Egynapos műtétek

A magyar betegeket nem lehet az operáció napján hazaküldeni, mert ezt nem teszik lehetővé sem az otthoni körülményeik, sem az egészségkultúrájuk - kardoskodik az orvosok többsége. Túlzott ez az aggály - riposztoznak az egynapos sebészet ma még kisebbségben lévő hívei, akik szerint a beteget ki kell kérdezni, milyenek az otthoni körülményei, lesz-e mellette valaki, és fel kell világosítani, mi a teendője, ha hazabocsátása után komplikáció jeleit észleli. A tárgyi feltételek nem mondhatók extrémnek: komfortos, fürdőszobás lakás; telefon, amelyen segítséget lehet kérni; esetleg az, hogy a családban legyen egy autó, amellyel szükség esetén orvoshoz szállítható a beteg. Hiába szól mellette érvek sora, Magyarországon nehezen ereszt gyökeret az egynapos műtét intézménye. A magyar betegeket nem lehet az operáció napján hazaküldeni, mert ezt nem teszik lehetővé sem az otthoni körülményeik, sem az egészségkultúrájuk - kardoskodik az orvosok többsége. Túlzott ez az aggály - riposztoznak az egynapos sebészet ma még kisebbségben lévő hívei, akik szerint a beteget ki kell kérdezni, milyenek az otthoni körülményei, lesz-e mellette valaki, és fel kell világosítani, mi a teendője, ha hazabocsátása után komplikáció jeleit észleli. A tárgyi feltételek nem mondhatók extrémnek: komfortos, fürdőszobás lakás; telefon, amelyen segítséget lehet kérni; esetleg az, hogy a családban legyen egy autó, amellyel szükség esetén orvoshoz szállítható a beteg. Az egynapos műtét mellett szól, hogy a kórházban töltött időt sokan kínszenvedésnek érzik, ráadásul a gyógyító intézményekben óhatatlanul nagyobb a fertőzésveszély is. Mégis erősen hat a sok évtizedes megszokás, a nemritkán az egészségügyi dolgozók által is erősített nézet, amely szerint nagyobb baj esetén a biztonságos ellátás záloga a hosszú és alapos vizsgálatokkal nehezített kórházi lét. Az orvosok nem szívesen vállalják annak felelősségét, hogy a beteggel történik valami odahaza, mert attól tartanak, nem tudják bizonyítani, hogy megfelelő gondossággal jártak el. Pedig az utóbbi években nem csupán a páciensek szociális és gazdasági körülményei változtak meg, hanem a műtéti technikák is, számos szakterületen gyors gyógyulást lehetővé tevő módszerek jelentek meg (lásd Leselkedés a kulcslyukon című írásunkat). És persze ha úgy látja, hogy páciense nem alkalmas az egynapos műtétre, az orvos továbbra is javasolhatja a hagyományos kórházi lábadozást. Nyugat-Európában az egynapos ellátásban elvégezhető műtétek 4 0-6 0 százalékánál valóban ezt a módszert alkalmazzák. Idehaza - az orvosszakmai kollégiumok javaslata alapján jóval szűkebbre szabott korlátok között - nagyságrenddel kevesebb ilyen beavatkozást végeznek. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint tavaly a közel félmillió egynaposként elvégezhető beavatkozásból mindössze 61 ezret végeztek ilyen módon (lásd táblázatunkat). Túlnyomórészt szülészeti-nőgyógyászati, valamint urológiai beavatkozást számoltak el a kórházak egynaposként, ugyanakkor számos szakma nem élt a felkínált lehetőséggel. A jelenleg 286-féle beavatkozásra lehetőséget adó lista 30 százaléka olyan, amelyből egy beavatkozásra sem került sor úgy, hogy a beteget előre tervezett módon aznap hazaengedték volna. Nemcsak a gyökeret vert szokásoknak, az orvosi hálavárásnak, hanem a finanszírozás mellélövéseinek is betudható, hogy a kórházak nem hajlandók letérni a kitaposott ösvényről. Bár a többnapos bent fektetés nem jelent automatikusan nagyobb bevételt is a gyógyintézménynek - egy-egy betegségcsoport minimális ápolási ideje meghatározott, az ennél kevesebb időt bünteti, a többet pedig nem finanszírozza az OEP -, tetten érhető az az igyekezet, hogy ha már ott a beteg, különböző szövődmények kezelését is elszámolják némi pluszpénz reményében. A kórházi kapacitások szűkítése, orvosok elbocsátása, az egészségügyi reform céljaival összhangban, az eddiginél nagyobb kedvet csinálhat a - járóbeteg-ellátáshoz társuló vagy a kihasználatlan műtőkre és üres kórtermekre alapozó - egynapos műtétekhez. Ösztönözni is szeretné e folyamatot az a pályázat, amelyet több mint kétévi minisztériumi halogatás után most írhatott ki az OEP az egynapos sebészeti ellátásra. A korábbi pályázaton finanszírozási ígéretet kapott hét intézmény közül egyedül a budaörsi Europe-Med Kft. tudta megközelíteni saját, évi 3 ezer beavatkozásra jogosító keretét, ám elérnie neki sem sikerült. "Ha többfajta beavatkozásra lenne lehetőség, több betegünk is lenne" - véli Gamal Eldin Mohamad, az egészségügyi tárcának Kovács Attila személyében új államtitkárt adó kft társtulajdonos ügyvezetője. Egyelőre mindössze 286-fajta beavatkozást - például szürkehályog-operációt, sérv- és epeműtétet, méhszájplasztikát - lehet ilyen módon elvégezni Magyarországon, alig valamivel többfélét, mint évekkel korábban. Úgy hírlik, a nőgyógyászati szakma vezetői már rábólintottak a legkorábban szeptembertől kodifikálható bővítésre, viszont a sebészek szakkollégiuma jottányit sem engedett eddigi álláspontjából. Akik sikerrel pályáznak - az e módszert eddig is alkalmazókon túl vagy egy tucat járóbeteg-szakrendelőről tudni, hogy felkészült az egynapos sebészet indítására, továbbá ide tartoznak a teljes osztálybezárást elszenvedett kórházak -, azok összességében mintegy 4 0-5 0 ezer újabb beteg ellátására elegendő finanszírozást kaphatnak, közel 3,3 milliárd forint értékben. Ám az egynapos sebészet, mint Molnár Attila, az OEP finanszírozási főosztályának vezetője a HVG-nek elmondta, nem csupán a pályázók privilégiuma: ahogyan eddig, úgy a jövőben is bármely kórház végezhet ilyen beavatkozást, csak annyi a különbség, hogy nem kap rá külön teljesítménykeretet. A finanszírozásban sem tesznek különbséget - az egynaposok legnagyobb bánatára -, hiszen ez a technika rendkívül drága. Molnár szerint mégis megéri az adott összegért műteni, hiszen az elérhető "sorozatnagyság" és a minimális ápolási igény gazdaságossá teheti az egynapos beavatkozásokat.