel és idővel elérhetjük, hogy egy ország egészségügyi szlogenje legyen: „ A gyógyulást közösen keressük!”

Az alábbiakban, a napjainkban előtérbe került ökológiai kapcsolatokról fejtem ki véleményemet. Az egészségügyi ellátás egyik „preventív irányáról” szólnék röviden. Napjaink ökológiája a felismeréstől a gyógyításig terjed. Fejlődésünk egyik eredménye, hogy gyakran civilizációs betegségekkel küszködünk. Ezek kialakulásában alapvető szerepe van az ember és a természet kapcsolatának és alkalmanként a konszenzus hiányának is.

A „medicinális ökológia” történeti előzményei nemcsak az orvostudomány diszciplínáiban kereshetők. A jeles elődök neves humanista gondolkodók, mint pl. Assisi Szent Ferenc, Mahatma Gandhi, Buddha, Albert Schweitzer, Teréz anya és még sokan mások. Valamennyien példát mutattak a hitükkel, mindennapi életükkel, cselekedeteikkel. Alapvetőnek a szeretetet, az erőszakmentességet tartották. Véleményüket osztom: „a Föld javai elegendőek ahhoz, hogy minden ember szükségletét kielégítsék. Arra azonban már nem, hogy mindenkinek a kapzsiságát kiszolgálják!” A fentiek elfelejtése, az emberi egoizmus, a fogyasztói társadalom önzősége alapvető ellentmondások kialakításához vezetett!

A valóságos igények kielégítése helyett feleslegek túltermelése alakult ki, azaz a fogyasztás mesterséges növelése. Mindezek társultak individuális erkölcsökkel és álliberális gondolkodással. Sokszor visszafordíthatatlan károsodások érték a bioszférát is. A pesszimisták szerint „öngyilkos civilizációt építünk”. Sajnos a „Római Klub: Növekedés határai”-tól nem messzire jutottunk. A riói tanácskozás konszenzus hiánya is arra utalt, hogy számtalanszor semmibe vesszük a természet törvényeit, a gazdasági érdekek prioritást élveznek. Sokan vagyunk, akik félünk, hogy a felelőtlen beavatkozások eredménye az élet elpusztítása lesz?! Mi orvosok annyit tehetünk, hogy az ökológiai okok megmutatásában és a következményes betegségek jelzésével figyelmeztetünk. A hivatásunk és emberségünk követelménye ez.

Medicinális ökológiáról

A humán ökológia medicinális területéről kívántam egy-egy részletet, jelzéseket kiemelni. Feltételezem, hogy bizonyos alapismeretekkel rendelkezünk a bioszféra földrajzáról, az ökoszisztémáról, az embert veszélyeztető ökológiai okokról. Így érthetjük meg pl. az élelmezési gondokat (éhezést), a termőtalaj felgyorsult pusztulását stb. Gondoljunk csak az el- sivatagosodásra, elmocsarasodásra, az elszikesedésre, az eróziókra, stb. Az őserdők ésszerűtlen pusztításai nem csak a vízszabályozásra, a bioszféra oxigén-széndioxid cseréjére, hanem Földünk üvegházhatására is hatással voltak. Korábban már felismertük a freon tartalmú spray-k gátlástalan használatának következményeit, ózonlyukak kialakulása és tágulása. Ismertté váltak a környezetszennyezések egészségügyi vonatkozásai, pl.: a mezőgazdaság vegyszereinek állat-és humánkárosító hatásait, a gépjárművek okozta levegőszennyeződéseket és a következményes keringési- légzőrendszeri illetve potenciális rákkeltő hatásokat stb.

Másrészről sokszor csak akkor figyeltünk fel az említett és hasonló ágensekre, amikor tömeg katasztrófákat okoztak. Emlékezzünk Vietnámra, a bhopali-sovetói tömeges gázmérgezésekre, a csernobili radioaktív sugár szennyezés akut és krónikus hatásaira.

Az említettek kapcsolódása a népegészségügyi programhoz

Lelkiismeret furdalásom van! A világ orvos társadalmának volt ideje és lehetősége az említett humán ökológiai gondokat felismerni, jelezni! (Ennél lényegesen kisebb, igaz látványosabb orvosi problémák is nagyobb figyelmet kaptak!) Ez annál is inkább szomorúbb, mert az elhallgatásuk nem ismeret- anyagtól, eszközöktől, hanem orvosi szemlélettől és elkötelezettségtől függenek. Ezért nagyon örülök a hazánkban elindított egészség megőrző-védelem prevenciós programnak, amely természetesen tartalmazza az ökológiai tényezők jelentőségének a kiemelését is!

Eredetileg tüdőgyógyász orvosként kezdtem el pályámat. Már akkor felfigyeltünk arra, hogy bizonyos légúti betegségek szoros korrelációt mutatnak az ökológiai ágensekkel. (Így az idült hörghurut, a tüdőtágulás, a daganatok és közvetve a tüdő asztma, a tbc is.) Közismert, hogy az emberi szervezet ún. „nyitott rendszer”. Identitását a határfelületeinek a reverzibilis egyensúlyával biztosítja: bőr, tüdő-kontaktussal. Amikor a külső ágensek inváziója meghaladja a barrier-rendszer biztonsági határait, a méregtelenítő folyamatokban zavar keletkezik (mint pl. dohányzás és más levegőszennyeződések miatt)! Valahogy, valamiért mindig elfelejtjük, hogy „a természetnek ontológiai elsőbbsége van a társadalom felett”.

A következő kérdésekre kerestem a választ ahhoz, hogy érdemi javaslatokat tehessek:

1. Biztosan velejárója-e a gazdasági fejlődésnek az ökológiai károsodások számának az emelkedése és bizonyos „civilizációs betegségek” jelentkezése?

2. Helyesen látom-e a természetvédelem, környezetvédelem tudati, gyakorlati hatásait a preventív ökológiai medicinában? Jelentős megtakarítások várhatók-e?

3. A máshol kidolgozott modellek (angolszász, német, francia, olasz, svéd stb. ) és az európai unió ajánlásai adaptálhatók-e a magyar viszonyokra? Sajátságaink szerepe?

4. Az ökológiai medicinában rejlő nemzetközi lehetőségeink?

A praxisban így látom

1. A romló életszínvonal, csökkenő jövedelmek stagnáló munkanélküliség mellett, a környezetszennyezéstől mentes területen, öregedő populációban a tapasztalataim a következők!

a) Nem csökkent a szív-keringési betegségben szenvedő betegeim száma.

b) Emelkedett a daganatos, légzőszervi és mozgásszervi beteg száma.

c) Romlott a helyzet a mentálhigiéniás kórképeknél. Így emelkedett az alkoholisták száma és lassan csökken a gyógyszerfüggőké (nyugtatókat, altatókat szedőké). A suicid szám stagnál.

d) Kiemelném a légzőszervi betegségek rohamos növekedését. Ennek valószínű oka az évente 10 %-kal növekvő cigarettafogyasztás lehet a területemen.

e) Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy amerikai, kanadai, ausztrál felmérések szerint az idült hörghurut terápia rezisztens formáinak a kialakulásában szerepei vannak az antibiotikum, köhögéscsillapító, köptető iatrogéniának is. (Ezért is törekedtem, hogy a praxisomban az országos átlagtól lényegesen alacsonyabbá váljon a felhasználás.) Mindezek után a feltett kérdésre válaszom: a gazdasági visszafejlődés mellett is „beszűrődnek” a civilizációs betegségek. (Az okok megmutatása egy külön egy külön tanulmányt érdemelne.)

2. Ahol törekedtek a környezeti tényezők mérséklésére (pl. szmog elleni védekezés, füstök csökkentése szűrőkkel, erdősítések stb.), jelentősen sikerült mérsékelni pl. az idült hörghurutban, asztmában szenvedők számát. Így Angliában, a Ruhr- vidéken. Az USA-ban is hasonló intézkedéseket hoztak és jelentős eredményeket értek el a dohányzás elleni propagandával is. A követendő példák előttünk vannak! Én úgy gondolom, (elég jól ismerve honfitársaim mentalitását), hogy koordinált betegszűrési, prevenciós, ellátási, gondozási modell szerint dolgozva, érhetünk el eredményeket. Ez anyagilag motiválná a kollégákat és szakmailag is célszerű, ésszerű, költség-hatékony ellátásra ösztönözne.

3.

A) A nem befolyásolható, gyógyszereit nem szedő, a szakmai utasításainkat rendszeresen figyelmen kívül hagyókra, van lehetőségünk hatni. Így a közgyógyellátási támogatások szüneteltetésével, ellátási-ápolási költségek, szállítások (OMSZ, útiköltségek) ráterhelésével, a táppénzjog megvonásával és a rokkantasítás felülvizsgálata útján!

B) Másrészről a segélyezések és a szociális támogatások felülvizsgálatával stb. lehetne befolyásolni! Praxisom tapasztalatai szerint mondhatom:

(„Az aszociális kisebbség diktatúrája”: nagyon drága, ésszerűtlen ellátást eredményez.)

4. Az egészségügy irányítóinak és a finanszírozás felügyelőknek nem szabad elfelejteniük, a gyógyításhoz gyógyító, és a gyógyuláshoz megfelelően hozzá álló beteg ember kell! Egyszerre kell mind a két irányba lépni, tudomásul véve, hogy a szemléletváltáshoz szükséges évtizedekre nincs időnk és pénzünk! Biztos, hogy az Európai Uniónak normái kényszeríteni fognak minket a közös előírások betartására. Lemaradásunk egy részét addigra idővel le fogjuk dolgozni, szemléletünk is talán javulni fog és elért eredményeinkre építhetünk. Idővel felnő egy új orvos-generáció EU-kompatibilisen és a nemzetközi versenyben is életképesen. Addig azonban nem várhatunk! Költség és célszerűség megtakarítási szempontokat figyelembe véve, elgondolkodtató és talán el is fogadható a más, fejlettebb és gazdagabb országokban bevált protokollok felhasználása. (Természetesen az egyéni sajátosságaink, temperamentumunk, modorosságunk, mentalitásunk szerint).

A javasolt vagy még szigorúbb intézkedések végrehajtása idővel tízmilliárdos megtakarításokat eredményezhet! Ez visszaforgatva a rendszerbe, a népjóléti programba, eszköz-bérjavulást fog eredményezni és így szakmailag és anyagilag motiválhat!

5. Egyesek szememre vetik majd radikalizmusomat, azonban úgy tartom: a „legfőbb érték az ember” elv, lehet „homocentrikusan egoista” is! Figyelembe véve ennek a kis országnak rapid alkalmazkodását, a prioritásokat ki- és megjelölő szellemi kapacitását, határozottan állítom, az ökológiai orvoslás területén van mit keresnünk! Érdemes és megéri!

Összefoglalva

Remélem érveim hatásosak és meggyőzőek voltak. A másságot elfogadva, közös mottónk lehetne a humanista orvoslás szellemében Váci Mihály után: „Nem elég a célt látni, a járható utat is mutatni kell!” Erre törekedtem!

Dr. Salamon Sándor

Bodrogköz

---

A stressz és az egészségügyben dolgozók adaptációs zavarai

2011.02.11.

A követelményrendszerek maximalizmusra kényszerítik az orvosokat is. Ma már túlhajszoltan, időzavarban és felpörgetetten vagyunk kénytelenek a hivatásunkat gyakorolni, a manipulált támadásokat kivédeni. Egyéni állóképességünk különböző, ezért a stressz szituációkra adott válaszaink gyorsasága, korrektsége változó.

Idővel azonban valamennyiünknél jelentkeznek a szellemi- testi fáradtság jelei, felborul az adaptációs védekező apparátusunk. Kimerülnek a szervezetünk tartalékai, blokkolódik az immunrendszerünk, s az érzékenységi küszöböt átlépve jelentkeznek a figyelmeztető tünetek. Ma már egyre több biokémiai, immunológiai, pszichológiai tény igazolja a stressz és a betegek közötti összefüggéseket.

Elsősorban a 40- 50 éves orvos korosztálynál, s különösen az úgynevezett A- típusú személyeknél alakul ki a " medicinális menedzserbetegség" . Korábban felső és középvezetőknél tapasztalták a stressz következményes kórképeit, az utóbbi 10 évben azonban az orvos kollégák között is egyre gyakoribbá vált. A teljesítményorientáltság hatására, szakmailag és emberileg is devalválódtunk.

Különösen a vidéken gyógyítók érzik az erkölcsi és szakmai megbecsülés hiányát. Pedig a sokak által lenézett vidéki orvosokon, háziorvosokon, a védőnőkön, a lestrapált három műszakban dolgozó, olykor vegetáló nővéreken - az egészségügy napszámosain - múlik a népegészségügy reformja. Előttük kívánok fejet hajtani és figyelmeztetni valamennyiünket, vigyázzanak jobban az egészségükre. A szakmapolitika, a média gáncsoskodásaival soha ne törődjenek. Tartásukat és hivatásuk tisztaságát betegeik és a szeretteik érdekében becsülettel őrizzék meg.

Stressz- reakciók és betegségek

Valljuk be, hogy sokszor azért szorongunk, mert félünk a kiváltó események ismétlődésétől. A frusztrációk miatt túlreagáljuk a provokációkat. A tehetetlenség különben is rossz tanácsadó, s a bűntudat édestestvére a depressziónak. A tartós stressz ugyanakkor ingerlékenységet és idővel testi- szellemi kimerültséget eredményez.

Ezek következtében is romlik a koncentrálóképesség s állandósulnak az alvászavarok. A lelki megrázkódtatások betegségekben manifesztálódnak. Így a magas vérnyomás betegségben, az agyi történésekben, a koszorúér- görcsökben vagy infarktusban. A gyomorpanaszok, a migrén, a hormonháztartás zavarai is számtalan esetben visszavezethetők a stressz okozta tartós feszültségekre.

Az I. stádiumban még tünetek sincsenek és a stresszek inkább motiválnak, ésszerű teljesítményre serkentenek. Így a veszélyes helyzetekben életmentő szerepük lehet, amikor magasabb szinten a szervezetünk fokozott teljesítményre képes. A II. stádiumban viszont már nyűgösen reagálunk, szervi tünetek nélkül. A III. stádiumban pedig megjelennek a negatív leletek mellett a működési zavarok is. A IV. stádium a komoly szervi megbetegedések időszaka. Itt jegyezném meg, hogy az allergiára és az enyhébb felsőlégúti fertőzésekre is gyakoribb ilyenkor a hajlam.

Védekezési lehetőségeink

A pozitív gondolkodás mellett változtatnunk kell az életmódunkon, a hátrányos kapcsolatokon és bizonyos rögzült, elavult viselkedési formákon. Úgy is mondhatnám, hogy át kell alakítanunk az önmagunkhoz és a külvilághoz való viszonyunkat.

Először mindig a prioritások fontossági sorrendjét gondoljuk át. Sajnos hajlamosak vagyunk rágódni a múlton és szorongani a jövő eseményei miatt.

Javaslom, éljünk meg intenzívebben az adott pillanatot, azaz " legyünk ott a jelenben" . A szemléletmód váltáson kívül számtalan technikai segítségünk is van. Természetesen nem mindenkinek van lehetősége pszichiáter vagy pszichológus igénybevételére, de a relaxáció, az autogén tréning vagy jóga elsajátítása csak az akaraterőnktől függ. Megtanulva az ellazulást és a szellemi feloldódást szerencsésen kikerülhetünk a stresszhelyzetekből.

Kollégáim és Kedves Barátaim!

Sohasem az altatók, a nyugtatók, az alkohol vagy a drogok mutatnak kiutat, jelentenek lehetséges megoldási variációkat

Ajánlásaim

Ne maradjunk az elmúltaknál, ne habozzunk a jelen gondjainál, és döntsünk a jövőnk vállalható céljairól. Fogadjuk el a kritikákat, értékeljük a hibáinkat és vállaljuk az önkritikát. Célszerűen mérlegeljünk, módszeresen döntsünk és hatékonyan cselekedjünk.

Akarjuk a harmóniát, a toleranciát és az empátiát. A szeretet vezérelje lelkünket, szellemünket és gyógyító hitünket. A gyógyulás hitével, az öntréning alkalmazáséval regenerálhatjuk megfáradt testünket. Ugyanakkor hallgassuk meg a lelkünk panaszait, törekedve a kiegyensúlyozottságra, a harmóniára. Remélem, valamennyiünknek sikerül!

Lácacséke, 2011.02.08.

Dr. Salamon Sándor

szakfőorvos Bodrogköz

http://fakoosz.ewk.hu/dr.-salamon-sandor-irasai