KORASZÜLÉS- NEONATALIS MORTALITÁS

Hazánkban a koraszülés gyakorisága a 70-es évek közepén regisztrált mintegy 11%-ról az 1990-es évek elejére 8,0–8,5%-ra csökkent. A csökkenés az 1990-es évek közepétől megtorpant és azóta – kisebb ingadozásoktól eltekintve – ezen az értéken állandósult.

A kissúlyú újszülöttek (<2500>neonatális halálesetek 80%-a, a neonatális megbetegedések 70%-a

Az igen kissúlyú újszülöttek (<1500>évente 1200-1500 igen kissúlyú koraszülött születik. A közvetlen ellátási költségük 2–3 millió Ft/fő. A becsült éves költség 3,0–4,5 milliárd Ft. A további mintegy 6500 koraszülött közvetlen ellátási költsége 0,6–1,0 millió Ft/fő, a becsült éves költség pedig 5 milliárd Ft. Összesítve ma Magyarországon évente 9–10 milliárd Ft-ot kell fordítani a koraszülöttek közvetlen ellátására. A tartós ellátás, utógondozás, fejlesztés, a többletgyógykezelés költsége ennél egy nagyságrenddel nagyobb. Mindezek alapján, amennyiben a koraszülés gyakoriságát pl. 20%-kal sikerülne csökkenteni, úgy a közvetlen költségeket mintegy 2 milliárd Ft-tal, a tartós ellátás költségeit pedig 10–15 milliárd Ft-tal lehetne mérsékelni évente. Az 1500 g alatti újszülöttek az egyetemi klinikákon és a többi neonatális intenzív centrumokban kerültek ellátásra. Ez döntően a koraszülöttek „in utero” transzportjának, a progresszív betegellátási rendszer jelenleg még hatékonyan működő rendszerének a bizonyítéka.a A koraszülés szociális háttere

Bizonyított tény, hogy az iskolázottsági, szociális és kulturális háttér az egészségre és az életminőségre is kiható következményekkel jár, ezért a koraszülés és a szociális problémák közötti összefüggések országos szintű vizsgálata igen fontos feladat. A népesedési statisztikai adatokból nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket az anya szociális helyzete és az újszülött életesélyeinek összefüggésére, hiszen azok nem feltétlenül fedik a valóságot, mivel a minőségi vonatkozásokra nem adhatnak választ. A klinikánkon folytatott szociológiai felmérés tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a szociális krízishelyzetek negatív hatással lehetnek a várandósságra, a szülésre, a korai anya–gyermek kapcsolat alakulására. A szociális problémák értelmezésénél sokszor csupán anyagi nehézségekre gondolunk. A szociális munka szempontjából azonban szociális probléma alatt olyan, az emberek és környezetük között fennálló feltételeket értünk, amelyek érzelmi és/vagy gazdasági problémát okoznak.

A koraszülés a társadalmi státusz két végpontján élő nőket érinti, tehát az alacsony mentális és gazdasági szinten élőket és a magasan kvalifikált értelmiségi nők körét.
Az azonos szociális tényezők a két csoportnál bár minőségükben eltérnek, a kimenetel szempontjából megállapítható, hogy mindkét társadalmi réteg számára krízishelyzetet okoznak. Ilyen krízisszituáció során az egyén a céljaival ellentétes akadályokba ütközik, melyek a szokásos problémamegoldó eszközeivel leküzdhetetlennek látszanak. Ebben a helyzetben létrejövő stresszes állapotról a pszichológusok már korábban igazolták a koraszüléssel való összefüggést. Bár jellegükben eltérőek, mégis mindkét csoportra jellemző, hogy nem tudják, vagy nem megfelelően tudják a problémákat megoldani, egyrészt, mert szégyellik a segítségkérést, másrészt nem rendelkeznek információkkal arra vonatkozóan, hogy kihez forduljanak ilyen helyzetben. A szocioszomatikus elmélet szerint a terhesgondozásnak ki kell terjednie a pszichoszociális státuszra, ezen belül a krízishelyzetek felismerésére, s nemcsak a biomedikális szempontok érvényesítésére. A kórházi szociális munkás segítséget nyújthat a krízishelyzetek szűrésében és a krízisintervenció alkalmazásában. E tevékenység alatt olyan professzionális segítségnyújtást (pszichés, szociális és jogi) értünk, melynek célja, hogy az egyént képessé tegye arra, hogy problémáját autonóm módon meg tudja oldani.

Anyai bakteriális kolonizáció, infekció és koraszülés

A spontán megindult koraszülés leggyakoribb oka az intrauterin infekció és a fertőzésre adott anyai és magzati gyulladásos válasz által kiváltott biokémiai láncreakció.

Az intrauterin infekció elsősorban ascensio útján és több lépésben jön létre. Az ascendáló méhűri fertőzés forrása a hüvely és/vagy a méhnyak kóros baktérium flórája. Az ascendáló baktériumok előbb a magzatburok és a decidua (chorio-decidualis), majd a magzatburok két lemeze közötti (chorio-amnionalis) teret kolonizálják. Chorioamnionitis esetén a magzatburok áteresztővé válik, ami lehetővé teszi a magzatvíz baktériuminvázióját (amnionitis). A magzat a fertőzött magzatvíz lenyelése révén fertőződhet.

A genitális fertőzés mind az anyában, mind a magzatban gyulladásos válaszreakciót indukál. A kóros hüvelyflóra kialakulásával a hüvelyváladékban, míg a choriodecidualis és a chorioamnionalis tér bakteriális kolonizációjával a deciduában és a magzatburkokban indul meg a gyulladásos cytokinek (interleukin-1-alfa, IL-1-béta, IL-6, IL-8, tumor necrosis factor-alfa, stb.) termelése. A cytokinek megjelenése, a baktériumok által termelt exo- és endotoxinnal együttműködve, prosztaglandin felszabaduláshoz, az érintett terület leukocyta infiltrációjához, valamint metalloproteáz termeléshez vezet. A prosztaglandinok az idő előtti fájások megindulásában, a metalloproteázok az idő előtti burokrepedés kialakulásában játszanak fontos szerepet.

Az intrauterin infekció krónikus lefolyású folyamat, ami az esetek túlnyomó többségében, illetve a folyamat kezdeti szakaszán általános anyai tüneteket (láz, alhasi fájdalom, a perifériás vérben leukocytosis) az idő előtt kialakuló méhtevékenységen (fenyegető koraszülés) kívül nem okoz, ami megnehezíti az intrauterin infekció korai felismerését. A méhüreg fertőzését a pozitív bakteriológiai eredményen kívül a magzatvíz csökkent glukóz szintje, valamint a komplement C-3 és egyes gyulladásos cytokinek szintjének emelkedése igazolja.

Terhességben a kóros hüvelyflóra, elsősorban a bakteriális vaginózis, szoros összefüggést mutat az intrauterin infekcióval és így – közvetett módon – fontos kockázati tényezője a koraszülésnek. Általánosan elfogadott nézet szerint a hüvelyfertőzések közül a bakteriális vaginózis képes előre jelezni a koraszülés bekövetkezésének kockázatát.

Terhességben a bakteriális vaginózis szűrésének optimális időpontja a terhesség minél koraibb szakasza, lehetőség szerint az első trimeszter vége vagy a második eleje. A fertőzés felismerése egyszerű, olcsó, sőt – a hüvelyváladék vegyhatásának (pH) rendszeres mérése révén – önvizsgálaton is alapulhat. A pozitív bakteriológiai lelet esetén kezdett lokális kezelés célja a hüvely élettani flórájának visszaállítása, az egyidejűleg alkalmazott szisztémás antibiotikum kezeléssel az ascensio előzhető meg vagy kezelhető.

A magzat gyulladásos válasza:
Fetal inflammatory response syndrome (FIRS)

Újabb tanulmányok azt is igazolták, hogy az antenatalis hypoxián és ischaemián kívül az intrauterin életben anyai és magzati gyulladásos állapotok, infekciók is szerepet játszanak a cerebralis fehérállomány károsodásában.

Közismert, hogy a koraszülések beindulásának központjában igen gyakran intrauterin infekció áll. Koraszülés esetén a 28. gestációs hét előtt (<1000 style="font-weight: bold;">A koraszülés előrejelzése

(a cervix ultrahangvizsgálata, biokémiai markerek)

A koraszülés megelőzése többnyire a koraszülés veszélyének korai felismerésén alapszik: a jól ismert hajlamosító tényezők felkutatása, valamint a terhesség alatt előforduló, koraszüléshez vezető szövődmények felderítése mellett több olyan tényező is ismert, amelyek alapján lehetőség nyílik a koraszülés veszélyének előrejelzésére. Ezek közül kiemelendő a cervix ultrahangvizsgálata és a biokémiai markerek vizsgálata.

A cervix ultrahangvizsgálata transvaginalis ultrahangvizsgálat útján történik. Három módszer ismeretes:

1. a cervix hosszának mérése,
2. a belső méhszáj nyitottságának ellenőrzése, valamint
3. a cervix mirigyes állományának megítélése.

Mindhárom vizsgálatot a cervix sagittalis metszeti síkjában végezzük. A cervix hosszának mérésénél hosszanti távolságot mérünk a belső és a külső méhszájnyílás között (határérték: 20–25 mm); a belső méhszáj nyitottsága esetén a belső méhszáj „U” vagy „V” alakú, amely szélessége meghaladja az 5 mm-t; a cervix mirigyes állománya a cervix állományától eltérő echogenitású (hypo- vagy hyperechogen) keskeny sávként ábrázolódik a nyakcsatorna körül (kvalitatív vizsgálóeljárás). A felsorolt vizsgálómódszerek hátránya az alacsony szenzitivitás és alacsony pozitív prediktív érték.

A biokémiai markerek vizsgálata történhet magzatvízből (pl. interleukinek, CRP, tumor necrosis factor, metalloproteinaz-8 stb.), cervix- és hüvelyváladékból (magzati fibronektin), illetve anyai nyálból (ösztriol). A gyakorlatban az utóbbi két vizsgálóeljárás terjedt el.

A magzati fibronektinnek az implantációban a placenta és a decidua közötti intercellularis adhaesio biztosításában van fontos szerepe, ezek károsodása következtében a cervixbe és a hüvelybe kerül. Meghatározása kvantitatív és semikvantitatív ELISA módszerrel történik (határértéke 50 ng/ml). Fiziológiás körülmények között a várandósok 4%-ában mutatható ki a terhesség 20. hete után. A rendelkezésre álló adatok alapján pozitív eredmény esetében a koraszülés igen rövid idő alatt bekövetkezik és feltartóztathatatlan. Negatív eredmény esetében az egy héten belül bekövetkező koraszülés valószínűsége alacsony (<1–4%). style="font-weight: bold;">

A tocolysis aktuális értékelése. A koraszülés kezelése és vezetése.

Megindult koraszülésről beszélünk, amennyiben a terhesség 24–36. hete között burokrepedés következik be, vagy álló burok mellett óránként 4–5 méhösszehúzódás észlelhető, miközben a méhszáj 75%-ban megrövidül, illetve minimum 2 cm-re kinyílik.

Jelenleg sincs olyan klinikai tanulmány, amely bizonyítaná a tocolyticumok koraszülést megelőző hatását. A tocolysis alkalmazásának célja a koraszülött újszülöttek életkilátásainak javítása. Ennek megfelelően javallata a megindult koraszülések leállítása az in utero szállítás, illetve a corticosteroid hatás elérésének idejére a terhesség betöltött 24-34. hete között. A tocolyticumként használt gyógyszerek „tartós vagy fenntartó tocolysisre” nem alkalmasak.

A tocolysis alkalmazása abban az esetben ellenjavallt, ha az az anya vagy a magzat életét veszélyezteti, vagy, ha a magzat életképtelen vagy elhalt.

Napjainkban a tocolysisre használt gyógyszerek a beta-mimeticumok, a calcium csatorna blokkolók, az oxytocin antagonisták, a magnesium-sulfat, a non-steroid gyulladásgátlók, a nitrogen-oxyd donorok, valamint az alkohol. Ezek közül a legkevesebb anyai és magzati mellékhatással az oxytocin antagonista atosiban rendelkezik, miközben tocolyticus hatása megegyezik vagy jobb, mint a többi tocolyticumé. Széles körű alkalmazását a kezelés magas költségei gátolják.

Hazánkban az elsőként választandó tocolyticumok a beta-mimeticumok illetve a calcium csatorna blokkolók. Ezen szereket azonban csak szoros kontroll mellett, megfelelő tapasztalatokkal rendelkező, a koraszülések kezelésére felkészült, megfelelő neonatalis intenzív centrummal és aneszteziológiai háttérrel rendelkező központokban szabad adni.

„Tartós vagy fenntartó tocolysist” (koraszülés megelőzésre) olyan esetekben ajánlott alkalmazni, ha a kórtörténetben koraszülés szerepel. Erre a célra a terhesség 20–36. hete között heti 1 x 250 mg 17-alfa-hydroxy-progesteron-capronat intramuscularis vagy napi 100 mg intravaginalis alkalmazása ajánlott. Fertőzés esetén a kezelést ajánlott elsősorban makrolid antibiotikummal kiegészíteni.

Feltartóztathatatlan koraszülés esetében a nemzetközi ajánlások szerint a koraszülés önmagában nem javallata a császármetszésnek. Társindikáció (pl. amnionitis) esetében azonban a császármetszés elvégzésével jobb eredmények érhetők el.

A medencevégű fekvésben elhelyezkedő koramagzatoknál a 28. hetet követően császármetszés végzése ajánlott. Az ezt megelőző terhességi korban a császármetszés előnye nem bizonyított, azonban az anyai kockázatok jelentősen növekednek. Császármetszés esetén a spinalis vagy epiduralis érzéstelenítés alkalmazása előnyös. A 28. terhességi hét előtt a longitudinalis corporalis metszés elvégzése javasolt. A „per vias naturales” vezetett igen kora, medencevégű szülések esetében az „en caul” módszer, azaz a burokrepesztés mellőzése, kiadós korai gátmetszés, aneszteziológus, neonatológus és gyakorlott szülészeti háttér biztosítása szükséges. Minden esetben igen lényeges a szülőkkel való megfelelő kommunikáció, felvilágosításuk a kockázatokról és a várható eredményekről.

A progeszteron adásának terápiás értéke

A progeszteron alapvető hormon a reprodukció folyamatában. A menstruációs ciklus egyik fő hormonális szabályozója. A luteális fázisban előkészíti, illetve megtermékenyülés esetén biztosítja az embryo beágyazódását a méhnyálkahártyába. A méhizomzat nyugalmi állapotának biztosítása, illetve immunológiai hatása révén segíti a terhesség megfelelő fejlődését és fenntartását. A vajúdás és szülés folyamatának beindításában is kulcsfontosságú szerepet játszik.

A progeszteron terápiás felhasználása a terhesség különböző szakaszaiban történhet. A meddőségi esetek 60%-ában felmerül a sárgatest-elégtelenség szerepe, 5–15%-ban pedig kizárólag lutealis insufficientia áll a háttérben. Az asszisztált reprodukciós eljárások során ezért már évek óta sikeresen alkalmazzuk a progeszteronkészítményeket a sárgatest-elégtelenség kezelésében, illetve az IVF kezelések során a sárgatest-fázis támogatásában. A luteális fázis progeszteronnal történő támogatása IVF kezelést követően bizonyítottan növeli a teherbeesési arányt.

A fenyegető vetélés kezelésében és a habituális vetélés megelőzésében is használhatók progeszteronkészítmények. Fenyegető vetélés esetében csak azokban az esetekben bizonyult hatékonynak a progeszteronkezelés, ahol igazolt sárgatest-elégtelenség állt a háttérben. Rutin használata nem előzi meg a spontán vetéléseket. Habitualis vetélés esetén kedvezőbbek az eredmények.

Felmerült a progeszteron felhasználása a koraszülés megelőzésében is. Több randomizált placebo-kontroll vizsgálatra került sor ebben a témában, ahol a koraszülés szempontjából fokozott kockázatú csoportba tartozó várandósok vettek részt. A legfontosabb kockázati tényezőnek az anamnézisben szereplő koraszülés bizonyult. A tanulmányokban 17α-hydroxi-progeszteron-kaproát (17P) készítményt alkalmaztak intramusculárisan, illetve intravaginalisan. A vizsgálatok eredményei és az azokat összegző metaanalízisek alapján kijelenthető, hogy a panaszmentes terheseknél, profilaktikusan alkalmazott progeszteronkezelés csökkenti a koraszülés előfordulását a nagy kockázatú betegek csoportjában. Egyéb fokozott rizikójú betegek körében (többes terhesség, megrövidült nyakcsatorna, stb.) további vizsgálatok szükségesek. A biztató kezdeti eredmények ellenére egyelőre nincs általánosan elfogadott nemzetközi ajánlás a progeszteronkészítmények koraszülés megelőzésében való alkalmazásáról.

A koraszülöttellátás eredményeinek alakulása Klinikánkon

A gyermekgyógyászati kutatásokkal foglalkozó egyik folyóirat szerkesztőségi cikke találóan úgy fogalmazta meg a neonatológiában bekövetkezett változásokat, hogy amíg 1960-ban egy 1000 grammos újszülött mortalitási kockázata 95% volt, addig ez 2000-re úgy változott, hogy az 1000 grammos újszülött túlélési esélye 95%.

A 70-es évek hazai statisztikája azt mutatta, hogy egy 1000 gramm alatti születési súlyú újszülöttnek a várható túlélési esélye 12,5% volt, a perinatális mortalitás is magas, 30 ezrelék körüli értékeket mutatott. Ezért az Egészségügyi Minisztérium 1976-ban létrehozta a Perinatális Intenzív Centrumokat (PIC), melyek között volt klinikánk újszülött intenzív osztálya is. Már a centrumok kialakítása után két évvel, 1978-ban az országos statisztika szerint, az 1000 gramm alattiak túlélése 20% körüli értékre emelkedett. A PIC-ek létrejötte óta a 0–6 napos neonatális mortalitás hazánkban egytizedére, 24,4 ezrelékről 2005-re 2,6 ezrelékre csökkent.

Klinikánk Neonatális Intenzív Centrumának elsősorban betegforgalmi adatai változtak az elmúlt 30 év alatt. Ezek azt mutatják, hogy 1977-ben az itt ápolt újszülöttek száma még 603 volt, mára ez a szám megduplázódott. Abban az évben 120 volt az igen kis súlyúak száma, az elmúlt évben, pedig csaknem 300 olyan újszülöttet ápoltunk, akinek születési súlya 1500 gramm alatt volt.

A túlélési esélyek javulása is fontosabb és szembetűnőbb klinikánkon:

– A perinatális mortalitás 39,3 ezrelékről 20 ezrelékre csökkent.
– A 70-es évektől napjainkig az 1000 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek várható átlagos túlélési esélye 10%-ról 80% fölé emelkedett. Ezt az értéket az országos statisztikában csak a 750 és 999 gramm közötti születési súlyúak érik el.
– Az 500 és 749 gramm közötti születési súlyúak túlélése 1989-ben 0%, 1999-ben 2,5% volt, jelenleg 56%. Az utóbbi 5 év változása szignifikáns különbséget mutat.
– A 750 és 999 gramm közötti születési súlyúak túlélése 1989-ben 28%, 99-ben 89% volt, jelenleg 93%. Ez a javulás is igen kifejezett. Az összes többi születési súly szerinti csoportban is jelentős a változás, a túlélési arány javulása statisztikailag szignifikáns.
– A túlélési esélyek az utóbbi 5 évben többet javultak, mint az azt megelőző 10 év során.

A kezelési szemlélet és a technikai feltételek változása a koraszülött ellátásban.

A jó életminőség feltételei a túlélőkben

A perinatális halálozás látványos javulása több orvosi terület fejlődésének és ezen társszakmák összehangolt együttműködésének eredménye. A neonatológia oldaláról szemlélve az első lépcsőfok az élettani és a kórélettani ismeretek bővülése volt. A felületaktív anyag szerepének felismerését követte annak szerkezeti elemzése. A peripartum infectiók jelentőségének nyilvánvalóvá válása után azonosították a leggyakoribb kórokozókat és kidolgozták az antibiotikumkezelés elveit. Az újszülöttek és a kis súlyú koraszülöttek keringés- és légzésadaptatiójának és a perinatális folyadék- és elektrolitháztartás élettani és kórélettani sajátosságainak megismerése szükségszerűn vezetett ezen ismeretek klinikai alkalmazásához. A peripartum asphyxia és az újraélesztés a laboratóriumi és klinikai kutatások fontos területe még napjainkban is. Az élettani ismeretek bővülését követte a technikai feltételek változása, melyek közül a felületaktív anyag napi használatra alkalmas formájának kifejlesztése volt a legjelentősebb. A modern, tüdőkímélő lélegeztetésre lehetőséget nyújtó lélegeztetőgépek, a folyamatos, nem invazív oxigenizációt ellenőrző monitorok megalkotása, kevésbé toxikus antibiotikumok és gombaellenes szerek forgalomba hozatala tovább javította a hatékony gyógyító munka hátterét. A technikai fejlődést a klinikai eredmények javulása késéssel követte. Ennek oka az, hogy minden új gyógymód bevezetésénél van egy bizonyos tanulási görbe, amikor a gyakorlatban kell elsajátítani az adott eszközök alkalmazásának leghatékonyabb módozatait. Ennek a tanulási görbének a csúcsán már lehetőség nyílik protokollok kidolgozására, melyek biztosítják a mindenkori lehető leghatékonyabb, a legkevesebb mellékhatással, szövődménnyel járó tevékenységet. Az 1000 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek emelkedő túlélésével új betegcsoport jelent meg, speciális problémákkal. Csak úgy biztosítható ezen nagyon esendő betegek jó minőségű életben maradása, ha az orvos, nővér, szociális munkás, védőnő és háziorvos együttműködik és egységes elvek alapján kezeli a gyermeket. A terhesség 28. heténél érettebb koraszülöttek túlélési esélye 90% fölötti, a túlélőkben az idegrendszeri károsodás kockázata 10%. A 28. terhességi hétnél éretlenebb koraszülöttek túlélési esélye a terhességi kor csökkenésével exponenciálisan csökken. A 24. terhességi héten a túlélőkben az érzék-, mozgásszervi, szellemi károsodás, magatartászavar előfordulása 70-80%-os. A klinikai adatok alapján a 24. terhességi héttel jelenleg úgy tűnik, hogy elértük az érettségnek azt a határát, amikor még van esély arra, hogy egészséges gyermek nő fel. A neonatológia aktuális feladata az, hogy a túlélő, éretlen koraszülöttek késői károsodásának kockázatát tovább csökkentse.

Új megállapítások, ajánlások

1. Magyarországon, hasonlóan a világ többi országához, a koraszülés népbetegség, így megelőzése, megfelelő kezelése és utógondozása fontos népegészségügyi és társadalompolitikai feladat.

2. A kórházi szociális munka integrálása a prevenciós tevékenységekbe, a koraszülés kockázatának csökkentésére is hatással lehet.

3. A fertőzés és a koraszülés közötti ok-okozati kapcsolat jól ismert és dokumentált. A fertőzések a koraszülések 50-70%-ért felelősek. A koraszülés időpontjában felismert vagy felmerülő fertőzés kötelezővé teszi az intrapartum antibiotikum profilaxis alkalmazását. Az ok-okozati kapcsolat ismerete általánosságban olyan népegészségügyi intézkedések foganatosítását teszi szükségessé, ami várhatóan a koraszülések számának csökkenéséhez vezethet.

4. A magzat gyulladásos válasza (fetal inflammatory response syndrome - FIRS) a központi idegrendszer depressziójához, a magzat csökkent biofizikális aktivitásához vezethet, ez a magzat menekülési reakciója a betegséget okozó anyai környezetből.
5. Az antibiotikumok a cytokinek szövetkárosító hatását már nem befolyásolják, ezt a tényt a koraszülés vezetése során figyelembe kell venni.

6. Az eddigi tanulmányok eredményei alapján a cervix ultrahangvizsgálata alacsony szenzitivitású és alacsony pozitív prediktív értékű, a biokémiai markerek vizsgálatával jelenleg kevés tapasztalat áll rendelkezésre a koraszülés előrejelzésében.

7. A profilaktikusan alkalmazott progeszteronkezelés egyes tanulmányok szerint csökkenti a koraszülés kockázatát, azonban jelenleg sincs általánosan elfogadott nemzetközi ajánlás a progeszteronkészítmények koraszülés megelőzésében való alkalmazásáról.

8. Az 1000 gramm alatti születési súlyú összes koraszülött várható átlagos túlélési esélye 10%-ról 80% fölé emelkedett klinikánkon (az 500 és 749 gramm közötti születési súlyúak túlélése jelenleg 56%, a 750 és 999 gramm közötti születési súlyúaké pedig 93%).

9. Az 1000 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek emelkedő túlélésével új betegcsoport jelent meg, speciális problémákkal. Ezen nagyon esendő betegek jó minőségű életbenmaradása csak úgy biztosítható, ha a szakorvos, szakasszisztens, nővér, szociális munkás, védőnő és háziorvos együttműködik és egységes elvek alapján kezeli a koraszülöttet. Ebből következik, hogy a neonatológia egyik aktuális feladata az, hogy a túlélő, éretlen koraszülöttek késői károsodásának kockázatát tovább csökkentse.

10. A perinatalis morbiditási és mortalitási eredmények meggyőző javulása nemcsak a neonatológia jóvoltából következett be. Az in utero transzport megszervezése szülészeti feladat, a magzati fejlődési rendellenességek és genetikai betegségek szűrése Magyarországon szintén a szülészeti (szülészeti ultrahang-diagnosztika) szakma feladata és eredménye. Az antibiotikum-profilaxis elveinek kidolgozása, valamint szteroid (bétametason) profilaxis alkalmazása szintén a szülészek kezében van. A szülészet és a neonatológia összefogásának (perinatológia) köszönhetően az eredmények közösek és ezért látványosak.

Dr. Papp Zoltán
egyetemi tanár,
az I. számú Szülészeti
és Nőgyógyászati Klinika
igazgatója