Az alternatív, vagy más néven nem-konvencionális gyógymódok jelentősége tehát szakmai és finanszírozási részről is Európa- és világszerte egyaránt jelentősen növekszik, komoly az igény irántuk, és maguk a betegek egyre gyakrabban keresik a szokásostól eltérő kezelési formákat. Az alternatív gyógymódok elismertségi foka és jogi helyzete az egyes országokban nagyon eltérő, az Európai Parlament 1997. május 29-én fogadott el az alternatív gyógymódok státusáról támogató határozatot. Az utóbbi években Európában - s talán még inkább az Amerikai Egyesült Államokban - valóságos fellendülés volt megfigyelhető a nem-hagyományos gyógyítási formák terén.
I. Bevezetés
Az alternatív, vagy más néven nem-konvencionális gyógymódok jelentősége tehát szakmai és finanszírozási részről is Európa- és világszerte egyaránt jelentősen növekszik, komoly az igény irántuk, és maguk a betegek egyre gyakrabban keresik a szokásostól eltérő kezelési formákat. Az alternatív gyógymódok elismertségi foka és jogi helyzete az egyes országokban nagyon eltérő, az Európai Parlament 1997. május 29-én fogadott el az alternatív gyógymódok státusáról támogató határozatot. Az utóbbi években Európában - s talán még inkább az Amerikai Egyesült Államokban - valóságos fellendülés volt megfigyelhető a nem-hagyományos gyógyítási formák terén.
Az Európai Unióban a komplementer és alternatív medicina terminológia honosodott meg, ez ilyen formában a jelenleg hatályos jogi normákban nem jelenik meg. A nem-konvencionális eljárások alkalmazása esetében is cél a minőség javulása, a képzés fejlesztése, amelyre a tervezetek szövege - elfogadás esetén - lehetőséget nyújt. A nem-konvencionális tevékenységet végzők egyik csoportja szakorvosi, szakfogorvosi végzettséggel rendelkezik, számukra a képzést főszabályként, az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzést végző intézmény szervezi és a komplementer és alternatív medicina orvosa, fogorvosaként tevékenykednek. A nem-konvencionális tevékenységet végző személyek képzése államilag elismert képzés, nem tartozik a szakképzés kategóriájába, távoktatásban nem történhet és kompetencia-vizsgával zárul.
A másik csoportba bármilyen felsőfokú végzettséggel rendelkező, valamint a középiskolai végzettséggel rendelkező személyek tartoznak, akik a természetgyógyász megnevezést használhatják. (Képzésük - az egészségügyi miniszter Komplementer és Alternatív Medicina Tanácsadó Testülete által kidolgozott szakmai szempontok alapján minősített képzőhelyen, tanfolyami képzés keretében történik). Külön kerülnek nevesítésre a homeopata gyógyszerészi tevékenységet végző szakgyógyszerészek, mert képzésük a szakorvosokéhoz hasonló, azonban diagnózis felállítására, gyógyító tevékenység végzésére nem jogosultak.
II. A természetgyógyászati és a nem-konvencionális gyógyító eljárások jogdogmatikai háttere a XX. század végétől napjainkig
Egyszerű megközelítéssel élve az ortodox vagy hagyományos gyógyászat alatt az állam által támogatott, hivatalos gyógyítási módok összességét tekintik, minden más alternatív gyógymódnak tekinthető.[3] A "fejlett világ" országaiban növekszik az igénybe vevők aránya, ez a trend Magyarországon is érvényesül. A Buda László által 1999-ben végzett vizsgálat alapján a hazai populáció 23%-a használt már legalább egyszer valamilyen természetgyógyászati módot vagy terméket.[4] A modern és az alternatív medicina összehasonlításakor a számos lehetséges szempont közül ki kell emelni négyet: az egészségügyi rendszerben való elhelyezkedést, a képzés különbségét, az alkalmazott módszerek "minőségének" és a "kutatási lehetőségének" eltéréseit.[5] A természetgyógyászati szolgáltatások kívül esnek a kötelező egészségügyi biztosítás keretén. Léteznek természetesen Magyarországon olyan önkéntes kölcsönös kiegészítő egészségpénztárak, amelyek biztosítási körébe az alternatív gyógyászat néhány szolgáltatása (terméke, diagnosztikai, kuratív eljárása) is része, de ez a biztosítási forma messze nem általános.[6]
Az ún. hagyományos orvoslás mellett létezik, működik tehát az alternatív vagy tradicionális gyógyászat is, köznapi nevén a természetgyógyászat, melyre van, s helyenként még fokozódik is az igény, amelynek manapság elterjedt megnevezése a komplementer-alternatív medicina (CAM). Nálunk komplementer, mert kiegészítője lehet a hivatalos orvoslásnak, s alternatív, nem azért, mert kiválthatja azt, hanem mert nem a mai fő irányhoz tartozik, eszközei, eljárásai ugyanis többnyire sokkal régebbiek, s főleg az ősi keleti gyógyászatban gyökereznek. A kétféle medicina szembeállítása és éles elválasztása egyaránt helytelen. A világ népességének többsége számára ma is az alternatív gyógyászat a domináns, de Európában s az Egyesült Államokban is a felnőtt lakosságnak becslés szerint 30-40 százaléka (köztük feltűnően sok középkorú, tanult és jómódú nő) veszi igénybe a szolgáltatásait.[7]
