Kötelező "látszatkamarai" tagság

2010-10-27

Az egészségügyi államtitkárság tervei szerint az új, kötelező tagságú Magyar Orvosi Kamara nem kapna egyetértési jogot az egészségbiztosítóval kötött szerződési feltételek kialakítására.

A kamara vezetősége további egyeztetésekre készül, a tagság egy része pedig már a kormány által gesztusértékűnek szánt indítvány megismerése előtt is lázadozott, mert nem akarnak „látszatkamarát”. Most éppen azok gyűjtenek aláírást a kötelező tagság, s közvetve Éger István elnök ellen, akik őt annak idején pajzsukra emelték.

Indulatoktól sem mentes élő fórumot tartott a napokban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a Webdoki portálon. A fórumozók többsége és az elnök közötti már-már ellenséges hangvétel azért hökkentette meg az orvosokat, mert annak idején a Webdoki „törzsasztala” lobbizott a legerőteljesebben Éger István megválasztása mellett, vagyis éppen azok, akik most eredményeit vitatják.

Az először 2003-ban megválasztott Éger István történelmet írt, mivel soha korábban nem fordult elő, hogy egy vidéki háziorvos vezesse a kamarát. Addigra vált nyilvánvalóvá, hogy az egészségügy feszültségei erőteljesen jelentkeznek a „frontszolgálatot” teljesítő orvosok körében, ezért magukhoz akarták ragadni a kezdeményezést, hátha az ő gyakorlatiasabb szempontrendszerük segíthet az érdekérvényesítésben. A „hatalomátvétel” módja is újszerű volt: az Égert támogató, a középnemzedékhez tartozó orvosok az interneten szervezkedtek, míg a korábban rendre győztes jelöltet állító főorvosi-professzori kör továbbra is a hagyományos személyes korteskedést választotta. Ezzel Éger olyan előnyhöz jutott a küldöttek között nagy számban jelen levő „plebejus” orvosok révén, amit az idősebb, egyébként jóval befolyásosabb orvosréteg nem tudott behozni.

Éger, a kamara arca

Éger István hamar megismertette az országgal az arcát; az a tény, hogy az orvosi hivatás sokféle formájáról vannak gyakorlati ismeretei, és az orvostársadalom gondjairól közérthetően és nyíltan beszél, népszerűvé tette a médiában. Személyisége pedig annyira meghatározó, hogy a kamara vezetősége gyakorlatilag láthatatlanná vált mellette. Még a tagság nagy részének is gondot okozna, ha a szűk vezetés egy-két másik tagját is meg kellene nevezni.

Éger elnökségének első hat éve rendkívül fordulatos volt, a Medgyessy-Gyurcsány kormány újabb és újabb reformötleteit az orvostársadalom nem fogadta el, az elnök pedig fáradhatatlanul ütközött. Tüntetést szervezett, törvényjavaslatot fogalmazott, orvos-szakszervezetet állított fel, ellen-egészségügyi fórumot teremtett. Vitathatatlan sikereket ért el, szerepe volt abban is, hogy az egészségügyi reform vitája teljesen áthatotta a társadalmat, ugyanúgy témává vált a piacokon, baráti társaságokban, mint a kormányüléseken.

Furcsa, de éppen akkor került nehéz helyzetbe, amikor azok kaptak felhatalmazást az egészségügy vezetésére, akikkel együtt küzdött például az ellátásszervezési reform vadhajtásai vagy a versengő több-biztosítós modell ellen. Elvei szerint az új kormányt megilleti a türelmi idő, ám szerdai sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy ez legfeljebb a jövő évi költségvetés hivatalos számainak megismeréséig tart. Ha igazak a sajtóban felröppent hírek az egészségügyre fordított összeg 23 milliárdos csökkenéséről, a türelem azonnal véget ér.

Az elmúlt évek folyamatos harcának legnagyobb eredménye az volt, hogy alig történt valami. Márpedig ez a sok sebtől vérző, a szocializmusból örökölt egyenlőségi elvvel, a feudális szerveződési viszonyokkal, a nagytőke profitszerzési ambícióival és persze a folyamatos elvonásokkal terhelt egészségügy számára – az ütközetek múltával – már nem tűnik nagy érdemnek.

Pedig az, hogy a kamara egyáltalán létezik, Égernek és csapatának köszönhető, ők tartották egyben, miután 2006-ban a második Gyurcsány-kormány egyik első egészségügyi intézkedéseként megszüntették a kötelező tagságot. Ám azokban a kérdésekben, amelyek a leginkább érdeklik az orvosokat, nem sikerült az országnak, s így neki sem előrelépnie. A közhangulat változását, a választások utáni „kegyelmi állapot” múlékonyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az orvosok egy része a jelek szerint korántsem lelkesedik olyan nagyon a kötelező kamarai tagság visszaállításáért, mint az elnök maga. Így furcsa feszültség alakult ki: az elnök éppen az új kormányhoz intézett első kamarai kéréssel, a kötelező tagság visszaállításával vívta ki maga ellen az orvosok haragját.

Mindent vagy semmit!

Persze azt, hogy mennyire tekintélyes a berzenkedők tábora, egyelőre nehéz megítélni. A fórumoknak mindig is volt egy olyan „lelki funkciója”, hogy az oda írogatók kiengedik magukból a felgyülemlett gőzt. Az mindenesetre figyelmeztető jel, hogy közöttük található Szilvási István és Mánya Kristóf. Az előbbi a kamara korábbi alelnöke, az utóbbi pedig jelenlegi titkára, az egri kórházvédők egyik vezetője. Másrészt a már egy hónapja folyó szervezkedés még mindig nem jutott el odáig, hogy a nyílt levél megjelenhessen.

A lázongás a kormány számára is a türelmi idő lejártát jelzi, pedig a kötelező tagságot éppen gesztusnak szánták. Réthelyi Miklós már kinevezése előtt, a parlament egészségügyi bizottságának ülésén erről beszélt. Ám miközben 2006 után több mint 30 ezer orvos maradt az egyesületi kamarában, most azért mozgolódnak, hogy az orvostársadalom ne fogadja el a korábbi „gyenge” kamara visszaállítását, ehelyett egy osztrák vagy német „betontestületet” hozzon létre.

Az orvosok érdekérvényesítésének gyengeségét ugyanis többen azzal magyarázzák, hogy a korábbi kamarának a legtöbb esetben csak véleményezési joga volt. S miközben az egészségügyet már évek óta kőkemény piaci viszonyok jellemzik, az orvosokat érintő finanszírozási kérdésekben a köztestületnek soha nem volt érdemi befolyása. Az elmúlt években kétségkívül „elszakszervezetesedett” a kamara, legalábbis abban az értelemben, hogy a helyi érdekképviselet helyett leginkább országos szinten tudott akciókat szervezni. Pedig az ellátás minőségére a gazdasági igazgatóknak legalább akkora a befolyásuk, mint egy államtitkárnak.

A most formálódó nyílt levél aláírói viszont azt mondják, hogy ha a kormány nem megy bele egy kemény jogosítványokkal rendelkező kamara felállításába, akkor vissza kell utasítani a kötelező kamarai tagságot.

A lényeg: mire kér, és mire kap felhatalmazást a MOK?

Mindez ellentétes a kamara hivatalos álláspontjával; még áprilisban, a gyógyszerészekkel és a szakdolgozókkal közösen kérték a felálló új kormányt a kötelező tagság visszaállítására, júniusban pedig már el is juttatták az egészségügyi államtitkársághoz azt a törvénytervezetet, amelyet a három érdekvédelmi szervezet közösen jegyzett. Széles körű kamarai vita azonban nem volt erről, a javaslat ma sem nem érhető el a MOK honlapján és Éger a Webdoki fórumozóinak is kitérő választ adott, amikor arra kérték, hadd tekintsék meg a kormányhoz eljuttatott változatot. Mindez annál is furcsább, mert a Medical Tribune birtokában levő, idén június közepén kelt munkaanyag semmi különöset, titkolnivalót pedig végképp nem tartalmaz, elfogadása lényegében a korábbi, 1994-es törvény visszaállítása lenne.

Mit jelent a kötelező tagság? A törvényjavaslat értelmében visszaállna az a 2006-ban megszüntetett állapot, miszerint egészségügyi tevékenységet csak az végezhet, aki a hivatásrendi kamara tagja. A tagság kötelező tagdíjfizetéssel jár, ennek összege várhatóan havi 2700 forint körül alakul. A kamarából való kizárás gyakorlatilag a foglalkozástól való eltiltással egyenértékű. Ám erre csak első- és másodfokú etikai eljárást követően kerülhet sor, amit még bíróságon is meg lehet támadni. Az etikai büntetések két legsúlyosabbika a pénzbírság, amelynek legmagasabb összege a mindenkori minimálbér ötszöröse (jövőre várhatóan 400 ezer forint) lenne, illetve a kamarai tagsági viszony egy-hat hónapra történő felfüggesztése. Ez utóbbihoz az etikai bizottság kétharmados többségének szavazata kell. Az egyéb büntetésekhez elég volna a jelenlevő tagok szótöbbsége is.

Az egészségügyi államtitkárság által elkészített, a kamara vezetőjéhez eljuttatott törvényjavaslat nagyjából meg is egyezik ezzel, néhány lényeges elem azonban hiányzik belőle. Ezek közül a három legfontosabb, hogy 1. nem derül ki belőle pontosan, hogy visszakerülne-e az orvosok nyilvántartása a kamarához; 2. nem kapnák vissza az egyetértési jogot az egészségbiztosítással kötött általános szerződési feltételeket, valamint az egyedi szerződések feltételeit illetően; 3. az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül végezhető orvosi tevékenységekre irányuló kérelmek elbírálásának ügyében sem lenne egyetértési, hanem csak véleményezési joguk. Vagyis a kamara számos új jogosítványt kapna a jelenlegihez képest, de a 2006 előtti állapot nem állna vissza. „A legnagyobb vitát az egyetértési jog váltotta ki, ezt nem adjuk fel, a közigazgatási minisztert és a kormányfőt is megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy mi nem a kormányzati döntésekkel, hanem az egészségbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban szeretnénk ezt a jogot.” – fogalmazott múlt keddi sajtótájékoztatóján az elnök.

A kormány tehát nem fogadta el a köztestület minden indítványát, pedig a júniusi javaslat csak szerény változat ahhoz a nyílt levéltervezethez képest, amit az internetező orvosok köröznek egymás között. Ebben információink szerint egyenesen az egészségbiztosítóval azonos jogokat akarnak a szerződések megkötésénél, az egészségügyi törvénytervezetek szakmai vitájánál pedig vétójogot szeretnének. (A minisztériumi javaslat véleményezési jogot biztosítana.) Emellett a webdokik döntési jogot kérnek a háziorvosi praxisok számának meghatározásában, de még a személyek kijelölésében is. Ez példátlanul erős jogosítvány volna, s ha a kormány szeretné megerősíteni az alapellátást, akkor az aligha képzelhető el az egy orvosra jutó betegszám csökkentése nélkül, ami viszont ellentétes a háziorvosok érdekeivel. Vagyis igencsak forró pontba találtak bele a nyílt levél fogalmazói.

A kamarai törvényjavaslatban ezeknek a kért jogosítványoknak nyoma sincs. A kamara csak ajánlásokat adhatna az egészségügyi szolgáltatások díjtételeinek a közfinanszírozás során alkalmazandó alsó határaira. (Ilyennel számos szakmai szervezet, például az újságíró szövetség is próbálkozott, ám minden hatás nélkül.) Visszaállna viszont a véleményezési jog sokrétű alkalmazása, amellyel a köztestületi kamara mindig is rendelkezett, és amelynek 2006-os megvonása vagy tiszteletben nem tartása jelentősen gyengítette a szervezetet. Éger István azonban úgy látja, nincs akkora különbség az álláspontok között. A kamaráról szóló jogszabályt „lenni vagy nem lenni” törvénynek nevezte, ezzel nem befejeződik a kamarai tagokat érintő törvények sora, hanem éppen elkezdődik. „Lépésről lépésre kell haladni – mondta a Medical Tribune-nek –, az orvosok jövedelmi helyzetének javítására életpályamodellt kell készíteni, az erről szóló tervezetet már eljuttattuk az államtitkárságnak. A többi fontos elemet pedig az orvosok jogállásáról szóló törvény szabályozza majd, ennek előkészítésében is partnerek vagyunk.” – fogalmazott.

Etika: az egyik leghangsúlyosabb elem

Az egészségügyi államtitkárság által kidolgozott törvényjavaslat leghangsúlyosabb része az etikai vonal, ennek alapján akár Magyar Orvosetikai Kamarának is nevezhetnék a szervezetet. Visszaadnák a köztestületnek az etikai szabályok megalkotásának és az ezzel kapcsolatos eljárások lefolytatásának jogát. Mint ismeretes, a 2006-ban elfogadott törvény az ÁNTSZ által irányított testületet állított fel, amelyben a kamara képviselője csak egy volt a delegáló szervezetek közül. A kötelező tagság újraszületésével a régi rend is visszaáll, a testület a súlyos szabálysértőknek fél évre felfüggesztheti a kamarai tagságát, ez pedig automatikusan a foglalkozástól való eltiltással jár. A kamara korábban a minimálbér legfeljebb tízszeresével sújthatta a súlyos etikai vétség miatt elmarasztalt tagját, az új szabály ezt ötszörös mértékre (vagyis nagyjából 400 ezer forintra) szállítja le.

Az orvosok persze nem véletlenül berzenkednek a kötelező tagság visszaállítása ellen. Ez egy valóban erős kamarát hozna létre – de elsősorban velük szemben. A kamara vezetése szerint nem véletlenül, az orvosok renoméjának visszaállításához az kell, hogy maguk között rendet tudjanak tartani. A befelé erős, kifelé gyenge, leginkább csak törvényjavaslatok véleményezésére szolgáló köztestület azért sem kell a protestálóknak, mert nem két fillérbe kerül. A javaslat szerint az éves tagdíj négy havi minimálbérnél nem lehet magasabb, vagyis hozzávetőlegesen évi 320 ezer, havi 26 660 forintnál, persze ebből kedvezményeket is lehetne adni. (A jelenlegi tagdíj 20 400 forint évente, 1700 forint havonta.)

Éger Istvánnak azonban az első jelentős összetűzése a tagsággal éppen abból adódott, hogy a jelenlegi önkéntes kamarai tagdíjat nem fizetőket behajtással és bírsággal fenyegették, és azzal, hogy bírói úton hajtják be a hátralékot. Mindez általános megütközést keltett, mert a 2006-os és 2007-es időszakban ugyan több tízezren vállaltak szolidaritást a szervezettel és léptek át az egyesületi kamarába, ám a „vészterhes” idők múltával sokan úgy gondolták, erre már nincs szükség, nem fizetnek tagdíjat, így az alapszabályzat szerint 7 hónap után automatikusan megszűnik majd a tagságuk. Alaposan meglepődtek azután, amikor egymás után érkeztek a fizetési felszólítások.

Viszonyulás kérdése is

Égernek másfajta problémákkal is szembe kell néznie: a tagság érdeklődve figyeli azt is, képes lesz-e az érdekérvényesítésre a jelenlegi kormány idején is. Nagy vihart kavart ugyanis egy kijelentése, amit állítása szerint csak a Népszabadság adott a szájába, a Medicina 2000 Járóbeteg Szövetség által szervezett konferenciáról tudósítva. A lap újságírója így fogalmazott: „Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azonnal védelmébe vette a kabinetet, s közölte, az államadósság akkora terhet ró az országra, hogy nagyon nehéz körülmények között kell lavírozni.” (Az említett rendezvényen részt vett a Medical Tribune felelős szerkesztője is, aki ezúton megerősíti a napilap által közölt információt – a szerk.)

Arrogancia mögé rejtett bizonytalanság?

Kétségtelen, hogy a kormányváltás óta megváltozott Éger magatartása, persze az is igaz, hogy a korábbi vehemencia furcsán hatna egy frissen felálló és ekkora társadalmi támogatottsággal megválasztott kabinettel szemben. Az új hang keresését bizonyítja, hogy a kamara területi szervezeteinek tanácsa nyílt levelet intézett a döntéshozókhoz, amelyben egyebek mellett bruttó ötezer forintos kezdő szakorvosi óradíj (vagyis havi 850 ezer forintos alapbér) fokozatos bevezetésére tesznek javaslatot.

Az új egészségpolitikai helyzethez való alkalmazkodás nehézségeinél inkább róható fel az elnöknek, hogy milyen hangot enged meg magának az orvosokkal szemben. A Webdoki élő fórumán több kérdés elől is ingerülten tért ki, így például a 2003-ban számára megállapított 810 ezer forintos tiszteletdíj jelenlegi összegéről ugyanúgy nem beszélt, mint arról, hogy végül is mennyi pénzt költött el a kamara az Idős Orvosok Otthonára, és hogyan is áll jelenleg ez a projekt. A válaszából az derült ki, hogy 2006-ban 120 millió forintért vették meg az ingatlant, amelyben még mindig nem lakik egyetlen idős orvos sem. Az orvosok számára izgalmas kérdés, hogy miért egy kft-n keresztül tulajdonolja a Magyar Orvosi Kamara a Szondi utcai székházat. Az elnök annyit árult el, hogy így is a testület kizárólagos tulajdonában van az ingatlan, és az ügyletre azért került sor, mert céggel együtt olcsóbban lehetett hozzájutni a még Gógl Árpád minisztersége idején adott állami támogatáshoz.

Választás: gesztus a tárcától

Az új kamarai törvény Éger számára is fontos kihívást tartogat, 2011 márciusában ugyanis a tervezet szerint választásokat kell tartani. A kormánytól az elnök azonban megkapja azt a gesztust, hogy bár a kamara vezérkara legfeljebb két egymást követő ciklusban választható meg, a tervezet azonban tiszta lapot biztosít nekik. Vagyis a 2003 óta elnöklő Éger megválasztása esetén akár még kétszer négy évig vezethetné a köztestületet. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a kamara újjáteremtse önmagát, megtalálja az új kihívásokra adandó válaszokat, és ehhez egy új hangot, nemcsak a kormánnyal, hanem saját tagságával is.

Kamarai menetrend: A törvényjavaslatot legkésőbb november 15-ig terjesztik be a parlamentnek Az indítványról december végéig dönt a Ház A törvény 2011. január elsején lép hatályba 2011. február elsejéig kell kérni a tagfelvételt a kamaránál 2011. márciusában kell megválasztani a küldöttgyűlés tagjait, akik elfogadják az alapszabályt és megválasztják az új vezetőséget 2011. július 31-ig kell a kamara helyi, területi szerveit újraalapítani

Nyílt levél a döntéshozókhoz

Október elején a kamara területi szervezeteinek tanácsa a következő kéréseket fogalmazta meg az új kormány számára.

1. Bruttó ötezer forintos szakorvosi kezdő óradíj fokozatos bevezetése egy egészségügyi életpályamodell keretében az egészségügyiek elvándorlásának megakadályozására.

2. Kamarai törvény még ebben az évben.

3. A praxistörvény átalakítása még 2010-ben, hogy a praxis valódi koncessziós jog legyen, amely konkrét személyhez és ellátandó területhez kapcsolódik. A kamara szívesen veszi egy praxisalap felállítását, de szerintük egy államilag garantált hitel is segítené a váltást a háziorvosi körzetekben.

4. Az adminisztrációs terhek jelentős csökkentése még ebben az évben.

5. A kormányzati munkában az egészségügyi ágazat megerősítése.

Élő Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune )