GONDOLATOK AZ ABORTUSRÓL

Kinek van döntési joga a gyerek vállalása ,az élet folyamatosságának biztositása felett?

Van -e joga az embernek, az egyénnek , különösen az embernek évezredek óta nem tekintett , jogtalanság állapotában tartott nőnek ( " asszonyi állatnak " ) arra , hogy hogy " átformálja " a természetet , kivált ha " megtagadja " ezzel a szülés többszörösen is szentesitett kötelességét , és ezzel a természet és a vallás erkölcse ellen cselekszik .

A női választás sok fundamentális tabut megsért : természeti elvet , biológiai kötelezettséget , történeti elvet , vallási parancsokat , közösségi érdeket , vélt és képviselt magasabb érdekeket , és a férfi hatalmat is.

Ugyanakkor sajnos nincs vizsgálat arról - csak köznapi tapasztalat - , hogy az abortusz kockázatát hányszor vállalják a nők azért , hogy eleget tegyenek a férfiak kivánságának , hogy kedvezzenek nekik. Igy mig egyes szóvivő és törvényhozó férfiak a nőket vádolják , közben a magánélet , családi élet férfiai ellenkező irányba erősitik sokszor a lelki kényszert. Hiszen az a férfi , aki maga is akarja a gyereket , alapvető szolidaritást vállal a nővel , a szeretetével együtt biztositja , vállalja és ráveszi a társát , hogy minden külső nehézséggel szemben együtt vállalják egy vagy sok gyerek életrehivását.

Ezért a kérdés nem csak az , hogy kinek van döntési joga a gyerek vállalása , az élet folyamatosságának biztositása felett , hanem az , hogy azé legyen a döntés joga , akié a gyereknevelés felelőssége. Ideális esetben az együttélő páré.

Van -e joga az embernek, az egyénnek , különösen az embernek évezredek óta nem tekintett , jogtalanság állapotában tartott nőnek ( " asszonyi állatnak " ) arra , hogy hogy " átformálja " a természetet , kivált ha " megtagadja " ezzel a szülés többszörösen is szentesitett kötelességét , és ezzel a természet és a vallás erkölcse ellen cselekszik .

A természet úgy épitette föl a férfit , hogy számára a párosodás biológiai következmény nélküli. Sem teste nem viseli nyomát , sem élete nem alakul át a közösülés után. A nő viszont az egyesülést teljes biológiai következményeivel együtt viseli , egész testével , egész életével. Érésre kész egyetlen petesejtje a spermák tizezreiből "kiválasztja" azt , amit magzattá érlel. Testében őrzi , testével épiti tovább addig,amig megérett az életre , hogy a szülése során a saját erejével , saját fájdalmával világra is hozza. Tovább is lehetővé teszi testi képessége , hogy táplálni tudja kicsinyét , a felelőssége addig tart, amig a függő tehetetlen gyerek önálló életre képessé válik.

Máig tartó fel-fellobbbbanó dühöt , skandalumot és sebeket okoz az az újabbkori lehetőség , hogy a nők maguk is különválaszthatják " férfi módra " az aktust a gyerekkihordástól, és elutasitják kedvük szerint a férfit. De az az igazi erkölcstelenség , boszorkányság , ha nemcsak választhatnak maguknak időt a gyerekvállalásra , hanem el is utasithatják még a természettől rájuk rótt , a vallással , az erkölccsel kötelezővé tett , a közösségi, nemzeti érdekkel nyomatékositott feladatukat. Az sem fogadható el könnyen , hogy mig az aktusnál a nő már élhet " férfi módra " , addig a férfiak sehogyan se " vehetik át " a szülést. Kétségtelen olyan asszimetria ez , ami a nők felé forduló dühöt megkettőzi : először is mert nem teljesitik azt, amit a férfiak soha el nem érhetnének , a gyermekkihordást , másrészt még el is utasitják a férfi magvak gyerekké növelését.

Különösen azokban a társadalmakban visszhangzik a nők efféle elitélése , ahol a férfiuralom jellemző , ahol a jogalkotásban , a vallás gyakorlásában , a társadalmi döntéshozatalban jogászok, papok , törvényhozók - sőt az orvosok, nőgyógyászok is - zömében férfiak. Ott a megbélyegzéstől a törvénykezésig megerősödik az alávetettség, a nők egyoldalú elitélése és függésük fenntartása.

Az abortusz szabadságáért folyó ember jogi küzdelmeknek az a tragikus ellentmondása , hogy a nőben a magzat megőrzésének ösztönös testi-lelki kötöttsége szembekerül valami célracionális döntéssel.

Feloldhatatlan dilemma ez , mert amikor a nő küzd az abortusz szabadságjogáért , egyszersmind küzd a kinzó megfosztás választható jogáért. A kinzás itt valóságos , hiszen igaz a testi szenvedés , mert a női test legérzékenyebb, legbensőségesebben védett részéből szakitanak ki erőszakkal egy darabot. És igaz a lelki szenvedés , mert át kell élnie a megfosztás veszteségét.

Ezt a kettős szenvedést " könnyitheti " a külső tilalom, az a felháborodás, ami a döntés jogát elvenné a nőtől.

Ezek a beavatkozások, törvényi tilalmak ugyanis nemhogy növelnék a bűn tudatát, inkább csökkentik a belső önmarcangolást , mert minden beleszólás a legbensőbb életterületre , kivűlre forditja a dühöt és megerősiti a választás belső szabadságának , szükségletének öntudatát.

A gyerek életöröm és életigenlés is: a közös élet alkotásának létrehivott öröme. A gyerek a társadalmi frusztrációkkal szemben az élet értelme és célja kell hogy legyen , az erőltetett közéletiséggel szemben a magánélet tartalma , a politikai nyomással szemben az élet öröme, a társadalmi önkénnyel szemben az ellensúlyt jelenti. A társadalmi létbizonytalanságban, ahol se tudás, se döntési lehetőség nincs , erősebb a természet parancsa és a feltételek kényszereknek való alávetettsége.

Az emberi önrendelkezés több céljáért folyik a küzdelem.

A természeti kötöttségek és meghatározottságok oldásáért , hogy azok emberérdeküvé formálódjanak. A társadalmi diktatúrák és az elnyomó rendszerek uralma ellen , hogy felszabadulhasson az emberi döntés általában is a mindenfajta diktatúra befolyása és kiszolgáltatottsága alól, hogy kivivja elemi emberi jogait. Küzdelem az eligenedettség embertelenségével szemben, az emberi, sőt - horribile dictu - a női szabadságtörekvések érvényesitéséért , mindazokkal szemben, akik ezt nem akarják megengedni és kétségbevonják a jogosságát, moralitását. Küzdelem az autonómia és az önrendelkezés érdekében .

A szabad választás gondolatában az is benne van , hogy kinek van szabadsága a választásra , kinek van lehetősége a döntésre ?

A jog , a kodifikált választás szabadságától önmagában még senki nem lehet szabad. Aki az életfeltételei kezelésének nincs birtokában , abba beleszólása nincs , az nem tud választani , nincs szabadsága. Aki kényszerek között él , bármilyen vonatkozásban ( párválasztás,,eszköztelenség stb.) az függésben él, és csak áldozat lehet.

A hatalmi erőknek mindig is erős beleszólási igénye volt a szaporodás kérdésébe. A nagy vallások kemény, kikerülhetetlen törvényekkel biztositották befolyásukat e téren. Minnél távolabb vannak a vallások a polgárosulás értékeitől - az egyéni szabadságtól és modernségtől - annál keményebb szabályok és tilalmak alapján akarnak beavatkozni az élet egészébe. Hasonlóan a világi hatalmak, amelyekben az élet alapkérdései hatalmi kérdések lesznek. Hiszen a hatalom sokszor törekedett a magánélet kisajátitására , hogy közérdekké tegye a saját érdekét.

Minnél távolabb van a hatalom a szabadságjogoktól és az emberi autonómiától, a tudomány rendelkezési eszköztárától , annál erősebb a beleszólási igénye az életnek erre a területére , arra , hogy törvényekkel regulázza s egyben a lelkebe is beépitse hatalmát.

A különféle elnyomás , az eltérő eszközök , az időnek és uralkodó módszereknek és a korszak céljainak megfelelően változik. A változatos nézeteket nyilvánvalóan ideológiák , hitvallások és eszközök erősitik meg. A test - lélek feletti hatalom diktátumai ütköznek az önrendelkezés érdekében érvelő , polgári jogi mozgalmakkal. Az egyéni döntés szabadságának korlátozását mindig valamilyen magasabbrendű eszme vagy elv igazolja.

Döntés felelősség nélkül , vagy felelősségráháritás a döntés joga nélül , kétoldalról felelőtlen egyoldaluság.

Itt azt kell megjegyeznem , hogy mintegy háromszázezer veszélyeztetett gyerek van Magyarországon , hogy közel harmincezer az állami gondozott , hogy a születési rendellenességgel világrajött gyerekek aránya - az átlagos két százalékkal szemben - a társadalom alsó rétegeinél eléri a 6-7 százalékot. Ugyankkor a valóban döbbenetessen magas abortusz szám magyarázatai mellett az sem elhanyagolható , hogy országosan a nők 30 százaléka használ korszerű fogamzásgátlót. Ez természetesen szóródik és feltehető, hogy használatuk inkább a tudatosabb , kulturáltabb , magasabb iskolázottságú , orvosi ellenőrzést is igénybe vevő , felnőttebb korú asszonyok körében magasabb.

A világon az abortuszok száma ( legális és illegális ) nagyjából változatlan. Ahol viszont tiltják , ott megnő az illegális ( kriminális ) abortuszok aránya ezen belül.

Egy 2003 február 21.-én megjelent IPPF ( Nemzetközi Családtervezési Szövetség ) sajtókiadvány szerint Lengyelországban a nők mindössze 12 százaléka használ modern fogamzásgátló módszereket., összehasonlitva a 65 százalékos európai uniós átlaggal. Lengyelországban az abortusz csak nagyon korlátozott esetekben engedélyezett. Azonban a becslések szerint 80-200 000 illegális abortuszt hajtanak végre évente. Összehasonlitásul : Lengyelországban 2001-ben 124 legális abortusz történt. Annak ellenére , hogy a lengyelek 90 százaléka katolikusnak vallja magát , a nemrégiben végzett felmérések szerint a népesség 49 százaléka akarja , hogy enyhitsenek a törvényen.

Az egészségügy egyik legkirivóbb ellentmondása , hogy számos életterület és társadalmi baj egészségügyi problémaként kerül kezelésre.

Az egészségügyben csapódnak le valóban a társadalmi bajok. A rossz helyzetben lévők , kevésbé védekeznek , közülűk többen kerülnek abortuszra.( azon túlmenően , hogy többen és komolyabban betegednek meg ) A társadalmi hatalomból az egészségügyi rendszer nagyobb tehertétele nagyobb hatalmat is kap a kontrollra , a hatósági és hatalmi beavatkozásokra. Az egészségügy látszólagos , de valóságos hatalma ezért is emelkedik túl szakmai kompetenciáján : sokat hárit rá a társadalom , és a " közlelkiismeret " megnyugszik , mert a megoldatlannak látszó problémáira lám van intézményes , sőt szakszerű megoldás.

A gyerekvárás és születés életfordulójának " vezénylésében " is az egészségügy játsza a kulcsszerepet , sőt sokszor a főszerepet is.

A népességszaporodás, terhesség és csecsemők őrzése állami egészségügyi feladattá tette a folyamat kontrollját : az egészségügyön kérik számon a népszaporulat zökkenéseit ( a közelmúlt vitájában , az abortusz kérdésben a nők mellett az orvosokat vádolták meg , még gyilkosságok elkövetésével is ! ) A megszületett és meg nem született életekért viseljük a felelősséget , hiszen a fogamzásgátlás modern módszereiben ugyancsak az orvosok kompetenciáját igényelik. Az egészségügy feladata a csecsemőhalandóság arányainak csökkentése - rajtunk kérik számon a terhesellátás zökkenőit, mi vagyunk felelősek a veszélyeztetett terhesekért , mi vigyázunk a magzatokra. Az egészségügy feladatának látszik a peremhelyzetben lévő népesség születési katasztrófájának elkerülése is. Szerepet játszunk ott ahol társadalmi elmaradottság a felelős , s a rossz helyzetet kellene korrigálni - koraszülés,csecsemőhalandóság, kis súlyú magzatok kockáztatása, vagy károsodottan született gyerekek ellátása is az egészségügyre, azaz ránk hárul.

A másik pedig az ,ahol az etnikumoknak a kirekesztettséget és üldözöttséget kell elszenvedni, ott a nagyobb gyerekszámot magyarázza az etnikumok számára fontos vallásos összetartás, másfelől a fajta fennmaradásának ősi mitikus vállalása , amiben a férfierő megmutatása és a termékenységideál döntő. A zsidó-keresztény kultúránál ősibb fennmaradási parancsnak engedelmeskednek. A peremhelyzetben élők pedig a születéskorlátozás asszimilációs hatásaitól is intaktabbak maradtak.

Összegezve a rossz társadalmi helyzetben élő családok többsége magas gyerekszámának néhány jellegzetes okát a következőket mondhatjuk :

a természeti népekre jellemző "naiv állapot " következménye az élet befolyásolásának korlátozottsága.

Nem emelkednek , vagy nem tudnak felemelkedni a vegetativ lét felé. A naiv tudat mindent elfogad, ami van, mert kötődik a természethez, és mert nincsenek eszközei a beavatkozásra. Ebben segitenek azok a "varázslatok", misztériumok, amelyek a kényszer elfogadását áldássá változtatják, nemesitik.

A másik fontos inditék az alávetettség elfogadása.

Az, hogy soha , semmibe , se természetbe , se társadalomba , semmikor nem tudott beleszólni, nem volt részvételi joga a saját életében sem. Nem tud élni, csak túlélni , szándék és erő csak a mai enni-innivaló megszerzésére futja, a következő nap a legtávlatosabb cél. Ezért áldásnak kell felfogni a kényszert. Nem ismeri a választás lehetőségét és jogát , elfogadja a mindenható magasabb hatalom diktátumát, az van,ami elrendeltetett.

A harmadik állapot, amikor módja van a választásra, van hozzá ismerete és tudása, de a természet parancsának isteni közvetitésével semmit nem állit szembe.

Teljes alázattal, sőt örömteli alázattal fogadja és beteljesiti elrendelt sorsát. Megszentelt tradició vezeti , amely folytatja és elfogadja a világ és a természet rendjét. A vallás elfogadás lényege, hogy a gyermek isteni ajándék és hála illeti érte. Isten akaratának elfogadása alázat , a gyerek nevelése Istentől ránk ruházott kötelesség és egyben dicsőség is.

És végül még egy dolgot emlitenék. A nagy társadalmi mozgások erős kötöttségben tartják a mindennapi élet kérdéseit. Itt az ellentmondás a belső küzdelmek terén, amelyekben a gyerkvágy ösztönét a racionalis életlehetőségekkel ütköztetik : megengedhetnek-e maguknak ennyi bizonytalanság mellett gyereket. Az életvitel hedonista felfogása a kötelességorientált élet opponálásával szemben : vége a független fiatalságnak , lányságnak , a férfiak " szabad életének ", a gyerekekkel a felnőttség valódi gondjai jönnek, a felelősség másokért.

Erős a fogyasztói társadalom vonzása, amelyik tárgyakkal és a szóralozással azonnali kielégülést igér , és szembekerül az önmegtartóztatást kivánó életvitellel és etikával is.

Az azonnali örömszerzés szembekerül egy másképpen jutalmazó örömmel, amelynek bensőségeségéhez kevéssé segitenek a társadalmi tanulási folyamatok. A jelenbe kapaszkodó vágykielégités szembekerül a jövőre is orientált , " hosszú befektetést " kivánó gyerek(ek)re koncentrált élettel , amelyikben a beteljesülés jutalmát a gyerek révbejuttatására egy távolabbi jövő adja majd meg.

A harmadik világot sújtja a túlnépesedés, a fejletlen országokban a népességrobbanás tragikus következményekkel jár.

Ez a társadalmi beavatkozás egyoldalű hatásának a következménye: az egészségvédelem volt már annyira hatékony, hogy megakadályozza azt, hogy a természet szelekciója működjék.. igy az újszülöttek a korábbinál jóval nagyobb számban életben maradnak. Annyira azonban még nem vált hatékonnyá a gazdaság , hogy a kritikusan növekvő népességszámot el is tudja tartani. Igy ez a féloldalas eredmény targikus tömeges éhezést , éhhalállal , nagy társadalmi kinokkal jár együtt. ( Ezért is hirdette meg a Római Klub a "null-szaporodást", mivel kockáztatva látják a túlnépesedéssel a Föld népeinek a jövőjét )

Szélsőséges példa a totális diktatúrák beavatkozása a népesség szaporodásába.

Az a törekvés, hogy szülni kötelesség, a magzatot megtartani törvény szabályozta kényszer , s az elvetetése büntető szankciókat von maga után. Ilyen volt a Harmadik Birodalom , a hitleri korszak , ilyen volt nálunk a Ratkó-korszaknak nevezett időszakban az a törvény, amelyik az ötvenes években - politikai törvénytelenségek mellett- a legnagyobb tömeges indulatot váltotta ki, és hatása máig is megmutatkozik a szülési görbékben.

Ezekben a kényszerekben közös volt, hogy a szülésket az államérdek szabályozta , akár a Párt , a Náció , a szocialista magasabbrendüség érdekében akkor erőltették a szaporodást , amikor az elemi életfeltételek sem voltak biztositva a népesség ellátására. A születés erőltetése általában a fenyegetettség, a megfélelmitettség állapotában történik.