Mire alapozzuk a jövőt?

A Magyar Köztársaságnak nincs alkotmányos jogokat érvényesítő egészségpolitikája

Az elmúlt két évtizedben az egészségpolitikával kapcsolatos szándékokat, célokat, a tetteket és ezek népegészségügyi következményeit mérlegelve időszerűnek tartjuk az egészségpolitika meghatározásának, a végrehajtása eljárási rendjének rögzítését, illetve ezek szabályozását, gyakorlati alkalmazását, végrehajtását.

Az egészséghez való jog az alkotmányban is rögzített alapvető emberi jog. ("A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez." 70/D § (1) bekezdés) E jog magában foglalja az egészség megőrzésének támogatásához, a munkaképesség fenntartásához, betegség esetén a szükséges egészségügyi ellátáshoz, a gyógyításhoz, a krónikus betegségek gondozásához, a rehabilitációhoz való egyenlő hozzáférést.

A közgondolkodás és az ezt híven tükröző gyakorlat az egészséghez való jogot nagymértékben leszűkíti a gyógyításhoz való hozzáférésre. Utóbbi időben ennek további torzulását tapasztalhatjuk a sürgősségi esetekre és az életmentő beavatkozásokra irányuló túlzottan felfokozott, manipulált közfigyelem miatt (a szenzációéhes bulvársajtó a közgondolkodást rendkívüli módon torzítja � beleértve a sajtóból tájékozódó politikusok befolyásolását is � mindez rendkívüli károkat okoz). Végeredményben megállapítható, hogy napjainkban az egészségpolitika helyett "egészségügy politikára" szűkültek a döntések, a közgondolkodásnak is ez lett a tárgya, vagyis az egészségügyi ellátással kapcsolatos kérdések, a működtetési, hozzáférési problémák. E felfogás az elmúlt évtizedek alatt az aktív egészségmegtartás háttérbe szorulásához és az egészségkultúra harmonikus fejlődésének megtorpanásához vezetett.

Az egészségpolitika módszertani összefoglalása

I. AZ ALAPELV, FOGALMAK

Az egészségpolitika elsődleges eszköze az egészséghez való alkotmányos jog állami felelőssége teljesülésének. Az emberek törvényi kötelezettségek alapján � a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően � járulék és adó fizetésével finanszírozzák az egészséghez való joguk állami irányítással, felelősséggel való gyakorlati érvényesülését. Az állam az egészségkultúra egészére kiterjedően, az egészségi szükségleteknek megfelelő ellátást, szolgáltatásokat, támogatást kell, hogy nyújtson. Az egészségpolitika az egészségi szükségletek egyéni, közösségi, társadalmi szintű meghatározásával képes a leghatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket, erőforrásokat ezzel szakszerűen és etikusan eleget téve az egészséghez való alkotmányos jog teljes körű érvényesítési felelősségének.

Az egészséghez való alkotmányos jogot érvényesítő egészségpolitika: Az emberek egészségi szükségleteinek ismeretében, annak alapján � az egészségkultúra egészére, egyenlő hozzáféréssel kiterjedő � több időtávú előrebecsléssel optimális egészségnyereség elérését eredményező célmeghatározás, tervezés, és végrehajtás irányítás.

Az egészségi szükséglet: valakinek vagy valamely közösségnek az egészsége megőrzéséhez, gyógyulásához, rehabilitációjához és � elsősorban a gyermekek esetében � zavartalan fejlődéséhez nélkülözhetetlen szolgáltatások, anyagi termékek, információk, környezeti feltételek és szellemi javak összessége.

Az egészségnyereség: bármely az egészséggel kapcsolatos egyéni, családi vagy nagyobb közösségi szintű beavatkozás eredménye, amely révén a jó életminőségben megélt időszak mértéke megnő, illetve csökken az életminőséget rontó vagy az élettartamot csökkentő egészségkárosodások mértéke; minden esetben az egyén szintjén, az egészségi állapot kedvező változásában jelentkezik, így az egyéni és közösségi egészségnyereség egyaránt mérendő egyéni és statisztikai indikátorokkal.

Az egészségi kockázat: olyan cselekvéssel, eseménnyel járó veszély veszteség lehetősége, amelynek következménye egészségkárosodás.

A közcélú egészségi kockázatkezelés: az egészségi szükségletek felmérése és előrebecslés alapján meghatározott egészségi kockázatokat elkerülő, csökkentő célkitűzéseket szabályozott rendszerben megvalósító tevékenység; az egészségi kockázatkezelés megteremti az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, diagnosztika, gyógyítás és a rehabilitáció dinamikus egységét, illetőleg ezek megfelelő arányait.

A közcélú egészségi kockázatelemzés: az egészségi kockázatokból eredő egészségkárosodások bekövetkezési valószínűségének valamint a kiváltó tényezőknek, kialakulási folyamatoknak feltárása, minőségi és mennyiségi kockázatelemzési módszerekkel; az egészségi kockázatelemzés egyéni adatokra, indikátorokra épül; az egyéni elemi adatok csoportosításával végzendő a közösségi egészségi kockázatelemzés, amely az egyes társadalmi csoportok egészségi állapotának átlagtól való szisztematikus eltéréseit is elemzi.

A közcélú mennyiségi kockázatelemzés: a bekövetkezett egészségkárosodást, haláleseteket regisztráló, populációs szintű, statisztikai jellegű adatok elemzése, előrebecslése, bekövetkezési valószínűségek számítása,

A közcélú minőségi kockázatelemzés: a bekövetkezett egészségkárosodást, haláleseteket, mint változási folyamatot minőségi mutatókkal leíró módszer; a minőségi mutatókat indikátorokkal számszerűsítve a kockázatelemzés, az előrebecslések matematikai statisztikai módszerekkel végezhetők; az elemzés személyi azonosítás nélküli egyéni adatokon alapul,

Az egészségi szükségletkommunikáció: az egészségi szükségletekről történő értékorientáló kölcsönös tájékozódás, tájékoztatás,

Az egészségterv: orvosi vizsgálatokon is alapuló egészségi állapotfelvétellel és az egészségi kockázatelemzés módszereivel készülő egyéni, családi, települési, kistérségi, megyei és országos szinteken megfogalmazott terv, amely az egyének és a közösségek számára különféle szolgáltatási stratégiák hatását több időtávra előre jelzi és lehetővé teszi az egészségi szükségletek optimális kielégítését.

II. AZ EGÉSZSÉGPOLITIKA ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉSEI

² a születéskor várható élettartam meghosszabbítása,

² az egészségben megélt (fogyaték nélküli) életévek kiterjesztése,

² az elkerülhető egészségkárosodások és életminőség romlás elkerülése,

² a népességfogyás mértékének csökkentése, megállítása.

III. AZ EGÉSZSÉGPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁNAK CÉLKITŰZÉSEI

Az egészségpolitika végrehajtásának célkitűzéseit az egészségkultúra egészére kiterjedően kell meghatározni. A célkitűzések részben az egészségügyi és közegészségügyi intézményrendszer keretében, részben azon kívül valósíthatóak meg (A WHO a XXI. század egészséget mindenkinek programja multiszektoriális stratégia a fenntartható egészségért részprogramját). A célkitűzéseket általában csak e két hatásterületen együtt, összhangban érvényesített célokkal lehet megvalósítani. A célkitűzéseket korcsoportos prioritások rendszereként kell � az egészségi szükségletek elemzésével � meghatározni.

