Röpirat az erkölcs ügyében
/Írta: Reményi Tibor/

Milyen az erkölcs?

Számomra az erkölcs az evangéliumi mércét jelenti: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” /Lukács 6, 31./ és „Szeresd felebarátodat, mint magadat” /Márk12,31./. Tehát számomra az erkölcs a szeretet erkölcsét jelenti. Az csak erősíti a szabályt, hogy ezek a tanítások majdnem szó szerint benne vannak a Koránban, Buddha és Konfuciusz beszédeiben is.

Hiszek a közjó létezésében, és abban, hogy a társadalomban élő ember akkor erkölcsös, ha a közjót szolgálja cselekedetekben és szavakban egyaránt. Az erkölcs és etika kérdései akkor szokták foglalkoztatni az embereket, amikor személyes élményként találkoznak a velük szemben elkövetett erkölcstelenséggel, vagy – sajnos ritkábban – amikor bennük felmerül saját cselekedetük erkölcsi mérlegelése.

A mai világunkban jobbára csak üres szóként forog a közbeszédben az erkölcs kifejezés. Legfeljebb súlytalan sajnálkozását fejezi ki valamely egyébként felelős köztisztviselő vagy netán egy magánvállalkozó az erkölcstelen döntés láttán, és rögtön hozzáteszi: lehet, hogy erkölcstelen, de jogilag nem kifogásolható, közvetlenül nem ütközik semmilyen törvénybe.

A mai magyar társadalmi közgondolkodás afelé halad, hogy végképp elveszti az erkölcsi fogódzókat, és ennek következtében el is veti az erkölcsi értékek szabályozó szerepének szükségességét.

Kihalóban az erkölcsös életvitelre irányuló lelki szükséglet. Természetesen ez alól a mérnökök sem kivételek, őket éppúgy fertőzi a közgondolkodás szellemi igénytelensége, mint a tanárokat, orvosokat, jogászokat, közgazdászokat és bárkit, aki itt él közöttünk. Ami a témáról való eszmecserét nehézzé teszi, az egyfajta ál- vagy valódi szemérmesség, rejtőzködés, legtöbben úgy érzik, hogy az erkölcs témaköre abszolút magánügy, szinte az intim szféra része, erre ne legyen kíváncsi senki, nem kérdezek, és nem is mondok semmit… A világot úgyis a pénz és a hatalom forgatja, nem a lélek ereje és nem az erkölcsi szabályok.

Miért veszélyes erkölcs nélkül élni?

Azt állítom, hogy veszélyes erkölcsi mércék és szabályok nélkül élni. Az ember belső és külső világában kontraproduktív folyamatok indulnak el, és végül totális leépülést okoznak.Miért veszélyes erkölcsi mércék és szabályok nélkül élni? Fel kell tenni a kérdést, mert ma már nem magától értetődő ennek a veszélynek a valósága. Talán az 1930-as évek közepén erről a kérdésről nem kellett és nem is lehetett volna vitázni, mert nem volt a társadalomnak olyan rétege, amely ne ismerte volna el magára nézve is kötelezőnek a zsidó-keresztény erkölcs alaptörvényeit. Legfeljebb az fordult elő, hogy nem közvetlenül vallásos érzületének következtében vallotta a ”jó erkölcsök” szükségességét, hanem pl. valamilyen humanista, deista vagy szociál-pszchológiai nézet alapján. Végül is bármelyik meggyőződés hátterében fellelhetőek voltak a Tizparancsolat, a Talmud vagy a Korán közösségi életszabályai.

Régebben nem volt kérdés, hogy egyéni és közösségi romláshoz vezet az erkölcs semmibe vevése, ezért az emberré nevelés legelején fontosnak tartották a szülők, a tanítók és a tanárok egyaránt, hogy megismertessék az erkölcsi axiómákat már a kisgyermekkel, és a nevelés, tanítás teljes folyamatában az első helyen legyen az erkölcsi normák követésének átadása. És ez működött, kezdve az óvodától el egészen az egyetemi diploma átadásáig.

Ma újra az alapoknál kell kezdeni. El kell mondani, meg kell magyarázni gyereknek, serdülőnek, és egyetemi hallgatónak egyképpen, hogy miért rossz a rossz, hogy egyáltalán mi a „rossz”, hogy az ember eredendően erkölcsi lény, éspedig éppen szabad akaratánál fogva. Rá kell mutatni, hogy a szabadság nem jelenthet korlátlan érdekérvényesítést, hogy a jog erkölcsi tartás nélkül semmit nem ér, továbbá, hogy az anyagi jólét önmagától nem teremti meg a lelki békét és a szellemi kielégülést. Alapszabályokat kell újra megtanítani.

De mielőtt ezeket megtanítanánk, azokra a tényekre kell felhívni a figyelmet, amelyek félreérthetetlenül mutatják az erkölcs nélküli életvitel tarthatatlanságát.

Ilyenek pl.: A szerzés, birtoklás, komfortigény vágyának mértéktelen elhatalmasodása /teljesítményelvűség, a magántulajdon szentsége, szükségtelen anyagi javak halmozása, elbitorlás gyakorlata stb./ A személyes anyagi haszonszerzés, mint vezérlő elv általános elfogadása, az önzés társadalmi rangra emelése /korrupció, adócsalás, könyvelési manipulációk, mérleghamisítás, munkavégzés nélküli pénzfelvétel, közönséges sikkasztás és lopások stb./ A gyerekek viselkedésének elvadulása, a követelőző magatartás terjedése. A gyermekbűnözés és általában az erőszakos gyermeki magatartás. A családokon belüli erőszak, lelki és fizikai bántalmazás gyakorisága. A családok felbomlásának terjedése. A jövőt illető kilátástalanság érzetének általános felerősödése /családtervezés, élettervek, pályaképek, alkotási kedv stb./ A lelki és lelki eredetű betegségek szaporodása /depresszió, stressz, különféle fóbiák, a tűrőképesség csökkenése, pszichotikus zavarok, keringési és daganatos betegségek stb./. Mentális aberrációk, pl.: munkaalkoholizmus, computer-idiotizmus, játékfüggőség, értelembeszűkülés, értékzavarok stb. utcai erőszak, rablások, élet elleni bűncselekmények. A közbiztonság hiánya:A társadalmi munkamegosztás zavarai /munkanélküliség, manualitást igénylő szakmák kihalása, a reálszféra és a bankszféra beteges szétválása, a „virtuális munkavégzés” fantomjának eluralkodása stb./. A nagy társadalmi elosztórendszerek igazságtalansága, sőt működésképtelensége /egészségügy, jövedelmi viszonyok, nyugdíjrendszer, családtámogatás stb./. A közoktatás és köznevelés általános színvonalának csökkenése és kudarca /digitális analfabetizmus, történelmi és földrajzi tájékozatlanság, lényeglátás és áttekintő képesség hiánya stb./. A közügyek iránti érdektelenség, apolitikus magatartásformák – ugyanakkor hízelgés a hatalom képviselőinek a „konc” reményében. A szolidaritás érzületének kihalása, közömbösség a szegények, elesettek, betegek és öregek iránt. Az élő környezet felelőtlen pusztítása kicsiben és nagyban, és ennek már tapasztalható visszahatásai /a levegő és a vizek szennyezettsége, a bioszféra egyensúlyának felbomlása, éghajlati szélsőségek, természeti katasztrófák stb./. Ha valaki eredendően nem hisz az erkölcs szerepének fontosságában, és azt gondolja, hogy az egyén és a társadalom életét elsősorban a gazdasági folyamatok szabják meg, akkor vegye szemügyre és gondolja át alaposan az előbb felsorolt tényeket. A gazdasági folyamatok objektivizálása a folyamatokat irányító emberek és embercsoportok legnagyobb szemfényvesztése és demagógiája.

Ha a dolgok mögé nézünk, azt látjuk, hogy a nagy gazdasági válságok gyökerei igenis az erkölcs kategóriájába tartozó cselekményekben rejlenek /a fogyasztásigény és kereslet mesterséges gerjesztése, az extraprofit hajszolása, a munkamegosztás és jövedelemelosztás kiáltó aránytalanságai, a kamat és uzsorakamat szentesítése, hazug reklámok, pénzpiaci panamák, befektetési és hitelcsalások, tőkesikkasztások stb./. Álságos dolog a piacról és a kereslet-kínálatról úgy beszélni, mint valami objektív természeti törvényről. A gazdaságot mindig is emberek működtetik és uralják, emberi kívánságok, vágyak és spekulációk nélkül nincs gazdagsági élet. Amikor a gazdaság összeomlik, nagyon is helyénvaló az emberek magatartásának és erkölcsi motivációinak felülvizsgálata, mert lehet, hogy nem a gazdaság beteg, hanem az emberek gondolkodása.

Persze más, nagyon is más a felelőssége a mindenkori irányítóknak, és a mindenkori áldozatoknak. Aki gyújtogat, annak súlyosabb a vétke, mint akinek nincs megfelelő tűzoltó készüléke. Az összemosás veszélyes és gonosz dolog. Erkölcsi törvények nélkül élni nagyon veszélyes, akár hisz valaki bennük, akár nem. Aki nem hisz, annak is szenvednie kell a következményeket. Egyébiránt azt hiszem, hogy eredendően minden emberben benne él a tiszta erkölcsök utáni vágy, ahogyan a szeretet és együttérzés képessége is. Ezért van hallatlan felelőssége a családi és iskolai nevelésnek, a tanítás, a pedagógia bármely szintű művelésének. Kiteljesíti, vagy elfojtja a jóság minden gyermekben meglévő kezdeményeit. Hogyan menthető?

Arra a kérdésre, hogyan menthető a még meglévő erkölcsi tartás, roppant nehéz a válasz. Mert a meglévő átmentésén és erősítésén keresztül vezet az út az elhalt részek újraélesztése felé, azaz afelé, hogy a család, a munkahely, és a társadalom újra elfogadja azokat az erkölcsi normákat, amelyek nélkül lehetetlen először a lelki-szellemi gyógyulás, majd ezt követően az anyagi felemelkedés is.

A következőkben látom a legfontosabb lépéseket:

A valóság őszinte feltárása és megismertetése.
A személyes vélemény és értékrend bátor vállalása.
A hasonlóan gondolkodók megkeresése és összefogása.
A szeretet erkölcsének képviselete a szűk családban és a rokonságban.
A viták vállalása a más nézeten lévőkkel.

Személyes példaadás: elsősorban az osztozni tudásban, a lelki értékek keresésében és megbecsülésében. Erkölcsös munkahelyek kialakítása – legalább a minimális követelmények betartása és betartatása. Az erkölcsi szükségletek meghirdetése és elismertetése szélesebb körben: egyesületekben, klubokban, baráti társaságokban, helyi rádió és tévécsatornákon, továbbá előadásokkal, cikkekkel, tanulmányokkal, az oktatási tematikába való „becsempészéssel” stb.

Az erkölcsi normák bevitele vagy visszaemelése az önkormányzati munkába, a helyi képviselő-testület „erkölcsi megtisztulása”, a kapzsiság és harácsolás visszaszorítása. Az erkölcsi szempontoknak a nagypolitika fórumaihoz történő eljuttatással, nem törődve a semmibe vevés kockázatával.

A többi már erősen /köz/hatalmai kérdés, azaz akkor érhető el mérhető javulás, ha a kormánytól kezdve a közigazgatás teljes szervezetén keresztül minden hatalmi ágat áthat az erkölcsi felelősség tudata, és ennek terjesztésére igénybe veszik, vagy ha kell: akár rászorítják a médiahatalmakat is. Mi a közvetlen teendő? A mérnöki kamara vagy a MTESZ lehetőségei szűkre szabottak, hatóköre kicsi, így még, ha az előzőekben leírt mentőakciók elindítását teljes egyetértésben, teljes odaadással és önzetlen munkafelajánlással vállalnánk, akkor is csak nagyon szerény eredményre számíthatnánk.

