Már bevezetőben megnyugtatom a következő sorokat olvasót, hogy e fellengzős cím mögött inkább egy segélykiáltás és egy mindnyájunk sorsát jobbítani, jövőnket biztosítani próbálkozó figyelmeztetés található. Arra bíztattak, hogy a FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége is forduljon levéllel a legfőbb közjogi méltóságokhoz.
Szorult helyzetben, csapdában vergődve valóban ezt is kell tennünk, de arra gondoltam, hogy tevékenységünk sajátosságai, annak nélkülözhetetlensége s az eddigi tapasztalat alapján inkább a legeslegfőbbhöz: a Magyar Társadalomhoz fordulnánk, vagyis – ahogy azt manapság nem szívesen emlegetik – a Magyar Nemzethez.
Minthogy a politika és az azt nagyobbik részében kiszolgáló média minket is folytonos közhelyekkel bombáz, amit fordított esetben ők demagógiának szoktak nevezni, magam is kénytelen leszek az általam és sokak által két évtizede hangoztatott közhelyeket ismét felemlegetni.Magyarország mindnyájunknak édes hazája.
Ezt az érzelmi megközelítésű definíciót még a most már látható romlásnak indult neoliberális világ is használja, mikor úgy hiszi, hogy hasznos számára. Mi azonban – s ez a MI bizonyítottan a magyar orvostársadalom döntő többségét jelenti – ezt valóban így éreztük és érezzük. Bizonyítottuk egy életen át, hiszen hivatástudatból és állandó ostorozás, anyagi ellehetetlenítés, a szürke gazdaság lelkiismereti válságába sodró kényszer, a legmagasabb elvárások hangoztatása és az ehhez szükséges legminimálisabb támogatás és megbecsülés hiánya közepette mentettük a magyar egészségügyet a túlsó part felé azzal, hogy (sokáig igen jó színvonalon) puszta áldozatvállalással működtettük.
Fontos ágazat ez. Nem is ágazat csupán, hanem a jövő egyik legfontosabb oszlopa, mely több létfontosságú területen jelent támaszt, természetesen egymagában nem elegendőt, de mégis nélkülözhetetlent. Ott tüsténkedne minden veszedelmesen ketyegő időzített bombánk tűzszerészei között. Hiszen működőképessége és minősége úgy a demográfiai, mint a morális és a most éppen oly aktuális anyagi válság okaival, és főleg megoldásaival szervesen összefügg. Nagyon bonyolult és nehéz pillanatban szólalnak meg most leveleink. Hiszen az országot többszörös válságba sodró politika éppen a maga okozta válsággal képes takarózni, érvelni, ellenkezni. Ezen azonban képesnek kell lennünk átlátni.
Cselekedni kell, és a fenti nagy összefüggések miatt számos téren egyszerre.Most azonban feladatom az egészségügy segélykiáltását tolmácsolni. Az pedig csak rövid lehet.A magyar egészségügyi ellátás valóban végveszélyben van.
Ha a kérdést a lényegre szűkítjük, akkor a mindenért felelős pénzt kell emlegetnünk, de ez így nem elég, nem hatékony, nem érthető és elsősorban is félremagyarázható. A magyar egészségügy munkásai a legnehezebbet vállalták. Nem vértanúságot, amiért a nemzet évszázadokon át méltán hálás szokott lenni, hanem lehet, hogy ennél is többet. Leélt életüket tették fel erre a munkára.
Ezt pedig méltánytalanság, reménytelenség, bántások és becsületüket sértő folyamatos és céltudatos aknamunka közepette s a társadalom többi részéhez képest lényegesen alacsonyabb anyagi és presztízs szinten végezték. Vagyis egy állandósult szükségállapotban. Maradékelven tengődve. A felületesen gondolkodó mondhatja azt, amit nemrégen a királyi TV riportere: „Miért! Más is a fizetéséből él.”
Azonban, ha kissé alaposabban elgondolkodik, rá kell jönnie, hogy egészen másról van itt szó. Ennek az országnak körülbelül 40000 jólképzett, lelkiismeretes, nyugodt, kiegyensúlyozott, pihent, empátiára mindenkor képes, a szakmai objektív és a lelki-bizalmi szubjektív elvárásoknak megfelelni képes – tehát gondtalan – orvosra van szüksége. Minden munkához kellenek ilyen feltételek, de ez az a hivatás, ahol ezek nélkülözhetetlenek. Különösen áll ez hosszú távra.
Egy egész életre. Léteznek a világban átmeneti és szükségállapotok, de ezt az érintett csak ideig-óráig tudja elviselni. A magyar egészségügy ebben nőtt fel s jelek szerint így is hal meg. Igen meghal, mert ma már évente annyi orvos tántorog ki, ahány végez. És a maradék rohamosan öregedve megtér – talán boldogabb – őseihez. Ami pedig a szakdolgozókat illeti, a helyzet még ijesztőbb.
Mi lesz tehát? Ki hajlandó felfogni, hogy az említett három időzített bomba ketyegését hallani sem akaró politikai osztály erre a helyzetre sem akar felfigyelni. Nem képes rájönni, hogy már hiába emlegeti a Hippokráteszi esküt, a hivatástudatot, s ami a legálságosabba: a beteg érdekét. Ezzel már elkésett. Ez már nem lehet elég.
Ez maga a demagógia. Hiszen éppen ezért kell megoldást találnia. Egyébként pedig a világ megnyílt. Tőlünk nyugatabbra a magyar egészségügyinél tízszer nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsültség mellett is tiszta lelkiismerettel sztrájkolnak, ha úgy kívánja a helyzet. Előfordult már, hogy a katonaság orvosai látták el a belga egészségügyet.
És mit mondott ott a társadalom vagyis a betegek, na és a sajtó? Támogatták és egyetértettek. Ott valamiért megértették, hogy az egészségügyi és a beteg érdeke azonos. Hogy a sztrájkoló, követelő, vagy kérő egészségügyi kötelességét teljesíti, esküjének felel meg, hiszen az egészségügy működőképességét akarja megvédeni. Más is a fizetéséből él! cseng vissza a fülemben.
A százezer nettóból az ezt meghaladó szakképzési költségeit fedezni kényszerített, omladozó vakolatú öreg kórházak folyosóin alamizsnáért túlórázó szakadtköpenyes fiatal magyar orvos mellett lelki szemeimmel elegáns, sötét öltönyben, üvegfalú paloták halkan muzsikáló folyosóin suhanó ifjú titánokat látok.
Ők is a fizetésükből élnek. A náluk tagadhatatlanul nagyobb felelősséget viselő, egész életén át tanulást felvállaló, életéveiből áldozni kénytelen és életminőségét feledni kényszerített másik fiatalnak pedig ennek a fizetésnek a töredékéből kellene tengődnie? Lakásvásárlás reménytelensége, családalapítás ellehetetlenülése, gyermekvállalás képtelensége lehet csak osztályrésze? Miért? Mi az, hogy: ja kérem az a versenyszféra! Az orvos a beteg életéért folytatna életre szóló versenyt. Így hát útrakél. Nem tapasztalatot szerezni és aztán hazajönni.
Mert nincs, s ha így megy tovább nem is lesz hova. Pontosabban tehát: kitántorog. Kedves Magyar Társadalom! Tudják Önök is, hogy már egy új világban élünk. (Többesszámban vagyok kénytelen írni, mert annyiféle ez a magyar társadalom. Annyifelé szaggatott. Annyiféle hazugsággal félrevezetett.) Az idősek lelépnek hivatásuk gyötrelmesen szép színpadáról. Az új világ neveltjei pedig nem fognak tizezerszám mártíromságot vállalni. Hiába az eskük szövegének környezetéből vagy a politikai szótár lomjai közül kiemelt lózungok. Itt a társadalom támogatására van szükség.
A közös érdek felismerésére. Ezt kéri a magyar egészségügy azoktól, akikért annyi mindent felvállalt. Akik észre sem vették, hogy működése a politika sorozatos hibái, az ellenségesre hangszerelt környezet, s mostanság a maradékelvet követő és azt végletekig fokozó „zsákmány állapot” közepette bizony életáldozatot jelentő teljesítmény volt.
Szász István Tas
A FAKOOSZ (Falusi és Körzeti Orvosok Országos Szövetsége) Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke”
A háziorvosi praxisok tömeges csődje jön
A jelenleg működő 6.800 háziorvosi körzetben több mint 1.400 nyugdíjkorhatáron túl dolgozó háziorvos van, közülük több százan betöltötték már a 70. életévüket is. A 2010-ben bevezetendő nyugdíjkorlát, és a kihalás miatt az orvos-számban demográfiai csőd várható. A stressz és a túlterheltség miatt ma Magyarországon az orvosok átlagéletkora nem éri el a betegeiét, ezen belül is kiemelten rossz adatai vannak a háziorvosoknak, akiket az egyszemélyes felelősség és az egyre nagyobb elvárások átlagon felül érintenek. Külön meg kell említeni, hogy leghalandóbbak az orvosnők, a háziorvosok között pedig arányuk igen magas. Az utánpótlásra a valós és a mesterségesen állított akadályok miatt nincs remény. A háziorvosok méltatatlanul kevés jövedelemért dolgoztak, így az alacsony nyugdíj miatt egzisztenciális kényszert is jelent, hogy minél tovább munkát vállaljanak. A praxisok egyébként veszteséget generálnak, ezért nem tudják azokat eladni. A 800 - 900 ezer forint bruttó bevételből nem lehet fizetni 2-3 alkalmazottat, és biztosítani a rendelő fenntartását. Sok orvos küzd a létbizonytalansággal. Miközben mindenki a hálapénz felszámolásának jogos gondját emlegeti, azok akik nem akarnak változtatást, alattomban éppen ennek „megtartó erejére” játszanak.
Mindezen helyzetet tovább súlyosbítja a 2009. július 01-től hatályos ÁFA-emelés, illetve 2010-re tervezett adóváltoztatások jó része, ezen belül is főleg az, hogy januártól az egyéni vállalkozók, a társas vállalkozások személyesen közreműködő tagjai tényleges vállalkozói kivétjük, illetve a személyes közreműködésük ellenértékeként ténylegesen kapott összeg felett a kétes hitelességű adatbázisok alapján megállapítandó piaci átlagkereset erejéig a normál szja-t és járulékterhet kell megfizetniük, melynek valós pénzügyi forrása esetleg nem is áll rendelkezésre.
Ez a háziorvosi praxisok jelenlegi elégtelen, az OEP-nek a tényleges költségeket figyelmen kívül hagyó finanszírozási rendszerében egyszerűen a háziorvosi praxisok tömeges csődjéhez fog vezetni, ezáltal az alapellátás totális összeomlását eredményezi.
Ezért a FAKOOSZ követeli, hogy a benyújtott törvénytervezetet a Kormány haladéktalanul vonja vissza, ennek elmaradása esetén kéri a parlamenti képviselőket, hogy azt ne szavazzák meg. A törvénytervezet melletti minden egyes szavazat egy-egy szeg a magyar egészségügy koporsójába.
A FAKOOSZ továbbra is követeli, hogy a kormányzat és az Országgyűlés haladéktalanul gondoskodjék az állampolgárok alkotmányos jogai védelmében az egészségügyet konszolidáló törvények meghozataláról, illetve a jelenlegiek korrigálásáról, valamint a 2009. évi állami költségvetés szükséges módosításáról az alapellátást érintő csőd és összeomlás elkerülése érdekében.
A FAKOOSZ Elnöksége felkéri elnökét, hogy jelen álláspontját küldje meg
- a Magyar Köztársaság Elnökének;
- a Magyar Köztársaság Országgyűlése Elnökének;
- a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének;
- az egészségügyi miniszternek;
- a pénzügyminiszternek;
- az Országgyűlés egészségügyi bizottságának.;
- a parlamenti pártok frakcióvezetőinek
- a Magyar Orvosi Kamarának
- a társ szakmai-érdekvédelmi szervezeteknek.
Leányfalu, 2009. június 13.
A FAKOOSZ elnöksége nevében
Dr. Szász István elnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése