Otthonszülés: meghurcolták

a kórházba kerülő anyát

2011. március 16.

Elfogadta a kormány az egészségügyért felelős államtitkárság tervezetét az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól. A rendelet április elsején lép hatályba, de a rendelkezéseit a május elseje után bekövetkező szülészeti eseményre lehet alkalmazni.

Minden várandós anyának joga van ahhoz, hogy eldöntse: otthoni körülmények között, vagy kórházban szeretné világra hozni a gyermekét. Az egészségügyért felelős államtitkárság szerint „két évtizede húzódó probléma végére tett pontot a kormány, amikor elfogadta az otthonszülés legalizálására vonatkozó rendeletet." A jogszabály mindaddig megengedi a szülés helyszínével kapcsolatos választást az állapotos kismamáknak, amíg az nem veszélyezteti a gyermek életét. A rendeletben meghatározták, hogy kik azok, akik felelős személyként segíthetik az intézeten kívüli szüléseket: ilyen a szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy a felsőfokú képzettségű szülésznő. A jogszabály részletezi a szükséges tárgyi és higiénés feltételeket, és azt is tartalmazza, hogy a társadalombiztosító nem támogatja az otthonszülést. A rendeletalkotók szerint folyamatos szakmai egyeztetések mellett született meg a jogszabály, amely nem szűkíti le az otthonszülés fogalmára az ellátást, hanem lehetőséget ad születésházak létrehozására is.

A szakmai egyeztetésről lesújtó véleménnyel van dr. Világhy István.

- Annyira jellemző Magyarországra az az eljárás, ahogy az otthonszülés „legalizálását" kezelték! Senki olyannal nem egyeztettek, akinek van tapasztalata ezen a téren. Geréb Ágnesről ugye hallani sem akartak, jómagam pedig hiába ajánlkoztam levélben Szócska Miklós államtitkárnál. Az egész egy látszatcselekvés, agyonszabályoztak mindent, hogy ne is lehessen kivitelezhető, amire alkották a rendeletet. Olyanok döntöttek az otthonszülésről, akiknek valójában fogalmuk sincs, miről is beszélnek.

Világhy István úgy véli, joggal ostorozza az újsütetű előírásokat. A hat éve hazatelepült, jelenleg az Őrségben, Ispánkon élő szülész-nőgyógyász csaknem harminc évig praktizált Svájcban, ahol a kórházon kívüli szülések kiválasztási elveit nem szabályozza senki. Aki a szülést elvállalja - legyen az bába vagy orvos -, annak magának kell tudnia, hogy mit vállal, és természetesen a felelősség is az övé. Dr. Világhy István 28 év alatt összesen 681 tervezett kórházon kívüli szülést kísért, ebből 162 otthonszülés és 519 szülőotthoni szülés volt. Mindig ott volt a bába mellett, ám csupán akkor avatkozott közbe, ha erre szükség volt.

- Abban a megyében, ahol praktizáltam, a kórházon kívüli szülések aránya a legmagasabb Svájcban, ma mintegy tíz százalék. A szakorvosok között sokáig jómagam voltam az egyetlen, aki Svájcban kórházon kívüli szüléseket vezetett. Ennek oka, hogy a felelősség kétségkívül nagyobb, mint egy kórházban, a díjazás pedig csekély. Ezen kívül azoknak a szakorvosoknak, akik a manapság szokásos 20 százalék fölötti császármetszési arányt orvosilag indokoltnak tartják, a szakmai felkészültsége nem elegendő a kórházon kívüli szülészethez.

Ha a tervezett kórházon kívüli szülés nem úgy megy, ahogy kellene, és kórházba kell utalni a kismamát, az együttműködés a kórházban dolgozókkal akkor is kiváló és zavartalan - folytatja a szülész-nőgyógyász. Hogy egy kismamát szemrehányásokkal illessenek azért, mert kórházon kívül akar szülni, abszurd, és nem is fordul elő.

Nos, szemrehányásból bőven kijutott Kernné Mihácsi Melindának. Nem Svájcban persze, hanem Szombathelyen. Ő azon kevés vasi édesanyák egyike, aki bátorkodott otthon szülni.

- Első gyermekem, a 4 és féléves Dominika kórházban látta meg a napvilágot; nincsenek túl jó emlékeim a szülésről, úgy éreztem, nem a magam ura voltam - eleveníti föl az egyáltalán nem régmúltat a dúlaként is ténykedő fiatal ruhaipari mérnök.

Amikor a most két és féléves Adéllal várandós voltam, szülésre felkészítő előadásokat hallgattam, képzésekre jártam; ezek mind megerősítettek abban, hogy biztonságos lesz itthon szülnöm, ahol küzdelem, felesleges beavatkozások nélkül el tudom engedni magamat, így a babámat is.

A most négy hónapos Líviánál fel sem merült, hogy ne ugyanígy tegyek. Pedig sajnos mindkét esetben kórházba kerültem a szülés után: ma már tudom, hogy a genetika áll annak hátterében, hogy a méhlepény nem vált le.

Az első otthonszülésem után felelőtlennek nevezett az orvos, még rendőrségi jegyzőkönyvet is felvettek, kvázi meghurcoltak azért, mert ott szültem, ahol a legnagyobb biztonságban éreztem magam, bába, dúla volt mellettem, háborítatlan volt a nyugalmam.

Lívia meg olyan gyorsan jött, hogy se a férjem nem ért haza időben, a bába is később érkezett, a dúlám volt kénytelen elkapni a fürge kislányomat. Ezúttal sem vált le a méhlepény, ám a kórházban merőben más volt a fogadtatás, mint előzőleg. Ideje volt ennek a kormányrendeletnek, de bízom abban, hogy ez csak a kezdet. Kiindulópontnak tekintem, úgy vélem, "használat közben" kiderül, mit kell finomítani rajta. Jó lenne, ha a Bábai Szakmai Kollégium is létrejönne.

Van jogosultsága a bábai szemléletnek, jelenti ki dr. Kovács Lajos szülész-nőgyógyász főorvos, aki évekkel ezelőtt elindított a megyei Markusovszky kórházban egy olyan folyamatot, amelynek során otthonosabb körülményeket teremtettek a szülészeti osztályon.

- A szülés természetes folyamat, nem betegség, nem is így kell kezelni. A legtöbb orvosban van félsz az otthonszülést illetően, ezért azt gondolom, legelőbb a kórházakban kell olyan nyugodt körülményeket létrehozni, hogy meglegyen a kismamában a háborítatlanság érzete. Támogassák minden intézetben - a Markusovszkyban néhány éve ezt teszik - az alternatív vajúdási és szülési módokat, azaz adjuk meg az egyénnek a választási lehetőséget, hiszen ehhez joga van.

Fontos segíteni a szülő nők lelki ráhangolódását, ehhez nagy segítséget nyújthatnak a dúlák, a bábák. Tartok tőle, hogy több évbe is beletelik, míg átrendeződik a szülés ma még "technikalizált" folyamata.

Forrás: Vasnépe