Bíztunk abban, hogy a bizonyítás befejezése után már nem az lesz a vád egyik alapvetése, hogy Magyarországon a tervezett otthonszülés nem volt engedélyezett, és az ügyészség nem fogja szakmai szabályszegésnek tekinteni az otthonszülésben közreműködést a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium 2002. január 18-i állásfoglalását citálva, mely szerint a választott otthonszülést a szakmai testület annak veszélyeztető volta miatt elvetette. Tehát bíztunk benne, hogy az otthonszülés, még ha jelképesen is, de nem fog a vádlottak padján ülni. Az ügyészség ezeket a vádpontokat is változatlanul fenntartotta, így kénytelen vagyok megvédeni az intézeten kívüli szülést is.
2011. március 3-án a kormány elfogadta az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól szóló rendeletet, mely 2011. április 1-én lép hatályba, és a 2011. május 1-ét követő szülésekre kell alkalmazni. Abban biztosak lehetünk, hogy amennyiben Geréb Ágnes és a Napvilág Születésház illetve más, az otthonszüléssel is foglalkozó szervezetek nem hallatják a hangjukat, ha nincs több ezer nő, aki a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalásának üzenetét elutasítva az intézeten kívüli szülést választja, akkor ez a rendelet 20 év után sem születik meg, mivel arra hivatkoztak volna, hogy Magyarországon az otthonszülésre nincs igény.
Magyarországon ezidáig nem az otthonszülés volt tilos, hanem az intézeten kívüli szülés jogszabályi háttere hiányzott. De ez vajon azt jelenti-e, hogy Magyarországon nem volt megengedett az intézeten kívüli szülések kísérése?
A WHO európai és amerikai regionális irodáinak 1985-ben tartott ülésén elfogadott ajánlások között szerepel, hogy tiszteletben kell tartani a várandós megalapozott döntését arról, hogy hol szeretne szülni. Az 1996-ban kiadott komplikációmentes szülésről szóló WHO ajánlás is egyenrangú eljárásként kezeli az intézeten kívüli és a kórházi szülést, és rögzíti: megfelelő tájékoztatást követően a várandós joga, hogy döntést hozzon a szülés helyszínét illetően, és az erre vonatkozó döntést tiszteletben kell tartani.
Azon túlmenően, hogy a nemzetközi ajánlások a várandósok megalapozott döntésének tiszteletben tartását írják elő, a szülés kétféle modellje, a kórházi és az ún. bábai modell közötti állami különbségtétel, s az előbbi előnyben részesítése sérti az önrendelkezés jogát, hiszen alkotmányosan igazolhatatlan módon lehetetlenítette el az intézeten kívül tervezett szüléseket, s így szükségtelen és aránytalan módon korlátozza az emberi méltóságból fakadó önrendelkezés jogát. Nincs olyan alkotmányos jog vagy cél, amely indokolttá tette volna a tervezett intézeten kívüli szülés választási lehetőségének kizárását vagy ellehetetlenítését. Az anya és a születendő gyermek élete és egészségének megóvását mint alkotmányos célt a felállítandó garanciák hivatottak biztosítani: nevezetesen, hogy világos kritériumok szerint dőljön el, melyik anya választhat intézeten kívüli szülést, illetve hogy megfelelő képzési és továbbképzési kritériumokhoz kötődjön az intézeten kívüli szüléskíséréshez szükséges engedély megadása.
Az emberi méltóság „anyajogból” levezetett önrendelkezési jog olyan ún. szubjektív alapjog, amelyet az egyes emberek igényeik és szabadságuk szerint gyakorolhatnak, azonban ehhez szükségesek a jogalkotó szervek által megteremtett garanciák, amelyek lehetővé teszik a joggyakorlást. (23/1990.(X.31.) AB határozat, 64/1991. (XII.17.) AB határozat, 48/1998. (XI.23.) AB határozat)
Említést érdemel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 4570/2007. sz. állásfoglalása is, melyben kifejtette, hogy a „jogalkotási kényszerhelyzet tagadhatatlansága miatt szükség van a szülő nő és gyermeke alkotmányos jogainak biztosítása érdekében a jogalkotó szervek részéről a megfelelő szakmai, etikai és jogi feltételek megteremtésére a tervezett intézeten kívüli szüléssel kapcsolatban.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy konkrét belső jogi szabályozás hiányában a jogszabályi hátteret a Magyarországra nézve kötelező, az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve adta, melynek értelmében a tagállamok kötelesek az önálló kompetenciával rendelkező szülésznői tevékenység szabad gyakorlását lehetővé tenni intézeten belül és kívül egyaránt. Az irányelv a szülésznő tevékenységi körébe utalja a családtervezéstől kezdődően egészen a gyermekágyas ellátásig valamennyi, a várandóssággal, szüléssel, gyermekágyi szakkal és az újszülött ellátásával kapcsolatos feladatot, kiemelten a „spontán szülés levezetése, ideértve az episiotomiát igénylő eseteket, sürgős esetekben pedig a farfekvéses szüléseket.” A norma jogelődje, a 80/155/EGK számú irányelv ezzel azonos szöveget tartalmazott, így Magyarország legalább Európai Uniós taggá válásának időpontjától kezdve köteles lett volna biztosítani az intézeten kívüli szülésznői tevékenység jogi feltételrendszerének megteremtését.
Álláspontom szerint a vádbeli időszakban mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés volt megállapítható, mivel alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoztak, és a szabályozási hiányosságok következtében alkotmányellenes helyzet keletkezett. A jogi szabályozás hiánya, s a jogalkalmazás által megnehezített joggyakorlás ez esetben egyáltalán nem védhető, hiszen a különbségtétel nem indokolható erkölcsi alapon sem. Más országok gyakorlatából is egyértelmű, hogy megfelelő tájékoztatás mellett, világos garanciák és képzési, valamint felelősségi szabályok esetén a tervezett intézeten kívüli szülés nem veszélyesebb a kórházi szülésnél.
A szabályozatlanság idézte elő azt a helyzetet, hogy a szülő nő oldalán (helyesen) semmilyen rendelkezés nem tiltotta a tervezett intézeten kívüli szülés választását, a választás joga levezethető az Alkotmányból, ugyanakkor az ilyen szülésnél szaksegítséget nyújtó egészségügyi dolgozók az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999.sz. Kormányrendelet 101.§-a szerinti egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi tevékenység jogosulatlan végzése szabálysértést követték el, mivel számukra az ÁNTSZ nem adott ki engedélyt jogszabályi háttér miánya miatt.
Az engedély nélküli tevékenység azonban nyilván nem jelenti azt, hogy akinek nincs engedélye, az automatikusan mások életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti.
A mulasztásos alkotmánysértés orvoslását nem segítette elő az a figyelemre méltó körülmény, hogy az egészségügyi miniszter tanácsadó szerve, a vád által a vádlottak terhére hivatkozott Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium hosszú évekig több állásfoglalásával is hozzájárult ahhoz, hogy ne jöjjön létre megfelelő szabályozás, legszívesebben a nők számára is kifejezetten megtiltották volna az intézeten kívüli szülés választását.
Dr. A. Miklós szakértő is megemlítette meghallgatásai során, hogy a kollégiumi vezetők agresszív fellépése gátolta meg a szabályozás létrejöttét.
Összefoglalva: nem állapítható meg, hogy a vádbeli időszakban az otthonszülés nem volt engedélyezett, az sem, hogy az intézeten kívüli szülés annak veszélyeztető volta miatt elvetendő, és az sem, hogy bárki büntetőjogi relevanciájú szakmai szabályszegést valósított volna meg pusztán azzal, hogy tervezetten intézeten kívüli szülésnél közreműködött, ahelyett, hogy szülés megindulásakor mentőt hívott volna.
Azt kell vizsgálni minden esetben, hogy a várandósnál felmerültek-e olyan körülmények a terhesség alatt, melyek alapján reálisan kellett számolni a szülés során bekövetkező szövődménnyel, a szülés alatt az észlelés megfelelő volt-e, és a bekövetkező komplikáció elhárítására a megfelelő beavatkozásokat elvégezték-e. Ha esetleg a beavatkozás nem volt hatékony, ez szakmai mulasztásra vezethető-e vissza, illetve kellő időben értesítették-e a mentőket.
Magyarországon speciálisan az intézeten kívüli szülésre vonatkozó tankönyvi előírások nincsenek, jogszabályi rendelkezések nem voltak. Magyarországon az intézeten kívüli szülés kísérése nem széles körben elfogadott tevékenysége a szülész-nőgyógyász szakmának, eddig inkább az előítéletek és az elutasítás, semmint a nyitott együttműködés jellemezte az orvosok részéről ezt az egyébként Nyugat-Európában az egészségügyi ellátás részét képező területet.
Nem tekinthető követendő szakmai szabálynak a Szülészeti Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása, melyben ez a testület a választott otthonszülést annak veszélyeztető volta miatt elvetette. Ugyanis Magyarországon sem tilos otthon, vagy kórházon kívül szülni, az állásfoglalás megállapításai ellentétesek a kutatási eredményekkel, a nemzetközi ajánlásokkal, és nem tilos a tervezett otthonszüléshez szaksegítséget igénybe venni.
Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003.(X.20.) EszCsM rendeletnek az általános szülészet-nőgyógyászatra vonatkozó előírt minimumfeltételek szerint hüvelyi szülés esetén a progresszív ellátás alapszintje is megfelelő. (2.sz. melléklet 7. pont) A tevékenység végzéséhez szükséges meghatározott minimumfelételek az intézetekre vonatkoznak, és mivel már az alapszinten is ellátnak patológiás terhességek utáni szüléseket, végeznek császármetszést és más műtétet, a személyi és tárgyi feltételek előírásai nem alkalmazhatóak automatikusan az intézeten kívüli szülések esetében, ahol nem patológiás terhességek után alacsony kockázatú szülésekre vállalkoznak. Nem jelenthető ki, hogy minden élettani szülésnél létezne reálisan várható szövődmény, ennek éppen az ellenkezője igaz. Mint ahogyan az is igaz, hogy minden beavatkozásnak van kockázata.
A szülésznőképzés szakmai követleményeiről szóló 2008. augusztus 15-ig hatályban volt 20/1994.(XI.15.)NM rendelet alapján a szülésznő az egészségügyi ellátást biztosító rendszerben, elsősorban azon részlegekben tölt be szülésznői munkakört, ahol a szülészeti események történnek. Mindezen túl a szülészeti ellátás egyéb szabályozott területén is tevékenykedhet.
Tehát mivel az intézeten kívüli szülés nem volt szabályozott, a rendelet nem tette lehetővé szülésznőknek a nem szabályozott területen való tevékenykedést. Az erre a területre vonatkozó szabályozás hiánya, mint korábban kifejtettem, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést eredményezett, mivel alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoztak, és a szabályozási hiányosságok következtében alkotmányellenesség állt fenn.
A belső jogban követendő volt az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve, melynek értelmében a tagállamok kötelesek az önálló kompetenciával rendelkező szülésznői tevékenység szabad gyakorlását lehetővé tenni intézeten belül és kívül egyaránt. Csak ismételni tudom azt az érvemet is, hogy önmagában az a körülmény, hogy a szülésznők olyan területen fejtettek ki szülésznői tevékenységet, mely nem volt szabályozva, nem jelenti automatikusan azt, hogy tevékenységükkel veszélyhelyzetet idéztek elő, és mások életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztették.
Érdemes a rendelet további rendelkezéseit is vizsgálni, hiszen a kompetencia kérdésében is tartalmaz előírásokat. Eszerint a szülésznő teljes kompetenciájába, azaz önállóan végezhető feladatok közé sorolják a szülő nő előkészítését szülésre, a szülés haladásának észlelését, dokumentálását, a burokrepesztést, az anyai és magzati állapot megfigyelését, értékelését, az élettani szülés önálló levezetését, a gátvédelmet, a lepény vizsgálatát, az újszülött ellátását a szülés után, stb., és a szövődményes szülésre utaló tünetek felismerését, intézkedést, azaz orvos tájékoztatását.
Geréb Ágnes I.r. vádlott vallomásai szerint a szülésznői szakképesítés megszerzése után bábaként vett részt a szüléseken, S.M. V.r. vádlott is szülésznői képesítéssel rendelkezett. Nyilvánvalóan mindketten teljes kompetenciával rendelkeztek élettani szülés önálló levezetésére, és önmagában az, hogy erre nem rendelkeztek ÁNTSZ engedéllyel, mivel az a jogi szabályozatlanság miatt számukra nem volt kiadható, legfeljebb szabálysértés megállapítására lenne alkalmas. Tehát engedéllyel nem, de a rendelet szerinti kompetenciával rendelkeztek. Az időben legkorábbi vádbeli időszakban Geréb Ágnesnek szülésznői szakképesítése még nem volt, azonban rendelkezett szülész-nőgyógyász orvosi szakvizsgával és bőséges gyakorlattal.
A közelmúltban elfogadott, az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól szóló kormányrendelet szerint intézeten kívüli szülésnél a minimális személyi feltétel két szülésznő jelenléte, természetesen nem kizárt, hogy az egyik vagy minkét személy szülész-nőgyógyász szakorvosi képzettséggel rendelkezzen. A közreműködők a tőlük elvárható gondossággal, a szülészeti és újszülött ellátás szakmai szabályainak betartásával járnak el.
A közreműködőknek két évnél nem régebbi csecsemő és újszülött, továbbá felnőtt újraélesztési tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítvánnyal kel rendelkeznie. (Ikres ügyben érintett közreműködő vádlottak rendelkeztek ilyen bizonyítvánnyal.)
Az ellátás csak olyan helyszínen történhet, ahonnan az ellátást igénybe vevő nő és az újszülött húsz percen belül a háttérkórházba szállítható. Az nem előírás, hogy intézeten kívül a nő csak saját lakásában szülhet.
Az ellátást 18 és 40 év közötti olyan nők vehetik igénybe, akiknek terhessége szövődménymentes, a terhesség 37. és 41. hét között van, és a magzat koponyavégű fekvésű. A rendelet az előírt eszközöknél nem sorolja fel a CTG készüléket, elegendő doppler elven működő szívhang regisztrálóval rendelkezni. A rendelet szabályozza, hogy mikor kell az intézeten kívül szülő nőt az ellátás során kórházba utalni., ezek között szerepel a postpartum vérzés, ha az a szokásos kezelésre nem szűnik.
Vádak:
A B.IX.1574/2004/23-II.sz. vádirat (ikres ügy) – 2003. december 24.
Az ügyészség a vádat a vádirati tényállással egyezően tartotta fenn,
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a vádirati tényállás több olyan eleme nem bizonyított, melynek jelentősége van a büntetőjogi felelősség megállapításakor.
A vád szerint B.A. az I.r. vádlott bíztató hozzáállására tekintettel döntött úgy végeleges jelleggel, hogy gyermekeit dr. Geréb Ágnes I.r. vádlott közreműködésével otthoni körülmények között fogja megszülni.
A vádlottak, és a meghallgatott tanúk vallomása alapján nem állapítható meg az, hogy Geréb Ágnes bíztatta volna B. A-t, hogy gyermekeit otthon szülje meg. B.A. tanú elmondta, hogy Geréb Ágnesék nem mondtak semmit, ami őt az otthonszülésre ösztönözte volna, mert már előtte úgy gondolták, hogy háborítatlanul szeretnének szülni, amennyiben ennek minden feltétele meg van, tudomással bírt arról, hogy az ikerszülés kockázati tényező, erre Geréb Ágnesék is felhívták a figyelmét. B.N. és G. E. tanúk is megerősítették a vádlott azon védekezését, hogy ő soha senkit nem biztatott otthoszülésre, a tájékozott és felelős döntéshez szükséges információkat adták át a tanfolyamon, a kockázatok ismertetését is beleértve.
A vád szerint Az I.r. vádlott és segítőinél a mentő kiérkezésekor a magzatok szülés alatti észlelésére vonatkozóan semmilyen dokumentáció nem állt rendelkezésre, a vádlottak foglalkozási szabályszegést követtek el azzal, hogy a magzatok szülés alatti észlelését a szülés során nem dokumentálták.
Ezzel szemben a vádlottak vallomása alapján, melyet cáfolni nem lehetett, az állapítható meg, hogy a szülés menetét dokumentálták, csak a vészhelyzet alatt, érthető okból nem zajlott az ellátással egy időben a leírás, de ezt utóbb pótolták, a mentősöket az előzményekről szóban tájékoztatták.
A vád szerint a vádlottak közül dr. Geréb Ágnes I.r. vádlott annak ellenére késztette a tervezett otthonszülés választására a sértettet, szervezte meg magát az otthonszülést, illetőleg végezte a sértett szülésének levezetését, valamint társai a II.r., III.r. és IV.r. vádlottak annak ellenére vettek részt a sértett otthonszülésében, hogy tudták, a hatályos jogi szabályozás szerint a tervezett otthonszülés nem megengedett.
Korábban kifejtettem, hogy miért nem állapítható meg, hogy Geréb Ágnes késztette volna B. A-t az otthonszülés választására. Az otthonszülés megengedhetőségével kapcsolatban is már ismertettem az álláspontomat, mely szerint a tervezett otthonszülést semmi nem tiltotta, és így az anyának joga van ehhez szaksegítséget igénybe venni.
A vád szerint a vádlottak tudták, hogy ikerterhesség esetén az ikerszülés veszélyeztetett terhességnek minősül, fokozottan fennáll a szülés során előre nem várt szövődmény kialakulásának veszélye, ezért a szülés tervezett módon csak a korábban írtak szerint megfelelő szakellátást nyújtó egészségügyi intézményben történhet.
Az intézeten kívüli szülést szabályozó rendelet vitathatatlanul tartalmazza, hogy intézeten kívüli szülés nem vállalható, ha ikerterhességről van szó. Ez a kifejezetten tiltó rendelkezés azonban B.A. szülése idején nem állt fenn, és van olyan ország, ahol nem tiltott az ikerszülés intézeten kívül. Az, hogy egy körülmény veszélyeztetett terhességet megalapozó okként szerepel a terhesgondozás részletes szabályairól szóló 33/1992.(XII.23.) NM rendeletben, nem jelenti automatikusan azt, hogy emiatt minden esetben csakis az intézeti szülés elfogadható, mivel a veszélyeztetett terhesség is lehet szövődménymentes. Az ikerterhesség a szakértők szerint azért tartozik a veszélyeztetett terhességbe, mert sokkal gyakoribb a toxémiás terhességi betegség, gyakran fordul elő koraszülés, gyakoribb a fájásgyengeség, lepényelégtelenség, kórosan sok magzatvíz, magzati beilleszkedési zavarok, tartási rendellenességek, , illetve atóniás vérzés.
Így elsősorban azt kell vizsgálni, hogy B.A. terhessége során felmerült-e olyan tényező, mely előre vetítette volna a szülés közbeni illetve a bekövetkezett szövődmény reális veszélyét.
I.r. vádlott azzal védekezett, hogy B.A. várandóssága komplikációk nélkül zajlott, az elvégzett vizsgálatok kóros eltérést nem mutattak, a magzatok megfelelően fejlődtek, szakmai kockázatok reális veszélyét semmi nem jelezte előre. A felsorolt kockázati tényezők közül egy sem következett be.
Így álláspontom szerint az ikerszülés intézeten kívüli kísérése nem volt szakmai szabályszegésnek tekinthető.
A vád szerint a vádlottak tudták, hogy az esetleges szövődményes szülés lefolytatásához szükséges tárgyi és személyi feltételek nem adottak, tudatában voltak annak, hogy nem rendelkeznek magzati szívhangok észleléséhez, a szülés levezetésének mikéntjében való döntéshez szükséges eszközökkel - CTG, UH, újszülöttenként egy-egy Doppler készülék -, az újszülöttek megfelelő testhőmérsékletének biztosításához szükséges eszközökkel, így újszülöttenként egy-egy inkubátorral nem rendelkeznek. Tudták továbbá, hogy szövődmény esetleges felmerülése, így az újszülött újraélesztésének szükségessége eseten elengedhetetlen tárgyi feltételekkel - az újszülött intubálásához szükséges eszközökkel - és személyi feltételekkel - neonatológus szakorvos elméleti tudásával és szakmai jártasságával rendelkező személy hiányában - nem rendelkeznek, valamint hogy emiatt a szövődmény elhárítása érdekében kifejtett tevékenységük hatékonysága kétséges. A vádlottak ezzel összefüggésben tudták azt, amennyiben a megfelelő tárgyi és személyi feltételek hiányában az újszülöttnél fellépő szövődményt nem tudják haladéktalanul elhárítani, kezelni, az újszülött megfelelő szintű ellátása végett újszülött mentő kihívása szükséges. Ennek következtében azonban a riasztástól a mentő kiérkezéséig eltelt idő alatt az újszülött ellátása késedelmet szenved, amely akár pár perc esetén is súlyos egészségkárosodást eredményezhet az újszülöttnél.
A vádlottak valójában rendelkeztek CTG készülékkel, csak nem tartották indokoltnak az alkalmazását de rendelkezésükre állt újszülöttenként egy-egy Doppler készülék is, melyekkel megfelelően lehet észlelni a magzati szívhangokat. A CTG készülék hatékonysága egyébként is vitatott, mint ahogyan arra dr.F. Márton érzékletesen rámutatott véleményében. A vádlottak inkubátorral nem rendelkeztek, de ez nem is volt elvárható tőlük, és ennek az eszköznek a hiánya nem függ össze a bekövetkezett eredménnyel, mivel B.B. testhőmérsékletének csökkenése nem hozható összefüggésbe az inkubátor hiányával. A vádlottak rendelkeztek újraélesztési tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítvánnyal, de nem pusztán elvégezték a tanfolyamot, hanem a lélegeztetést biztosító K.Á. vádlott legalább négy alkalommal vett részt rajta, továbbá 2001-2002-ben másfél évig a Schöpf Mérei Kórház koraszülött intenzív osztályán dolgozott és ott a lélegeztetés mindennapos feladat volt, így nem csak ismeretei, hanem gyakorlati tapasztalata, azaz készsége is volt az újraélesztéshez. Ezekről a körülményekről I.r. vádlott tudott. Az újszülött újraélesztő tanfolyam tananyaga szerint a maszkos-ballonos lélegeztetés ugyanolyan hatásfokkal, vagy majdnem teljesen ugyanolyan hatásfokkal végezhető, mint a tubuson keresztül való lélegeztetés.
A vádlottak minden intézeten kívüli szülésnél tisztában vannak azzal, hogy létezik olyan szövődmény, amit intézeten kívül nem tudnak ellátni, illetve elhárítani, ilyenkor nyilvánvalóan mentőt hívnak, és gondoskodnak a szülő nő kórházba szállításáról.
Az ügyészség szerint annak, hogy a vádlottak rögtön hívták a mentőt különös jelentősége nincs, mert nekik azt az időt is be kell kalkulálni, amíg a mentő kiérkezik, ha baj van.
A vádbeszéd alapján az volt a benyomásom, hogy az ügyészség szerint ha mentőt kell hívni, az bizonyíték a szakmai szabályszegésre, mivel nem tudták elhárítani a felmerülő szövődményt, és a mentők kiérkezésére is várni kell. Ez nyilvánvalóan téves logika, hiszen otthoni körülmények között nem minden komplikáció oldható meg, mint ahogyan az sem előírás, hogy minden intézményben minden váratlanul felmerülő komplikációra megoldást kell nyújtani, és számtalan esetben előfordul, hogy az egyik egészségügyi intézmény átszállíttatja a beteget másik, megfelelőbb intézménybe, ahol speciálisan foglalkoznak azzal a betegséggel, vagy elvégzik a nagy szaktudást igénylő műtétet. Szakmai elvárás az lehet, hogy a szülést kísérő szakember időben ismerje fel a komplikációt és azt, hogy ő nem tudja ellátni, és ilyenkor időben hívjon segítséget. A komplikáció felmerülése előtt nyilván nem indokolt mentőt hívni.
A vád szerint B.B. kellő melegítés hiányában erősen kihűlt volt és ezen körülménynek önmagában is súlyos állapotrontó hatása volt.
A vádlottak egybehangzóan állították, hogy a megfelelő testhőmérséklet biztosítására hősugárzó állt rendelkezésre az újszülöttek melegítésére, és ezt használták is. A mentősök vallomása szerint hősugárzót nem láttak. Viszont B.A. és P. P. tanúk a vádlottakkal egyezően arról számoltak be, hogy volt hősugárzó, és az ő vallomásuk szerint is a mentősök az ellátás során eredeti helyéről elvitték B.t. A mentősök nem kiérkezéskor, hanem az újraélesztést követően mértek hőmérsékletet, így nem zárható ki, hogy a kihűlés a mentősök ellátása alatt következett be.Téves az ügyészség azon logikája, hogy a kihűlés azért róható fel I.r. vádlottnak, mert a hősugárzót a szülőpárnak kellett vinnie, és nem Geréb Ágnes gondoskodott erről az eszközről.
A vádirat a foglalkozási szabályszegések felsorolásában nem rója fel az oxitocin adását, sem az alsó légutak leszívásának elmaradását, azonban tekintettel arra, hogy az ügyész perbeszédében az oxitocin adagolására és az alsó légutak leszívásának elmradására kitért és ezekkel kapcsolatban a vádirati tényállás is tartalmaz megállapításokat, ezért szükségesnek tartom a bizonyítékok értékelését.
Az ügyészség hivatkozott rá, hogy a B magzat megszületése előtt az oxitocinnak intravénásan egy adagban történő beadása, a szakértők szerint szakmai szabályszegés volt.
Az ügyészség szerint az a vádlotti hivatkozás, hogy nem volt szükséges az alsó légutak leszívása, mivel tiszta volt a magzatvíz, szakértői véleményre hivatkozással nem elfogadható. Egyébként az ügyészség szerint a vádlottak nem is rendelkeztek az alsó légutak leszívásához megfelelő eszközzel, és jártassággal sem.
A vádbeszéd szerint a 33 hét után nem volt vizsgálati lelet, így a jó szívműködés – amire a tárgyaláson hivatkozott Geréb Ágnes vádlott – nem volt érzékelhető, ugyanis a dokumentumban, amit később készítettek, az volt, hogy jó szívműködés, de ez a szakértők számára semmit nem mond, mert ez egy általános fogalom, ez nem volt ábrázolva görbével, hogy milyen szívműködése volt a magzatnak.
A magzatvízzel kapcsolatos érvelése az volt az ügyészségnek, „hogy egy biztos adat volt ennél a magzatnál, pont (itt a jegyzőkönyvből a nem szócska feltehetően kimaradt) az amit a K.Á. mondott, hogy a magzatvíz tiszta volt, ők (a szakértők) azt mondták, hogy mecóniumos volt a magzatvíz”.
Ebben az ügyben a nyomozás során a hatóság kirendelése alapján adott szakvéleményt dr.M. Miklós igazságügyi orvosszakértő önállóan, és dr.A. Miklós szülész-nőgyógyász igazságügyi orvosszakértő.
A védelem csatolta dr.W. Tamás igazságügyi orvosszakértő és dr.F. Márton szülész-nőgyógyász szakértő véleményét, melyek okirati bizonyítékként felhasználhatóak. Ezt követően a bíróság kirendelte az ügyben dr.B. István igazságügyi orvosszakértőt, aki dr.H. Csaba szülész-nőgyógyász igazságügyi orvosszakértővel együttesen adott véleményt, és ismételten kirendelte dr.M. Miklós igazságügyi orvosszakértőt azzal, hogy feljogosította őt további, szülész-nőgyógyász szakvizsgával rendelkező igazságügyi szakértő bevonására, mely alapján dr.B. Pállal együttesen adott újabb véleményt. Végezetül a védelem az iratokhoz csatolta Mavis Kirkham kutató bába véleményét, aki 30 évi szakmai tapasztalattal rendelkezik.
Dr.M. Miklós és dr.B. Pál bírósági kirendelés alapján adott szakvéleményével kapcsolatban szeretnék egy kis kitérőt tenni.
A 2010.június 25. napján megtartott tárgyaláson elfogultságot jelentettem be dr.M. Miklós és dr.B. Pál szakértők ellen, kértem, hogy a bíróság zárja ki őket az eljárásból. Indítványomat azzal indokoltam, hogy annak ellenére, hogy rendlkezésre állt a születéstörténet géppel írt változata, annak adatait figyelmen kívül hagyták, azokat feltevésekkel helyettesítették be, és ezekből a feltevésekből vontak le következtetéseket. Dr.M. Miklós szakértő tanácselnök kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a szüléstörténet géppel írt változata feltehetőleg nem is állt rendelkezésére, a bíróságtól az egész iratcsomagot nem kapták meg., és még azt is hozzáfűzte, hogy azt sem tudja, hogy a születéstörténet orvosi adatnak tekinthető-e vagy sem. A bíróság a kizárásra irányuló indítványt elutasította, és megállapította, hogy a kirendelő végzés és annak postai tértivevénye nem tartalmazza , hogy a szakértők a végzés mellé mely iratokat kaptak meg, a legépelt születéstörténet meglétére a kirendelő határozat nem utalt. Az első fokú bíróság határozatát a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta azzal az indokolással, hogy az első fokú bíróság álláspontjával a másodfokú bíróság mindenben egyetértett.
Szeretném megjegyezni, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. június 29. napján kelt 7.B.80.106/2008/45.számú végzésében, melyben dr.M. Miklóst szakértői csoport vezetőjeként kirendeli az ikres ügyben, az szerepel, hogy a szakértő az iratokat a PKKB IV/484 számú irodájában veheti át. Ebből az következik, hogy a bíróság nem küldött meg a szakértők számára semmilyen iratot. Ezzel egyidőben került sor dr.B. István kirendelésére, aki megbízást adott V. E.-nek 2009. július 14. napján, hogy a szakértői munkacsoport részére iratokat átvegyen illetve átadjon. A megbízás még ezen a napon a bíróságra érkezett, feltehetően az iratok átvételére is sor került, sajnálatos módon én az iratokból nem tudtam megállapítani, hogy ki és mikor vitte vissza az iratokat a bíróságra. Az azonban biztos, hogy a B.-H. szakértő pároshoz az összes irat eljutott. Ebből viszont az következik, hogy a bíróság semmilyen iratot nem küldött meg a M.-B. szakértő párosnak sem, így csak az állhatott a rendelkezésükre, amit ők elhoztak a bíróságról. A M.-B. szakértő páros 7 illetve 14 órát töltött az iratok tanulmányozásával, tehát az iratokat valakitől átvették. A bíróság a B.-H. szakértő párosnak minden iratot átadott, miért lett volna ez másként a másik szakértő párosnál?
A M.-B. szakértő páros véleményének leleti része úgy kezdődik, hogy „az ügyben korábban előterjesztett igazságügyi szakértői véleményezésekhez rendelkezésre állt orvosi adatok”, majd következik ezek leírása. Ebből az a következtetés vonható le, hogy amennyiben rendelkezésükre is álltak a bírói szakban keletkezett iratok, azokat nem vonták értékelésük körébe.
Mivel a leleti részben kizárólag orvosi iratok szerepelnek, így nem derül ki az, hogy a szakértők mi alapján véleményezték, hogy a szülésfelkészítés (terhesgondozás) során Geréb Ágnes megtévesztette B. A.-t a kockázatokra vonatkozóan, mi alapján jelentik ki, hogy Geréb Ágnes azt állította volna, hogy egy lakásban is rendelkezésre állnak a kor fejlettségi szintjének megfelelő mindazon személyi és tárgyi feltételek, melyek alkalmasak a fokozott kockázatú terhesnél a szövődmények előrejelzésére és kivédésére. Ilyen állítások egyébként senkitől nem hangoztak el az eljárásban.
Szakmai szabályszegésként értékelik, hogy I.r. vádlott nem alkalmazott oxitocinos infúziót az atonia megelőzésére és rendszeres fájástevékenység biztosítására, és elmulasztotta a rendszeres méhszáj vizsgálatot, elmulasztotta az A magzat megszületése utáni azonnali belső vizsgálatot és B magzat álló burkának repesztését. Meglátásuk szerint idő előtti burokrepedés volt, és ennek jelentőségét I.r. vádlott nem értékelte.
Az oxitocinos infúzió rutinszerű alkalmazásával kapcsolatban dr .A. Miklós szakértő úgy nyilatkozott, hogy ez sajnálatos gyakorlat, tehát ezzel ő nem ért egyet. A születéstörténet alapján megállapítható, hogy I.r. vádlott „A” magzat megszületése után azonnal belső vizsgálatot végzett, és a szívhangok romlásakor burkot repesztett. Egyébként az idő előtti burokrepedés és a burokrepesztés elmaradásának egyidejű számonkérése nyilvánvaló szakmai tévedés.
Ezen felül felróják, hogy a szülés dokumentálása, mely nagyrészt olvashatatlan, alkalmatlan a szülés lefolyásának rekonstruálására, az újszülött újraélesztését szakképzetlen jelenlévőkre bízta.