Az egészségpolitika célkitűzéseinek megvalósításának elvi szempontjai

Az egészségpolitika egészségkultúra egészére kiterjedő célkitűzéseit a közegészségügyi, az egészségügyi, a társadalmi egészségbiztosítási intézményrendszer útján valamint az életmódkultúra, az oktatás, a kultúra, a természetes és mesterséges környezet védelme, kialakítása, az ipar, kereskedelem területén kifejtett összefüggő célmegvalósító döntésekkel, tevékenységgel, együttműködéssel lehet érvényesíteni.

Az egészségpolitika meghatározásának alapja, első feladata az egyének, közösségek és a társadalom egésze egészségi állapotának megismerése, változásának kővetése, az egészségi állapot spontán változásainak modellezése, valamint az egészségpolitika tervezett beavatkozása következményeként várható változások modellezése.

A szükséges egészség monitorozó rendszerek az alábbiak szerint csoportosíthatóak:

² az egészségügyi ellátás különböző szintjein keletkező adatok,

² a társadalmi egészségbiztosítási adatok,

² az egészségi állapot változásának intézményesített, reprezentatív népesség csoportra vonatkozó folyamatos, egyének megfigyelésén alapuló rendszere,

² egészségfelmérések,

² folyamatos statisztikai adatgyűjtés; demográfiai adatok, betegforgalmi statisztikai adatok, foglalkozás-egészségügyi adatok, környezet-egészségügyi adatok, kereskedelmi, ipari adatok.

Az egészségpolitika, mint az egészségi szükségleteket meghatározó és azok kielégítését irányító tevékenység.

Az egészségpolitika alapja az egészség tervezéssel történő egészségi szükséglet megállapítás. Az egészségterv az egészségi állapot, annak várható változásaira és az ebből eredő egészségi szükségletek meghatározására vonatkozó döntések rendszere. Az egyéni, a közösségi és az országos egészségtervek egysége képezik az egészségpolitika tartalmát.

Az egyéni egészségterv a háziorvosok személyes felkészítésével, a tervező munkához szükséges feltételek megadásával, a háziorvosok meghatározóan aktív részvételével készül. Az egészségpolitika irányításában, végrehajtásában közreműködő intézmények, szervezetek szoros, személyes kapcsolatban állva működnek együtt a háziorvosokkal. Az egyéni egészségterv több időtávra készül, az egészségi állapotot mért indikátorokkal is jellemzi. Az egészségterv része az orvosi tudás, tapasztalatok alapján történő állapotértékelésnek megfelelő egészségi szükséglet megállapítás. Az életmódkultúra körébe tartozó döntésekhez, azok egyéni � családi � közösségi elfogadtatásához az egészségpolitikát végrehajtó intézvényrendszer közvetlen támogatást nyújt.

A közösségi egészségterv az egyéni egészségtervek összesítésével, az egészségfelmérések az egészségi állapotváltozást folyamatos követő felmérés, a statisztikák, a változások modellezésével megalapozott esetvalószínűségi előrebecslés. Az egészségi szükségletek megállapítása a prioritások eldöntésével kezdődik, a terv az egészségkultúra egészére kiterjedően készül. A közösségi egészségterv települési szerkezetre, illetve ellátási körzetekre hierarchikus szerkezetben, több időtávra készítendő el.

Az országos egészségterv. A közösségi egészségtervek összesítésével és egyéb országos egészség felméréssel, valamint a reprezentatív populáció egészségi állapot változását folyamatosan megfigyelő rendszer adatainak elemzésével készül. Az országos egészségterv teszi lehetővé a korcsoportos egészségi szükségletek, prioritások megállapítását azok egyéni és közösségi egészségtervekben való alkalmazását, a szolgáltatások befogadását, kizárását, a kapacitások módosítását. Az országos egészségterv az egészségkultúra egészére kiterjedően készül el. Az életmódkultúra, az oktatás, a kultúra, a közegészségügy, a foglalkozás-egészségügy, az ipar, a kereskedelem területén feltárt prioritást jelentő beavatkozásokat, végrehajtandó feladatokat, az egészségi kockázati tényezők elkerülését, hatásuk csökkentését az elkerülhetetlen egészségi kockázati tényezők esetében a negatív következmények kárenyhítését a felelős intézményekkel, szervezetekkel együtt kell megtervezni az országos egészségtervekben.

Az egészségtervek � ellátási, szolgáltatási tervek � pénzügyi tervek egységes rendszerét kell kialakítani. Mindez a jelenlegi költségvetési tervezés funkcionális tervezéssé alakítását jelenti.

Az egészségpolitika végrehajtása, és a szervezeti szempontok

Az egészségpolitika végrehajtásának elsődlegesen meghatározó elemei:

² az egészségügyi és a közegészségügyi intézményrendszert fenntartó, működtető orvosok, szakápolók, ápolók és más szakterületen dolgozók erkölcsisége, embersége, szakértelme, általános műveltsége.

Itt külön meg kell jegyeznünk a kultúrát fenntartó � évtizedek, akár évszázadok alatt kialakult � szellemi alkotóműhelyek jelentőségét, kialakulásuk, működésük, együttműködésük támogatását, védelmük fontosságát.

² Az egészségkultúra egészére kiterjedő egészségpolitika � egészségügyi, közegészségügyi intézményrendszeren kívüli szakterületeken megvalósítandó � céljainak, feladatainak végrehajtásán dolgozók erkölcsisége, szakértelme, általános műveltsége, szellemi alkotóműhelyei, együttműködési készsége.

² A szakterületi vezetők, politikusok (a döntéshozók) etikai alapjuk, értékrendjük (emberségük, az egészség, az élet tisztelete), a felelősségtudatuk, a felkészültségük, a tanulóképességük.

² Az egészségpolitika megvalósításának döntő feltétele az emberek, a családok, a közösségek, a társadalom egészének együttműködése, aktív; felelős egészségmagatartása, az egészségközpontú értékrendje. Mindezek az egészséggel kapcsolatos média útján való közzétételével és az egészségtan oktatásával valamint az általános iskolázottság fejlesztésével segíthetőek.

² Az egészségpolitika megvalósításának kiemelkedő fontosságú feladata a hatékony egészségi szükségletkommunikáció, amit az egészségpolitika egészére és a részprogramokra országosan, valamint helyi szinten a végrehajtási tervekben rögzítve kell. Az egészségkultúra egészére vonatkozó tényleges egészségpolitika végrehajtása a prioritásokat jelentő célkitűzések megvalósítása több felelős, megvalósító intézmény szervezet, tervszerű együttműködését teszi szükségessé.

Az egészségpolitikáért elsődleges felelős személv és intézmény a mindenkori egészségügyi miniszter és az Egészségügyi Minisztérium. A feltárt egészségi kockázati tényezők elkerülésében, csökkentésében elsődleges felelősségű szervezetek, illetve a terveket megvalósító szakterületek szoros együttműködésben érvényesítik az egészségnyereséget eredményező egészségpolitikát.

A közcélú egészségi kockázatkezelésre épülő közösségi egészségpolitika gyakorlati példáját láthattuk az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak körében 1994-től fokozatos bővüléssel 2004-ig mintegy negyvenezer emberre kiterjedően. Az egészségi állapot és állapotváltozás pontos megfigyelésével, értékelésével egészségi szükségletekre épülő, egészségnyereséget eredményező egészségpolitikát valósítottak meg. (2004 után a szabályozás megváltoztatásával az egészségközpontú működés gyakorlatilag megszűnt, csak rendkívül szűken maradt fenn.)

A MAGYAR ORVOSI KAMARA ÖSSZEGZŐ DOKUMENTUMA

A NEMZETI EGÉSZSÉGÜGYI KEREKASZTAL

SZAKÉRTŐI CSOPORTJÁNAK MUNKÁJA NYOMÁN

(Forrás: Orvosok Lapja)