A természetgyógyászat Magyarországon a 40/1997. (III. 5.) Korm. Rendelet - A természetgyógyászati tevékenységről - megjelenése óta az egészségügy részének számít. A rendelet hatálya a természetgyógyászati és a nem-konvencionális gyógyító eljárások alkalmazására terjed ki. A nem-konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása olyan egészségügyi tevékenység, amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti, meghatározott esetekben helyettesíti. A rendelet megfogalmazása szerint tehát a természetgyógyászati tevékenyég olyan egészségügyi tevékenység amely a tudományosan megalapozott gyógyítást egészíti ki. Vagyis ún. komplementer medicinának számít. Ez azt jelenti, hogy minden olyan esetben alkalmazhatók a megalapozott természetgyógyászati gyógymódok, amelyekben a konvencionális medicina nem ismer hatékonyabb módszert, illetve ha beteg nincs veszélyhelyzetben és nem igények más sürgős konvencionális gyógymódot.[8]
A nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele - hangsúlyozza az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény vonatkozó rendelkezése (a továbbiakban: Eü. tv.).
A nem-konvencionális, vagy más néven alternatív eljárások az egészség és betegség eltérő szemléletén, a konvencionális, természettudományosan megalapozott eljárásoktól eltérő megközelítésből eredő módszereken alapulnak, amelyek a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítő, meghatározott esetekben helyettesítő eljárások. Nem-konvencionális eljárás helyettesítő eljárásként csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. Az alternatív eljárások alkalmazása során a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség, valamint az ellátást végző személyek jogai és kötelezettségei tekintetében szintén az Eü. tv.-ben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni,[9] amely norma tehát egyértelművé teszi, hogy nem csak a természettudományosan igazolt eljárásokat tekinti az egészségügy részének, hanem valamennyi a fent említett 40/1997. (III. 5.) Korm. Rendeletben felsorolt empirikus módszereket is. A következőkben tekintsük át - röviden - az egyes természetgyógyászati módszerek[10] katalógusát:
Az ún. klasszikus természetgyógyászati módszerek:
- életmód tanácsadás és terápia
- természetgyógyászati táplálkozástan és dietétika
- alternatív fizioterápia
- természetgyógyászati mechanoterápiák[11]
Az ún. hagyományos természetgyógyászati módszerek:
- ájurvédikus gyógyászat
- hagyományos tibeti gyógyászat
- hagyományos kínai orvoslás
- hagyományos népi orvoslás
Az újkori természetgyógyászati rendszerek:
- homeopátia
- kozmo- és bioenergetikai kezelések
- kineziológia
- növényterápiák
- valamint a biofizikai és biokémiai elvekre épülő természetgyógyászati terápiák.[12]
A legtöbb vitát természetesen az alternatív medicina négy komplex rendszere, azok eljárásai váltják ki. Az akupunktúra lassan elnyeri európai minősítését; a fájdalomcsillapító és a kemoterápia okozta hányingert-hányást mérséklő hatását jó minőségű tanulmányok igazolják. A kiropraktika, a mozgásszervi panaszok manuális kezelése szabályozott keretek között, már ma is kimeríti a hatékony gyógymód kritériumait. A fitoterápia vagy herbális medicina, a növények gyógyító célú felhasználása már több meggondolást érdemel, a később még bővebben kifejtett homeopátiának pedig az orvosi zárójelentését kellene nem először megerősíteni.
III. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) állásfoglalása a természetgyógyászati ténykedésről és eljárásokról, valamint a nem bizonyított gyógyhatású, gyógyszerként el nem fogadott szerek orvosi alkalmazásáról[13]
Egészségügyi rendszerünk küszöbön álló megújításának időszakában az ETT plénuma szükségszerűen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a hazai orvoslás és betegellátás milyen típusú rendszerben működik, hol van a helye és mi a szerepe a korábbi évtizedekben egyedülinek elismert és elfogadott tudományos orvoslás mellett döntően csak fizikai eljárásokat és természetes anyagokat alkalmazó természetgyógyászatnak. Ez a kérdés az egészségügyi dolgozókat és a lakosságot egyaránt foglalkoztatja, megítélésében sok a szélsőséges nézet, a tájékozatlanság és az indulat. A hazai lakosság javításra szoruló egészségi állapota és egészségügyi kultúrája, a megújuló egészségügyi szisztéma, s nem utolsó sorban a magyar orvostudomány és orvoslás presztizse szükségessé teszi a kérdés felvetését, s az érdekeltek álláspontjának egyeztetését.
