A tisztelet ára

A megvilágosodás fantasztikus pillanat. Erről Szent Pál tudna igazán sokat mesélni, de érdekes lenne meghallgatni Teller Edét vagy Csontváry Kosztka Tivadart, esetleg a maiak közül Pozsgay Imrét, aki először az MSZP köztársaságielnök-jelöltje is volt, de aztán felismerte, merre halad tulajdonképpen a pártja. Mindezt azért érdemes tollhegyre tűzni, mert a magyar ügyészség is eljutott a maga megvilágosodásának szent pillanatába. No persze kellett az Állami Számvevőszék segítsége is. Nem ez volt az első eset, hogy az ÁSZ gyanús privatizációs folyamatokról számolt be valamelyik jelentésében, ám eddig nemigen mozdultak rá a hatóságok az értékes információkra.

Egy tizenötmilliárd forintos privatizációs ügycsoporttal kapcsolatosan szaglászik most a Nemzeti Nyomozó Iroda, amelyet a Fővárosi Főügyészség küldött rá a feladatra. Nagy munka lesz ez, kétségtelen. A rendőrök a Mol, az FHB, a Bábolna Élelmiszer-ipari Rt. valamint a Lóversenyfogadást Szervező Kft. privatizációjával kapcsolatosan vizsgálódnak. Mint említettük, tizenötmilliárd forintról van szó.

Tizenötmilliárdról akkor, amikor egy minapi hír szerint csak kilencmilliárd kellene ahhoz például, hogy az MTA felújíthassa és minden tekintetben korszerűsíthesse három fontos kutatóintézetét. Hogy miért éppen a kutatóintézetekkel jövünk? Azért, mert minden jel arra mutat: a bérek csökkentése és a munkaidő meghosszabbítása helyett a tudás, méghozzá a minőségi tudás és az abból eredő innováció mentene ki bennünket a válságból. Semmi más.

Persze több pikantériája is van ennek a tizenötmilliárdos ügynek. Például nincs olyan alkalom, amikor Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke el ne felejtené hangsúlyozni, hogy ő baloldali ember. No igen, csak hát nem ezt kérdezi tőle az MSZP elitje, hanem azt, hogy miért szórakozik folyton az ÁSZ a kormány privatizációs ügyeivel. A másik kis szépségpötty, hogy most az ÁPV Rt. teljes vezérkarán végig kell pásztáznia majd a nyomozás keresőfényének, és egyáltalán nincs kizárva, hogy Draskovics és Veres felelőssége is felmerül majd. Márpedig Draskovics maradt a rendőrminiszter, tehát saját beosztottjai nyomoznak most ellene.

A harmadik pedig, hogy úgy általában tudni lehetett a Mol vagy Bábolna privatizációjának gyanús elemeiről, de a Lóversenyfogadást Szervező Kft. ügye sem csak most került a köz látóterébe. Évekig csak a lóversenyzés és a fogadás vertikumának válságáról lehetett hallani. Most már érthető, hogy miért. Mesterségesen le kellett amortizálni az egészet ahhoz, hogy aztán olcsón eladható legyen. Ez az üzem nemcsak a tulajdonosait juttathatja csinos profithoz rendes körülmények között, de szép összegekkel képes feltölteni a pártkasszát is.

Titok, mitől világosodott meg most az ügyészség. Tény, hogy az MSZP vezetése hosszú éveken át bombázta azzal a magyar Országgyűlést, hogy végre a kormány irányítása alá kellene rendelni az ügyészséget. Tudták, mit beszélnek…

Természetesen az ügyészség csapdába csalta magát nagy bátorságával. Most joggal követelheti tőle a társadalom, hogy akkor tekintse át a gyanús privatizációkat. Nemcsak azokat, amelyek a rendszerváltás óta történtek, de lapozzon vissza az 1988-ban kezdődő "eredeti tőkefelhalmozás" koráig. Ott vannak az igazi csemegék! A végén előfordulhat, hogy az ügyészség az efféle akciókkal felzárkózik az Alkotmánybíróság és az ÁSZ mellé. Ez a hármas nemcsak az MSZP elitjének jelentene egyre viselhetetlenebb terhet, de a globalizációs tőkének is. Nehéz sors. Vajon elegendő vigasz lesz-e az ügyészeknek, hogy az emberek viszont nem félni, hanem tisztelni fogják őket…

Sinkovics Ferenc