Európa balekja
Olvasói levél 2005. október 10.

Az unióba való belépésünk óta egyre többször értesülünk arról, hogy a magyar orvosok közül sokan mennek munkavállalási céllal külföldre. A híradások egyrészről a kitűnő hazai orvosképzésről, az ifjabb orvosok ma már elfogadható szintű angolnyelv-tudásáról és az alacsony itthoni javadalmazásukról, másrészt a kinti (bizonyos szakmákban, régiókban meglévő) orvoshiányról és a hazaival összehasonlítva kiemelkedően magas legális (!) jövedelemről szólnak. Ha pusztán ezt az összehasonlítást vizsgáljuk, valóban könynyen juthatunk arra a következtetésre, hogy bolond az a fiatal magyar orvos, aki nem kezdi el csomagolni a bőröndjét lehetőleg még ma délután. A hiba szerintem nem az orvosok, hanem a magyar oktatáspolitika készülékében van, méghozzá nagy. Mi itt a probléma? Az, hogy a magyar adófizetők - köztük e sorok írójának - adófillérjeiből kiképzett ifjú és már nem annyira ifjú orvosok minden további anyagi kötelezettség nélkül eladhatják külföldön azt a tudást, amit mi finanszíroztunk meg nekik.

Magyarul: helyénvaló-e, ha valaki pusztán azért végez hatéves egyetemet és veszi igénybe a hazai posztgraduális képzést nyújtó intézményhálózatot, hogy az ott anyagi befektetés nélkül, tandíjmentesen megszerzett ismereteket azonnal és minden korlátozástól mentesen külföldön értékesítse? Szerintem egyáltalán nem helyes. Ami engem illet: egyáltalán nem óhajtom egyetlen másik állam gazdaságát sem azzal támogatni, hogy az én pénzemen (is) kiképzett fiatal értelmiségiek náluk már csak mint kész munkaerő jelenhessenek meg a munkaerőpiacon. Ami most folyik, az ugyanis nyíltan fogalmazva ezt jelenti: a magyar adófizetők taníttatják a leendő orvosok egy részét azért, hogy azok a diploma vagy a szakvizsga után egy barátságos See you later!-rel el is köszönjenek tőlünk. Mint az európai integráció elkötelezett híve nem gondolom, hogy bármilyen adminisztratív eszközzel korlátozni kellene az ifjú magyar orvosok külföldi munkavállalását: aki úgy gondolja, menjen isten hírével, szerezzen tapasztalatot, sőt, ha úgy dönt, telepedjék le egy másik tagállamban, akár véglegesen is. A magyar államnak, ebben az esetben az adófizetők közösségének azonban vannak bizonyos jogai. Olyanok például, hogy a tandíjmentesen kiképzett orvostól megkövetelje képzésének teljes költségét, ha úgy dönt, hogy külföldön hasznosítja az itthon szerzett tudást. Ez azért indokolt és méltányos, mert ha a mi pénzünkön képzett orvos itthon dolgozik, akkor az itteni adófizetők közössége visszakapja a befektetését, ha azonban külföldre megy, ez a befektetés nem bennünket fog gazdagítani. Azt hiszem, kizárható, hogy ne lenne ismert, mibe kerül egy magyar érettségizett fiatalból kitaníttatni egy diplomás doktort, és ugyanígy tudott, mit kóstál a szakvizsgát kötelezően megelőző klinikai szakirányú képzés. Ezek az adatok már csak abból is ismertek lehetnek a döntéshozók számára, hogy milyen térítési díjakat kérnek - és kapnak is - a hazai orvosegyetemek a külföldi hallgatóiktól. A magyar oktatáspolitikának igenis ki kell mondania: nem járja, hogy az ifjú orvosgeneráció az adófizetők teljes közösségével akarja megfizettetni magas színvonalú képzésének teljes költségét - hiszen Bokros Lajos óta tudjuk: tandíjat kérni az egyetemi oktatásért istenkáromlással fölérő, szörnyű gondolat (vö. az egyetemisták választópolgárok!) -, majd azonnal külföldön kívánja ezt a tudást kizárólag a maga hasznára kamatoztatni. Éppen ezért javaslom a döntéshozóknak, nézzenek körül Európában, és kezdjenek el sürgősen gondolkodni a fenti ellentmondás feloldásának lehetőségein. Ne legyünk ezúttal is Európa balekjei!

DR. SZLÁVNITS LÁSZLÓ Budapest
Forrás: Népszabadság( Dr. Szlávnits László ügyvéd, külkereskedelmi szakjogász, EU szakjogász (London), a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja,az Igazságügyi Minisztérium által akkreditált mediátor)

Blogger komment:


Werbőczy Hármaskönyve szellemében iródott levél , felháboritó, nevetséges és jól jellemzi a Népszabadságnak az orvostársadalommal szembeni "eszköztárát". Allah nővessze hosszúra a bajuszát e soknyelven beszélő jogásznak. Ugye tudjátok, hogy minimálbérre van ő is bejelentve?

Az oktatás minden magyar állampolgárnak alanyi jogon jár (lsd: alkotmányos jog!) a tankötelezettségi törvény által meghatározott életkorig bezárólag. A középfokú és felsőoktatási intézményeket is az állam működteti, finanszírozza működésüket.Mind az elemi, mind a középfokú oktatást és a felsőoktatást is az adózók pénzéből építi, és biztosítja a működés feltételeit a mindenkori kormány. A térités mentes oktatásban diplomát szerzett és tanítási költség visszatérítésre kötelezett diplomásoknak pedig, ezen az alapon alanyi joguk lesz visszakérni a szüleik által befizett adó x hányadát.

Ugye még Dr. Szlávnits László sem gondolja komolyan, hogy a szülők részéről befektetett energia, tőke, plussz áldozatvállalást anyagiakban, lemondásban és egyebekben, bennt hagyjuk az államkasszában, hogy abból fizessék a minimális emberi jogakat sem ismerő jogászokat! Különös egy elszámolás lenne itt a tartozik-követel egyensúlyba hozásakor!Mibe került az államnak az én diplomám pl.? Kérdem én mibe került a szüleimnek? Ha az egyiket visszakérik, visszakérjük a másikat is! Minimum, hogy ez jogos, ugye Dr. Szlávnits? Miért nem logikusabb az, hogy a már kitanult szakembereket, tudásokhoz méltóan kellene megfizetni hiszen , így a bérük után befizetett adók az államhoz jutnának vissza.


Úgy látszik mindenre elszántak velünk orvosokkal szemben. Most elkezdik ebben az irányban tematizálni a közbeszédet az orvosok ellen, hogy netán bevezethessenek egy ilyen tartalmú rendeletet. A következő lépés pedig a pályaelhagyók( orvoslátogatók, stb.) elleni kirohanások lesznek.Olvasva a fenti cikket erős de ja vu érzésem támadt.

Aki helyénvalónak érzi a visszafizetést, annak azonban akkor abból kell kiindulni, hogy egyrészt mindenki fizesse vissza -tanár, orvos, mérnök, hentes, asztalos, stb-, azonban azzal hogy havi 100 E ft a bér végzés után, azzal kb 12 hónap alatt a félévre számitott 1 MFt tanitási költséget már a 13. hónapra vissza is fizette az ifju orvos - s ez csak a minimalis nyugat európai, anglia bér-, ettől kezdve azonban az állam fizessen ennyit az orvosnak, vagy menjen a fenébe az ilyen ujságiró , annál is inkább, mert az MTV-ben egy stylistnő havi 2,2 M ft-t kap jelenleg is netto. Véleményem szerint az orvos az egyetlen, aki tulajdonképpen visszafizette az államnak a képzési díjját, rögtön a munkavállalása első három évében, elég kiszámolni mekkora volt a bér kiesés a többi szakmához képest ez idő alatt.

Ebből következően ha tandijjat kell visszafizetni akkor azt a többiek fogják fizetni illetve az újságíró úr, nem pedig mi, akik már fizettünk. Hogy 3 év munkaviszony után még bónuszt fizet 35 évig az államnak az orvos- ez viszont már érdekképviseleti kérdés. Az államigazgatásból az a szakma vesz ki több pénzt(fizetést) aki hangosabban veri az asztalt. Jószándékból többet nem adnak, sőt inkább kevesebbet,hisz céljuk az államháztartási hiány betömése. Amíg itthon nem tudatosul, egyrészt , hogy a fejlett nyugati államokban az orvosok gazdagok mert felelösségi körükhöz mérten felső középosztálybeli bért kapnak, másodrészt, hogy sokszor sztrájkhoz is folyamodnak ugyanúgy mint bármely szakma képviselői, hogy jogos bérüket megkapják, illúzió várni az egyenlő elbánást-hisz más szakmák itthon álhatatosabban kiállnak jogaikért. Mivel ez nem történt meg, a következmény a teljes kihasználás és épeszü ember nem marad a rendszerben.( 5 év munkaviszony után az órabérem egyenlő édesanyámék takarítónője bérével és 1/10-e a nemdiplomás informatikusnak )


Ez a firkász egy szereplési vággyal megáldott barom. Mennyi egy ilyen humanista nyelv-polihisztor óradíja? Engem ez bizget leginkább. Merthogy annyira sajnálja azt a kevéske pénzét, azé...És még egy érdekes olvasmány: http://www.uzleti-mediacio.hu/english/yourmediator.html .... Az az érzésem , hogy ez a bajusz provokál, hiszen ez tettenérhető, miután 2001 -ben még a következő itt elolvasható dolgozata jelent meg: http://www.szlavnitslaw.hu/unio.htm ....


Valaki szóljon már neki....fenti megadott hivatkozáson található - s köztünk immár egyre 'nevesebbé' váló - szerzői név, mely az akkori összeállításának* fényében már különösen disszonáns felhanggal hallatszik a fülünkben, az ott olvasható munka ugyanis a következ?: * "Szlávnits László: A munkaerő szabad áramlása az Unióban" (Sic!) Felejtünk, felejtünk kedves uram? Ezek után "valaki"-nek érdemes-e még szólnia őneki ??