Széles körű az egyetértés ma nemzetközi egészségügyi körökben, s azt a WHO is támogatja, hogy a tudományosan megalapozott medicina mellett, melyet neveznek még konvencionális, hivatalos, nyugati, ortodox orvoslásnak is, létjogosultsága van a tradicionális (alternatív vagy paramedicinális) gyógyászatnak is, a kettő nem zárja ki egymást, mint ahogyan nem szükségszerű az sem, hogy a gyógykezelés az orvosok kizárólagos privilégiuma legyen.
Van igény a természetgyógyászatra, mert nem minden betegségre van gyógyulást ígérő gyógyeljárásunk és gyógyszerünk; a tudományos orvoslás néhol óhatatlanul elszemélytelenedett, s fokozódott az igény az emberi kapcsolatot jelentő, holisztikus megközelítést ígérő természetgyógyászatra, mert eszközeit tekintve olcsóbb és könnyebben hozzáférhető, s esetenként a vele foglalkozóknak megélhetést jelent, s - nem utolsó sorban - a fejlődő országok népei számára egyféle egészségügyi alapellátást és gondozást biztosít. Az igények mellett a természetgyógyászat térhódításának a fejlett országokban vitathatatlanul kedveznek a felvilágosítás, valamint az általános és az egészségügyi kultúra hiányosságai.[14]
Európában ma kétféle egészségügyi rendszer működik. A monopolisztikus csak a tudományos orvoslást ismeri el törvényesnek, kizárja és szankcionálja a gyógyítás minden más módját. Ilyen a rendszer Franciaországban és Belgiumban, s ez volt a közelmúltig jellemző ránk és általában a kelet-európai országok egészségügyére is.
A másik, a toleráns szisztémában is a tudományosan megalapozott orvoslás az elismert, de bizonyos mértékű hagyományos gyógyítást, annak különböző formáit is tolerálja a törvény és a jogszabály. Ilyen az egészségügyi rendszer Európa legtöbb országában, s a jövőben várhatóan nálunk is. A monopolisztikus rendszerben az orvos, a fogász, a gyógyszerrész és a nővér jogosult egészségügyi munkára, de hagyományos beavatkozást, mint kiropraktika, hipnózis, akupunktura csak orvos végezhet, speciális képesítés birtokában. A toleráns rendszerben bizonyos beavatkozásokat a kompetens hatóságtól képzést és felhatalmazást nyert személy (Németországban a Heilpraktiker) is végezhet. A tudományos és a hagyományos gyógyítás csak Kínában és Japánban integrálódott igazán.
Az állásfoglalás alapján orvosi diplomával nem rendelkező személy orvosi tevékenységet nem folytathat, a jelenlegi jogszabály azt kuruzslásnak minősíti, de mint természetgyógyász segítőtársa lehet az orvosoknak. Ténykedésének határait jogilag szabályozni kell. Képzését megfelelő (orvosokból és természetgyógyászokból álló) intézménynek, illetve bizottságnak (a félreértések elkerülésére a plénum határozott véleménye szerint nem "szakmai kollégium"-nak kell irányítania). A természetgyógyászt csak az a bizonyítvány jogosíthassa felelős gyógyító tevékenységre, melyet a mielőbb szabályozandó módon és formában az arra illetékesektől, mint képesítést elnyer. Alkalmazhasson gyógynövényeket, végezhessen fizioterápiát, általában olyan beavatkozásokat, melyek nem parenterálisak, nem tesznek szükségessé szervekbe, szövetekbe való behatolást, (nem adhat injekciót, nem végezhet műtétet, akupunkturát). Az orvosi és a természetgyógyászati ténykedésnek koordináltnak, együttműködőnek kell lennie, mindkettőnek el kell határolódnia az anyagi haszon ellenében végzett, nyilvánvalóan hatástalan beavatkozásoktól, a kuruzslástól, a varázslástól, a szemfényvesztéstől.
A nem tudományosan megalapozott, természetes gyógymódok a televízióban, a rádióban és a sajtóban nagy és egyoldalú publicitást kaptak a múltban, ezáltal több eljárás és kezelésmód aránytalan népszerűségre és indokolatlan elterjedtségre tett szert. Az orvostársadalom, a tudományos vagy éppen a hivatalos szervek nem reagáltak vagy nem reagálhattak e jelenségre érdemileg. Kapjon helyet a tárgyilagos tudományos vélemény is a médiában, lehetőleg a természetgyógyászati eljárás bemutatásával párhuzamosan. Általában kapjanak nagyobb teret a bizonyítottan hatékony gyógyeljárások és a megelőzés módjai. Tudatosítani kell, hogy a természetgyógyászat nem alkalmas eszköz a mai egészségügyi gondok megoldására, elterelheti ugyan róluk a figyelmet, de ez aligha szolgálja a jövő hatékonyabb és gazdaságosabb egészségügyét.
Az ETT nézete szerint tudományosan megalapozott orvoslás is a természetgyógyászatból nőtt ki, bevált módszereit mint a múltban, jelenleg is alkalmazza. Ez az orvoslás sem mindig racionális, nem valamennyi eljárása hatékony bizonyítottan, használ empirikus módszereket és eszközöket is. A tradicionális természetgyógyászat sem feltétlenül irracionális, tudománytalan, induktív (az egyes megfigyelésből az általánosra következtető). Megkívánható, hogy a terápiás eredményeket mindkét oldalon tudományos módszerekkel bizonyítsák, s csak a hatékony eljárásokat és szereket alkalmazzák. A jövő természetgyógyásza az orvossal együttműködő, speciálisan képzett szakember legyen.[15]
IV. Az alternatív gyógymódok végzésének feltételei
A nem-konvencionális gyógyító tevékenységek egy része kizárólag orvos vagy más felsőfokú egészségügyi képzésben részesült személy által végezhető, azonban az orvosi diploma vagy felsőfokú egészségügyi végzettség mellett is szükséges az adott területre vonatkozó nem-konvencionális szakirányú tanfolyam elvégzése és sikeres vizsga letétele.[16] A természetgyógyászati tevékenység végzéséhez előírt szakmai követelményekről és a vizsga letételéről jogszabály rendelkezik (11/1997. (V. 28.) NM rendelet).
Ezen jogszabály szerint a vizsgát az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) folytatja le, és közzéteszi a vizsgaszabályzatot.[17] Minden kétséget kizáróan megállapítható tehát, hogy a nem-konvencionális tevékenység csak az adott területre vonatkozó, a jogszabály által előírt tanfolyam elvégzését követő sikeres vizsga letételét igazoló bizonyítvány birtokában gyakorolható. A tevékenység folytatásához az ÁNTSZ-től működési engedély beszerzése szükséges. Jogszabály írja elő, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes intézete rendszeresen ellenőrzi a tevékenységet végző személyek működését.
Mindezek alapján hazánkban a komplementer gyógyítás jogilag szabályozott, a működéshez szükséges feltételek meglétének ellenőrzése azonban - különösen a természetgyógyászat vonatkozásában - nem valósul meg maradéktalanul. Ezt igazolja az is, hogy sok nem orvos szakképzettségű személy a kezelés megkezdése előtt egyáltalán nem konzultál a kezelőorvossal.
A betegség megállapítása és a terápiás terv elkészítése, a beteg egészségi állapotának figyelemmel kísérése orvosi feladat. Az orvos vagy a beteg kezdeményezésére a tevékenység végzésére képesített - nem orvos - személy részt vehet a beteg ellátásában, és a nem-konvencionális gyógymódot bizonyos kivétellel, a természetgyógyászati képesítésének megfelelően, előzetes orvosi vizsgálat, illetve szakellátás után vagy azzal párhuzamosan, a beteg rendszeres orvosi ellenőrzése mellett - kiegészítő tevékenységként - önállóan végezheti. Amennyiben a nem orvos, de a tevékenység végzésére képesített személy bevonását az orvos kezdeményezi, ahhoz a beteg beleegyezése szükséges.
A tevékenység megkezdése előtt az azt alkalmazni kívánó orvos is elvégezheti az előzetes szakorvosi vizsgálatot, amennyiben rendelkezik olyan szakorvosi képesítéssel, amely feljogosítja a beteg szakorvosi vizsgálatára és ellátására.[18] A szakorvos - gyógyítói szabadságával élve - saját szakterületén belül megválaszthatja, hogy azon nem-konvencionális tevékenységek közül, amelyek elvégzésére jogosult, melyiket alkalmazza kiegészítő és melyiket helyettesítő gyógymódként.
V. Természetgyógyászat és felelősség
Általános tétel, hogy az alternatív medicina követőinek jóval ritkábban kell felelni kártérítési ügyekben.[19] A kártérítési perek száma Magyarországon is nő, beépült a társadalmi köztudatba, hogy "orvosok ellen" peres eljárást lehet indítani és nyerni.[20] Érdemes megvizsgálni, hogy az egészségügyi ellátásnak ezt a területét miért kímélik a betegek. A válasz megadásához át kell tekinteni a természetgyógyászat szabályozásának néhány elemét, illetve a kártérítési felelősséggel kapcsolatos jellemzőket, problémákat. [21]
Mint korábban említésre került, Magyarországon a természetgyógyászat gyakorlásának egyes alapkérdéseit a 11/1997. (V. 28.) NM rendelet határozza meg. A jogszabály értelmében az orvos vagy a beteg kezdeményezésére, a tevékenység végzésére képesített - nem orvos - személy részt vehet a beteg ellátásában, és a nem konvencionális gyógymódot a beteg rendszeres orvosi ellenőrzése mellett - kiegészítő tevékenységként - önállóan végezheti. Ha a beteg saját gyógykezelésébe természetgyógyászt kíván bevonni, azt a kezelőorvos nem akadályozhatja meg [2. § (1)]. Az egészségügyi dolgozókra vonatkozó jogszabályok és etikai normák kötik az alternatív praktizőröket is. Ez azt jelenti, hogy természetgyógyász által elkövetett műhiba ugyanúgy peresíthető. Az azonban rögzítendő, hogy a beteg károsodása esetén a természetgyógyász által elkövetetett hibáért kizárólag ő vonható felelősségre, polgári jog, illetve büntetőjogi eszközökkel. (Ez utóbbi esetben a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásáról beszélhetünk.)
A kártérítési felelősség megállapításához négy elem együttes megléte szükséges: az egészségügyi ellátó, orvos jogellenes magatartása, a bekövetkezett kár, okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a létrejött kár között, valamint a károkozó felróható magatartása.[22] A bírósági gyakorlat hajlik az objektív (felróhatóságtól független) felelősség alkalmazása felé. Vagyis, ha jogellenes magatartás miatt kár következik be, akkor felelni kell érte. A kezdeti kártérítési igényeket diagnosztikus tévedésre vagy terápiás mulasztásra alapozták, ám a kilencvenes évektől, a nemzetközi trendeknek megfelelően, egyre gyakoribbak a tájékoztatás elégtelenségére, a beteg bele nem egyezésére alapított eljárások. A hazai bíróságok álláspontja (és az egészségügyi törvény) szerint a betegek rendelkezésére kell bocsátani azokat az információkat (például beavatkozás kockázata, alternatív terápia lehetősége), amelyek a megalapozott döntéshez kellenek.
Műhibaperek esetén az elsők között vizsgálják, hogy az orvos (egészségügyi ellátó) úgy járt-e el, ahogy az adott helyzetben elvárható, az általa végzett terápia megfelelt-e a standardoknak, a szakma által elfogadott normáknak. Ha nemleges a válasz, akkor merülhet föl a kártérítési igény érvényesítése. Jelentős gond, hogy természetgyógyászati eljárásoknál gyakran nincsenek kiforrott standardok.
VI. A nem-konvencionális eljárások gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló új szabályozás[23]
A vonatkozó Tervezet alapján komplementer és alternatív medicina orvosa megválaszthatja, hogy azok közül a nem-konvencionális tevékenységek közül, amelyek elvégzésére jogosult, melyiket alkalmazza kiegészítő, és melyiket helyettesítő gyógymódként. Amennyiben a tevékenység megkezdése előtt szakorvosi vizsgálat szükséges, azt a tevékenységet alkalmazni kívánó komplementer és alternatív medicina orvosa is elvégezheti, ha rendelkezik olyan szakorvosi képesítéssel, amely feljogosítja a beteg szakorvosi vizsgálatára és ellátására.
A kezelőorvos vagy a beteg kezdeményezésére, a tevékenység végzésére képesített természetgyógyász - képzettségének megfelelő területen - részt vehet a beteg ellátásában. Amennyiben a természetgyógyász bevonását a kezelőorvos kezdeményezi, ehhez a beteg beleegyezése szükséges.
Amennyiben a természetgyógyász bevonása a kezelésbe a beteg kezdeményezésére történik, a kezelőorvos - szükség szerint - felhívja a beteg figyelmét a természetgyógyász által végzett nem-konvencionális eljárás lehetséges kockázataira, következményeire. A természetgyógyász a nem-konvencionális tevékenységet képesítésének megfelelően előzetes orvosi vizsgálat, illetve ellátás után, vagy az orvosi ellátással párhuzamosan, a beteg rendszeres orvosi ellenőrzése mellett végezheti.
A Tervezetben foglaltak alapján a természetgyógyász a kezelőorvos által rendelt terápiát nem módosíthatja, és a kezelés alatt álló beteg esetén köteles konzultálni a kezelőorvossal. A Tervezet garanciális szabálya tehát, hogy a szakorvosi vizsgálat kötelező, ettől eltekinteni csak speciális esetekben lehet. A nem-konvencionális tevékenység gyakorlását továbbra is az ÁNTSZ engedélyezi, és ellenőrzi. A Tervezet másik garanciális szabálya, hogy kizárólag a Tervezetben foglaltak alapján gyakorolt és az abban felsorolt tevékenységekre alkalmazható a nem-konvencionális megjelölés.
Az új szabályozás alapján természetgyógyász a nem-konvencionális tevékenységet abban az esetben végezheti önállóan, ha a tevékenységet igénybe vevő panaszmentes, és a nem-konvencionális tevékenységet életmódjavító céllal veszi igénybe. Amennyiben a természetgyógyász a betegség gyanúját észleli, a beteget szakorvoshoz küldi. A természetgyógyász - amennyiben a beteg, illetve a tevékenységet igénybevevő hozzájárul - speciális állapotfelmérést és kezelési tervet készít, amely az egészségügyi dokumentáció része. A nem-konvencionális eljárásokon alapuló pszichoterápiás tevékenységet, illetve módszereket, pszichodiagnosztikus eljárást csak pszichiáter szakorvos és pszichoterápiás klinikai képesítéssel rendelkező orvos, valamint klinikai szakpszichológus (klinikai gyermek szakpszichológus ) végezhet. Fontos garanciális szabály továbbá, hogy a természetgyógyász nem végezhet invazív beavatkozást, kivéve a fülakupunktúrás addiktológiai kezelést.
Ifj. Lomnici Zoltán
[3] Timothy Caulfield, Colin Feasby: Potions, promises and paradoxes: complementary and alternative medicine and malpractice law in Canada. Health Law Journal 2001;9(1)183-203.
[4] Buda László: Az alternatív medicina tudományos orvosláshoz való viszonyának, társadalmi-lélektani, egészség-szociológiai hátterének elemzése és az egészségügyi ellátásban betöltött szerepének komplex empirikus vizsgálata. PhD-értekezés. Pécs: Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar; 2003.
[5] Ernst E, Cohen MH. Ethical problems arising in evidence based complementary and alternative medicine. J Med Ethics 2004;30(4):156-9.
[6] Varga Orsolya, Molnár Péter: Természetgyógyászok és a kártérítési felelősség, tanulmány: in: Lege Artis Medicinae, LAM 2005;15(3):238-40.
[8] Ma már egészségügyi szolgáltatóként, ún. természetgyógyászati intézetek jelennek meg, lásd: Ormos Intézet
[9] A nem-konvencionális eljárások alkalmazása során a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség, valamint az ellátást végző személyek jogai és kötelezettségei tekintetében az Egészségügyi törvény II. (A betegek jogai és kötelezettségei) és VI. (Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettsége) fejezetében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A nem-konvencionális tevékenységet végző személyek és szervezetek az egészségügyi dolgozókra vonatkozó jogszabályok és etikai normák szerint kell, hogy működjenek.
[10] Tamási József: Természetgyógyászati alapismeretek, Magyar Természetgyógyászok Uniója, Bp. 2000, 145-411.
[12] A természetgyógyászatot meg lehet továbbá közelíteni bioenergetikai, kémiai, biokémiai, biológiai történeti és filozófiai, valamint pszichoszomatikus oldalról.
[14] Köbli Anikó: Szigorlat természetgyógyászatból? Az akadémiát félremagyarázták. Medical Tribune 2004;2(4):8.
[16] Amennyiben olyan tevékenységet kívánnak folytatni, ami nem kötött a fentebb említett egészségügyi felsőfokú szakképesítésekhez, a tevékenység csak abban az esetben végezhető, ha az egészségügyi alapismereteket oktató és az adott tevékenység végzésére jogosító tanfolyamot elvégzi, és eredményes vizsgát tesz. Ide tartoznak a legalább középiskolai végzettségű személyek, vagy akik ugyan felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, azonban az nem felel meg az előző bekezdésben foglaltaknak.
[17] Fontos hangsúlyozni, hogy a hivatkozott NM rendelet ugyan előírja, hogy az adott tevékenység gyakorlásának milyen feltételei vannak, azonban pl. homeopata orvoslásból csupán egyetlen alkalommal biztosítottak vizsgalehetőséget, márpedig eredményes vizsgát igazoló bizonyítvány hiányában a tevékenység végzéséhez szükséges engedély beszerzésére nincs lehetőség.