A szülés dokumentálása alkalmas a szülés lefolyásának rekonstruálására a többi szakértő szerint, akik el is olvasták azt.
Hiányosságként értékelik azt is, hogy az utolsó értékelhető dokumentum hetekkel a szülés előttről származik (UH magzati biometria), és a szülést megelőzően 4-5 héten belül magzati fejlődésre, állapotra vonatkozó vizsgálat nem történt (16. oldal). Hivatkoznak arra is, hogy az újszülött bőrén beivódott meconiumot észleltek, mely a szülés lefolyása alatti oxigénhiányos állapotra utal.
Az egyértelműen megállapítható az iratokból, hogy a magzati fejlődésre, állapotra vonatkozó utolsó vizsgálat a terhesség 36. hetében 2003. december 10-én történt, mégpedig UH magzati biometria, ezt tartalmazza a szakvélemény is (17. oldal). Tehát nyilván nem a szülést megelőző 4-5 héttel korábban járt utoljára vizsgálaton B.A., így a szakvélemény megállapítása a szakvéleményben is rögzített adatok alapján nem felel meg a valóságnak. Ennek ellenére a tárgyaláson dr. B. Pál ismét úgy nyilatkozott, hogy a 33-34. hét után UH vizsgálat nem történt (egyesített jkv. 394.o.)
Az ambu-ballonos lélegeztetéssel kapcsolatban megállapítják, hogy ez is megfelelő, amennyiben más lehetőség nincs. Az alsó légutak leszívásának elmaradását és az oxitocin intravénás adagolását a szakvéleményben nem értékelik szakmai hibaként.
A bíróság a gépelt születéstörténet rendelkezésre bocsátása mellett szakvélemény kiegészítést rendelt el. A születéstörténet tartalmát leírják a leleti részben, de véleményük továbbra is az, hogy se azonnali belső vizsgálat, se burokrepesztés nem történt.
Ezért kénytelen vagyok idézni a születéstörténetből: 18.15, „A” magzat megszületése után „azonnal meghallgatjuk a másik baba szívhangjait, 140/min. Bv. (belső vizsgálat) rögtön: a fej a bemenetre illeszkedett, burok áll, aprórész nem tapintható. Várunk, hogy kontrakció legyen.” 18.25. Jó magzati szívhangok, kontrakció nincs, vérzés nincs. 18.30. Újra szívhang hallgatás, 90/min. bradikardia, fölmerül, hogy nem az anyai szívhang-e. Anyai pulzus ellenőrzésével biztos, hogy a 90/min. „B” magzaté. Bv. változatlan, kontrakció nincs. 18.33. ismét 90/min. a szívhang, ezért a szülés befejezését döntjük el, ujjal burkot repesztek, tiszta magzatvíz folyik el, fej azonnal elindul lefelé, Andrea tol, az iv oxitocint megkapja, szívhang kigördülés előtt 30/min., 18.39-kor megszületik „B” magzat.
Tehát a születéstörténet szerint volt belső vizsgálat rögtön az „A” magzat megszületése után, a szívhangok mérés szerinti eredményét rögzítették 10 perc 5 perc, 3 perc időközzel, majd „A” magzat megszületése után 18 perccel burokrepesztés történik, és az első magzat után 24 perccel megszületik „B” magzat, az oxitocin beadását követő pár percen belül.
A tárgyaláson dr.B. Pál az ellentmondásokkal kapcsolatos kérdésekre azt felelte, hogy nem elfogadható a születéstörténetnek a jó magzati szívhang leírása, mert nincsenek rögzítve a kvalitások, és a vádlottak összekeverték az anyai szívhangokkal. A burokrepesztéssel kapcsolatban adott véleményt úgy módosította, hogy volt burokrepesztés, csak későn, a belső vizsgálat pedig megtörtént, de gyakorlatilag magára hagyta az anyát a szülés folyamán.
Tehát megállapítható, hogy a szakértőnek a következő megállapításai voltak: nem volt szívhang észlelés, volt szívhang észlelés, de nem megfelelő módon, mivel nincs görbe, mely jelezné annak kvalitásait (azaz CTG észlelés), vádlottak összekeverték a magzat szívhangját az anyai szívhanggal. Idő előtti burokrepedés volt, I.r. vádlott nem végzett burokrepesztést, I.r. vádlott nem időben végzett burokrepesztést. I.r. vádlott nem végzett belső vizsgálatot, I.r. vádlott végzett belső vizsgálatot.
Természetesen nem várható el az, hogy ha egy olyan orvos ül a vádlottak padján, akinek több, mint 20 éves szakmai tapasztalata van, akkor pusztán emiatt ne kérdőjelezzék meg a szakmai hozzáértését, és a szakmai tapasztalatok bősége miatt feltételezzék, hogy soha nem hibázik. De az sem elfogadható, hogy pusztán amiatt, hogy a vádlottak paján ülő orvos intézeten kívüli szülések kísérésére vállalkozik, a szakértő azt feltételezze, hogy a vádlott nem képes arra, hogy megállapítsa a magzati szívhangok mefelelőségét, és összekeveri a magzati szívhangokat az anya szívverésével. Amennyiben mégis ezt teszi, arról ad tanúbizonyságot, hogy mélységesen elfogult a vádlottal szemben, mégpedig amiatt, mert az ő személyes meggyőződése szerint az, aki otthonszülésnél segít, az csak sarlatán lehet.
Azt hiszem ezek a nyilatkozatok magukért beszélnek, és az is magáért beszél, hogy dr.B. Pál szerint optimális szakszerű szülés CTG gépre és oxitocin infúzióra kötött anyával képzelhető csak el.
Dr.A. Miklós szakértő - aki egyébként a kézzel írott születéstörténetet is el tudta olvasni, és annak adatait nem vonta kétségbe – szintén kifogásolta az oxitocinos cseppinfúzió és CTG regisztrálás alkalmazásának hiányát, és szakmai szabályszegésként értékeli az oxitocin intravénás alkalmazását. Álláspontja szerint a magzat bőrén észlelt beivódott meconiumra is figyelemmel nagy valószínűséggel állítható, hogy meconium aspiráció történt és a magzatvíz meconiumos volt.
A szakértő a tárgyaláson nem vitatta, hogy van olyan eset, amikor alkalmazható az oxitocin intravénás adagolása, mégpedig a medence végű szülés vezetésénél. Ilyenkor azért adják ilyen módon az oxitocint, hogy egy fájással megszüljön az anya. Elmondta azt is, hogy ha egy fájás alatt megszületik a gyermek, akkor nincs oxigénhiány, mert nincs idő rá. Itt utalt arra is a szakértő, hogy sajnos a mai gyakorlatban gyakorlatilag minden szülő nő kap oxitocinos infúziót, és itt a „sajnos”-ra helyezem a hangsúlyt, ami egy negatív értékítéletet fejez ki. (7.B.80.106/2008/55.sz. jkv. 32. oldal).
Ebből viszont az a logikus következtetés vonható le, hogy mivel „B” magzat az oxitocin hatására egy tolófájásra megszületett, ezt egyik szakértő sem vitatta, így esetében sem okozhatott az intravénás adagolás oxigénhiányt. Így még ha vitatható is az oxitocin ilyen formában való alkalmazása, nem minősülhet olyan szakmai szabályszegésnek, mely ok-okozati összefüggésben állna a maradandó fogyatékossággal, mint eredménnyel.
Az oxitocinnal kapcsolatban elmondta továbbá, hogy az intravénás adagolás ajánlják és jónak tartják, ajánlják, hogy kéznél legyen, azért kötik be ikerszülésnél, mert sok esetben fájásgyengeség lép fel, illetve atoniás vérzés jöhet, de ez visszautasítható ajánlás. B.A. esetében sem fájásgyengeség, sem atoniás vérzés nem lépett fel. (7.B.80.106/2008/55.sz. jkv)
A szakértőnek későbbi nyilatkozata, mely szerint az intravénásan adott oxitocin okozta az első és igen súlyos magzati oxigénhiányt, (…) az oxigéncsere a magzat számára megszűnik és ez nem csak rontotta a magzat helyzetét és perceken belül súlyos állapotát okozta, hanem ugyanakkor lehetetlenné tette a szülést, nos ez számomra értelmezhetetlen, mivel „B” magzat megszületése nyilvánvalóan nem vált lehetetlenné. (5.B.567/2010/38. jkv. 23. oldal) Feltételezésem szerint a szakértő ennél a pontnál összekeverte a vállelakadásos esettel az ikerszüléses ügyet. A fenti nyilatkozat azért sem helytálló, mivel az oxitocin adása a magzati oxigénhiányos állapot észlelése miatt vált szükségessé a szülés felgyorsítása érdekében, így a méhen belüli oxigénhiányt nem idézhette elő az oxitocin.
A CTG-ről a szakértő elmondta, hogy elsősorban szűrő módszer, mindennapos gyakorlat, hogy minden terhes nőnél terminus túllépés után használják a CTG-ét. Egyetért azzal, hogy a császármetszések számának növekedése a CTG módszernek köszönhető, és van ahol azt mondják, hogy nem is kell alkalmazni. Elfogadja tehát azt az álláspontot, hogy a CTG jelentőségét túlbecsülték, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és köztudott, hogy nagy a fals pozitív esetek száma, mely jelentősen megemelte a császármetszések arányát anélkül, hogy a magzati agykárosodások szignifikáns csökkenéséhez vezetett volna. (uott 34. oldal)
Dr. H. Csaba és dr. B. István szakértők sem tartották aggályosnak a születéstörténet adatait, viszont ők is kifogásolták az oxitocin intravénás adagolását, szerintük ez tovább rontotta a magzat méhen belüli állapotát. Szerintük a tartósan fennálló méhen belüli oxigénhiányos állapot nem igazolható, a testszerte észlelt magzatszurok akár hevenyen kialakuló méhen belüli rossz állapotnak is lehet a következménye, meconiumos beivódás nem igazolható.
Dr. H. Csaba szakértő tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a konkrét esetben az oxitocin beadása érdemben nem késleltethette „B” magzat megszületését. (5.B.567/2010/20. jkv. 385.o.) Figyelembe véve dr. A. szakértő nyilatkozatát is, mely szerint ha egy fájásra megszületik a magzat, akkor nincs oxitocinnal összefüggő oxigénhiány, és e szakértők által nem vitatott születéstörténet adatait, akkor az állapítható meg amire előzőleg utaltam, hogy jelen esetben az intravénás adagolás nem hozható összefüggésbe az oxigénhiánnyal, így a bekövetkezett maradandó fogyatékossággal sem.
A meconiumos beivódás H. szakértő szerint nem igazolható, ez ellentétes A. szakértő megállapításával, aki tényként kezelte a beivódott meconiumot és meconium aspirációt. Dr.H. Csaba tárgyaláson elmondta azt is, hogy „azt lehet mondani, hogy nagy valószínűséggel a magzat úgymond fenekénél lévő rész, tehát nem a koponyánál lévő rész a szülés előre haladásával fokozatosan meconiumossá válhatott. Az elöl lévő rész előtti víz viszont tiszta lehetett, vagy tiszta maradhatott.” (5.B.567/2010/20.sz. jekv. 402.oldal). Ebből viszont az következik, hogy nem történt meconium aspiráció, így az alsó légutak leszívása is szükségtelen volt.
Dr. F. Márton véleménye az, hogy a CTG ellenőrzésnél sokkal megbízhatóbb a stetoscopos szívhallgatás, „egyesek a CTG-ét azon eseményhez hasonlítják, mintha a Titanic fedélzetén átrendeznék a székeket a tragédia előtt.” Az oxitocin intravénás alkalmazását nem kifogásolja, szerinte az az adott helyzetben indokolt volt a magzat gyors megszületése érdekében. Ő sem vitatja, hogy a burokrepesztéskor tiszta magzatvizet észleltek. Álláspontja szerint congenitális (veleszületett) érmalformatio vagy tünetmentes méhűri fertőzés illetve mindkettő együttesen is okozhatta a magzat agykárosodását már a méhen belüli életben. Fejlődési rendellenességet a szakértők sem tudtak kizárni, de nem tartották elfogadhatónak dr.F. Márton végkövetkeztetését (sem).
Mavis Kirkham véleménye szerint amíg „B” magzat szívhangjai nem mutattak eltérést a normálistól, nem volt miért beavatkozni a szülés folyamatába, ezt követően a bába teljes mértékben megfelelően cselekedett, amivel biztosította, hogy a második iker gyorsan megszülessen. Aggasztó számára, hogy a magyar bábákat kizárólag kórházi protokollok szerint ítélik meg, miközben ezen protokollok azt a gyakorlatot szabályozzák, amelyet az otthonszülést választó nők épp elkerülni próbálnak.
Összegezve:
A vádlotti és tanúvallomások, és különösen a szakértői vélemények egybevetése alapján az állapítható meg, hogy B.A. terhessége során figyelmeztető jelek nem voltak, szövődmény a terhesség alatt nem jelentkezett, élettani szülés volt előre jelezhető. Szülés alatt fellépő szövődmény reálisan nem volt várható. A szülést a jelenlévő segítők dokumentálták. Az oxitocin intravénás adagolása nem vezetett bizonyíthatóan a „B” magzat állapotának további romlásához, azonban elősegítette a gyors megszületést. Nem állapítható meg, hogy a burokrepesztéskor meconiumos magzatvíz ürült volna. A vádlottak rendelkeztek az újraélesztéshez szükséges megfelelő eszközökkel és képzettséggel, K.Á. újszülött intenzív elltásban való gyakorlati jártassága is volt, ezzel I.r. vádlott tisztában volt. A mentőket azonnal „B” magzat megszületése és rossz állapotának észlelése után, tehát időben értesítették. Az újraélesztéssel bővebben nem kívánok foglalkozni, mivel abban I.r. vádlott nem vett részét, védő kollégám fogja kifejteni az ezzel kapcsolatos érvelést, mellyel én is egyetértek.
Fentiek alapján nem bizonyítható, hogy a szülés kísérése során I.r. vádlott szakmai szabályt szegett volna, és az sem, hogy tevékenysége vagy annak elmaradása eredményezte volna B.B. maradandó fogyatékosságát.
A B.IX.3320/2007/21.sz. vádirat (vállelakadásos ügy) 2007. szeptember 15.
Az ügyészség pár módosítástól eltekintve fenntartotta a vádirati tényállást.
A módosítás szerint a sértettnél 2007. május 29-én elvégzett (….) vizsgálat ugyan megállapított (….) értéket, de később az megállapítható volt, hogy a vádirattal ellentétben nem volt még ….beteg.
Geréb Ágnes a két irányban összességében 360 fokban fordította el a babának a fejét.
A baba fejének megszületésétől a mentő hívásáig 8 perc telt el. Összesen 12 perc telt el a mentő kiérkezéséig. Ennek van jelentősége az eredmény bekövetkeztében.
Azzal egészítette ki a vádirati tényállást, hogy D. A. mentő orvos ekkor neonatológus szakképesítéssel is rendelkezett.
Rögtön a vádkiegészítéssel és módosítással kezdeném.
A szakértők véleménye szerint a v.c. vizsgálat során nem mértek magasnak értékelhető c. értéket, és az anya nem csak „nem volt még ....beteg”, hanem azóta sem az. A még nem volt ....beteg megfogalmazás magában foglalja azt a kijelentést, hogy később az lett, de ez nem állapítható meg.
Dr. A. Miklós szakvéleményében valóban az szerepel, hogy az elvégzett ....terhelés során ... mmol/l kóros értéket kaptak, ennek ellenére nem ismerték fel a ........gesztációs diabetest. Később kiegészítő véleményében (kelt 2009. június 12.) leírja, hogy kóros a vizsgálat eredménye, ha a ... perces érték eléri vagy meghaladja a .... mmol/l-t. A protokollban a Sz. H.-nál mért érték, azaz .... mmol/l esetében, mely nem éri el a kóros tartomány határát sem, nincs előírva a vizsgálat ismétlése. Dr.H. Csaba véleménye szerint a ..... érték kissé emelkedett, de még nem kóros. Dr.B. István véleménye szerint a ........ kórisméje nem állítható fel. Mindezekből az következik, hogy a tényállásból mellőzni kell a ......betegségre való utalást, és azt is, hogy magas lett volna a mért érték, legfeljebb emelkedett, aminél nincs előírva a vizsgálat ismétlése.
D. A. mentőorvos a vádbeli időszakban nem rendelkezett neonatológus szakképesítéssel, bár ennek nincs jelentősége. Dr.Sz. R. tanú, aki az ikres ügyben vett részt az újraélesztésben a Cerny mentőtől, 2008-ban szerzett neonatológus szakvizsgát, dr.D. A. orvos volt, de nyilatkozata szerint sok éves neonatológiai tapasztalattal rendelkezett.
Ebben a vádban is szerepel, hogy az otthonszülés nem volt megengedett, és a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (továbbiakban SZNSZK) az otthonszülést annak veszélyeztető volta miatt elvetette. Ezzel kapcsolatos érveimet bevezetőben és az előző vádnál már kifejtettem, azokat megismételni nem kívánom.
Ebben az esetben is vitatható a vádirati tényállásnak több megállapítása.
A vád szerint Geréb Ágnes biztosította a sértettet és férjét arról, hogy rendelkezik mindazokkal a szakmai és tárgyi feltételekkel, amelyek egy esetleges komplikáció időbeni felismeréséhez, és ellátásához szükségesek. A vádlott közölte továbbá azt is, hogy jó kapcsolatot ápolnak a János Kórházzal, valamint az újszülöttek mentését végző Peter Cerny Alapítvánnyal, amennyiben az otthonszülés során a kórházba szállítás szüksége merülne fel.
A sértett és férje döntését - a János Kórház közelségén túl - meghatározó módon motiválta a vádlott azon bíztató magatartása, amellyel a sértettet és férjét saját szakorvosi végzettségére, gyakorlatára és tapasztalatára is hivatkozva a szülés biztonságos levezetéséhez, és az esetleges komplikációk elhárításához szükséges szakmai és tárgyi feltételek meglétéről biztosította
Sz. H. és Sz. P. vallomásai lennének alkalmasak a fenti állítások bizonyítására, ezek értékelésekor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sértetti jogi képviselő tanács elnökének kérdésére úgy nyilatkozott, hogy polgári per indítását jelen eljárás kimenetelétől teszik függővé, mely megítlésem szerint azt jelenti, hogy bűnösséget megállapító ítélet esetén I.r. vádlott ellen pert kívánnak indítani. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a tanúk nem elfogulatlanok.
Sz. H. sértett vallomásában az otthonszülés választásának motivációjaként nem jelölte meg I.r. vádlott bíztató magatartását, ilyenről nem számolt be, csak azt mondták el nekik, hogy ha nagyobb probléma lenne, akkor a közelben van a Szent János Kórház, illetve lehet hívni a Cerny mentőt. A terhesség alatti vizsgálatokról elmondta, hogy az ultrahang vizsgálatoknál az orvosok (nem Geréb Ágnes) azt mondták, hogy teljesen egészséges a baba, felesleges bármin is aggódni. Az utolsó speciális ultrahang vizsgálaton, melyet dr.O. L. orvos végzett el semmilyen elváltozást nem mutattak ki, a magzat súlyát ........grammra becsülték. (5.B.567/2010/20.sz. jkv. 297-312.o.)
Sz. P. tanú megerősítette, hogy a baba súlyát ...... grammra becsülték az ultrahang vizsgálaton. Elmondta, a tanfolyamon nem vett részt, csak az „előadói esten“ , szerinte „náluk a fő adu az volt, hogy nagyon jó viszonyban vannak a Szent János Kórházzal, és öt percen belül mindenki ott van“. Bíróságon tett vallomása szerint a tanfolyamon is elhangzott, hogy a szükséges, apróbb beavatkozásokat, amit megkíván a szülés menete, amit hirtelen el kell végezni, akár egy gátmetszést is, azt minden további nélkül elvégzik“. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy Sz.P. nem vett részt a tanfolyamon. Később az előadói esttel kapcsolatban még annyit mondott el, hogy kérdezte, milyen eszközök állnak rendelkezésre, ekkor szóba került, hogy jó viszonyban vannak a kórházzal. Sz. P. a mentők kiérkezése utáni eseményekre máshogy – álláspontom szerint elfogultan – emlékezett vissza, mint a vádlott, és a helyszínen lévő más tanúk.
Sz. H. nem tett olyan nyilatkozatot, hogy I.r. vádlott a János Kórházzal való jóviszony szóba került volna, csak a kórház közelségét említette.
A vádlott nem állította azt, hogy rendelkezne minden esetleges komplikáció ellátásához szülséges tárgyi feltételekkel, sem azt, hogy jó kapcsolatot ápolnának a János Kórházzal vagy a Peter Cerny Alapítvánnyal.
Álláspontom szerint Sz. P. vallomása alapján, mely ellentétes a vádlott, Sz. H. és közvetetten B. N. valamint G. L. tanúk vallomásával is, nem lehet a fenti tényállási elemeket megállapítani.
A vád szerint Sz. H. magzata érett, életképes és egészséges volt. A magzat halála a szülés megindulását követően, a szülés közben, pontosan meg nem határozható időpontban, de még a mentők helyszínre érkezését megelőzően következett be.
A védelem álláspontja szerint nem bizonyítható, hogy a magzat halála még a mentők helyszínre érkezését megelőzően következett volna be. A vádirat ezen megállapítását egyedül a mentős esetlap és dr. D.A. tanúvallomása támasztja alá, mely szerint a tanú a baba carotisát tapintva pulzálást, pulzust nem észlelt, a baba feje fekete volt, és ezek alapján megállapította, hogy a baba halott. Magzati szívhang detektálását más módon nem végezték el.
Geréb Ágnes vallomása szerint a mentők kiérkezését megelőzően még érezte a baba pulzusának lüktetését, amikor a fejét a halántékánál a tenyerébe fogta, szerinte a baba a mentők kiérkezésekor még nem volt halott. A vállelakadás miatt beszorult magzat esetében a carotis tapintása bizonytalan, mivel nem lehetett látni a carotis területét, mert a magzatnak az a része még az anya testében volt. A már megszületett fejen nyilvánvalóan könnyebb érzékelni a pulzálást, mivel nagyobb felület, és nem csak sötétben tapogatózva egy pontot kell keresni, amit vagy megtalálunk, vagy nem.
