Apátia ült az országra

Soha ennyi elmagányosodott, magára maradt, szorongó ember nem volt az országban, mint most. Bizonytalanság és a jövőkép hiánya jellemzi a hazát, amely nem képes szembenézni múltjával; a rendszerváltás után nem élte át azt a katarzist, amely energiákat szabadít fel. Egyebek mellett erről beszélt dr. Lánczi András egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének vezetője.

- Hogyan jellemezné a jelenlegi magyarországi állapotokat?

- Egyértelműen érzékelhető az a mélységes bizalmatlanság, amely eddig is tapasztalható volt, de az utóbbi időben még inkább felerősödött. Ez a bizalmatlanság jellemző a politikához, a közélethez való viszonyra, de áthatja az emberek mindennapi életét. Másik fontos dolog az apátia. Az emberek nem látják erőfeszítéseik értelmét; bizonytalanná váltak azok a célok, amikért érdemes dolgozni, megküzdeni. Ez tetten érhető abban, ahogyan az emberek megnyilvánulnak a társadalmi kérdésekben, a közügyekben, ahogyan elfordulnak azoktól az ügyektől, amik rájuk tartoznak. De munkájukban, napi életükben is megfigyelhető az apatikus magatartás, mert egyre kevésbé látják értelmét annak, amit tesznek. A harmadik lényeges tünet szorosan kapcsolódik ehhez: ez pedig az, hogy hiányzik a jövőkép. Sem az országnak, sem az egyes embereknek nincsen jövőképe, illetve nagyon leszűkült, bizonytalanná vált. A munkát, a karriert illetően nincsen elképzelés arról, mi történjék évek múltán, hogyan építhető fel a karrier. A jövőkép hiányából fakadóan nagy a bizalmatlanság és a bizonytalanság, hogy mi fog velünk történni. Az emberek teljesen természetes módon igénylik a közösségi életet, keresik a kapcsolódási pontokat, ahol megélhetik közösségi mivoltukat - de alig vannak közösségek, és elfogynak a kapcsolatok. Soha ennyi elmagányosodott, magára maradt embert nem láttam! Soha ennyi depressziós, pánikbeteg, szorongó egyénnel nem találkoztam! Az egészben pedig az a legszomorúbb, hogy már a fiatalok is magányosak, depressziósak, céltalanok és kallódóak. S ebben óriási a politikai osztály felelőssége.

- Miért van az, hogy az emberek nem képesek összefogni saját érdekükben?

- Korunkra szintén jellemző, hogy a politika felettébb manipulálja az embereket. Egymással kijátssza az egyéneket, szembe állítja a különféle csoportokat, szakmabelieket. Az emberek pedig nem elég tudatosak abban, hogy ezt észrevegyék, és védekezzenek ellene. Ebből fakad az erősödő agresszivitás, acsarkodás, ami az élet minden területén tapasztalható.

- A számtalan negatív jelenség mellett említene néhány dolgot, ami mégis bizakodásra adhat okot?

- Hogyne! Azért vannak bíztató megnyilvánulások, noha nem mindig látványosak és erőteljesek. Az emberekből nem veszett ki teljesen például a segítőkészség, a tenni akarás vágya, hogy az eseményeket mégiscsak jobb irányba tereljék. Ez a törekvés látható a magánéletben, a társakkal való kapcsolatokban, bár nemritkán csupán szándékról van szó. Az emberek a félelmeikkel, bizonytalanságaikkal együtt is nyitottak, igyekeznek kreatívak lenni, megoldásokat találni személyes életük válságos pillanataiban. A magyar könnyebben feltalálja magát, s ez örvendetes. Ahhoz van szokva, hogy életében vannak borúsabb időszakok, amikor csak magára számíthat. Ez edzetté, találékonnyá teszi. Nem minden nép fiai mondhatják el ezt magukról..

- Miért, mások milyenek?

- Például egy amerikai sokkal hamarabb kétségbe esik, mint egy magyar, ha váratlanul nehéz helyzetbe kerül. Ha elromlik az autója, pénzügyi gondok merülnek fel, kevésbé képes talpraesetten cselekedni. Eltompult, nincs hozzászokva, hogy kreatív legyen, ha magára van utalva. A magyar civilizáció más, honfitársaink ügyesebben alkalmazkodnak egy problémás helyzethez.

- Tehát úgy látja, hogy válságos időt élünk?

- Igen, egyértelműen válság van. Az egyén előtt tornyosulnak a súlyos kérdések: miből éljen meg, hogyan spóroljon, mibe fektesse megtakarított pénzét, ha egyáltalán van félretett pénze; hogyan tartsa meg munkahelyét, miként maradjon talpon. Rengeteg megoldásra váró feladat van, amikre nem lehet rutinszerűen válaszolni. Az emberek kemény döntések előtt állnak, amikkel korábban nem kellett ilyen elemi erővel szembesülniük. Az anyagi természetű gondok mellett érzelmi és értelmi jellegű válság is megfigyelhető. Nem véletlen, hogy olyan fogalmakról is mélyebben elgondolkoznak, mint haza, nemzet, család, párkapcsolat, boldogság, egészség, s talán a közjó.

- Milyen tendencia érvényesül külföldön?

- A válság tünetei ott is érzékelhetőek. Ráadásul félő, hogy azok a káros jelenségek, amelyek nálunk egyelőre kevésbé ismertek, egyszer csak hazánkban is megjelennek. Amerikában például elindult egy folyamat, hogy az egyébként normális viselkedést betegségnek nyilvánítják. Egy konkrét példa: ha valaki félénk, visszahúzódó, mert ilyen a természete, betegnek vélik, s máris gyógyszerekkel kezdik el tömni, hogy "meggyógyuljon", olyan legyen, mint a többiek. Vagy egy szexuálisan kevésbé aktív, partnereit nem sűrűn váltogató férfi esetét is kórosnak tarthatják, akit emiatt kezelni kezdenek. Holott csupán arról van szó, hogy az illető ilyen, így érzi jól magát. A jelenség egyre terjed, s máris komoly szakirodalma van. Valójában súlyosan manipulálják az embereket.

- A pénz harácsoláson túl mi lehet a célja, hogy ilyen durván beleavatkozzanak az emberek viselkedésébe?

- A progresszív baloldal célja mindig az volt, hogy megváltoztassa az embereket egy úgymond jobb társadalom megvalósításának reményében. Úgy vélik, hogy gyógyszerekkel, különféle manipulációs eszközökkel megszüntethető a gonoszság, az emberi rossz, s egy szebb, igazságosabb társadalom hozható létre. Ezt korábban - még Karl Marxtól számítva - intézmények létrehozásával akarták elérni, de kudarcot vallottak.

- Kanyarodjunk vissza Magyarországra! Hogyan függ össze az emberek elkeseredése, elmagányosodása a hazai politikai közé lettel?

- Az emberek elbizonytalanodása, céltalansága szorosan összefügg azzal, hogy a politika milyen lehetőségeket kínál. A jövőkép megléte vagy hiánya jelzi, hogy ma Magyarországon hogyan lehet eligazodni, perspektívát találni. Az összkép elkeserítő, s ebben óriási felelősségük van a politikusoknak. A rendszerváltás sok jót ígért, óriási volt a várakozás. Eltelt húsz év, s eltűnt a korábbi lelkesedés. Ma már illúziónk sincsen. Akkor remélték az emberek, hogy gazdasági fellendülés, jólét köszönt ránk, s könnyebb lesz az egyéni boldogulás. Ez a remény elveszett, az ország megrendült a hitében.

- Hogyan juthattunk idáig?

- Bizonyos dolgokat elértünk: létrejöttek a demokratikus intézmények, a nyugathoz tartozunk, csatlakoztunk az Unióhoz. De a rendszerváltás nem szabadított fel olyan energiákat, amelyek a megtisztulást jelentenék. Nem éltük át azt a katarzist, amely energiákat szabadítana fel. Az ország húsz éve hurcolja azt a problémát, hogy szembenézzen a múltjával. Ebbe beletartozik az egykori ügynöki tevékenység kérdése vagy a nemzeti identitás megfogalmazása. Más országokban, például az egykori NDK-ban vagy Csehországban szembenéztek a közelmúlttal, s ez katarzist váltott ki. Magyarországon vannak rétegek, csoportok, amelyeknek elemi érdekük, hogy ne történjék meg a szembenézés múltunkkal. Ők azok, akik rendre fasizmust kiáltanak, vagy szélsőségekkel riogatnak, miközben az sincsen meghatározva, mit jelent a szélsőség vagy a radikalizmus. Ennek következménye, hogy minden szinten önigazolás folyik, relativizálják az értékeket, és nincsen felelősségvállalás. Kellenének a jó vezetők, az erős szakértői gárda, de minden szinten és területen hiányoznak a tekintéllyel és tudással bíró emberek. Van értelmiség, de nincsen elit: nincsen olyan réteg, amely tekintéllyel rendelkezne. A tekintélyt lerombolták. A médiában nincsen elit, csak celebek vannak. Az oktatás színvonala leromlott, jelenleg tömegoktatás folyik. Egyszóval: amit elértünk húsz év alatt, azzal mindenkinek baja van. Most a félelem és a függés hálójában, s nem a szabadságban él az ország.

- Ön szerint miért nincsen egyetértés a nemzeti identitás ügyében, ami a nemzeti minimum elfogadását jelenti?

- A baloldal úgy érzi, hogy kirekesztik ebből, a jobboldal pedig hajlamos rá, hogy a maga ügyének tudja azt. Ez baj, nem elfogadható. Igaz ugyanakkor, hogy éppen a baloldaliak voltak azok, akik a kettős állampolgárság ügyében megrendezett népszavazáskor, 2004. december 5-én a nemzeti összefogás ellen propagáltak és adták le szavazataikat. Ilyen hozzáállással nem lehet megteremteni a nemzeti minimumot... A baloldalnak fel kell vállalnia a nemzetet, amelybe a határon túli magyarok is beletartoznak.

- Mi volna hát a teendő?

- Az ember maga dönti el, hogy mit tesz, s ez az ő felelőssége. De ez összefügg azzal, hogy mik a közös célok. Magyarországon az a politikai erő tud változást elérni, amely képes a magyar nemzetet egységessé tenni. A jelenlegi kormánynak nincsen erkölcsi támogatottsága, hiányzik a szakértelme, s az akarata is, hogy kivezesse az országot a válságból. Nincsenek olyan céljai, amelyek mögé jó szívvel odaállnának az emberek. Így pedig tovább fokozódik a bizalmatlanság, nő az apátia, még nagyobb az elkeseredés, mélyül a válság. A jobboldalnak pedig a közjót kellene még inkább a szem előtt tartania, akár a pártérdekek rovására is.

Csarnai Attila

(Forrás: Orvosok Lapja)

http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=52277