Bába, orvos, otthon, kórház:
összecsapnak az érvek és az ellenérvek

2010. október 11.

Megosztja az embereket, hogy szabad-e otthon vagy egy születésházban szülni, s hogy kinek a felelőssége az, ha elutasítja az anya a kórházi körülményeket. A keddi eset után, amikor Geréb Ágnest őrizetbe vették, a Hírszerző.hu megkérdezte az olvasóit, hogy támogatja vagy elítéli-e az otthonszülést. A véleményeket nagyban befolyásolja Geréb Ágnes személye, az ellenzők az anya felelősségéről beszélnek, az otthonszülés-pártiak a kórházi személytelenségről és rideg körülményekről.

Geréb Ágnes ha akart, ha nem, de újra belenyúlt az otthonszülés körüli méhkasba. A döntéshozók kénytelenek újra szembe nézni az intézményen kívüli szülés szabályozatlanságával, s egy újabb tragikus esetet követően megalkotják a 22 éve hiányolt rendeleteket. De nemcsak a döntéshozókat, hanem a társadalmat is megosztja az, hogy szabad-e otthon vagy egy születésházban szülni, s hogy kinek a felelőssége az, ha elutasítja a kórházi körülményeket.

A keddi eset, amikor Geréb Ágnes születésházában egy tanfolyamon váratlanul megindult szülés miatt komplikációk léptek fel, s a szakmájától eltiltott szülésznőt előzetes letartóztatásba is helyezték, újra felszínre hozta az ellentéteket. Akkor arra kértük olvasóinkat, hogy írják le véleményüket, és a Hírszerző hasábjain csapjanak össze az otthonszülést ellenzők és pártolók.

Az otthonszülés megítélése úgy tűnik, nem fekete vagy fehér, nagyban befolyásolja Geréb Ágnes személye. "Zárják már be azt a boszorkányt!!!mire vártnak még", Geréb Ágnes nem lelkiismeretes, mert tucatszám hagyta magára a komplikált eseteket. Geréb, ha valóban frankó lenne, verné az asztalt, hogy valóban meglegyen a megfelelő háttér. Az otthonszülést szabályozni kell, Geréb Ágnest meg helyre tenni." - ehhez hasonló vélemények vannak Geréb Ágnesről.

Árnyalják viszont a róla kialakult képek azok, akik vagy személyesen ismerik őt, vagy az otthonszülést nemcsak a hírekből ismerik. Mint egyikük írta, ha Geréb Ágnes nem lenne, akkor még ott sem tartanak a magyar társadalom, mint most. Nem ismernék a kórházi szülés alternatíváit, és a politikusok sem foglalkoznának még ennyire sem a szabályozás szükségességével. Egy másikuk pedig - a média felelősségét a Hírszerző is elismeri - azt írja, hogy a sajtó csak a botrányokról, arról a néhány esetről számol be, ami tragédiával végződik. De arról a több száz élményekkel teli esetről nem.

Felelőtlen anya?

Az otthonszülést ellenzők legfőbb érve az, hogy az anya nem teheti ki veszélynek semmilyen körülmények között a gyermekét. Márpedig szerintük a biztonságot csak a kórház tudja megadni, hiszen ha komplikáció lép fel, akkor az orvosok a megfelelő eszközökkel nagyobb valószínűséggel el tudják látni az anyát és a babát, mint otthon egy bába.

"Gyermekeim és unokáim is kórházban születtek, biztonságos, nyugodt körülmények között. Véleményem szerint az otthon szülő nő végtelen önzésről tesz tanúbizonyságot, hiszen az indok mindig az, hogy �bensőséges, családias, gyertyákkal, színekkel körülvett meghitt környezetben a baba is boldogabban jön a világra�. Hát, ez egy marhaság, hiszen miközben vajúdunk és várjuk a babát, minden idegszálunkkal arra koncentrálunk, hogy egészségesen, gond nélkül szülessen meg. Nem elsősorban a saját jóérzésünkkel foglalkozunk, hanem a teljes biztonsággal, aki mást mond, végtelenül önző, és hamis indokok alapján veszélyezteti gyermeke életét".

Egy másik olvasónk is ugyanezt a véleményt fogalmazta meg: "Szerintem felelőtlen minden nő, aki az "otthon" szülést választja. Nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy Nekik jó legyen a szülés, hanem hogy a baba biztonságban legyen. Ha már nem a lakásukon, akkor a születésház is idegen környezet, nem? Ma már a kórházakban szinte mindenhol megvannak az alternatív szülés lehetőségei, és ott legalább biztonságos. Ha igazuk lenne, hogy a kórházi szülés során nem alakul ki megfelelő kapcsolat az anya és gyermeke között, akkor a mai Magyarország 50-60 év közötti része mind problémás anya-gyermek kapcsolatban élne, és lelki beteg lenne a kórházi szülés miatt.

Boszorkányüldözés?

"Olyan a helyzetünk, mint a melegeké, lassan nem merünk arról beszélni, hogy otthon hozta világra a feleségem a kislányunkat. Az emberek és a hivatalok megvetnek ezért bennünket. Pedig egészen más otthon lenni, mint egy műtőben, egy több ágyas kórházi kórteremben" - írta egyik olvasónk.

"Mindenki dönthesse el hol szeretne életet adni gyermekének. A kórházakban naponta történnek esetek, amik nem kerülnek nyilvánosságra, nem beszélve a horribilis összegekről mit az orvosok a kórházakban kérnek. A kismamák nem tudják megfizetni. Geréb Ágnes ellen koncepciós üldözés folyik. Dönthessen a kismama hol szül: otthon nyugodtan, vagy intézményben, ahol különböző módokon gyorsítják a szülést" - véli másikuk.

Egy nagymama is azt írta, "én támogatom az otthonszülést, mert két unokám is otthon született minden gond nélkül, annakidején férjem és én is otthon születtünk. A kórházakban is előfordulnak gondok, sőt programoznak szüléseket, csak az nem kerül nyilvánosságra,mert szakmai titok. Teremtsék meg a feltételeket, és hozzanak megfelelő törvényt".

Szabályozatlanság és káosz

A szélsőséges vélemények között azonban vannak olyanok is, akik ugyan támogatják a szabad szülést, azonban csak megfelelően szabályozott környezetben. Azaz ők leginkább a döntéshozók tehetetlenségét bírálják.

"Magyarország szégyene, hogy nem rendezte ezt a kérdést még. Én, mint Németországban otthonszülő elmondhatom, hogy igenis létezhet egy olyan rendszer, amiben magas fokon képzett bábák által vezetett otthonszülések zajlanak, közel 10 százalékos rátával, s mindenfajta botránykeltés és boszorkányüldözés nélkül szállítják kórházba az otthonszülő nőt/babát, ha szükséges. Itt tilos egy orvosnak bába nélkül szülést levezetni. Szeretném azt látni egyszer otthon, hogy az orvosok elismerik patológiai szemléletüket a témában és a bábáknak visszaadják a stafétabotot, ami szülést illeti, és egymással karöltve segítenek új életeket a világra hozni".

"Szerintem az a baj, hogy nincs törvényi szabályozás, de ennek hiánya nem menti fel azokat, akik most az anya életét veszélyeztető körülmények között bábáskodnak. Nem tudom, hány ottho szülésre jut egy komplikáció, de azért a megfelelő körülmények hiányában egy is sok. És ilyen esetekben az utólagos beavatkozás sokkal bonyolultabb, és nem utolsó sorban drágább is a Tb-nek. Persze kérdés, hogy miért nem mernek hozzányúlni ehhez a döntéshozók, szerintem az orvoslobbi keményen ott lehet a háttérben, hiszen a szülész-szakma nagy része nyilván otthonszülés-ellenes. A egyetemeken azért erről is kellene nekik beszélni" - fogalmazott megy egy köztes véleményt egy férfi olvasónk.

"A szülés nem betegség. Az élet maga. Addig, amíg az orvosok többsége betegségnek tartja, addig nincs kivel és miről beszélni" - véli egyik olvasónk. Az orvosok felelősségéről pedig azok is beszélnek, akik az egészségügyben dolgoznak (Orvosi véleményt azért nem tudunk közölni, mert felhívásunkra egyetlen véleményt sem kaptunk szakképzett orvosoktól, szülészektől.)

"Én láttam néhány szülészetet műtősnőként, nővérként, betegként is. Komplikációt is láttam nem egyet és megoldási módokat is! Szülő nőként - amíg nem muszáj - nem megyek kórházba az tuti! Nem a saját kényelmem miatt, hanem mert tudom, hogy ott senki nem kérdez, ott mindenki utasít és dönt. Felettem és a gyerekem felett egyaránt! Ott nem te vagy a lényeg, hanem az, hogy az orvos a protokollnak megfelelően járjon el, mert ebben az esetben történhet bármi, ő feddhetetlen, nem büntethető. Természetesen ismerek jó pár emberséges orvost is. Nem a kórházzal, nem az orvosokkal, nem a szülészetekkel van általában bajom, hanem azzal, hogy egy senkit nem érdekel, hogy én mit akarok".

Hírszerző

Kommentek:

1,

40 év óta vagyok szülész orvos(nő). 40 évvel ezelőtt 100 újszülöttből 4 meghalt szülés alatt és az utána következő 7 napban Magyarországon (perinatális mortalitás). Ma 100 újszülöttből 1 hal meg. (Pedig a "spontán abortusz" felső határa 28 hétről 24 hétre csökkent, tehát nagyobb százaléka van az esendő újszülötteknek!) Vagyis a kötelező kórházi születés negyedére csökkentette az újszülött halottakat. Ennek nyilván több oka van, de jelentős tényező a gyakorlat!

Hogy tud dönteni egy anya, vagy család arról, hogy mi jó a magzatnak, aki első gyermekét akarja világra hozni? Csak a DIVAT befolyásolja döntését, meg a Gerő és őt támogatók általi agymosás! Nem tud számolni a gyermekét és őt magát fenyegető veszélyekkel. Még ha hallott vagy olvasott is róla, általános emberi tulajdonság: "ugyan miért érne engem?" De az a szülész orvos, aki éveket töltött a szülőszobán, emlékezetéből azonnal felidézi a fenyegető veszélyeket is, és a császáros műtőtől rendszerint egy ajtó választja el, nem minimum 10 kilométerek, mentőre várakozás és csúcsforgalom!

G. főorvos felsorolt egy csomó azonnal kialakuló veszélyhelyzetet. Ezt még azok a kollégák se tudják úgy elképzelni, akik nem éltek a szülőszobán, mint mi, akik életünk nagyobb részét ott töltöttük! Hogy tudná elképzelni egy laikus 18 vagy 28 éves fiatal hölgy, akinek csak a "jogait" emlegetik? Hogy tud ő e kérdésben objektíven, felelősen "dönteni"? Sehogy.

Emlékszem kezdő orvos koromból egy nőre, akit a mentők terminusban, közepes vérzéssel, fájásokkal hoztak be. Amíg az ügyeletes fiatal szakorvos megvizsgálta, én, a gyakornok elkezdtem kérdezni az anamnézisét. A mondat közepén elhallgatott, odanéztem, és láttam, hogy karvastagságban dől a vér belőle, elvesztette eszméletét. Placenta praevia volt, az ügyeletvezető kolléga, aki maga se rendelkezett csak 5 éves gyakorlattal, ujjait belemélyesztette vizsgálat közben az elől fekvő lepénybe. Dupla kesztyűs császármetszés az anya életét megmentette, a 3 és fél kilós magzat viszont olyan kivérzett állapotba került, hogy nem élt, mire kivettük és nem lehetett feléleszteni se a 3 és fél kg-os újszülöttet! Ha ezt ott hon észleli egy bába: mi lett volna a vége? (Mikor később én találkoztam egy placenta praeviával, előzetes transzfúzió előszészítése, infúzió bekötése után végeztem a nagyon óvatos vizsgálatot, és szövődmény nélkül tudtuk megoperálni az anyát, világra segíteni magzatát. Ez az emlék, a gyakorlat hatása!)

Másik emlékezetes eset. Terminusban megemelte magát az anya. Ultrahang még nem volt, viharos, hypertóniás fájástevékenységgel hozta be a mentő. Egy darabig még megfigyeltük, próbáltuk gyógyszeresen csökkenteni a fájás intenzitását, nem sikerült, végül császármetszéssel kiemeltük a halott magzatot : teljes lepényleválás volt. Otthon obszerválgatva bekövetkezhetett volna a méhrepedés!

Emlékezetes az a szülés is, akinek kb 10 liter vért transzfundáltam egész éjszaka, 4 vénájába, közvetlenül a szülés után, és sikerült megmenteni a méhét a súlyos atónia ellenére.

Az unokahúgom második gyermeke faros volt, burokrepedéskor előesett a köldökzsinór. Négykézláb helyzetben rohantak vele a műtőbe, miközben az ügyeletes orvos eltartotta a fart a medence bemenettől, hogy a műtő előkészüléséig meg ne fulladjon a baba.

Lehet, hogy ritkák e szövődmények, de azon anyák számára 100%, akik ebbe a helyzetbe kerültek!!!

A szülés maga nem betegség, de e kóros állapotok betegségek, és a múlt század első felében legtöbb gyermek otthon született, és az anyák jelentős része bele is halt!!! Ez hiányzik a mai nőknek? Fiatal korom szörnyű emlékei azok a filmek, ahol a szülést úgy ábrázolták, hogy egy ajtó mögött sikoltozott egy nő, aztán felsírt a gyermek, majd belépve a szobába, az ágyon feküdt a halott anya! Akkoriban rettegtem a szüléstől, mert azt hittem, első szülésemben, 20 éves koromban meg fogok halni! A kórházban töltött évek alatt jöttem rá, hogy nem így kell lennie!

Nemcsak orvos vagyok, hanem anya is! 37 és 40 évesen szültem gyermekeimet. Az első szülésem életem egyik legszebb perce volt: azt mondtam utána: minden nap megszülnék egy gyereket, hogy megmutassam: hogyan kell szülni! A második gyermekem koraszülött volt, bár elég jó súllyal, de vagy meghalt volna, vagy szellemi károsodott lenne, ha nem a kórházban jön világra, ahol azonnal éleszteni kellett.

Nem igaz, hogy szülés közben az szükséges, hogy otthoni csend és nyugalom vegye körül az anyát és újszülöttet! Az élet biztonsága a legfontosabb! Geréb Ágnest én egy lelkiismeretlen kalandornak tartom, aki "harcával" veszélyezteti emberek életét, egészségét! És az se igaz, hogy ezt ingyen teszi: nekem mondták nők, hogy hány százezer forintot kér ezért a "humánus" cselekedetéért! Ha az egészségügyi kormányzat lazít az eddigi állásponton, akkor részt vállal ebben a lelkiismeretlenségben!!!

2,

Magam egy városi kórház szülészeti osztályának vezetője vagyok, tehát egy kis ember az ország vezető szülészei között, így vártam, hogy valamelyik nagy emberünk megszólal a kérdésben. Nem tették, legalábbis a Webdoki ezen kérdéssel foglakozó fórumain nem. Lehet, hogy nem olvassák (nagyon rosszul teszik), lehet, hogy érdektelenségből (ha így van azt még rosszabbul teszik). Tekintettel arra, hogy már több címmel is felkerült a kérdés ide, szeretnék néhány gondolatot megosztani az itteni fórumokat olvasókkal. Nézzük a legfontosabb momentumokat:

1. „A várandósság nem betegség, hanem a női élet egyik legboldogabb élettani állapota.”

Valóban igaz, szerencsére az esetek legnagyobb részében. (Ha ez valóban így lenne minden esetben, akkor nem halna meg annyi magzat és annyi anya a világ minden részén). Tudni kell azonban, hogy a várandósság egy kicsit alattomos állapot. A legnagyobb másállapoti jólétben percek alatt kialakulhat életveszélyes állapot, esetenként csak a magzat, csak az anya, vagy mindkettő állapotát életveszélybe hozva. Csak példák a várandósság különböző időszakából (amelyeket nem igazán, nem mindíg lehet előzményi adatok alapján előre látni, és a legcsodálatosabb felkészítő tanfolyamokkal is csak részben megelőzhetők):

vetélés igen erős vérzéssel, akár véralvadási zavarral;
méhen belüli fertőzés (akár órák alatt kialakuló anyai vérmérgezéses állapottal);
köldökzsinór-előesés (perceken belül műtéti megoldást igényel);
idő előtti lepényleválás (perceken belül műtéti megoldást igényel);
terhességi görcsroham (intenzív osztályos ellátást igényelhet);
terhességben hirtelen kialakuló súlyos véralvadási és/vagy májműködési zavarok (intenzív osztályos ellátást igényelhet);
szülés során meghúzódó valódi köldökzsinór-csomó, vagy szorosan (egyszer vagy többszörösen) a magzatra tekeredő köldökzsinór, amely a fájások hatására megszorul (perceken belül műtéti megoldást igényel);
a hüvelyi szülést lehetetlenné tevő, a magzat életét veszélyeztető, a szülés során (akár az utolsó percekben) kialakult magzati tartási, beilleszkedési rendellenesség (perceken belül műtéti megoldást igényelhet);
…és mindezek a teljesség igénye nélkül.

2. „Kórházban is előfordulnak szövődmények, illetve ott is előfordul magzati halálozás.”

Igen, valóban így van, de nem azon esetekben amelyek egyébként egy szigorú válogatási kritérium alapján „otthonszülésre” alkalmasak lennének. Ha ilyen esetben is előfordul, akkor az adott kórházi ellátás súlyos szakmai mulasztásának eredménye és nem azt jelenti, hogy a két lehetőség egyenlő esélyeket ad. Nem lehet összehasonlítani a halálozási mutatókat a két ellátási forma között.

3. „Mindenkinek joga meghatározni, hogy milyen körülmények között, hol kíván szülni.”

Valóban így van, alapvetően joga mindezt meghatározni. Kérdés, hogy bizonyos jogokkal milyen körülmények között lehet, illetve érdemes élni, milyen információk birtokában várható el valakitől, hogy érdemben, felelősséggel éljen alapvető jogaival. A legfontosabb a kérdésben, hogy milyen jogai vannak a döntéshozó családnak születendő gyermekével kapcsolatban, joguk van-e elvenni újszülöttjüktől a legrosszabb esetben is 20-30 percre elérhető műtőt, az inkubátort, az időben rendelkezésre álló lélegeztető gépet, gyógyszereket, stb. Az „otthonszülést” preferálók igazi felelőssége nem is elsősorban a szülés konkrét idejében, hanem az előzetes felvilágosításban, az oda vezető úton rejlik. Akkor lehetne elfogadni az „otthonszülés” választását, ha a várandós minimum fél évet eltöltene egy szülészeti intézményben és tapasztalná, hogy néhány perc alatt mekkora baj lehet az elvileg – és bármilyen kritérium alapján kiválasztott – problémamentes esetekben is.

Minden lelkiismeretes szülész, szülésznő számára – a világ legtermészetesebbnek és szövődmény-mentesebbnek induló, zajló szülése egy olyan stressz-helyzet, amelyben tudjuk, hogy bármelyik pillanatban kialakulhat olyan veszélyállapot, amelyben akár 1-2 percben kell dönteni és intézkedni, hogy anya és magzata egészségesen kerüljön ki mindebből.

Mindezt a szülészeti orvosi ellátás túllihegése nélkül állítom, tudomásul véve, hogy a szülések legalább 75-80 %-a orvosi beavatkozás nélkül is szövődménymentesen lezajlana, de ki mondja meg, hogy ki kerül a másik csoportba?