A tárgyaláson dr.D. A. tanú is elmondta, hogy egy olyan magzatnál, akinek a feje kint van, meg lehet próbálni carotist, pulzust tapintani, azonban ez inkább a felnőtteknél elfogadott életjel, egy ilyen beszorult magzatnál nagyon nehéz ezt megállapítani. (38-as sorszámú tárgyalási jkv. 81.o.) Fenntartotta, hogy a lehetséges vizsgáló eszközökkel azt találták, hogy a magzat nem mutat életjelenségeket. Idézem: „Ez esetleges, hogy valóban ez a gyermek akkor halott volt-e. Azt tudjuk mondani, hogy semmilyen olyan jelet nem láttunk, ami azt bizonyítja, hogy ez a gyermek él.”
Dr.K. F. tanú a tárgyaláson azt vallotta, hogy mivel a magzat még nem született meg, ebben a helyzetben nem lehetett megállapítani, hogy életben van-e még, vagy sem. (20-as sorszámú jkv. 260.oldal)
A fej megszületésétől a mentők kiérkezéséig eltelt idő - mely 12 perc volt, figyelemmel arra is, hogy az oxitocin beadására nem azonnal a fej megszületésekor került sor - sem igazolja, hogy a magzat a mentők kiérkezésekor már halott volt, igaz, nem is cáfolja.
A magzat fejének a színe nem ad eligazítást atekintetben, hogy a mentősök kiérkezésekor a magzat halott volt-e vagy élő. Az orvos tanúk elmondták, hogy a cianotikus azaz lila szín, amit feketének hívnak ami nyilvánvalóan nem feketét, hanem mélylilát jelent, nem objektív adat. Ilyen szín mellett lehetséges, hogy az újszülött jól van, de jelenthet akár 40 perces elhalást is (dr.K. F. tanú vallomása, mellyel dr. D. A. egyetért, 38-as sorszámú jkv. 98. oldal). F. B. tanú is úgy nyilatkozott, hogy nagyon gyakori, hogy ha a fej már megszületett, akkor amíg a következő fájás jön, addig nagyon cianotikus, nagyon kék a baba feje. Ha kicsit elhúzódik a szülés, akkor nagyon nehéz eldönteni, hogy ezek bevérzések, vagy oxigénhiány miatt ilyen kék, cianotikus. Nem volt eldönthető, hogy most mitől is kék a baba feje, ezért is bizakodtunk annyira. (20-as sorszámú jegyzőkönyv 275.o.)
Geréb Ágnes védekezésére és D. A., F. B. valamint K. F. tanúk tárgyaláson tett vallomásaira figyelemmel álláspontom szerint kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani, hogy a magzat a mentősök kiérkezésekor már halott volt, így ezt ítéleti bizonyossággal megállapítani nem lehet.
A vád szerint a burokrepesztést követően, észlelve, hogy a magzat feje magasan volt, és a burokrepesztést követően a méhszáj nem tágult, hanem összeszűkült, a vádlottnak a szülés folyamatát felül kellett volna vizsgálnia, és figyelemmel az akkor már 9-10 órája zajló vajúdásra legkésőbb egyórán jelül a szülés levezetésének további módjáról, a sértett kórházba történő szállításáról kellett volna döntenie.
Dr.H. Csaba szakértő szerint a tágulási szak hossza nem minősíthető kórosan hosszúnak, még másodszor szülő nő esetében sem. Az intézeten kívüli szülés eltérő dinamikájára és a szakértő álláspontjára is figyelemmel nem állapítható meg a szülés elhúzódása, nem volt indokolt ebben a szakaszban a kórházba szállításról dönteni.
A vád szerint egyrészt szakmai szabályszegésnek minősöl az oxitocin nagy dózisú intravénás adása, továbbá annak tartós méhösszehúzódást okozó hatása hozzájárult a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulásához.
Geréb Ágnes védekezése szerint az oxitocin beadását az indokolta, hogy a fej megszületése után következő fájásra nem született meg a test, és a test megszületésének gyorsítására alkalmazott oxitocint. Ekkor még nem volt észlelhető a vállelakadás, annak jellegzetes tünete, az ún, teknösbéka tartás csak eztuán jelentkezett. Az oxitocin hatásának kivédésére ellazító tokolitikus szert, toko olajat adtak, és az anyának így az oxitocin ellenére sem voltak erős fájásai, így ezek szünetében tudott próbálkozni a váll kifejtését célzó műfogásokkal.
A fájások gyengeségére illetve azok hiányára dr.D.A. tanú is ezzel egybehangzóan nyilatkozott a tárgyaláson, elmondta, hogy az anya tolófájásai teljesen leálltak, és a kórházba szállítás során sem voltak észlelhetők. (38.as sorszámú jkv. 82. oldal). Ebből viszont az következik, hogy az intravénásan beadott oxitocin vagy nem hatott, vagy a hatása már elmúlt a mentők kiérkezésének időpontjára, így a vállelakadás elhárítását ez nem akadályozhatta.
A vád szerint Geréb Ágnes a magzat elakadt vállának kifejtésére tett kísérletei során a magzat fejének elforgatásával a szülészeti protokollban nem szereplő, szakszerűtlen műfogást alkalmazott, amely alkalmatlan volt a vállak kimozdítására. Ugyanakkor a vádlott által. alkalmazott protokollban nem szereplő technika a magzat nyaki csigolyáinak, az V. és a VI. csigolyák közötti, bevérzéssel kísért szétválását és gerinccsatorna bevérzését eredményezte, amely sérülés ugyancsak hozzájárult a tartós magzati oxigénhiányos állapot romlásához.
A vádlott a magzat fejének megszületését követően a váll elakadásának észlelésekor további foglalkozási szabályszegést követett el azzal, hogy elmulasztott gátmetszést végezni, amely a kar kifejtéséhez elengedhetetlen lett volna.
A gátmetszéssel kapcsolatban a szakma nem egységes, az is megállapítható, hogy a magyar gyakorlat jelentősen eltér a Nyugat-európai gyakorlattól. Korábban rutinszerűen alkalmazták minden szülésnél a gátmetszést, ennek még ma is vannak hívei. Az utóbbi időben ez a beavatkozás talán kevésbé automatikus, de a szakértők kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy vállelakadásnál ez kötelező előírás, ezt az álláspontot képviselte a Szent János Kórház orvosa, dr.D.J. is. Szerinte a viszonyok rendkívül szűkek voltak, ennek megfelelően azonnal gátmetszést csináltak.
Geréb Ágnes szerint gátmetszésre nem volt szükség, neki mindkét keze befért a magzat mellett a szülőcsatornába, még így sem keletkezett sérülés a gáton. Dr. D. A. tanú is azon az állásponton volt, hogy a gátmetszést nem tartotta szakmailag indokoltnak, hogy elvégezze a helyszínen, mivel a vállak kimozdítását ez nem segíti elő. A gyermek válla a csontos medencében van elakadva, és hiába vágja át az orvos a lágy részeket a csontos medence alatt, ez nem segíti a baba megszületését. (38-as sorszámú jkv. 82.oldal) D. tanú elmondta azt is, hogy a világban jelenleg használatos vállelakadás protokollok nem egybehangzóak a gátmetszés vonatkozásában, vannak akik azonnal végeznek, és vannak akik nem ajánlják. Magunk is csatoltunk olyan szakirodalmi álláspontot, mely szerint a gátmetszés vállelakadásos esetnél kifejezetten ellenjavallt.
Annak ellenére, hogy a szakértők kivétel nélkül a gátmetszés mellett tették le a voksukat, nem jelenthető ki az, hogy a gátmetszés a kar kifejtéséhez elengedhetetlen volt.
Geréb Ágnes által a váll kifejtésére alkalmazott műfogások közül egyik sem volt szakszerűtlen, legfeljebb a szakértők által nem volt ismert. Ezt a műfogást dr.D. György szakértő nem tanulhatta az 1960-as években az orvosi egyetemen, mivel Martius 1984-től kezdett publikálni, a Martius műfogás részletes leírását 1994-ben kiadott könyvében közölte, és ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalatait egy 1998-as szaklapban ismertette.A rendelkezésünkre álló szakmai hivatkozásokat az eljárásban csatoltuk. Magyarul dr.Világhy István írta le könyvében a műfogást a Melánia Kiadó Kft. Gondozásában 2007-ben „Hüvelyi szülészeti műtéttan” címen megjelent könyvében, melynek vonatkozó oldalait szintén csatoltuk az iratokhoz 2010. november 5-én. Ebben az szerepel, hogy a vállelakadás kezelésére azaz elhárítására véleménye szerint a legjobb módszer a fej külső túlforgatása a Martius fogás szerint. Ennek leírása: a koponyát biparietálisan két tenyerünk közé fogjuk, és kb. 90 fokkal forgatjuk, mégpedig úgy, hogy a magzat háta előre forogjon.
Geréb Ágnes sosem állította, hogy ez a műfogás szerinte 1968 óra ismert.
Az vitathatatlan, hogy a műfogások alkalmazása nem járt sikerrel, és az is, hogy mialatt Geréb Ágnes a vállelakadás elhárítására tett kísérleteket, a mentő értesítése utasítására megtörtént.
Geréb Ágnes szerint az általa alkalmazott műfogások nem okozhatták a magzat nyaki csigolyáinak sérülését.
Megállapítható, hogy a vállak kiszabadítására a kiérkező mentőegység orvosa is tett kísérletet, olyan műfogást alkalmazott egyedül, melynek kivitelezéséhez legalább két személy kell, és ennél a műfogásnál (McRoberts műfogás) a fejnek egyirányú lefelé történő húzásával próbálta a szeméremcsonthoz közel fekvő vállat megszüleszteni. (38-as sorszámú jkv. 82.o.)
Dr.B. István orvosszakértő a tárgyaláson elmondta, hogy a bekövetkezett gerincsérülésnél a bonclelet alapján nem lehet elkülöníteni, hogy az húzástól vagy forgatástól keletkezett-e, azt akár egy húzásos mechanizmussal, vagy akár csak torzióval, vagy mind a kettővel ki lehet alakítani. (38-as sorszámú jkv. 128.o.)
Tekintettel arra, hogy a magzat kiszabadítását nem csak Geréb Ágnes kísérelte meg, és nem igazolható, hogy a baba a mentősök kiérkezésekor már halott volt, így nem zárható ki, hogy a csigolyasérülést nem illetve nem csak Geréb Ágnes idézte elő.
A szakvélemények és a szakértői nyilatkozatok azon megállapítása mely szerint a nyaki gerinc sérülése magzati oxigénhiányos károsodást okozott, álláspontom szerint a bonclelettel nem alátámasztott. A boncjegyzőkönyv leírás szerint a nyaki gerinc előtti laza szövetekben mintegy 2 mm vastag bevérzést lehet tapasztalni., amely a hátsó gátor laza szöveteire is leterjedt a nyelőcső és a főér mentén. A nyaki gerinc területét átvizsgálva az V. VI. csigolyák között bevérzéssel kísért szétválást lehet találni, és a gerinccsatornában a burkok között jelentős mennyiségű fekete-vörös bevérzés látszik a gerincvelő mellett. A leleti részben leírt nyaki gerinc szakaszon észlelt elváltozásokkal kapcsolatban megállapítják, hogy a magzat eltávolítási kísérletek során keletkeztek, de a magzati oxigénhiánnyal nem hozták összefüggésbe.
A vélemény kiegészítésben leírt kórszövettani adatok szerinti kórisme a gerincvelő nyaki szakaszán a keményburkot körbevevő vastag rétegű keményburkon kívüli friss vérzés, melyet a gerincvelőben enyhe vizenyőképződés kísér. Ebben a véleményben a szakértők szerint a nyaki gerincvelői sérülés magzati oxigénhiányos károsodást okozott. (H.-D. szakértő páros) A gerincvelő összenyomatását sem itt, sem később nem írják le, a Dr. A. szakértő közreműködésével készített 2008. június 30-án kelt szakvéleményben is csak az szerepel, hogy a kialakult bevérzés a gerinccsatorna szűkítésével a gerincvelő összenyomatását idézheti elő, de jelen esetben csak a gerincvelő vizenyőjét lehetett a kórszövettani vizsgálat során megállapítani. A bonclelethez képest a kórszövettani vizsgálat nem eredményezett olyan többlet információt, amely alapján a nyaki csigolya sérülését az oxigénhiányos állapottal összefüggésbe lehessen hozni.
D. György szakértő a tárgyaláson már úgy nyilatkozott, hogy a sérülés elő is idézte a nyaki gerincvelő összenyomatását, a véleményei közötti eltérésre különösebb magyarázatot nem adott. Dr.H. Márta szakértő szerint mivel a nyúltvelő és a nyaki gerincvelő szakasz szoros egységet képez, az így kialakult véráramlási zavar a szövetek összenyomódásával a keringést és a légzőközpontot befolyásolva keringés és légzés leállást eredményez. Ebben az esetben a keringés centrum károsodását lehet alaposan feltételezni. (20-as sorszámú jkv. 375. oldal)
Ennek a feltételezésnek azonban boncleleti alapja álláspontom szerint nincs, a külvizsgálati leletben a nyúltvelő (keringési központ) kóros elváltozása nem szerepel, a kórszövettani vizsgálat leírása alapján nem állapítható meg, hogy a nyaki gerincvelő pontosan melyik szintjében készítettek metszeteket, azaz hol észlelték a vérbeszűrődést és a szövetközi vérzést. Figyelemmel arra, hogy a rekeszizom azaz a légzés működését a III. és IV. csigolya közötti sérülés érintheti, a keringési központ a nyúltvelőben van, és a vérzés nem terjedt fel a bonclelet szerint a sem a légzési sem keringési központig, így a nyaki gerinc V. és VI. csigolya közötti szétválása álláspontom szerint nem eredményezhetett oxigénhiányt.
Összefoglalva:
Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy Geréb Ágnes szakszerűtlen műfogást alkalmazott a vállak kiszabadítása során, az sem, hogy az alkalmazott műfogások bármelyike eleve alkalmatlan lett volna a vállak kimozdítására. Az sem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a magzat nyaki csigolyáinak sérülését Geréb Ágnes tevékenysége eredményezte, de az sem, hogy ez a sérülés hozzájárult volna a magzati oxigénhiányos állapot romlásához.
A gátmetszés elmaradása sem értékelhető szakmai szabályszegésként és nem jelenthető ki, hogy a gátmetszés a kar kifejtéséhez elengedhetetlen lett volna. Az oxitocin adása sem róható fel Geréb Ágnesnek, mivel amikor erről döntött, a vállelakadás szövődmény nem volt felismerhető, és később az oxitocin hatásának kivédésére megfelelő és hatékony módszert alkalmazott, a mentőket kellő időben értesítette.
Bár a vádirat nem tartalmazza, de a bizonyítás során felmerült, és az ügyész is kitért erre perbeszéde során, szükségesnek tartom annak értékelését is, hogy Geréb Ágnes pánikba esett-e a vállelakadás észlelése után. Erre vonatkozóan többen nyilatkoztak az eljárás során. Dr.D.A. szerint Geréb Ágnes pánikban volt és nem működött együtt olyan módon, hogy segítsen fizkailag az ellátásban, csak azt hajtogatta, hogy vigyék kórházba az édesanyát. Arra ugyan nem emlékezett a tanú, hogy megkérte-e egyáltalán Geréb Ágnest, hogy segítsen, de teljesen pánikban járkált a szobában és csak azt hajtogatta, hogy vigyék az anyát kórházba.(38-as sorszámú jkv. 89. oldal) Már kiérkezéskor azzal fogadta őket a vádlott, hogy vigyék az anyát azonnal kórházba.
Megjegyezni kívánom, hogy Sz. P. ezzel részben ellentétesen úgy nyilatkozott, hogy Geréb Ágnes nem engedte oda a mentősöket Sz. H., és ő szólította fel Geréb Ágnest, hogy engedje el a gyereket, hogy a mentősök elvihessék. D. A. ilyen „akadályozásról” nem számolt be. Ez is arra utal, hogy Sz. P. érthető okból felfokozott állapotban volt, a szülés körüli eseményekre vonatkozó emlékei szubjektívek, így vallomása csak erőteljes fenntartásokkal értékelhető bizonyítékként.
Visszatérve a pánikra, U. Z. tanú szerint a jelenlévők feszültek, idegesek voltak, többször elhangzott, hogy „ne csináljunk semmit, tegyük be és induljunk a János Kórházba.” Dr.K. F. tanú elmondta, nagy volt a kavarodás., több ember volt a helyszínen, mint szokott ilyen szituációban, nyilván ez is azt a képet alakította ki benne, hogy pánikhelyzet volt, de arra határozottan emlékszik, hogy D. A. is és Geréb Ágnes is izgatottak voltak ebben a helyzetben.
Álláspontom szerint D. A. I.r. vádlott pánikreakciójának vélhette azt is, hogy Geréb Ágnesék a magzat arca elé oxigént áramoltattak, mert a tanú szerint ez teljesen felesleges volt, mivel a magzat teste nem született meg. Erről H. és A. szakértők azt mondták, hogy előfordul, hogy a magzat a fej megszületése után levegőt vesz, ezért nem inadekvát az oxigén áramoltatása, csak jelen esetben a baba nem vett levegőt ebben a helyzetben.
D. A. és Geréb Ágnes között egyértelműen konfliktus helyzet alakult ki, mivel Geréb Ágnes felszólította D.A.t, hogy azonnal szállítsa kórházba az anyát, mert ha neki nem sikerült a vállak kifejtése, akkor D.A.nak sem fog, azonban az azonnali szállítás nem történt meg, hanem D.A. is kísérletet tett a vállak kiszabadítására, bár bevallottan ilyet még soha nem csinált.. A többi jelenlévő szakember kifejezett pánikról nem számolt be.
D.A.nak a pánikkal kapcsolatos megállapításai benyomásként, és nem ténymegállapításra alkalmas objektív adatként értékelhetőek.
A bíróság elmeorvos szakértőt rendelt ki részben annak a megválaszolására, hogy dr.Geréb Ágnesnél megállapítható-e olyan pszichés rendellenesség, amely nem várt, rendkívüli helyzetekben akadályozná vagy korlátozná abban, hogy szakmai ismereteinek és képességeinek megfelelő magatartást tanúsítson.
A szakértő szerint Geréb Ágnes esetében nem állapítható meg ilyen pszichés rendellenesség, a pszichológus szakértő véleménye szerint megállapítható, hogy Geréb Ágnes gondolkodásának hatékonysága magas iskolai végzettségének megfelelő, jó színvonalat mutat. Nem volt kimutatható olyan probléma, amely rendkívüli helyzetekben meggátolná vagy akadályozná a reagálást, ismereteinek alkalmazását.
B.IX.4781/2007/19-I.sz. vádirat (2007. október 30.)
A vádirati tényállásnak gyakorlatilag csak azzal a megállapításával nem értek egyet, hogy N. E. kivérzett állapotba került. És természetesen azzal sem értek egyet, hogy Geréb Ágnes és S.M. bármilyen szakmai szabályt megszegett volna ezzel veszélyeztetve az anya egészségét.
Szeretném felhívni a figyelmet a vádirat következő megállapítására:
A sértett terhességének 37. hetében konzultált az I. rendű vádlottal, aki tájékoztatta a sértettet arról, hogy a szülés során bármikor léphet fel szövődmény, és ilyen esetben - ha szükséges - mentőt hívnak, és a szövődmény ellátására kórházban kerül sor.
Ebben az esetben fel sem merül, hogy Geréb Ágnes vagy S.M. bíztatta volna a várandóst arra, hogy szüljön intézeten kívül, és az sem merül fel, hogy megtévesztő tájékoztatást nyújtottak volna a szövődményekről, kockázatokról, vagy bármi másról. Alappal feltehető a kérdés, hogy miért adott volna a vádlott ettől eltérő tájékoztatást a másik két vádban szereplő asszonyoknak az otthonszülésről:
Szakmai szabályként ebben az ügyben sem fogadható el a SZNSZK állásfoglalása az otthonszülés veszélyeztető voltáról, ennek indokaira nem térek ki újra.
A vádirat szerint a vádlottak a lepényi szak levezetése során nem tanúsították a tőlük elvárható gondosságot, és az általuk elkövetett szabályszegésekkel a sértett életét közvetlenül veszélyeztető helyzetet idéztek elő, tekintettel arra, hogy a sértett a kórházba érkezés idejére kivérzett állapotba került.
Ezzel szemben dr.A. Miklós szakértő 2009. június 5-én kelt kiegészítő véleményében arra a kérdésre, hogy a szülést követően a kórházba szállításig terjedő időben a sértettnél kialakult-e olyan, a sértett életét, egészségét közvetlenül veszélyeztető állapot, amely a gyanúsítottak foglalkozási szabályszegésével állt okozati összefüggésben, azt a választ adta, hogy „a sértett életét, egészségét közvetlenül veszélyeztető állapot nem volt”.
A vádirat szerint szakmai szabályt szegett I.r. vádlott azzal, hogy a szülés helyét annak befejezése előtt elhagyta, a vádlottak a lepényi szakban felmerülő szövődmény elhárításához szükséges feltételeket nem biztosították, az V.r. vádlott által a lepény leválásának elősegítése érdekében alkalmazott masszírozás helytelen módszer volt, a szülő nőt a magzat megszületését követően 30 perc múlva azonnal kórházi intézménybe kellett volna szállítani., a lepényi szak aktív módja lett volna indokolt.
Az intézeten kívüli szülés esetében a lepényi szak hosszára vonatkozó protokoll nem lehet irányadó, mivel több szakértőtől is hallottuk, a lepényi szakban is szinte rutinszerűen alkalmazzák az oxitocint, így akár azt is kijelenthetjük, hogy ezek a protokollok az nem az élettani szülés menetét veszik figyelembe.
S.M. elmondta, hogy a szülésnél felelős személy ő volt. L.E. két fajta vérzés következett be a szülést követően, az elsőt egy gátsérülés okozta, melyet megfelelően tamponáltak, a vérzés elállt. Ezután E. újra elkezdett vérezni, de nem a sérülésből, hanem a méhüregből. Ekkor V.r. vádlott a méh fundusát masszírozta, azaz gyengéd mozdulatokkal a méhet kontrakcióba hozta. Ez indokolt abban az esetben, ha a lepény még nem vált le, és a méh ellazult állapota miatt vérzés történik. Ez hatásos is volt, mert a vérzés csökkent, majd elállt. Infúziót kötött be Erikának az elvesztett vér pótlására. A szülő nő mindvégig jó volt, nem szédült, vérnyomása és pulzusa normális tartományban volt. Ennek ellenére a mentő hívása mellett döntöttek, mert attól tartottak, hogy a már bekövetkezett vérveszteség és a lepény későbbi leválását kísérő élettani vérveszteség együttesen már meghaladja a biztonságos mennyiséget. Valamint a lepény még nem vált le, és a lepény leválasztására otthoni körülmények között, csak életveszély esetében tudnak vállalkozni. A fentiek miatt F. J. hívta a mentőket. Geréb Ágnes a házban tartózkodott, de nem vett részt a szülés kísérésében, a baba megszületésekor ment be a szobába, majd később segített a külső sérülés tamponálásában. A második vérzésnél már F. J. is ott volt, ezért Geréb Ágnesre nem volt szükség.
A bábai protokollban a lepényi szak 60 percig is eltarthat, a kórházi protokoll feltételezi a lepényi szak aktív vezetését, azaz oxitocin adását.
Geréb Ágnes ezzel egyezően adta elő vallomását: amikor vérzés kezdődött, akkor természetesen a vérzés elhárításában részt vett, mint elsősegélynyújtó. Ezt követően elállt a vérzés, nem volt semmi probléma. Így megint az elsődleges bába kezében voltak az események. Akkor Geréb Ágnes kiment, majd amikor egy újabb vérzés indult, újra bement a szobába. S.M.. a méhet enyhe ingerléssel összehúzódásra bírta, a vérzés elállt. Közben érkezett meg a másodlagos bába, akkor Geréb Ágnes már nem kellett oda. Ezután a jó állapotban lévő, nem kivérzett E.-nak infúziót kötöttek be és mentőt hívtak, megelőzésképpen. A mentő hívásának az volt a célja, hogy Erikát megfigyelés és megelőzés céljából kórházba vigyék. Elmondta azt is, hogy S.M. nem ismeretlen műfogással állapította meg, hogy a lepény levált-e, hanem az ilyenkor szokásos és ismert fogással. Ez abból áll, hogy a szeméremcsont felett a méhizomra nyomást gyakorolunk, és amennyiben a köldökzsinór visszahúzódik a lepény még nem vált le. Ha pedig nem húzódik vissza, akkor levált.
Dr.A. Miklós is leírja véleményében hogy a lepényi szak vezetésére két lehetőség van, az egyik a várakozó álláspont, miszerint addig várnak, amíg a lepény spontán leválik, illetve a lepényi szak aktív vezetése, melynél a leválást intravénás oxitocin szerrel segítik a mielőbbi leválást. Tehát a várakozó álláspont nem ismeretlen, és nem is szakszerűtlen. A vélemény szerint amennyiben a lepény spontán nem távozik, az anyát intézetbe kell küldeni, tehát a szakértő sem javasolja spontán leválás hiányában az intézeten kívüli beavatkozást. Ennek tükrében érthetetlen, hogy az ügyész perbeszédében miért kéri számon a vádlottakon az oxitocin adásának elmaradását. A. szakértő véleményében arra hivatkozik, hogy mivel mentőt kellett hívni, az anya életét közvetlenül veszélyeztető helyzetet teremtettek. Később ezt az álláspontját arra változtatta, hogy egészséget közvetlenül veszélyeztető állapot nem volt, de súlyos szakmai szabályszegésnek tekinti, hogy Geréb Ágnes a szülő nőt abban az állapotában csak a bábákra bízta, a szülés során eltávozott.
Megjegyezni kívánom, hogy Geréb Ágnes a szülés helyszínéről nem távozott el, a lakást nem hagyta el, csak átment a másik szobába a vérzés elállítása után. Kórházban is nyilván naponta előfordul, hogy a szülészeti osztályon csak egy orvos van, és szülésznő sincs annyi, hogy minden szülő nő mellett folyamatosan ott legyen valaki, mint ahogyan ezt dr.T. K. vallomásában elmondta.
Dr.A. Miklós a tárgyaláson a méh masszírozásával kapcsolatban azt mondta el, hogy „a legtöbb tankönyvben erre a szakra oda van írva, be van keretezve, hogy el a kezekkel a méhtől, az uterustól. Tehát ezt a vérzéskor természetesen kontrakcióba kell hozni, masszírozni kell.” (67-es sorszámú jkv. 22.oldal) „Amíg nincs vérzés és a lepényi szak zajlik, addig nem nyúlunk hozzá, el a kezekkel a méhtől, ha vérzés van akkor persze kontrakcióba hozzuk.” (uott.29.o.)
A szakértő nyilatkozata alapján a méh masszírozása a vérzés elállítása céljából nem volt szakmai szabályszegés, és eredményes eljárásnak is bizonyult, mert a vérzés csillapodott.
Dr.A. szakértő a tárgyaláson kifejtette, hogy jelen esetben a vészhelyzet elhárítására az egyetlen lehetőség a továbbküldés volt,. A továbbküldés elmaradása a szabályszegés.
A továbbküldés megtörtént.
Dr.D. Gyula szakértő véleményében leírja, szülésznő önállóan nem vezethet szülést, sürgős szükség esetén köteles orvost hívni. Ennek a megállapításnak az első fele még a hatályban volt szabályozás mellett sem helytálló, mivel a szülésznőképzés szakmai követleményeiről szóló 20/1994.(XI.15.)NM rendelet szerint is a szülésznő teljes kompetenciájába, azaz önállóan végezhető feladatok közé tartozik az élettani szülés önálló levezetése, a lepény vizsgálata, a szövődményes szülésre utaló tünetek felismerése, és ez utóbbi esetében kell az orvost tájékoztatnia.
Jelen esetben a második vérzés jelentkezése utalt szövődményes szülésre, ekkor a vérzés csillapítása után S.M. mentő hívását határozta el. A gátsérülés ellátását szülésznő önállóan végezheti.
A szakértő szerint az újszülött megszületését követően fellépő vérzést – mely részben a szülőutak sérülése, részint a meg nem született méhlepény miatt keletkezett – nem tudták megfelelően kezelni, az anyát nem tudták kellőképpen ellátni, ezért hozzá mentőt kellett hívni.
Ezzel a megállapítással ellentétben a gátsérülés vérzését megfelelően kezelték, azt tamponálással megszüntették, másrészt nem azért kellett mentőt hívni, mert nem tudták ellátni a szülő nőt, hanem amiatt, hogy a lepény megszületésekor várható további vérzés ne veszélyeztesse az anyát. Tehát a mentő hívása nem a veszélyeztetést, hanem a körültekintést igazolja.
A szakértő a segítők részéről uralhatatlannak ítélte a vérzést, és ez veszélyeztette az anya életét. Az anya súlyos vérszegénység állapotába került és további szakorvosi ellátás hiányában reális veszély fenyegetett közvetlen életveszélyes állapot kialakulására.
Dr. D.Gy. bírósági meghallgatása során elmondta, hogy a szülésznő a gátsérülésből származó vérzést sem tudta uralni, de hogy ezt mi alapján állapította meg, nem derült ki. Kérdésre elmondta, hogy a stabilnak jellemzett állapot nem életveszélyes állapot.
A rendelkezésre álló orvosi dokumentáció szerint az anya vérnyomása és pulzusa a szülést követően mindvégig megfelelő volt, ez kivérzése nem utalt. A mentőszolgálati szállítás során a beteg állapota kielégítő volt, számottevő vérzése nem volt. A zárójelentés szerint a laborvizsgálat súlyos anaemiát mutatott, de a laboreredményeket a szokásokkal ellentétben a zárójelentés nem tartlamazza.
Összegezve:
A méh masszírozása vérzés csillapítása céljából megengedett. Az első vérzést elállították. A második vérzés észlelése után a volumenpótlást azonnal megkezdték. A továbbküldés megtörtént. Az anya általános állapota szállításkor kielégítő volt. Normális pulzus és vérnyomás mellett a kivérzett állapotot laboreredmények hiányában kétséget kizáróan megállapítani nem lehet. Geréb Ágnes nem távozott el. Dr.A. Miklós szakértő szerint az anya életét, egészségét közvetlenül veszélyeztető állapot nem volt. Ezek szerint szakmai szabályszegés nem állapítható meg,
Kétséget kizáróan egyik vádban sem állapítható meg I.r. Geréb Ágnes vádlott bűnössége, ezért kérem, hogy a bíróság az ellene emelt vádak alól mentse fel őt
V.r. S.M. vádlott bűnössége nem állapítható meg, ezért kérem, hogy a bíróság az ellene emelt vád alól mentse őt fel.
Személyes véleményem az, hogy az otthonszülés megítélésekor kettős mérce érvényesül. Egyrészt az otthonszülésben közreműködőktől az intézeti szülészet-nőgyőgyászatra vonatkozó szakmai előírások és protokollok beatartását várják el, pedig tudják, hogy a közös halmaz a szövődménymentes terhességet követő várhatóan élettani szülés, amikor az intézeti előírások nagy része értelmetlen. Az élettani szülések egy részét éppen az intézeti szükségtelen beavatkozások teszik szövődményessé.
Másrészt az otthonszüléssel kapcsolatos hatósági alapvetés: ha otthonszüléshez mentőt kell hívni, az minden esetben azt jelenti, hogy szakmai szabályszegés történt, a segítők nem megfelelően végezték a munkájukat, és büntető eljárás keretében kell kivizsgálni az ügyet, különösen akkor, ha az otthonszülésnél Geréb Ágnes is jelen volt. Legtöbbször a mentőszolgálat vagy az ellátó intézet tesz feljelentést a bábák ellen. Ugyanakkor ha egy kórházban történik tragédia, akkor a kórház vezetése jellemzően nem csak büntető eljárást nem kezdeményez az orvos ellen, hanem a beteggel szemben védelmezi az orvost.
Ha a kórházak a betegek érdekeit tartanák szem előtt, akkor az intézeten belüli mulasztásokat is kórházi feljelentés követné, vagy az otthonszülések esetében nem lenne automatikus a feljelentésük. Amíg a szakmai hibák megítélésénél nincs egyenlő mérce, és hátrányos megkülönböztetés van, addig elmondható, hogy a bábák feljelentése a kórház részéről nem az anyák és az újszülöttek érdekében történik.
Budapest, 2011. március 17.
Tisztelettel: dr.Pelle Andrea ügyvéd
Tisztelt Nép!