A magyar mérnöktársadalom egésze, beleértve a családjaikat is, már nem elhanyagolható „tömeget” képvisel a társadalomban. Így, ha ez a csoport egységesen és határozottan hallatja hangját, arra már talán felfigyelnek mások is. Ám kérdés, hogy itt közöttünk megvan-e az egyetértés az erkölcsi kérdések fontosságát illetően. Ki mit gondol, mit hisz, és mit vall meg mások előtt? Tudunk-e, akarunk- e „nyílt sisakkal” kiállni amellett, amit egyébként magánhasználatra jónak tartunk?

Először magunkba kell nézni, és számot vetni lelkiismeretünkkel. Fel kell mérni szándékunk komolyságát, és ezután vállalni bármit is… Megértem, ha tanácstalanok és határozatlanok vagyunk, mégis elmondok néhány gondolatot, amivel talán elkezdhetnénk mikrokörnyezetünkben /talán legelőször legbelül önmagunkban/ egy tisztulási, jobbítási folyamatot. Átgondolni saját erkölcsi mércéinket és magatartásunkat. Nyíltabban, bátrabban véleményt nyilvánítani, kiállni az erkölcsi értékek mellett minden tekintetben.

Elfogulatlanul dönteni, ha döntési helyzetbe kerülünk. Nem élni az igazságtalan előnyszerzés lehetőségeivel /!/. Ellenállni a korrupciónak kicsiben és nagyban.

Amennyiben van rá bármilyen hatáskörünk, törekedni az erkölcsös árképzésre. Elérni, hogy az ár/érték-mutató reális és méltányos legyen. Soha nem tartani vissza az elvégzett munka ellenértékének megfizetését. Tartózkodni a tisztességtelen versenytől /nem mindenáron aláajánlani a kokurens partnernek/. A tervezői, szakértői és oktatási tevékenység végzésekor megalkuvás nélkül képviselni a megismert igazságokat, szakmai kérdésekben a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint nyilatkozni, a megfigyelt tényeket és mérési eredményeket teljes egészében és torzítatlanul közölni, semmilyen nyomásnak nem engedni a vélemények és következtetések megfogalmazásakor.

Anyagilag és lelkileg támogatni a környezetünkben élő szegényeket, elesetteket, betegeket, öregeket. Hangsúlyozni az erkölcs fontosságát a közelünkbe kerülő felső vezetők és magas rangú hivatalnokok előtt is.

Azután hasznos lenne klubfoglalkozásokat, kerekasztal-vitákat rendezni az erkölcs témájáról, személyes élmények, megtörtént esetek elemzésével. Előadásokat is szervezhetnénk e témában a MTESZ és mérnöki kamara fórumain. Indíthatnánk vitafórumot a Mérnök Újság hasábjain, esetleg más napi vagy hetilapokban és/vagy internetes felületen is. Összeállíthatnánk egy kiadványt a közbeszerzés feltárt visszásságairól, az erkölcstelen döntésekről, a közéletet átjáró félelmekről stb.

Provokatív kérdések

Hogyan függ össze az anyagi jólét /vagy szegénység/ és az erkölcs? Meddig lehet kijátszani egymás ellen az erkölcsi prédikációt és a tevőleges segítségnyújtást?
Hol van az az „életszínvonal”, amely alatt erkölcstelenség erkölcsről beszélni?
Létezik-e erkölcsös üzletvitel?
Mennyit ér az orvosi, az ügyvédi, a bírói, a mérnöki és a papi eskü /fogadalom/?
Hogyan lehet védekezni a gúny és lejáratás ellen?

Természetesen még számos kérdést fel lehetne tenni, amelyek becsületes megválaszolását eszmecserékkel, vitákkal, példákkal lehetne kiérlelni. Vajon van-e minderre hajlandóság, vagy a divatos és kissé kaján szóval élve: „fogadókészség” bennünk?


MÉRNÖK ÚJSÁG – A magyar mérnöki Kamara lapja – 2009. április – XVI.évf.4.sz.