Átalakul

a szakorvosképzés

2009. május 02.

A kormány rendeletben változtatná meg "az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszer", vagyis a rezidensképzés eddig alkalmazott feltételeit és szabályrendszerét. Annak értelmében a vizsgázott szakorvosokat már 2009-től, vagyis a jogszabály hatályba lépésétől kezdődően arra kötelezné, hogy legalább négy éven keresztül maradjanak annak a kórháznak az alkalmazottai, amelyikkel rezidensképzésük kezdetekor tanulmányi szerződést kötöttek. Ez az intézkedés alkalmas volna arra is, hogy megakadályozza a végzős szakorvosok tömeges külföldre vándorlását. Gazdasági számítások szerint az 5-600, külföldre szerződött, frissen végzett szakorvos mintegy ötmilliárd forintos kárt okoz a költségvetésnek. A kormány tervében az szerepel, hogy a rezidensek bérét az új rendszerben a kórházaknak kell majd kigazdálkodniuk. Ennek fejében négy éven keresztül egy adott szakmában biztos munkaerő állna a rendelkezésükre, akit rendelet kötelez a helyben maradásra.

Tiltakoznak a rezidensek

A szakorvosi képzés előtt, illetve alatt álló rezidensek körében nagy felháborodást keltett a tervezet. A bloglog.hu egyik rezidens hozzászólója például a következőket írja: "A kórházvezetőket nyilván feszítő munkaerőgondjaik és a hiányszakmák sarkallták az eredeti ötlet támogatására. Más kérdés, vajon számoltak-e azzal, hogy mindezt nem ingyen kapják, az állam ugyanis áthárítja rájuk a szakorvosképzés költségének jelentős részét, nyitva hagyva egy kiskaput, amin végleg távozhat a finanszírozásból" - vélekedik blogjában egy rezidens. A mostani rendszerben a finanszírozás szempontjából az ötéves szakorvosképzés két időszakra tagolódik: az első szakaszban (mint az orvosi egyetemmel munkaviszonyban álló személyt) az állam finanszírozza, a másodikat, amit egy előzőleg megpályázott munkahelyen töltenek el, a munkaadó állja. Előbbi képzési fázisban a fizetés mellé képzési hozzájárulás is jár, amiből az állam fedezi többek között a mentorok és tutorok honoráriumát. A második fázisban, vagyis a megpályázott munkahelyen eltöltött időszakban az állam már csak képzési hozzájárulást térít az őt foglalkoztató intézménynek. Az új koncepció szerint a friss diplomás orvos, kihagyva a korábbi képzés első fázisát, azonnal a megpályázott, szerződött munkahelyre kerül. A fizetését is onnan kapná. A képzési hozzájárulásról a tervezet csak annyit közöl, hogy azt addig lehetne folyósítani, ameddig ahhoz a pénzügyi források rendelkezésre állnak. Mivel a képzés első két évében az a gyakorlat, hogy a rezidensek olykor hónapokat töltenek távol a szerződött munkahelyüktől, mert számukra kötelező gyakorlati és elméleti képzéseken vesznek részt, ennek az időszaknak a finanszírozását továbbra is a központi költségvetés vállalná. Igaz viszont, hogy korántsem a munkáltatótól ténylegesen távol töltött idő szerint, hanem összességében csak néhány hónapos időtartamra.

Röghöz köt a szerződés

A Magyar Rezidensszövetség a tervezetet több ponton erőteljesen kifogásolja. Papp Magor, a testület megbízott elnöke több fórumon is úgy nyilatkozott, hogy a tervezet egyik legkritikusabb részének a tanulmányi szerződéseket tekintik, mert az azokban foglaltak szerint a szakorvosi vizsga letétele után legalább négy évet kellene "röghöz kötve" tölteniük egy intézményben. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minimum harminchárom éves korukig nem kereshetnének maguknak más, esetleg kedvezőbb munkahelyet.

A jogszabálytervezet a diploma megszerzése után kategorizálná a fiatal orvosokat: rezidensekre és központi gyakornokokra. Utóbbiak csupán azokból lehetnének, akik vagy a hiányszakmák valamelyikét, vagy a háziorvosi szakképzést választanák. Létszámukat az összes rezidens maximum tíz százalékában határoznák meg. Az éppen aktuális hiányszakmákat egy szakértői bizottság határozná meg. A szövetség elnöke a tervezet további problémájaként említette azt a tényt, hogy a rendelet hatálybalépésekor két évfolyamnyi létszámmal kell kalkulálni. Egyrészt azokkal, akik jövőre kapják kézhez a diplomájukat, másrészt, akik még a régi képzési rendszerben befejezik a törzsszakképzést. Létszámban ez azt jelenti, hogy több mint másfél ezren pályáznak majd az intézmények által kínált ezerkétszáz állásra. E számokból világosan látszik, hogy 300-400 friss diplomásra a munkanélküliség várhat.

Az említett problémák miatt a Magyar Rezidensszövetség és a négy orvosi egyetem hallgatói önkormányzatai közös álláspontot alakítottak ki, és azt február végén írásban eljuttatták a döntéshozóknak, így többek között Székely Tamás egészségügyi miniszternek is. Az állásfoglalás a következőket tartalmazza: "A tervezet több, számunkra kedvező változást eredményezhet a rezidensképzésben. Ilyen a hároméves előrejelzés, ami tervezhetővé teszi a medikusok számára a későbbi álláslehetőségeket. Örömmel fogadjuk továbbá a hiányszakmákat érintő ötvenszázalékos többlet bérfejlesztést, valamint a szakképzés időtartamának munkahelyi tervezhetőségét is. Ugyanakkor föl szeretnénk hívni a figyelmet néhány fontos részletre, amelyek meglátásunk szerint változatlan formában történő bevezetés esetén komoly fennakadásokat fognak eredményezni:

1. A bevezetés első két évében egyszerre két évfolyam fog álláspályázatokra jelentkezni. Természetes, hogy mindaddig nem tud labdába rúgni egyetlen frissen diplomát szerzett orvos sem, amíg a munkaerőpiaci kínálatban található azonos szakon a törzsképzést már abszolvált kollégája. Így a munkaerőpiac első 700- 800 helye, a korábbi éveknek megfelelően, betöltésre kerül. Kérdés, hogy ezen felül mennyivel lesz nagyobb a piac befogadó készsége, figyelembe véve a rövid határidőket. Erről tudomásunk szerint átfogó hatástanulmány nem készült, így adódik a kérdés, hogy ez a szám egyik pillanatról a másikra megduplázható-e? Ha nem, akkor tömeges orvos-munkanélküliség várható (ami a kár a végzettek 50%-át is érintheti!). Szükségesnek tartjuk, hogy a rendelet céljai között jelenjen meg az, hogy minden Magyarországon végzett orvos számára lehetőséget kíván biztosítani a szakképzésben. Ez elvi biztosítékul szolgálhat az orvostanhallgatók számára, hogy a mindenkori minisztérium felelősséget érez a kiképzett orvosokért.

2. A központi gyakornoki helyek száma az egyetlen pufferkapacitással bíró tényező ezen átmeneti időszakban. Ennek a 10%-ban való maximalizálása nem hagy mozgásteret ennek a kiegyensúlyozó szerepnek a betöltésére. Ez a százalékos arány, függetlenül az egyéb tényezőktől, csupán a háziorvosok utánpótlásához is kevés. (Évente 85 családorvos-rezidenssel számolva, 40 munkaévet figyelembe véve legfeljebb 3400 szakember képezhető ki, akiknek pedig 6500 teljes állású praxist kellene betölteniük. Figyelembe véve a szak 58 éves átlagéletkorát, tovább romlanak a kilátások.)

3. A szakképzés idején túl a munkáltatóhoz történő kötelező röghöz kötést nem tartjuk elfogadhatónak.Konzultáltunk a Magyar Kórházszövetséggel, és általuk is támogatást nyert azon javaslatunk, hogy kötelező jellegű munkaszerződés csak a szakképzés időtartamára terjedjen ki. A jó munkakapcsolat a munkáltató és a munkavállaló oldalán egyaránt meglévő együttműködési szándékon alapuljon. A szabad munkaerőmozgás korlátozása, túl azon, hogy jogilag is aggályos, minkét fél számára inkább hátrányos lehet.

4. A munkaszerződés részletei (jogok és kötelezettségek) nincsenek kidolgozva, e nélkül pedig látatlanban nem lehet megítélni annak vállalhatóságát.

5. A megpályázható állások száma helyett javasoljuk, hogy a rendeletbe kerüljön be a megpályázható szakok száma. Ellenkező esetben ugyanazon szak egy-egy népszerűbb állására való jelentkezés egyben azt is eredményezhetné, hogy több pályázati hely, ami egyébként betöltésre kerülhetne, jelentkező nélkül marad. A felvételi eljárás menete részleteiben további kidolgozást igényel.

6. Kérjük a képviselet biztosítását a 8. § által meghatározott bizottság munkájában egy fővel, hiszen ott rólunk, mint leginkább érintettekről fognak döntések születni" - áll a rezidensszövetség állásfoglalásában. Az eltérő álláspontok közelítése és konszenzuskialakítás végett az érdekelt felek között egyeztető tárgyalások kezdődtek.

Megszavaztatták az érintetteket

Március 10-én lezárult az az internetes véleménynyilvánítás is, amelyet a szövetség saját honlapján kezdeményezett, és kérte az abban részt vevő rezidensek véleményét. Bár a felmérés nem tekinthető reprezentatív vizsgálatnak, a kérdésekre adott több mint hatszáz résztvevő által adott válaszok mégis megmutatják azokat a tendenciákat, amelyeket a jogalkotóknak mindenképpen figyelembe kellene venniük.

A felmérés első kérdésére - "Kimennél-e munkát vállalni külföldre, ha itthon a kezdő orvosi fizetések nettó 200 ezer, a szakorvosi fizetések pedig nettó 400 ezer forintnál kezdődnének" - a válaszadók 78,21 százaléka nemmel válaszolt. 4,79 százalékuk úgy vélekedett, hogy "nem, de én a mostani bérek mellett sem tervezek ilyent". Körülbelül 17 százalékuk pedig úgy vélekedett, hogy mindenképpen elmenne külföldre, mert egy részük (11,38 százalék) ebben látja a szakmai továbbfejlődés útját, másik felük pedig (5,45 százalék) még így is kevesellné az itthoni javadalmazást, mert szerintük külföldön annak többszörösét is megkereshetik.

Arra a kérdésre, hogy "Mihez kezdesz, ha a rezidens felvételik során nem írnak ki elég álláspályázatot és ezért munkanélküli leszel?" a következőket válaszolták: külföldre megyek (49,51 százalék), pályaelhagyó leszek (22,55 százalék), még nem tudom, de félelemmel tölt el a gondolat (18,14 százalék), osztályos orvosként kezdek el dolgozni (7,84 százalék), várok egy évet, hátha legközelebb felvesznek (1,96 százalék).

Az "Aláírnál-e 9 évre hűségnyilatkozatot a jelenlegi bér- és munkakörülmények között?" kérdésre a válaszadók 60 százaléka nemmel válaszolt, 23,4 százalékuk még nem tudott dönteni, 14,36 százalékuk úgy gondolta, hogy inkább elhagyná a pályát, és csupán 2,15 százalékuk döntene amellett, hogy ilyen feltételekkel is hajlandó volna dolgozni.

A "Milyen munkaszerződést tartasz a legmegfelelőbbnek a rezidensképzésben?" kérdésre a többség 69,92 százalék azt felelte, hogy a törzsképzés idejére szólót, ami azt követően megerősíthető vagy felmondható volna. 18,67 százalék szerint a munkaszerződést a szakképzés teljes idejére kellene megkötni, 10,17 százalék a törzsképzés idejére szólót és 1,24 százalék a szakképzésen túlnyúló szerződést kötne.

Lóránth Ida

(Forrás: Kórház)