[18] Kismarton Judit: A nem-konvencionális tevékenység jogszerű folytatása, Családorvosi fórum, 2004, április, 2.
[19] Studdert DM, Eisenberg DM, Miller FH, Curto DA, Kaptchuk TJ, Brennan TA: Medical malpractice implication of alternative medicine. JAMA 1998;281(18):1698-9.
[20] Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége. Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.; 2004. p. 65-120, 174-259.
[22] Dósa Ágnes, Havasi Péter: Kártérítési felelősség a rosszindulatú daganatos betegségek ellátásában. Lege Artis Medicinae 2002;12(8): 517-20.
[23] Elfogadás előtt, egyeztetési stádiumban
Nem elég ígérni, bizonyítani kell
A horoszkópot asztrológiai vakhitnek, a tudományos módszerekkel nem bizonyított orvosi állításokat légből kapott humbugnak nevezi Vágó István. A kvízmester nyíltan kiáll az áltudományos tévhitek ellen, mert azt tartja, hogy azok megrendíthetik a bizalmat a valódi tudományokban. Veszélyesnek – egyenesen életveszélyesnek – tartja például, hogy a súlyos beteg embereket egyre több módon igyekeznek olyan terápiákról meggyőzni, illetve olyan termékeket eladni számukra, amelyek hatékonyságát nem bizonyították. Vágó István, mint a racionális gondolkodást népszerűsíteni igyekvő Szkeptikus Társaság elnöke, a Rákgyógyítás magazinnak adott interjúban arról is szól, miért beszélte le rákbeteg ismerősét egy drága alternatív kúráról, és mitől félti a tudományos kutatásokat.
Kritikus szemmel a Hellinger terápiáról
Első alkalommal véletlenül bukkantam rá egy internetes oldalon a Hellinger terápiára, amit egy közismert lélekgyógyító és problémamegoldó, Soma „mamagésa” ajánlott a honlapján egy segítséget kérőnek. Utánanéztem a dolognak, és úgy találtam, hogy az eljárás Magyarországon is egyre inkább elterjedt1.
Bert Hellinger feltalált egy módszert, amit családfelállításnak nevezett el. A feltaláló ma is él, aktívan dolgozik. Érdekes, nem épp szokványos szakmai életutat járt be. Bert Hellinger 1925-ben született Németországban, filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult az egyetemen. Katolikus papként és iskolaigazgatóként Dél-Afrikában élt, ahol pszichoterápiával (pszichodráma) kezdett foglalkozni. Neve az általa kidolgozott módszer, a Hellinger terápia révén vált ismertté az egész világon. Ezoterikus körökben ezt a technikát az egekig magasztalják, de misztikus, sokak számára áltudományos jellege miatt sok kritika is éri.
Állásfoglalás a bioenergetikai gyógyítás jogi szabályozásával kapcsolatban
A nem-konvencionális gyógyászati tevékenységet (köznyelvben természetgyógyászat, alternatív gyógyászat, komplementer medicina stb.) 1997 óta rendeletek szabályozzák1,2. A már több mint tíz éves minisztériumi rendelet felülvizsgálata folyamatban van, és rövid időn belül várható egy felfrissített jogszabály megjelenése3. A Szkeptikus Társaságnak alapvető problémái vannak a nem-konvencionális gyógyászat jogi szabályozásával kapcsolatban, az új szabályozás előkészítésében nem vett részt. Tudomásunk szerint a „bioenergetikai alapú gyógyítás” kikerülne a rendelet hatálya alól, és ezt a lépést helyeselni tudjuk. Szeretnénk, ha legalább ez a változtatás ténylegesen megtörténne, bezárulna az a kiskapu, amely lehetőséget nyújtott egy ennyire tudománytalan gyógyító tevékenység műveléséhez bármiféle komolyan vehető egészségügyi képesítés nélkül.
Gyógyítsunk-e hittel cukorbetegséget?
A múlt évben nagy port vert fel annak az óbudai fényevőnek az ügye, kinek élettársa belehalt az éhezésbe, gyermeke pedig életveszélyes állapotba került. Most az Egyesült Államokból egy némiképp hasonló esetről értesültünk. A történetet az International Herald Tribune 2009. január 13-i számában Dirk Johnson ismertette. Közreadom – merengés céljából – a cikk szinte szó szerinti változatát.
