" Mert ne számíts te senkire.
Már nem is vagy hüséges a munkádhoz, ha bárkire is számítsz. Már nem is végzed egészen, feltétlenül, életre-halálra munkád, mellyel sorsod megbízott, ha bárkinek hüségét elfogadod. Nincs senki, aki segíthet. Müveket, embereket, népeket utolsó pillanatban nem védhet meg senki, nem segíthet senki, csak a mü, s az ember, a nép maga maga.
Ugyanaz az erö, mely megalkot egy müvet, felépít egy életet, csak az tud megvédeni is.
Ezért legokosabb egyedül maradni. Aki igazán, elszántan magányos, aki lelke mélyén nem sínyli ezt a magányt, csak az erös. Nem szabad érzelmesnek lenni, sem reménykedni. A végén meg kell halnod, tudjad ezt.
Mitöl félsz hát? Mit is remélhetsz? Ha munkádhoz hüséges vagy, a halál sem tehet ellened semmit, amíg munkád tetö alá nem hoztad. Ezt tudjad, s maradj bátran magányos "
Már nem is vagy hüséges a munkádhoz, ha bárkire is számítsz. Már nem is végzed egészen, feltétlenül, életre-halálra munkád, mellyel sorsod megbízott, ha bárkinek hüségét elfogadod. Nincs senki, aki segíthet. Müveket, embereket, népeket utolsó pillanatban nem védhet meg senki, nem segíthet senki, csak a mü, s az ember, a nép maga maga.
Ugyanaz az erö, mely megalkot egy müvet, felépít egy életet, csak az tud megvédeni is.
Ezért legokosabb egyedül maradni. Aki igazán, elszántan magányos, aki lelke mélyén nem sínyli ezt a magányt, csak az erös. Nem szabad érzelmesnek lenni, sem reménykedni. A végén meg kell halnod, tudjad ezt.
Mitöl félsz hát? Mit is remélhetsz? Ha munkádhoz hüséges vagy, a halál sem tehet ellened semmit, amíg munkád tetö alá nem hoztad. Ezt tudjad, s maradj bátran magányos "
(Márai Sándor )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése