Erről az ötezer forintról eszembe jutott egy Népszabadságban megjelentetett olvasói levél :


ÖTEZER FORINT

2005. július 17.

Köszönöm, de már kávéztam - hárította el a Doktor úr az ötezer forintos bankjegyet, amelyet egy idős néni nyújtott át neki, amikor egy hozzátartozóját vitte hozzá.

Nem fontos, mennyit keres a Doktor úr (bár keveset aligha), ám a néni számára ez az összeg óriási, nyugdíjának csaknem egyharmada. Ötezer forint ma már nem tűnik soknak, olykor egy hét végi bevásárláskor is többet hagyunk a közértben. De sajnos még Magyarországon is nagyon sokan élnek alig néhány ötezresnyi bérből vagy nyugdíjból. Sőt vannak a Földnek olyan tájai, ahol ez az összeg egy gyermek egész havi élelmezését fedezi.

Segíteni kell a legszegényebb afrikai, ázsiai országoknak talpra állni, részben mert ez a jómódú világ gazdasági és politikai érdeke, de még ennél is fontosabb, hogy ezt diktálja az egyik legtisztább emberi érzés, az elesettek iránti szolidaritás. A számos segélyszervezet közül hadd említsük meg a Magyarországon működő Afrikáért Alapítványt, amely a polgárháború sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságban hozott létre és működtet egy iskolából, árvaházból és egészségügyi központból álló komplexumot. Ehhez kér segítséget.

Kidolgozott egy programot, amelynek keretében lehetőség van egy-egy kongói diák támogatására évente öt alkalommal ötezer forint befizetésével, amely fedezi a támogató által fényképről, levélből kiválasztott gyermek oktatásának költségeit, beleértve az iskola fenntartását, eszközeinek bővítését, fejlesztését is. A különböző segélyakciók - Aranyág, árvíz sújtotta települések megsegítése stb. - bizonyítják, nem halt ki az együttérzés az emberekből. Mindezt kevesebb mint havi ötezer forintból. Talán még a Doktor úrnak is jutna belőle egy potya kávéra.

Pém Mihályné Mocsári Gabriella
Miskolc
Forrás: Népszabadság

Ez volt az a cikk , ami nagyon kiverte sokunknál a biztositékot ! Mese az egész. Ezt a szöveget, amivel a cikk kezdődik 30 évvel ezelött hallottam az apámtól , aki nem orvos volt. Ő is úgy hallotta. Megállapítható tehát , hogy a " köszönöm már kávéztam " cimű mese az orvosellenes folklór egyik klasszikus eleme. Ez a tökéletesen helytálló megállapitás. Talán annyi kiegészitéssel , hogy a monda lényege szerint igényt tart arra , hogy elhiggyék, a mesélő is és a hallgató is a valóságot kívánja visszaadni, olyan dolgokat elbeszélni , amelyek valóban egyszer megtörténtek. A mese ezzel szemben nem lép fel ezzel az igénnyel , nem követeli meg , hogy elhiggyék.

Ennek az olvasói levélnek voltak olyan utórengései , melyek egyértelműen alátámasztották azt , hogy széleskörű lejáratóakció részévé vált ezen olvasói levél. Röviden : a halapenz.hu honlapon olvashattuk az alábbiakat.( Arról már nem is beszélve, hogy K. Éva nyugdijas orvosnő egy nem létező személy, ilyen néven nem is regisztrált senki a zártkörű orvosi weboldalra(webdoki) -utánéztünk. ( Tehát nem is olvasgathatott ott.) Viszont két újságiróról is tudunk konkrétan, akik illegálisan látogatták ezt a zártkörű orvosi portált. Emiatt bűntetőeljárás is is folyamatban van. Szóval ezt a beirást a halapenz.hu weblapon a No Para topikon tanulmányozhattuk :

Idézet:

Kedves Fórumozók! Kérem, engedjék meg, hogy egyszeri levelemmel hozzászólhassak a fórumukhoz. Már nyugdíjas korom miatt nem praktizáló orvos vagyok, már nem foglalkozom a szakmával rég elég , hogy életben tartsam magam. Mit is szeretnék mondani, azt, hogy szigorú időket kellett átélnem az életem során, igyekeztem szakmailag, emberileg megfelelni a társadalom és a családom javára. Volt, hogy elfogadtam én is hálapénzt kisebb mértékben, igaz a betegköröm is a szegényebb rétegekhez tartozott. De követelni, kikényszeríteni, mint manapság bevált szokás soha nem tettem, akkor valóban kiszolgáltatottá váltam volna. Mégis megéltem, s nem kellett nélkülöznie, sem a családomnak sem nekem, ha még egyszer kezdhetném, s kezdeném, ugyanígy tennék. Csak most hallottam a Webdoki honlapunkról, aholis regisztráltam és elhűlve tapasztalom, hogy orvos kollégák, hogyan nyilatkoznak egyes emberek tragédiáiról, kiszolgáltatottságukról, egyszerűen megborzongok tőle. Most, mint látom a miskolci betegek levelei állnak a fókuszban, vannak a kollégák között tisztességes hozzászólók is, de többségében arcpirító a hozzászólásuk, s tapasztalatom, hogy amitől a legjobban félnek az a nyilvánosság! Bezzeg az esetlegesen névtelenül íródott levelek íróit azonnal szeretnék beazonosítani. Hát kedves kollégák egyszerűen nevetséges, ha kiadná mivoltát egy panaszos levél írója, ezernyi retorzióval nézhetne szembe, mint már tapasztalhattuk a gyógyítás terén.Namármost ezen a zárt fórumon, melyen tisztességtelenül beszélnek, mind betegekről, mind hazánk vezető egyéniségeiről, szereztem tudomást a hálapénz fórumról, így kerültem ide Önökhöz. Gondosan, bár nem teljességgel ismerkedtem, ismerkedem e fórummal s elkeseredve látom, hogy itt is a betegek ellen folyik inkább a munka, mint érdekükben. Teljesen világossá vált elöttem, hogy csak az orvosok nagyobb megbecsülése a cél. / erkölcsi, de főleg anyagi / Ami talán természetes is, de így törtető, másokat megtévesztő módon izléstelennek tartom. Azt sem tartom kizártnak, hogy a Webdoki fórum ottani miskolci ága viszi itt is a prímet, hozzánemértő gyermeteg civil segítőikkel felvértezve, szomorú. Látom a betegek érdekeit képviselő eddigi hozzászólók szép csendesen, lemorzsolódtak az idők folyamán a fórumról, teret engedve a magukat sajnáltató, mosolyognom kell, kiszolgáltatott orvosoknak, még egyszer hozzátévén, hogy mindig a beteg a kiszolgáltatott kedves kollégák, s nem mi orvosok, de hiszen ezt önök is jól tudják, felesleges volt leírnom, de teszem, mivel látom itt az ismétlések mindennaposak, elfogadottak. Levelem szomorú szívvel íródott, kívánok sok sikert a fórum pártatlan moderátorának, s azoknak, akik valóban a betegek jobb egészségügyi ellátása érdekében fáradoznak. Maradok Tisztelettel: Dr. K. Éva