Nemzetközi tapasztalatok az új ellátási formák területén

A fokozódó piaci orientációval és az egészségügyből való professzionális kiszervezéssel járó nem kívánt mellékhatások közé tartozik az áttekinthetetlenség és az egyre nagyobb fragmentálódás. Több szolgáltató, több kínálat, több választható szolgáltatás stb., - még egy tudatos, képzett és érdekelt fogyasztónak is nehezére esik eligazodni a piacon a folyamatosan több és több magyarázatot igénylő termékek között. Fokozottan érvényes ez az egészségügy fő ügyfeleire, az életük delén túl levő emberekre. Ha azonban a beteg teljesen elveszíti cselekvőképességét, képtelen lesz választani a kínálatok sokaságából.

A szolgáltatók közötti súrlódás okozta veszteség, a tájékozatlanság, a betegek feledékenysége a vizsgálatok megduplázódásához, a szakorvosnak az egyén kénye-kedve szerinti megválasztásához, az utógondozási vagy megelőzési vizsgálatok elmulasztásához vezet, olyan gyógyszerek bevételéhez, amelyeket egyáltalán nem kellett volna, vagy nem rögtön a másik inkompatibilis gyógyszer után kellett volna bevenni. Végül a beteg ambuláns szolgáltatókhoz kerül, akik ugyancsak különböző válaszokkal szolgálnak. Mindez milliárdos költségekhez vezet, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is hozzájárulna a fogyasztók jó közérzetéhez.

A fragmentálódás és az áttekinthetetlenség feloldása érdekében világszerte konjunktúrája van az új ellátási formáknak. Az alapgondolat szerint egy könnyen kezelhető navigációs rendszer segítségével a legáttekinthetetlenebb rendszerben is el lehet igazodni. A betegnek nem kell elmélyülten ismernie a rendszert, hanem egy menedzser segítségével eligazításban részesül.

A legtöbb integrációs modell ott működik, ahol az egészségügy fragmentálódása a legnagyobb: az Egyesült Államokban. A kiindulópontot a krónikus betegek részére bevezetett betegségmenedzsment-programok jelentették, amelyeket 2002. óta Németországban is alkalmaznak. A krónikus betegek ilyen programok nélkül egy labirintussal találnák szemben magukat, amelyben csak hosszú idő elmúltával tudnának eligazodni. Egy cukorbetegnek például nem kellene külön-külön végigjárnia a cukortesztek, angiológiai, szemészeti vizsgálatok, a táplálkozási tanácsadás hosszú útjait, hanem mindezt egy „one-stop-shop”ban egy helyütt megtalálja, megtudja, mi mindenre van szüksége és mit hol talál meg.

A betegségmenedzsment-programokba való felvétel előfeltétele a megfelelő diagnózis. Ám ez egyben a programok gyenge oldala is. Több krónikus betegség együttes jelentkezése nem a kivétel, hanem a szabály. A komorbiditások részben kölcsönösen feltételezik egymást, részben gyakran társulásban jelentkeznek. Az indikációkra vonatkoztatott megközelítések itt korlátokba ütköznek. Sokkal célszerűbb lenne a menedzsment-programokat inkább lakossági csoportokra összpontosítani. Elsősorban az időskorúakra, akik esetenként több krónikus betegségben szenvednek, akik gyakrabban igényelnek átfogó, integrált ellátást.

A „Chronic-Care-Modell”-ek a beteget állítják a középpontba. Ez a modell partnereknek tekinti az orvosokat, a praxis-teamet és a betegeket és kiterjed az önmenedzsment támogatására. Optimalizálja az ellátás szervezetét, egységbe szervezi az egész rendszert: a szolgáltatókat, a szociális szolgálatokat, a beteg lakókörnyezetét.

Az „Advanced Medical Home” modell továbbviszi az eredetileg a krónikus betegek részére kifejlesztett modellt a rendszeres ellátásba és teljesen átstrukturálja a praxisok munkáját. Szakértők szerint a modellben hatalmas potenciálok rejlenek, amelyek az időskorúak számának emelkedésével és az információfeldolgozás lehetőségeivel tovább gyarapodnak.

Legkésőbb az „Advanced Medical Home” modell megjelenésével az új ellátási modellek már nem pusztán navigációs eszközök, hanem mélyen áthatják a rendszert. Az izraeli Maccabi biztosítónál például az eddigi egyéni praxisok kisebb egészségügyi állomásokká épültek ki, amelyeknél kétszemélyes, orvosi-ápolói modellt alkalmaznak.

Az új ellátási struktúrák az orvosoknak is kapóra jönnek. Az orvosok szervezetei az Egyesült Államokban keményen kiálltak az „Advanced Medical Home” modell mellett. Egyre több orvos elégedetlen az egyéni praxisok rendszerével, amelyet a szakmai képviseletek hosszú időn keresztül védelmeztek. Az ellátási formák keresztülvitelének fő problémája mindenütt a térítés. Az orvosok és a szolgáltatók meghatározott egyedi szolgáltatásaiért hagyományosan a költségviselő – betegpénztár, magánszemély vagy az állam fizet. A bejelentett betegeknek egy csoport vagy egy cég általi tartós és átfogó gondozására még nem találtak ki meggyőző modellt.

[Ld.: Az integrált ellátás és a betegségmenedzsment nemzetközi tapasztalatai; Az ápolási és szociális szolgálatok reformja Angliában és Wales-ben; Az ápolási és szociális szolgálatok reformja Angliában és Wales-ben; Integrált egészségügyi hálózatok Ontario tartományban; A Medicare kísérleti projektjei a krónikus betegek ellátására; 2008. 20. sz.] (KB)


Irta: Sophia Schlette – Kerstin Blum – Reinhard Busse: Gesundheitspolitik in Industrieländern, Ausgabe 10 (2009), 33-38. p. Verlag Bertelsmann Stiftung (Erősen tömörítve)