Alkalmazható-e a káosz-elmélet az orvostudományban?

Bizonyára igen, bár nem vagyok matematikus és mélységében nem ismerem az elméleteket, de az utóbbi évek eseményei arra engednek következtetni, hogy tért hódított a káosz a gyógyításban is. Legalábbis a gyakorlatban. Ember (matematikus-szerű) legyen a talpán, aki el tud igazodni a háziorvosi teamekre rászakadó adathalmazokon és azok véletlenszerű összekapcsolásán. Jogszabályi előírások, kilátásba helyezett finanszírozás megvonások okozta szorongás nem tágítja a gondolkodó elme határait, hanem beszűkíti.

Beszűkült tudatunk lassan eljut arra a szintre, amikor már avval is megelégszünk a rendeléseken, hogy

1. volt áram, ebből következően bekapcsolhattuk a számítógépünket,

2. megnyugtatóan villant ránk a winchester zöld ledje, tehát a számítógép összes alkatrésze összehangoltan volt képes működni,

3. az Internet szolgáltató szolgáltat,

4. csak minden második betegnél jelenik meg a kis ablak, mely szerint „az OEP szerver jelenleg nem elérhető”,

5. a nyomtatóban nem akadt el a papír a jelentések utolsó oldalánál,

6. a recept írások során csak minden második gyógyszernél lett piros a mező,

7. a gyógyszerlista összeállítása után nem derült ki, hogy a középső háromnak az előző napon ismét megváltoztatták a TTT kódját, ezért kezdhetjük elölről az egészet,

8. véletlenül az előző havi lista alapján nyomtattuk ki a közgyógyellátott 16 fajta gyógyszerét, és csak ezután derült ki, hogy azóta négyet levettek a listáról,

9. megelégedetten konstatáljuk, hogy a szakorvosi pecsétszám csak tíz esetben nem jelent meg a vényeken, mert a tavalyi javaslaton nem is szerepelt, sőt a szakorvos alá sem írta,

10. a magisztrális gyógyszerek alkotórészeinek új nevét teljesen véletlenül megtaláltuk a gyógyszertörzsben és így pár órás munkával képesek vagyunk átírni a helyes megnevezéseket és a vadonatúj TTT kódokat,

Két nagyon zavaró tényező működik a magyar egészségügyi rendszerben: a beteg és az orvos.

A fenti elégedettségre okot adó események közben ugyanis még a beteg el sem kezdte a panaszait ( lsd. anamnézis, jelen státusz) mondani. De minek is tenné? Csak megzavarná azt a fennkölt érdeklődést, amit az orvos kénytelen szeretett PC-je irányában kimutatni. Kötelezően és teljes körűen fel kellene homályosítani arról, hogy miért volna olyan jó, ha az évek óta bevált gyógyszere helyett most másikat szedne. Mindez azért lenne jó, hogy a gyógyszer fogyasztásának a B súlya optimális legyen, az orvos visszatérítési mutatója minél alacsonyabb szinten maradjon és ne lépje túl az OEP által kifejlesztett internetes információs portálon közölt célértékeket.

Ezt feltétlenül akceptálni fogja Mari néni, aki annak is örül, hogy háziorvosa néha réveteg pillantást vet rá a monitor mögül, miközben furcsa szavakat mormol. Sok mindentől megkíméli a számítógép a használóját, a sajnálatos az, hogy az adatokat meglehetősen korrekten és naprakészen kell bevinni. Minél nagyobb adathalmazt kezelünk, annál ellenőrizhetetlenebbek lesznek számunkra a folyamatok. Azok a folyamatok, amiknek a végén mégiscsak emberi életek vannak, amiket eredendően óvnunk és gyógyítanunk kellene, nem csak entert ütni rá.


Dr. Borsi Éva
Kasszaorvosi Szervezet

( Forrás: Medicus Anonymus)