A méltatlanul elfelejtett védőnő

A méltatlanul elfelejtett védőnő, avagy egészség-fejlesztés lehetőségei a védőnői munkában

(I. rész)

„Minden foglalkozás egyformán fontos, ezért a foglalkozások becsülete is egyforma.”
(Léderer Pál)

Az elmúlt évek során a hazai társadalmi változások hatására a védőnői hivatás jelentős értékvesztésén ment keresztül, annak ellenére, hogy a védőnőink feladatköre jelentős mértékben kibővült, ami azonban nem követhető nyomon minden esetben a jogi rendelkezéseken.

E változások eredménye az is, hogy mind a szakmai, mind az anyagi és az erkölcsi megbecsülésük jelentősen elmaradt más hivatásokétól. Ez a változás, a megbecsülés hiánya pedig, - amin nem is nagyon kell csodálkozni - erősen kihathat a pályán dolgozók szakmai moráljára, mivel itt is mintegy leképeződnek a negatív társadalmi folyamatok.

A jó védőnő tevékenységét élethivatásszerűen gyakorolja, azaz nemcsak szakértelmét, hanem teljes személyiségüket is átadják munkakörének ellátásakor. Joggal elvárhatná tehát, hogy megkapja a nekik járó tiszteletet, megbecsülést, leginkább azoktól, akikkel nap, mint nap kapcsolatban áll. Már csak azért is szükség lenne erre, mert a védőnői hivatás küldetése, hogy preventív egészségügyi, pszichés és szociális szolgáltatást nyújtson a rábízott embereknek.

A védőnői munka alapjai – a feladatkör tartalmi bővülése ellenére - évtizedek óta alig-alig változott: a családok, kiemelten a várandós anyák, a csecsemők, gyermekek, védelme, rendszeres gondozása, egészségnevelése, szűrővizsgála¬tok biztosítása, védőoltások megszervezése, védő¬női tanácsadás biztosítása. A védőnők feladata a tudatlanságból, szociális és egyéb okokból eredő hátrányok leküzdésének segítése, az egészségi állapotromlás megállítása, a megelőzés szempontjából a problémák kezelése a családok mindennapjaiban, a gyermekvárás és nevelés elérhető legjobb szintjének kialakítása, fejlesztése.

A védőnők tevékenységük végzése során nap mint nap találkoznak kulturális, egészségügyi és szociális problémák eltérő és széles horizontjával, amelynek érzékelése, kezelése nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha a védőnő kell betöltse a preventív egészségügy alapvető bázisának feladatait is. Ez a cél fogalmazódik meg a területi védőnői ellátásról 49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendeletben (a továbbiakban: R.), amikor taxálja a jogszabály a védőnői feladatokat. Ugyancsak ez olvasható ki az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról szó 46/2003. (IV. 16.) OGY határozatból, amely szerint – hogy csak néhány gondolatot emeljünk ki a határozatból - „Az „egészséges” élet lehetősége a fogantatással kezdődik, de annak biztosításához már a szülők fogantatás körüli élete, gondolkodása, ismeretei is meghatározóak.” hiszen a „Cél: Már a fogantatástól kezdve biztosítani az egészséges élet lehetőségét mindenkinek” vagy másutt „Az újszülöttnek joga van az elérhető maximális biztonságú újszülött ellátásra”. A Program természetesen számtalan helyen fogalmaz meg olyan célokat, feladatokat, amely a preventiv egészségügy – azaz a védőnő – nélkül nehezen megvalósítható.

A fentiek miatt is a védőnői munka minőségfejlesztési programjában megfogalmazódott, hogy a védőnői gondozásnak a jövőben jobban kell alapoznia az egyén, család, és a közösség értékrendjére, kulturális másságára, egészségmagatartását, életmódját, szokásait meghatározó tényezőkre, mert csak ezek ismeretében tud fejlődést, változtatást elérni, elfogadtatni, szemléletet, értékrendet formálni.

A védőnő munkája során az egyén, a család szükségleteire alapozva látja el/kell, hogy ellássa feladatát, ennek részeként úgynevezett „gondozási tervet”, egészségnevelési programot készít, egy¬re inkább figyelembe véve a gondozottak igényeit, vagy ennek hiányában éppen az igények felkeltése a feladata, hogy aztán ennek tudatában tervezhesse meg a munkáját. A gondozási tervben a prevenciós magatartás megerősítésére, a negatív tendenciák visszaszorítására külön hangsúlyt kell/kellene fektetni, mondhatnánk úgy is, hogy e tevékenység kulcsát a védőnőnek kidolgozni, ismerni és alkalmazni kell. Egy másik fontos cél is kell, hogy motiválja a szolgálat munkáját, nevezetesen a védőnő által a gondozottak egészségének védelme. E cél elérése az optimális egészségi állapot megőrzésével, a betegségek kialakulásának megelőzésével, illetve időben történő észlelésével, szükség esetén intézkedéssel lehetséges.

A védőnő a család intim szférájában keresi fel a gondozottját és ismerve a hétköznapi életüket, hagyományaikat, szokásaikat az őket leginkább foglalkoztató problémákat kell, hogy tudjon kultúra specifikus gondozást, differenciáltabb tanácsadást, szolgáltatást nyújtani. A munka zömmel „oktató -nevelő - segítő” jellegű, lényeges eleme az értelemre és az érzelemre hatni és nem szabad megfeledkezni sohasem arról a végső célról, hogy a cselekvésre késztetés, a magatartás formálás csak a gondozottal együttes akarattal és nagy-nagy szeretettel valósítható meg.

Az egészségügy az utóbbi időben mintha kissé elhanyagolta volna az e fajta gondolkodást. Napjainkban a „reform” káprázat háttérbe szorított minden mást, különösen a végeken dolgozókat, az alapellátás derék hadát. Mintha minden csak a vizitdíj, a kapacitások csökkentése, a kórházi széfek és a biztosítás átalakítása körül forgott volna, és valljuk be az eltelt két évben nem is esett másról szó. Némi iróniával azt mondhatnánk a kórházi széfek programja, beelőzte az alapellátást, azon belül is különösen a védőnőket, másként szólva az egészség évtizedének nemzeti programja csatát vesztett, amelyben a védőnők igencsak alul maradtak.

Ez azért is rendkívül aggasztó, mert – miként az a szakmai közvélemény előtt jól ismert - a magyar lakosság kedvezőtlen népegészségügyi és demográfiai mutatói az Európai uniós átlagához képest lehangolóak. A kutatások adatai arra engednek következtetni, hogy egyes betegségcsoportokban felülreprezentáció figyelhető meg, mely magyarázható a rossz egészségmagatartással, életmódi tényezőkkel és a társadalmi változásokból adódó problémákkal, de ne feledkezzünk meg az ismeret hiányból, adódó egészség károsodásról sem.

A hazai populáció összetettsége, színessége, mássága, a területi differenciáltság a prevenciós munka hatékonyságának fokozására, - olykor végzésére - hívja fel a figyelmet, amelyben kimondatlanul is az egészségügyi ellátó rendszer alapegységeinek, a háziorvosnak és kiemelten a védőnőnek meghatározó szerep jut, mivel az egészségfejlesztő- nevelő tevékenységük elsődlegessége vitathatatlan.
Új stratégiákkal, a közösség szükségleteire alapozott beavatkozási technikák kidolgozásával, tudományos alapokon kell a hazai lakosság számára az egészségnevelés módszertanának kidolgozását lakosság egészség fejlesztése érdekében átgondolni.

Napjainkban az egyén választási lehetőségeit kell hangsúlyozni, mindenki a saját szükségletének, igényének megfelelő szolgáltatást vár el az egészségügytől is. Ezért az egészségnevelési programok célja az egészséges attitűdök és életstílusok megfelelő választékát kínálni, hogy a különböző szociokultúrális kör¬nyezetben élő egyének tudatosan megválaszthassák a szükségleteiknek legjobban megfelelő életmódot. (Vö. Dr. Szöllősi Gábor: Egészségnevelési kérdések az Európa Tanács gyermekkel kapcsolatos dokumentumaiban. Egészségnevelés IV. 1995.)

A kérdés, hogy mindezt hogyan érhetjük el a demoralizált, agyonhallgatott, méltatlanul elfelejtett védőnői hálózaton keresztül? Az erkölcsi és anyagi elismerés mellett azzal tehetünk a legtöbbet, ha felhívjuk a figyelmet munkájukra, a védőnő egészség-fejlesztési, nevelési tevékenységének lehetőségeire, amely nem nélkülözhető sem az iskolás kor előtt, sem pedig az alatt. A védőnő egészség-fejlesztési, nevelési tevékenység az alábbi részelemekből tevődik össze:

1. Családlátogatás (Az R. 3. § da) pontja szerint: „A területi védőnő feladata:…. a 0-6 éves korú gyermekek gondozása, ennek során a családlátogatás, védőnői tanácsadás keretében folyamatos, célzott és szükséglet szerinti gondozás végzése, továbbá a harmonikus szülő-gyermek kapcsolat kialakulásának, a gyermek nevelésének és a szocializációjának segítése, valamint a gyermek fejlődéséhez igazodóan az egészséges életmódhoz szükséges ismeretek nyújtása,”

Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem egyik legjelentősebb megelőző módszere és alkalma: a gondozott meglátogatása otthonában. A védőnői munka zöme a családlátogatások keretében zajtik. A családlátogatás során a védőnő a magánélet legbelső (intim) szférájába kerül. A családlátogatás olyan természetes "védőrendszerbe" juttatja a védőnőt, amibe csak kevesen (a család által meghívott személyek) juthatnak. Éppen ezért a családlátogatás több lehetőséget, hatékonyabb „beavatkozást” kínál a védőnői munkához, mint egy rendelőintézeti találkozűs, mivel
- a család hangulata, érzelmi légköre rendszerint meghittebb, otthonosabb,
- családlátogatáskor csak az "illetékesek" vannak együtt,
- a családban, a saját otthonában a gondozott nagyobb "biztonságban" érzi magát,
- egyenrangú partnernek tekinti a védőnőt, akit olykor még a vendég iránti tisztelet is megillet.

A fentiekből is megállapítható, hogy nincs jobb alkalom az egészségnevelő tevékenység kifejtésére, mint a családi otthon. Természetesen azonban hogy ismerni kell a lakosság, a meglátogatott család életviteli eltéréseit, kulturális másságát, szociális elmaradottságát, rossz egészségi állapotát, valamint az azt befolyásoló tényezőket. A szakmai tudáson kívül egy védőnőnek – miként a háziorvosnak is - rendelkeznie kell pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel is. Az együttműködés érdekében empatikusnak, türelmesnek és nem utolsó sorban előítélet mentesnek kell lennie. A hatékony nevelő eljárás során törekedni kell arra, hogy gondozott aktív, nem pedig passzív részese legyen a tevékenységnek.

A családban történő egészségnevelés során előny: hogy a védőnő partner, és a legközvetlenebb kapcsolat alakul ki a gondozott család és közte, illetve a védőnő a családon belül tudja érzékelni azokat a dolgokat, amelyek az egészségnevelés szempontjából fontosak.

2. A védőnői tanácsadás (Az R. 3. §-a a védőnői tanácsadás alábbi területeit jelöli meg:
- a családtervezéssel kapcsolatos tanácsadás, /aa.) alpont/
- az anyaságra való felkészülés segítése, /ab.) alpont/
- tanácsadás az egészségi állapottal, az életmóddal, szoptatással, valamint a családtervezéssel kapcsolatban, /c.) pont/
- a családlátogatás, védőnői tanácsadás keretében folyamatos, célzott és szükséglet szerinti gondozás végzése, /da.) alpont/
- az anya tanítása a szoptatás helyes technikájára, a tejelválasztás fokozásának és fenntartásának módjaira, /dc.) alpont/
- a család felkészítése a beteg csecsemő és gyermek otthoni ápolására, /df.) alpont/
- a magatartási zavarokkal küzdő gyermek és családja életviteléhez segítségnyújtás és tanácsadás, /dg.) alpont/
- segítségnyújtás a helyes életvitelhez, a harmonikus, szerető családi környezet kialakításához, /ga.) alpont/”

Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele a családoknál betegség esetén jónak mondható, hiszen a családok többsége gyermekeiket elviszi az orvoshoz, a betegség gyanúja esetén. Nehezebb a helyzet a védőnő szolgáltatás esetén, - a védőnő a primer prevenció területén tevékenykedik - amíg baj nincs nehéz cselekvésre bírni az embereket. A tanácsadó – ezen belül is az egészségnevelő - tevékenység esetén fontos a fokozatosság érvényesítése, a családban elkezdett tevékenységre kell építeni a későbbi, a csoportos, intézményben megvalósítható feladatokat is. Nagy segítség lehet ebben a munkában az az intimitás ami a védőnő és a család között ki kell, hogy alakuljon, ellenkező esetben a védőnői munka eredményessége alig mérhető.

3. A bölcsőde, mint az egészségnevelés egyik első lehetősége

Napjainkban a bölcsődei ellátás keretében történő gondozás nem jogi kötelezettsége – jogszabályban előírt feladata - a védőnőnek, de a korai szocializációba való hatásos beavatkozás az egészséges életnek az előfutára. Az első "társadalmi környezet" a kisgyerek számára a bölcsőde, ahol a megfelelő vezetés, gondozói-és nevelőmunka esetén a bölcsődébe járó gyermekek egészségfejlesztése elkezdődhet. Éppen ezért jogi kötelezettség hiányában is célszerű a partneri kapcsolatot kialakítani a bölcsődével és a gondozás szerves részéve tenni a bölcsődei közösséget is.

4. A folyamatos egészségnevelés következő pillére: az óvoda (az R. 3. § e) pontja szerint az óvodában a védőnői feladatok végzése, … a külön jogszabályban foglaltak szerint történik.)

DR.KOTNYEK István szavait idézve érdemes megjegyezni "Az iskoláról, az oktatás-nevelésről azt, hogy a nevelő hatás annál eredményesebb, minél zsengébb korban kezdjük és ezt okos szigorral végezzük.".

Az óvodai nevelés jó lehetőség a korai szocializációs hátrányok pótlására. Az iskolai élet kihívásaira történő felkészítés, hiányában sokszor pótolhatatlan értékek vesznek el, amelyek a gyermeket alkalmatlanná teszik az amúgy is nehéz iskolai adaptációra. Az óvodai tudatformálás sikeressége a folyamatosságban van, ezért szükséges a gyermekeket három éves kortól óvodában elhelyezni. Az óvodapedagógus és a védőnő együttes egészségnevelő tevékenysége látványos eredményre vezethet. Az óvodában a gyermekeknek szóló egészségvédelmi programok negatív élménymentes megoldása játékos formában a legcélravezetőbb.

A jó szokáskialakításnak gyermekhez közelállónak és érdekesnek kell lennie. Fontos a közös beszélgetés, egészségmegőrző gyakorlatok bemutatása, megtanítása. A készség szintjének elérése lesz tartós és életre szóló. A védőnő, aki szoros kapcsolatban áll a szülőkkel, ismeri az otthoni körülményeket, ezért hasznosan segítheti az óvodában folyó egészségnevelést is.

Az egészségnevelés másik fontos tényezője a szülő. A szülők elérésének lehetőségei között a szülőértekezletek, csoportfoglalkozások, esetleg szülői klubok is alkalmasak az aktuális kérdések megtárgyalására. Az a védőnő, aki nem használja ki ezeket a lehetőségeket, védőnő tevékenységét nem élethivatásszerűen gyakorolja, mivel a 3-6 éves, nevelési-oktatási intézménybe járók védőnői gondozásának célja:
1. gyermekközösségben való megfelelő alkalmazkodás és beilleszkedés segítése,
2. a közösségi gondozás során a gyakrabban előforduló fertőzések megelőzése, korai észlelése és gyógyítása,
3. az iskolai alkalmasságot, a tanulási nehézségeket akadályozó tényezők megelőzése, korai felismerése és a fejlesztés megkezdése,
4. betegség, veszélyeztetettség esetén fokozott gondozás, látogatás az állapotnak megfelelően,
5. a szülők segítése nevelési gondozási feladataikban,
6. a kisgyermek testi-lelki-szociális fejlődésének nyomon követése,
7. előítélet mentes elfogadó magatartás megalapozása,
8. a családi környezet felkészítése a beiskolázásra, és természetesen
az egészséges életmód fejlesztése a közösségi nevelésbe beépítve

(http://oktatas.mholnap.digitalnatives.hu/index.php/).