Egy 11 éves kislány, Kara Neumann már olyan gyenge volt, hogy sem beszélni, sem mozogni nem volt képes. Szülei, akik abban hittek, hogy csak Istennek van joga meggyógyítani a betegségeket, folyamatosan imádkoztak felgyógyulásáért, de 3 éves koral után egyszer sem vitték orvoshoz. Egy Kaliforniában élő rokonuk hívta fel könyörögve a Wisconsin állambeli Wausau városka seriffjét, hogy mentsék meg a súlyosan beteg gyermeket. A mentőautó hamarosan meg is érkezett Neumannék vidéki farmjához, és a közeli kórházba vitte a már haldokló gyermeket, aki azonban a kórházba érkezését követő órában meghalt.
tovább »Margarin – a terminátor
Évente akár 30 000 keringési eredetű, idő előtti halált lehetne elkerülni, ha betiltanák Magyarországon az élelmiszeriparban gyártott transz-zsírokat.
Az élelmiszeripar a II. világháború során kezdte növényi olajokból tömegesen gyártani a margarinokat, mert azok olcsóbbak voltak és jobban eltarthatók, mert nem avasodtak, mint a vaj, és szilárdabbak, jobban kenhetőek voltak, mint az étolaj. Később, a 70-es évektől, a koleszterinek és az érrendszeri betegségek közötti összefüggések felismerése után az állati zsiradékok kiváltására, az „egészséges táplálkozás” jegyében ugrott meg, vált általánossá a fogyasztásuk. Az volt az elképzelés, hogy ha az állati eredetű zsírsavakat növényi eredetűekre cserélik, akkor azok fogyasztása csökkenti majd a keringési és érrendszeri betegségek előfordulását.
A telítetlen zsírsavak egy vagy több kettős kötést tartalmazó molekulák. A természetben főleg a cisz („szabályos”) konfigurációjuk fordul elő, a transz („szabálytalan”) konfiguráció szinte kizárólag az élelmiszeripar terméke.
A Pécsi Tudományegyetem behódol az alternatív medicina előtt
A Népszabadság tegnapi cikke szerint a Pécsi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézete bevezeti az alapképzésben az alternatív medicina oktatását. Az első évben még opcionálisan vehetők fel e tárgyak extra kreditpontért, de utána már kötelezően kell választani a manuális medicina, a kínai orvoslás és a neurálterápia között; továbbá tanítani fogják a homeopátiát, az Ájurvédát, a tibeti orvoslást, a biofizikai orvoslást és a böjtkúrát is.
Csökkentett deutériumtartalmú vízzel a rák ellen?
A Budapesti Szkeptikus Klub következő összejövetele 2008. november 25-én kedden 18 órakor lesz a szokásos helyen (pontos cím és térkép).
Dr. Somlyai Gábor biológus a 90-es évek eleje óta kutatja a csökkentett deutériumtartalmú víz biológiai hatásait. Állítja: ezzel a vízzel eredményesen lehet küzdeni a rák ellen, s állatgyógyszerként már be is jegyeztette a készítményt. A speciális víz előállítására, forgalmazására céget alapított. Dr. Szalontai Balázs, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézetének munkatársa azonban nem hisz Somlyainak: szerinte a bemutatott eredmények nem meggyőzőek, a vázolt hatásmechanizmusnak pedig nincs értelme. Somlyai Gábor előadása után Szalontai Balázs fejti ki kételyeit, majd a két szakember ütközteti álláspontját.
A témával pár napja az ATV Civil a pályán c. műsora is foglalkozott. A műsor megtekinthető az ATV Videótárában (1. rész, 2. rész).
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A Magyar Rádió felvételt készített a vitáról, amelyet előreláthatóan a pénteki (2008.11.28) Esti beszélgetés a tudományról című műsorban fognak sugározni 22:25-23:00 között. A műsor a későbbiekben a rádió archívumából visszahallgatható.
Ezotéria az egyetemekenVan egy nagy, perverz titkom. Egy szerencsétlen informatikai baleset miatt rajtam ragadt az átirányítása egy e-mail címnek, mellyel tulajdonosa egy-két ezó oldalra regisztrált. Az illető nem használja, lényegében egy halott cím. Spam nem érkezik rá, csak néha egy két ezó hírlevél. Az már a saját perverzióm, hogy nem dobatom automatikusan a leveleket a szemétbe. Igazából nagy ritkán átfutom az érkező leveleket, szórakozási célzattal.
Folyamatosan érkezik erre a bizonyos címre egy hírlevél, mely A. J. Christian (a név ne zavarjon meg senkit, ez egy Hrubos Krisztián nevű fiatalember, csak hát úgy túl kommersz lenne) kurzusaira próbál invitálni (lásd még: http://www.ajchristian.hu/). Mivel túl nagy ingerenciám nincs hozzá, nem is nagyon olvasgattam, de a múltkor mégis átfutottam a kukába való iktatás előtt.
tovább »
http://szkeptikus.blog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése