A pánik ipari méretekben történő
félrekezelése

A pánik, korunk „népbetegsége” valójában konstruált fogalom, a szociális és magánéleti válságok szorongásos tüneteit gyömöszölik bele ebbe a kategóriába, és a bizonyítottan hatásos pszichoterápiás kezelések helyett a pszichiátria a szorongást krónikussá, elhatalmasodóvá és a leszázalékolásig rontó antidepresszáns és szorongáscsökkentő „kezeléssel” próbálja

Ha ma egy polgár „pániktünetekkel”, azaz időszakosan rátörő szorongásos tünetekkel (mint mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, kapkodó légzés, szédülés, zsibbadások) jelentkezik a pszichiátrián- hisz hol máshova is mehetne- , akkor garantáltan antidepresszánst és nyugtatókat írnak fel neki, pedig ettől biztosan nem fog szorongása megoldódni. Pszichés okokból, életnehézségekből kialakuló szorongásos állapotokat nem lehet vegyületekkel kezelni. A polgárnak egy esélye van a gyógyulásra: ha a gyógyszerek szedésével párhuzamosan rendeződik életében az a probléma, ami a szorongást okozta. Ezeket a gyógyszerektől függetlenül, vagy még inkább a gyógyszerek ellenére bekövetkező gyógyulást, állapotjavulást szokás a „hatásos” gyógyszeres kezelésnek tulajdonítani. A pszichiátria előszeretettel állítja be a szorongásos rohamokat betegségnek, holott ez nem betegség, bár a szorongásos tünetek tudnak igen kellemetlen lenni.

A pánik, mint diagnosztikus kategória a szorongásos tünetek mitizálása, a polgár rémisztgetése, hogy ha nem „kezelteti” magát, akkor agyvérzése, szívrohama lesz, alkoholistává válik és öngyilkosságot követ el. Mindez rémületet keltő propaganda, hogy a polgár alávesse magát a hatástalan gyógyszeres kezelésnek.

Az alábbiakban a most megjelent Pánik:tények és tévhitek (Jaffa 2009) könyvemet mintegy kiegészítve, bemutatok egy-két metaanalízist. A metaanalízisek lényege, hogy az egyes vizsgálatok véletlenszerűen eltérő eredményeit összevontan elemezve kimutatja a tényleges összefüggéseket vagy hatásokat. Természetesen semmilyen metaanalízis nem képes korrigálni a gyógyszervizsgálatokban folyamatosan jelenlevő, a gyógyszernek kedvező csalások és hamisítások torzító hatásait. Az eredmények ezek fényében még meglepőbbek, mert a szépítések ellenére is a pánik gyógyszeres kezelése összevetve a pszichoterápiás kezeléssel, rendkívül gyatra képet mutat. Olyan képet, amelynek alapján, ha a pszichiátria komolyan venné a „bizonyítékokon alapuló orvoslás” hangoztatott jelszavát, azonnal leállna a pánik gyógyszeres kezelésével. Ilyet természetesen nem várhatunk, mert a biológiai pszichiátria lényege foszlana semmivé, ha lemondana a lelkiproblémák biokémiai felfogásáról. Nem beszélve arról, hogy ki fizetné akkor a pizzát, a konferenciákat, utazásokat, az MPT kongresszusokon a csoki szökőkutat és hasonlókat.

Furukawa és munkatársai 2006-ban a pánik antidepresszánssal, pszichoterápiával és a kettő kombinációjával történő kezelésére lefolytatott, színvonalában elemzésre méltó vizsgálatok összevont analízisét végezték el.

Az elemzés 11 elérhető vizsgálat 667 betegének adatait elemezve arra következtetett, hogy a kognitív-viselkedésterápia antidepresszánssal kombinálva 24%-al valószínűbben váltott ki 2-4 hónapos kezelés alatt terápiás választ, mint az antidepresszáns önmagában.A terápia befejeztét követő időszakot vizsgálva a kombinált terápia 6-24 hónapos követéssel már 61%-al volt jobb, mint az antidepresszáns önmagában.Amikor a pszichoterápia+antidepresszáns kezelést vetették össze a pszichoterápiával önmagában, a kombinált kezelés az aktív kezelés alatt 16%-al bizonyult hatásosabbnak.A kezelés befejezése után követve a pácienseket a kombinált kezelés csekély előnye is eltűnt.

A szerzők megállapítják, hogy az antidepresszáns kezelés önmagában komoly visszaeséshez vezet nem csak a kezelés befejezése, vagyis a gyógyszer elhagyása után, hanem már a kezelés alatt is. Ennek oka elég nyilvánvalóan az, hogy a kezdeti placebohatás elmúlik, és a beteg ugyanott tart, mint a kezelés megkezdésekor, hozzászámítva még az antidepresszánsok nem kívánatos mellékhatásait. A kombinált terápiákban a kimaradás a mellékhatások miatt sokkal gyakoribb. Hosszú távú hatásában nincs bizonyíték amellett, hogy a kombinált terápia jobb volna, mint a pszichoterápia önmagában.

Összességében ez a metaanalízis a maga visszafogott tudományos stílusában cáfolja az antidepresszánsok alkalmazásának értelmét, mert egyrészt a pszichoterápia messze hatásosabb, mint az antidepresszáns kezelés, továbbá még a kombinált kezelésben is a kiegészítőként használt antidepresszáns csak növeli a kezelésből való kimaradást, de hosszútávon semmi pozitív hatása nincs.Furukawa és munkatársai 2007-es elemzése újabb csapást mér az antidepresszánsok használhatóságára a pánik kezelésében. A szerzők azt az érdekes kérdést teszik fel, vajon a pszichoterápia placebotablettával kiegészítve hatásosabb-e a pszichoterápiánál. Három vizsgálatot találtak, amelyek elemzésre alkalmasak voltak. Ezekben a pszichoterápia (kognitiv viselkedésterápia) placebóval együtt alkalmazva 26%-al sikeresebb volt, mint a pszichoterápia önmagában. A kezelés végeztével a 6-24 hónapos követés eredményei szerint ez a placebo okozta fölény eltűnt, a kombinált és a pszichoterápiás kezelés azonos mértékben volt hatásos.

Ha összevetjük a „pszichoterápia + antidepresszáns” és a „pszichoterápia + placebo” elemzések eredményét, azt látjuk, hogy a két elemzés hajszálra megegyezik. Mind az antidepresszánsok, mind a placebo kiegészítő kezelésként 24-26%-os kezdeti előnyt jelentett, de ez az előny mindkét elemzés szerint hosszú távon megszűnt. A két vizsgálat összevetéséből egyértelműen adódik, hogy az antidepresszánsok PLACEBO-ként hatnak, ha kombinált kezelésben alkalmazzák őket. Mivel csak rontja a terápiában maradás esélyét, nem beszélve az egyéb káros hatásairól, pszichoterápia mellé antidepresszánst adni értelmetlenség és káros.

A probléma természetesen ennél súlyosabb, mert a magyar pszichiátria lényegében CSAK antidepresszánst szokott adni, nincs itt szó semmiféle kombinált terápiáról. Nincs mit fontolgatni, mert ha ma Magyarországon pánikban az egyetlen kezelés az antidepresszáns, akkor a magyar pszichiátria azzal szembesül, hogy valójában le kell mondania a pánik kezeléséről. Csakhogy ez már üzleti és anyagi kérdés, nem a hatásos kezelés kérdése.

A munkacsoport elvégezte a szorongáscsökkentőkre is a fenti elemzést, vagyis a pszichoterápia+ szorongáscsökkentő kombinációja szemben a pszichoterápiával magában. A korábbiakhoz hasonlóan, 25%-os kezdeti fölényt találtak, ami azonban ez az előny a vizsgálat után eltűnt. Mivel a kombinált terápiából és a csak pszichoterápiából kimaradtak aránya azonos volt, ezért önmagában a nyugtatók alkalmazását ez nem indokolja. A hosszú távú hatást elemezve kiderült, hogy a pszichoterápia önmagában hatásosabb volt, mint a nyugtatóval való kombinálása, sőt a kombinált kezelés hosszú távon károsnak bizonyult a csak magában alkalmazott pszichoterápiával szemben. A csak nyugtatóval folytatott kezelés egyértelműen alulmaradt a pszichoterápiával szemben.

Jól ismert jelenségről van itt szó. A nyugtatók addig hatnak, amíg szedik, de meg nem oldanak semmit. A polgár hozzászokik, függővé válik, de meg nem gyógyul. A pszichoterápiával való kombinálását azért tartják elvileg rossz ötletnek, mert a nyugtató csökkenti a pszichoterápia hatását, a páciens motiváltságát, hiszen a szorongását nem lelki eszközökkel, relaxációval, stb. csökkenti, hanem nyugtatóval, és így nem is fogja elsajátítani a megfelelő szorongáscsökkentő stratégiákat.

Összességében az látható, hogy miközben a magyar pszichiátriában az antidepresszánsokat és nyugtatókat alkalmazzák szorongásos és pánik tünetek kezelésére, ezek erre alkalmatlanok. A a kérdést súlyosbítja, hogy a szorongásos problémák nem olyanok, mint a szemölcsök, amelyek a hatástalan kezelésre maximum megmaradnak, de nem súlyosbodnak. A szorongásos kórképek egyre súlyosbodó állapotot jelentenek, és mindaz, amivel a pszichiátria riogatja az embereket (alkoholizmus, öngyilkosság, stb.) az éppen a pszichiátriai kezelések hatástalansága miatt fenyegeti a polgárt. A félrekezelés ugyanis egy fokozatosan súlyosbodó állapotban drámai következményekkel jár. Elhiteti a polgárral, hogy „súlyos krónikus” betegségben szenved, amire még a csodagyógyszerek sem hatnak. Holott megfelelő technikákkal az emberek többsége jó eséllyel vagy meg tudna szabadulni rövid úton szorongásaitól, vagy legalábbis kezelhető szintre tudná csökkenteni.

http://szendigabor.freeblog.hu/