2009. szeptember 29., kedd


Ha mogyoróval fizetsz, majmokat kapsz, idézi az amerikai mondást egy fejvadász cég vezetője az állami vállalatok vezetőinek bérezésével kapcsolatban. Nem szeretnék életem végéig ugyanazzal a témával foglalkozni, de úgy tűnik, valakik nem értik vagy nem akarják érteni, hogy közpénzekből, civilizált országban nem szoktak a versenyszférához hasonló fizetéseket osztogatni. Az első számú felelős ugyanis a (kinevező) politikus/ok/, az esetleges veszteséget pedig az adófizetők állják. Hol itt a biznisz, hiszen az adó nem önkéntes befizetés, hanem szankcionálható kötelezettség?!

Álságos az az érvelés, hogy ha az állami cégek menedzserei jól dolgoznak, akkor - úgymond - meg kell őket fizetni. Aki nem dolgozik jól, attól például Amerikában, elköszönnek. Adófizetők pénzén nem igazodunk a versenyszférához. Az állam ugyanis non-profit szervezet, ha igy érthetobb azoknak, akiket csak a biznisz érdekel. Az üzleti életben elérhető jövedelmeket azok érdemlik meg, ha megérdemlik, akik a magánszférában dolgoznak és magánemberek - saját akaratukból - befektetett pénzével gazdálkodnak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a menedzseri fizetések nagysága, egy társadalompolitikai koncepció tükröződése is. Pedig ez a lényeg!

Nem tudom még hányszor és hány példát kell hoznom, vagy talán - az előző cikkeimben - nem fogalmaztam elég világosan, de a szociális gondoskodásáról nem különösebben elhiresült Egyesült Államokban létezik egy törvényben szabályozott fizetési plafon, az állami cégeknél kifizethető bérekre. 196 700 dollárnál egyetlen állami cég sem fizethet többet egy alkalmazottnak. Se Karajannak, se az új Teller Edének, senkinek! És még ez sincs nyolcszorosa az amerikai átlagfizetésnek.

Ezzel szemben a "nagy projekt", a 4-es metró első embere körülbelül ötvenszer keres többet, mint a magyar átlag. Ez aligha nevezhető normálisnak. Amúgy sem értem, hogy mire ez a vehemens hülyézés és majmozás. Az amerikai posta (USPS) is elüzemelget valahogy, nem is akárhogy, pedig állami cég, méghozzá - a csomagszállitásban például - konkurenciával, és nem is eggyel! S ha már itt tartok: a vezérigazgató (Postmaster General) éves fizetése 161 200 dollár, azaz 30 millió 200 ezer Ft./év, vagyis 2.5 millió forint/hó! S hogy a 4-es metróval és más magyar vállalatokkal való összehasonlitás plasztikus legyen: a cég jellemzői a következők. Még egyszer, állami vállalatról van szó! A Hoover 500-as listán, ami a bevételek alapján rangsorol, az USPS a 14. legnagyobb amerikai cég. A J.P. Morgan Chase & Co. a tizenötödik, s hogy egy másik ismert nevet is emlitsek, a Microsoft a 92. A posta éves forgalma: 64.5 milliárd dollár. (Ez jóval több, mint a teljes évi magyar költségvetés.) A "hülyék-majmok" vezette USPS-nél dolgozók létszáma 800 ezer fő! (Nagyjából annyi, mint Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr és Szeged összlakossága.) E tekintetben Amerika második legnagyobb vállalatáról beszélünk, beleértve a magánszektort is.

Ha egy, a teljes BKV-nál hatvanszor nagyobb cégnél - Amerikában! - havonta két és félmillió forint az első ember fizetése, akkor a tizmilliós Magyarországon, hogyan kereshet valaki egyetlen projekt vezetőjeként, több mint háromszor annyit, miközben az értékarányos felelősség, négy százaléka sincs annak, amennyi forgalmat az USPS évente(!) produkál. Hát álljon már meg a menet!

Milyen társadalmi modell ez?! Ki és mit akar üzenni ezekkel a - kötelező prémiumokkal, végkielégitésekkel, ajándék autókkal, lakásra felvett kölcsönök elengedésével, titokpénzekkel még meg is fejelt - jövedelmekkel?

Miből gondolják egyesek, hogy csak az lehet okos, akit egyedül és kizárólag a pénz érdekel. Nem lehet, hogy valaki inkább a Magyar Posta vezérigazgatója szeretne lenni, egymillióért, mint a Bilifül Kft. vezetője tizmillióért? Zárójelben jegyzem meg: húsz évvel ezelőtt Amerikában a siker mércéje a pénz volt, ma, akinek pénze van, az a sikeres. És már most is érzékelheto, hogy ez a "szemléletváltás" - többek között, de nem utolsó sorban - hová vezetett és főként hová vezet majd a nem is oly` távoli jövőben.

E rövid kitérő után, szögezzük le: hogy az adófizetők pénzével mi történjen és milyen arányban részesedjen belőle bárki is, arról az ezért elsősorban felelősséget viselő politikusoknak kell dönteniük, nem pedig a piacnak!

Lehet, hogy a metró épitése olyan különleges tudást és képességet igényel, amivel nem mindenki rendelkezik. De Amerikában az ilyen esetekre vonatkozó különleges(!) besorolás szerint, még a "nagy projekt" vezetője sem kaphatna több fizetést, (de még - ha élne - az Einstein se), mint min. 117 787, max. 177 000 dollárt/év. Ez utóbbi 2 millió 760 ezer forint/hó. Ebből azért egész jól el lehet éldegélni, még a minimálbér megadóztatásán töprengő "zsenik" Magyarországán is...



Nincsenek megjegyzések: