Lengyel László:
Igaz történet egy orvosról, akinek mindene elúszott
Dr. Szabó István devecseri háziorvos házát elöntötte a vörösiszap-áradat. Autóját a szeme láttára sodorta magával és törte össze. Tökéletesen magára maradt a családjával. Az orvos, a személyes katasztrófával nem törődve, teljes erővel folytatta a mentést, a sebesültek ellátását.
Ötévesen orvos akartam lenni. Ötvenhat októberében, megelőlegezett szülinapi ajándékomban, egy új gumicsizmában vidáman ugráltam egyik pocsolyából a másikba. Apám cirkálásnak nevezte, hogy élelmiszer után járunk. És bár mellettünk békésen ostromolták a laktanyát, minduntalan elindultunk a Budagyöngye vagy a Kelemen László utcai kishídnál lévő pékség felé. Az utóbbinál egyszer akna robbant, mindenki szétfutott. Apám, kezemet megnyugtatóan markolva, tovább állt a nem létező sorban. - Messze volt! - mondatta vele az 1944-es fronttapasztalat.
Ekkor vagy máskor mesélte, nem tudom, hogy legtöbbre ilyenkor nem a katonákat kell becsülni, akik lőnek, és akikre lőnek, hanem az orvosokat és a szanitéceket. - Nekik nincs fegyverük, mégis kikúsznak a golyózáporban! Bármikor, bárhol megsebesül valaki, máris kiáltanak: szanitéc, orvos! És menni kell! De képzeld el, hogy valaki rosszul lesz a buszon! Rögtön kérdik, nincs önök között orvos, és akkor jelentkeznie kell, oda kell mennie a beteghez, segítenie kell rajta. A fogolytáborban is csak két ember volt fontos: az orvos és a szakács.
Nem lettem orvos. Ájuldoztam a vértől. De ennél is fontosabb, hogy hatévesen sokkal hősibb munka volt a buszsofőré, azután láthatóan mindenki nagyon tisztelte a papot, s így szerettem volna katolikus pap lenni, noha reformátusnak kereszteltek. Mégis, ’56-ról valahogy mindig az orvosok jutnak az eszembe. Lövések az utcán. Mindenki a kapualjakban áll és nyújtogatja a nyakát. És az utcán heverő vérző ember mellett egy orvos térdel.
Olvasom az egyik orvosi honlapon, dr. Szabó Istvánnak semmilyen hatóság nem segített. Minisztérium: nem ránk tartozik. ÁNTSZ: nem ránk tartozik. Se kötszer, se gyógyszer. Nem engednek át neki autót, hogy mentsen, és nem engedik be egyetlen hatósági autóba se - ez az utasítás.
Ezen nem segít, hogy megátkozzuk a maguk embertelenségéből meggazdagodott vállalkozókat.
Dr. Szabó kötözte a sérült embereket, a helyi lakosokat és a mentőcsapatok sérült áldozatait. Kötszer hiányában papírkendővel, vécépapírral. Végül, a háziorvosok szolidáris közössége a szombathelyi ÁNTSZ-től szerzett egy lenullázott Skodát, hogy a mindenétől megfosztott orvos tovább menthessen másokat.
A kicsiny és elgyötört Szép Ernő írta, miután túlélt egy szörnyű, 44-es áradatot: "Az én fogalmam szerint az az úr, aki ád. Ezzel szemben általában azokat tisztelik uraknak, akik a másokét elveszik."
A devecseri háziorvos úr és ád. Nyugodtan bíznánk rá az életünket.
Szerző: Lengyel László
Forrás: HVG
Még élénken kavarognak bennem a tegnapi Devecserben átéltek, a rendőrségi jóváhagyással történt bejutás, a rengeteg rendőr, tűzoltó, katasztrófa-védelmis, felvonultatott különleges technika, helikopterek és repülőgépek zaja, a kolontáriakat kitelepítő, Ajkáról visszatérő autóbuszok és szállító járművek végelláthatatlan sora, ufókra emlékeztető viseletbe öltözött kármentők s a kívül tartott médiahad látványa.
A természetidegen, mindent elborító vörös színű iszapáradat lehetetlennek tűnő eltakarítása mellett, a békés, gumicsizmás, reménykedő, értékeit mentő lakosok élni akarását, erejét és hitét tapasztaltam. A katasztrófa helyzetben nagy tudású szakemberek napok óta felmérnek, elemeznek, modelleznek, terveznek az eddig nem tapasztalt helyzet kezelésének módjairól, eszközeiről,mintha nem is abban az időzónában élnének, mint ahol és amikor a baj megtörtént.
Ezzel szemben néhány háziorvos kolléga nővéreik és családtagjaik csendben, szorgalmasan, időt, eszközt s saját egészségüket sem kímélve teszik dolgukat, lúgmarástól sérült betegek százainak sebeit látják el, kezelik, gumicsizmás járásra alkalmassá téve őket a mentés feladataira. Nincs szükség külső szakértőkre, válságtervekre a bejelentett katasztrófa helyzetben, ők tudják mi a teendő s végzik is azt.
De milyen körülmények között az viszont már botrányos!
Szabó doktor és családja, aki az elárasztott városrész háziorvosa maga is károsult, rendelővel egybe épített házát is elérte az iszapáradat. Autóját a szemük láttára sodorta el az ár udvarukról. A rendelő kitakarítását maguk végezték el. Kölcsön kapott öreg járgánnyal próbált területén mozogni és beszerezni, mert kötszerkészletük rövid időn belül elfogyott. Az ellátás biztosítása érdekében nem kapott segítséget sem a helyi vezetéstől, sem a magasabb szakmai irányítástól.
A katasztrófa helyzetben CSAK a munkavégzés során sérültek egészségügyi ellátásáról nem gondoskodott senki!
Gyógyszercégeket, kötszergyártókat kerestek meg, s az ő szállítmányaik enyhítettek az ellátási gondokon. Az orvos szállítását a jelenlévő hatóságok –jogszabályra hivatkozással- nem vállalták.
Magyarul a kialakult helyzetben az egészségügyi ellátás biztosításáról nem gondoskodott a hivatalos szervek részéről senki.
A FAKOOSZ által megkeresett minisztérium államtitkársága az ÁNTSZ-re, majd az ÁNTSZ a minisztériumra tolta át az illetékességet. Nem hittem volna, hogy a kialakult helyzetben kollégáink magukra maradhatnak,s ezt döbbenettel és hitetlenkedve kellett tapasztalnom.
Közbenjárásunkra hétfőn Szabó doktor a területileg nem is illetékes, szombathelyi ÁNTSZ leadásra szánt autóját szolgálati célra megkapja, s szintén hétfőn, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Igazgatóságtól kötszer szállítmányt kap.
Lelkiismeretes helytállásukért köszönetet és minden elismerést megérdemelnek.
dr.Selmeczi Kamill
F A K O O S Z
Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége
a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése