FERDE SZEMMEL

Morita Tsuneo, aki ferde szemmel nézi Magyarországot (nem azért, mert japán, hanem mert épp eleget élt Magyarországon), rettenetesen ki tudja osztani az egészségügyünket. Egészséges gondolkodású ember.

Amikor a tolnai fogorvos, a szegedi özvegyember és az OEP hármasának abszurd történetében, mai cikkünkben addig jutottam, hogy az egészségpénztár apparátusának két évbe került, amíg gyanút fogott, és kimondta: hoppá, ellenőrizni kéne az adatokat – akkor jutott eszembe Morita Tsueno úr. Aki idén kiadott könyvében, Változás és örökség címen gyűjtötte össze azokat a cikkeit, amelyekben a magyar rendszerváltással bekövetkezett változásokat elemzi. A 11 éve halott asszony tajkártyájának „föltámadása” egy 80-as születésű nő kártyájaként – illik Morita Tsueno rólunk festett képébe. Szerinte létezik egy tipikus magyar „mismatching” kutyulék.
Ez egy spéci helyi betegség: van egy jó gondolat, helyes irány, ezt és ezt kell csinálni, hogy jobb legyen – a megvalósítás azonban a legritkább esetben sikerül. Mert nincs hozzá szervezettség, nincs vezénylő csapat, amely figyelne a részletekre, javítaná a megvalósítás során becsúszó hibákat, kézben tartaná a változtatás egész menetét. Ezért hiába jó az irány, az igazgatási, adminisztrációs, szervezési bajok, színvonaltalanságok mindent elrontanak, zűrzavar támad és nyomában társadalmi méretű ellenállás. Lásd az összes eddigi változtatási kísérletet az egészségügyben (amelyek között persze szépen volt olyan is, amelyiknek már az iránya se volt jó) és az életünk sok más terepén.

Nem sikerült kiderítenünk, pontosan mi volt a halott asszony tajkártyájának feltámadása mögött, de ezerszámra tud bármelyikünk bizarr történeteket a társadalombiztosítási – és mindenféle más – adminisztráció működéséről. Ferde szemmel nézve: tipikus magyar módon léteznek, rettenetesen bonyolultak, átláthatatlanok, pontatlanok, szervezetlenek, költségesek. Dolgozóik nem érdekeltek a helyzet javításában. Teljesen hiányzik belőlük a tájékoztatás képessége, a közösség szolgálatához szükséges kötelességtudat.

Tisztelet a kivételnek. Bizonyára vannak, de olyan kevesen, hogy nem osztanak-szoroznak, sosem velük találkozunk.

Leginkább az izgat: 20 éve élünk nyitottan, más demokráciák társaságában, teljesen szabadon tanulhatnánk meg tőlük, hogyan kell ezt vagy azt csinálni; mi a fenével töltöttük az időnket?

Sulyok Erzsébet