2011. március 30., szerda



A döntéshozók csak megkönnyítették az egyetlen logikus lépést: el innen, minél messzebbre - írja egyik olvasónk.


Kedves rezidens kollégák! Ahogy a Dunántúli Naplóból is értesülhettünk, útilaput kötöttek a talpatokra, mert nem voltatok hajlandóak aláírni a röghöz kötési nyilatkozatot. Most lépjünk túl azon, hogy ez az egyébként igen barátságtalan lépés mekkora nagy ostobaság, hisz lassan nem lesz, aki ellássa a betegeket. Erről a rendelő előtt várakozó rengeteg ember tudna pár keresetlen szót mondani.

Ennél jobb nem is történhetett volna veletek. Most, hogy a várható megbecsülésből ízelítőt kaptatok, elgondolkodhattok a továbbiakról: Ha valami féktelen kalandvágyból úgy döntöttetek volna, hogy itthon, a magyar egészségügyben képzelitek el a jövőtöket, a kérdést eldöntötték helyettetek. Hál’ istennek azon kevés hivatás egyikével rendelkeztek, ami után két kézzel kapnak a világon mindenütt. Vállalják a rezidensképzést is! Az itthoni döntéshozók csak megkönnyítették az egyetlen logikus lépést: el innen, minél messzebbre. Közel 40 éve, immár nyugdíjasként, dolgozom a betegellátásban. Egyetlen olyan év sem volt az elmúlt negyvenből, amikor ne ígérték volna meg, hogy a következő jobb lesz. Nem lett! A DN írta azt is, hogy a korábbi egyetemi diákmunkákat megszüntetik, mert arra sincs pénz.

A lényeg: az erre a célra fordított 100 forintból a munkát végzőnek amúgy a levonások után 35 maradt volna meg. Ennyit a várható jövedelemről. Egyik egyetemi vezetőtök a képzési díj visszafizettetésével kampányol. Hogy ezek alapján az Angliában vagy másutt dolgozó hentes vagy villanyszerelő, esetleg mérnök is fizesse vissza képzési díját, még nem merült fel, de nem akarok ötleteket adni, mert még megcsinálják.

Ha véletlenül megszűnik a munkahelyetek és jogszabályban előírt módon ezért végkielégítést kaptok, el ne költsétek! Lehet, hogy pár év múlva, a világon egyedülálló jogalkotás keretében visszakövetelik, a meccs lefújása után megváltoztatják a játékszabályokat.

Mi annak idején kriminalizált módon legfeljebb csapot-papot itt hagyva disszidálhattunk volna, ti szabadon elmehettek.


Az ellátás – beleértve az enyémet is, ha szükség lesz rá – pedig olyan lesz, amilyent megérdemlünk, ha nem borítjuk az asztalt a döntéshozók fejére.

Kedves elküldött rezidensek! Nem kitoltak veletek, hanem jót tettek. Ha most kezdeném, élnék a sors kínálta lehetősséggel.


dr.F.L.



Nincsenek megjegyzések: