A MOTESZ véleménye az

„Új Széchenyi Terv”-ről

Vezetői összefoglaló

Az Új Széchenyi Terv (és az ország) sikere érdekében az egészségiparral foglalkozó fejezet véglegesítésekor javasoljuk:

- Az Új Széchenyi Terv egészségipar fejezete legyen általában „innováció-barátabb”,

- alapozzon jobban az egészségügyi szolgáltatások egészségügyi turisztikai célú felhasználásra, azaz tükrözzön egészségesebb arányt a rekreációs szolgáltatások, a közvetlenül gyógyvíz-alapú szolgáltatások és az orvosi szolgáltatások között.

- a szinergizmus elve alapján és ne konkurensként kezelje az egészségturizmus területeit, mert

ez felel meg az egészségturizmuson belül a nemzeti adottságoknak és a nemzetközi tendenciáknak.

A MOTESZ – mint az egészségügyi szakmák képviselőinek legnagyobb szervezete – felajánlja szakértelmét és szakmai kapcsolatrendszerét az Új Széchenyi Terv megvalósításában, a beérkezett észrevételek megvitatásában és a társadalmi–szakmai érdekegyeztetés lefolytatásában.

Általános észrevételek

Az egészségipar megjelenítése az Új Széchenyi Terv hét kitörési pontja közt számunkra annak a felismerését is jelzi, hogy a kormány a magyar egészségügyi szolgáltatásokat piacképesnek tartja, illetve, hogy a forrásstruktúra kiszélesítésével az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére azért is hajlandó a jövőben áldozni, mert a várható eredményt fontosnak tartja az ország versenyképességének javításában és a tervezett foglalkoztatási áttörés megvalósításá ban. Véleményünk elsősorban az egészségiparral foglalkozik, amely elemeinek megvalósítása a magyar gazdaságnak nem csak egyedi profi lt ad, de sok új munkahelyet is hozhat lére, számottevő jövedelem termelésével jelentősen növelheti a nemzeti összterméket. A Terv középpontjában egyetlen nagy cél áll: a foglalkoztatás dinamikus bővítése, és amint olvashatjuk a tervben is, „a tudásalapú társadalomban felértékelődik a tudás hordozója és alkalmazója, az élőmunka, amelynek karbantartását szintén meg kell oldani”, de a megoldásról egyelőre a Terv nem szól. Ennek a feladatnak a részletes kidolgozásában a MOTESZ szakmai, tudományos társaságai készséggel részt vennének.

Kiemeljük, hogy a „Gyógyító Magyarország” ikon kialakítása tartósan jó irányba pozício nálja az országot,

és ezen belül a magyar turizmust, és számtalan, az egészségiparon kívül eső piaci lehetőséget is tartalmaz, mint pl. az egészségügyi/rekreációs szolgáltatást nem nyújtó kereskedelmi szálláshelyek korszerűsítését.

Mindezek kapcsán le kívánjuk szögezni:

1, A dinamikusan bővített foglalkoztatás előfeltétele az egészséges dolgozó ember, aki nek munkaképességét gondozni (megőrizni és/vagy fejleszteni és/vagy rehabili tálni) kell. Ez a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok, a foglalkozás-orvos tan/üzemorvostan szakorvosok napi feladata. Ugyancsak kiemelt feladat a megváltozott munkaképességű embereknek az eredeti munkahelyükön történő foglalkoztatása az esélyegyenlőség jegyében, amely szükség esetén képzést, átképzést, foglalkozási rehabilitációt igényel.

2, Foglalkozás-orvostani kutatások bizonyítják, hogy a munkanélküliség társadalmi, gazda sági és szociális hatásai mellett direkt egészségkárosító hatású. Úgy ítéljük meg jelenleg is, hogy az előre nem

jelzett, „váratlanul” érkező pénzügyi és gazdasági világ válság vesztesei önhibájukon kívül a munka világának dolgozó emberei lesznek, illetve lettek. A foglalkozás-egészségügy működése a recesszió idején is szükséges. A megfelelően támogatott és korrekt foglalkozás-egészségügy a hatékony szociális védelmi programok, szolgáltatások részeként éppúgy alapja a jövő fellendülésének, mint a gazdaság fellendítését szolgáló közgazdasági intézkedések. Értelemszerű ugyanis, hogy ezek a szociális intézkedések nemcsak mérséklik/mérsékelnék a válság negatív hatásait, hanem elősegítik/elősegítenék a munkavállalók mobilizálhatóságát, amely a gazdasági fellendülés meghatározó pillére.

3, Az egészséges és biztonságos munkahely az eredményes foglalkoztatás előfelté tele. Ebből következik, hogy a már működő vagy újonnan szervezett munkahelyeken a munkakörülményt (ezen belül a fi zikai és társadalmi munkakörnyezetet, a dolgozó embert érő megterhelést) kontrollált, az egészséget nem károsító kockázati szinten kell tartani. Ezért a Terv részleteinek kidolgozásában célszerű lenne az egyes fejlesztésekhez hozzákapcsolni a munkahelyek optimális működését biztosító munkaegészségügyi, munka- és kémiai-biztonsági feltételek megteremtésének előírását. Mind a munkahigiénés, mind a kémiai biztonsági vizsgálatokhoz (csakúgy, mint a Tervben említett klinikai vizsgálatokhoz) akkreditált laboratóriumokra van szükség.

Mindezek alapján javasoljuk, hogy a részleteiben kidolgozandó Terv megvalósítandó célkitűzései között szerepeltesse, hogy a bővített foglalkoztatásban, a munkanélküliek újra munkába állításában a foglalkozás- egészségügy kidolgozott program szerint vegyen részt. Úgy ítéljük meg, hogy a Terv központi céljának megvalósítása („a foglalkoztatás dina mikus bővítése”; „az élőmunka… karbantartása…”) alapvető feladatunk, azt kiemelten támo gatjuk. Meggyőződésünk – együtt a szakterület nemzetközi szakmai vezetésével, valamint az egyes EU tagországok foglalkozás-egészségügyi vezetésével – hogy Társaságaink orvosai szakterületük szolgálatainak közreműködésével jelentősen képesek elősegíteni az Új Széchenyi Terv megvalósítását.

Egészségipar

A vezetői összefoglalóban is leírtak szerint általában az a véleményünk, hogy a fejezet nem elég innováció-barát, pedig a XXI. század „bumm”-jai ezeken a területeken várhatók. A tervezet nem helyez elég hangsúlyt az egészségipar egyes robbanásszerűen fejlődő területeire: genomika, informatika, info-bionika, nanotechnológiák, a biológiai terápián alapuló személyre szabott gyógyszerelés stb. Ezeken a területeken jó startpozícióval, szakmai előélettel rendelkezünk.

Szintén komolyabb fi gyelmet érdemel általában az informatika, kiemelten a telemedicina és az AAL jellegű

fejlesztések, valamint a közcélú információszolgáltatás. A területtel kapcsolatban az alábbi részletes megjegyzéseket tesszük:

Biotechnológia, nanotechnológia

Túlzottan elnagyolt és általános, a konkrétumokat nélkülöző fejezet. A nanotechnológiák csak a címben szerepelnek, és nincs megfelelően kiemelve pl. az őssejt-kutatásokkal kapcsolatos piaci lehetőség sem, holott egyetemi centrumokban kiváló eredmények vannak. Mindössze a fejezeten belül, „A biotechnológiai akcióterv elemei” című alfejezet utolsó tételében fordul elő a nanomedicina szó/ fogalom, amely a területen nem járatos orvosok számára (is) magyarázatot igényel. Munkaegészségügy és kémiai biztonság szempontjából fontosnak tartjuk megjegyezni: a nanotechnológia alkalmazása (amelynek fejlesztését az EU 2008–2012 évekre kidolgozott munkavédelmi programja is kiemelten kezeli) újszerű, jelenleg nem kézben tartott, a munkatérbe jutó nanorészecskékhez kötött egészségkárosító kockázatokkal jár együtt. Ezeknek a kockázatoknak a kezelésében a munkahigiéné (részben a kémiai biztonság) szakembereit/ismereteit szükséges igénybe venni. Fontos, hogy a nanotechnológia tömegesebb alkalmazásakor a számos megbetegedést okozó nanorészecskékhez kötött kóroki tényezők meghatározhatók legyenek és a nanorészecskék munkatérben megjelenő koncentrációjának káros szintre történő növekedését meg tudjuk akadályozni. A Tervben szükségesnek tartjuk a nanotechnológia fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket röviden összegezni és ehhez hozzárendelni az adekvát primer prevenciós módszerek kidolgozásának és alkalmazásának elrendelését. Ez a nanotechnológiát alkalmazó munkahelyek egészségének és biztonságának előfeltétele.

Egészségiparhoz kapcsolódó oktatás

Örömmel olvastuk, hogy olyan fejlesztendő területekkel kapcsolatosan, mint a balneológia, megfogalmazzák a diszciplína graduális és posztgraduális képzésbe való felvételének szükségességét. Mi viszont azt is javasoljuk, hogy a foglalkozás-orvostan, illetve a munkahigiéné oktatása, amely diszciplínák esetében már az 1960-as évek óta, illetve néhány éve szakirányú szakképzés folyik, a szakképzés megalapozása végett és az egyéb szakterületen dolgozó orvosok ismeretbővítése céljából, legyen a graduális orvosképzés része. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert a járó- és fekvőbeteg ellátásra vonatkozó nemzetközi adatok (lásd: WHO, ILO, az ún. EU-15 országok, USA stb. adatait) azt bizonyítják, hogy számos megbetegedés hátterében ott van a nem elfogadható szintű munkahelyi megterhelés (fi zikai és pszichológiai egyaránt), valamint a munkakörnyezetből eredő kóroki tényezők sora. Magyarországon a bejelentett foglalkozási eredetű megbetegedések gyakorisága az ún. várt gyakoriságot a felismert foglalkozási megbetegedések kis száma miatt meg sem közelíti. (Az ún. EU-15 országokban 10-50-szer nagyobb a 10 000 munkavállalóra standardizált foglalkozási megbetegedések száma, noha aligha hihető, hogy pl. a svédországi munkakörülmények minősége ötvenszeresen alulmúlnák a magyarországiét.)

Az elégtelen bejelentés egyik fontos oka, hogy a nem a munkaegészségügy szakterületén dolgozó orvosaink ilyen irányú képzésének hiánya, ismereteik hiányossága miatt, a foglalkozási eredetű megbetegedéseket, összefüggéseket nem ismerik fel. Ennek következménye – túl az egyes dolgozókat érő méltánytalan anyagi hátrányon – a dolgozó emberek munkaképességének, az élőmunka eredményességének, illetve a nemzetgazdaság teljesítményének jelentős csökkenése. Ugyancsak javasoljuk, hogy a graduális és posztgraduális egészségügyi képzésben is kapjon nagyobb szerepet a bio–pszicho–szociális szemlélet. A minél pontosabb diagnózisra, optimális kezelésre való törekvés mellet figyelembe kell venni az egészségkárosodást befolyásoló tudati és környezeti (fi zikai és társadalmi) tényezőket is. A megmaradt és fejleszthető képességek felmérése, a támogató környezet biztosítása sokkal eredményesebbé teszi a rehabilitáció, a társadalmi értékteremtő képesség visszanyerését.

Geotermikus energia hasznosítása és Növényházi kertészet

A növényházi kertészet területén a termálvíz felhasználása biztosan stratégiai előnyt jelent; az ehhez kötött

biokertészet, bioélelmiszeripar preferálása értelemszerű. Fontosnak tartjuk azonban az ún. biotermékekhez is a kémiai biztonsági vizsgálatokkal való dokumentálhatóságot hozzákapcsolni (a termékek/termények piaci értékét megnöveli).

Szépségipar, kozmetikumok és a gyógyszeripar

A gyógyszeripar mellett a szépségipar, a kozmetikumok, az ásványvíztermelés fejlesztése igényli az ún. biztonsági (elsősorban kémiai biztonsági) vizsgálati háttér fejlesztését; ez jelenleg az egészségügy területén újraszervezést és kis költségű beruházást igénylő korszerűsítést követően rendelkezésre áll. (A volt Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Phare fejlesztéssel életre hívott kémiai egysége például az ilyen jellegű tevékenységre szervezési intézkedésekkel ismét működővé tehető.) Szükségesnek tartjuk akkreditált klinikai vizsgálóhelyek létrehozásának támogatását, ami lehetővé teszi a klinikai vizsgálatok teljes vertikumának végzését (Fázis I., II., III.). Ez jelentős gazdasági és kulturális hatású, a „lecsorgó” gazdasági és kulturális hatásokat is fi gyelembe véve (az ellátórendszer fejlesztésének is adjuváns eszköze).

Egészségturizmus

Egészséghez köthető turizmus

Az egészségturizmus középpontba helyezése igen fontos, de tudnunk kell, hogy más, szélesebb perspektívákat is nyit a turizmus számára, azaz számtalan kapcsolódó, ráépülő, az országot, a magyar turizmust pozitívan pozícionáló határterületi turisztikai termékfejlesztést is lehetővé tesz.

Ilyen területek:

- betegséggel, fogyatékkal élők turizmusa (növekvő igény!),

- idősek turizmusa (a világban felértékelődő terület!),

- szabadidő/tömegsport rendezvényekre épülő turizmus,

- hivatás-turizmusban az egészséggel, gyógyítással, egészséges táplálkozással, életmóddal kapcsolatos

képzések, konferenciák.

A turizmus több új ága is kapcsolódik az egészséghez, illetve feltételezi az egészségügyi szolgáltatási hátteret, így új, eddig elzárt célcsoportok is bevonhatók a turizmusba. Az esélyegyenlőség felértékelődésével nő a fogyatékkal, a krónikus megbetegedéssel élők turizmusának jelentősége (ezek az emberek is teljes életet akarnak élni), de általában is, az egyre nagyobb jelentőségű időskori turizmust is befolyásolja az egészségügyi háttér biztosítása.

A speciális betegséggel élők képességfejlesztésében Magyarországnak nagy hagyományai vannak, és nemzetközi ismertségünk is jó a Pető-módszertől a gyógylovaglásig terjedő skálán. Az ilyen betegek, gyermekek nyaraltatásában érdemi hagyományok vannak Magyarországon, elég a Bátor Tábor-ra, vagy a cukorbeteg gyermekek táboroztatására utalni, de igen fejlett a művesével élők turizmusának informatikai megalapozottsága is. Mindez nemcsak azért jelentős, mert új célcsoportokat von be a turizmusba, de alkalmas egy pozitív, egészségközpontú országkép kialakítására, a turisztikai szezonok meghosszabbítására, új térségek bevonására is.

Az egészségipar, az egészségturizmus központi prioritássá tételével szinergista hatásként ki kell használni az ezzel kapcsolatos konferenciaturizmusban rejlő lehetőségeket, hiszen:

- a biotechnológia fejlődő terület, piac, nagy rendezvény igénnyel,

- az orvosi kongresszusok nagy létszámú rendezvények, fizetőképes, széles kiegészítő igénnyel rendelkező

résztvevőkkel (koncertek, múzeumok, egyéb kulturális programok látogatása a wellness és egyéb kényelmi szolgáltatások mellett),

- az egészségipar számos új, fejlődő területet foglal magában, amelyek konferenciái, képzései új, szezonhosszabbító lehetőséget tartalmaznak.

Az „egészségügyi ipar” nemzetgazdaságilag igen jelentős és támogatandó területe a térítéses képzés. Magyarország e tekintetben nagyhatalomnak számít, és az Egyetemekről kapott információk szerint ez évente 7 milliárd nagyságrendű közvetlen bevételt jelent, amihez hasonló nagyságrendű egyéb költés társul, ami az adott település életében igen jelentős bevétel, és lényeges kultúra-fenntartozó hatása van egy igényes fi zetőképes keresletnek.

Az egészség központba helyezése az egész turisztikai ipar számára jelentős pozícionálási irány, és célul kell kitűzni, hogy ennek eredményeiből azok is részesüljenek, akik közvetlenül nem szereplői az egészségiparnak. Ezért javasoljuk kialakítani az „Egészséges választás” védjegy/embléma/díj keretrendszerét, ami az egészséget támogató szálláshelyek, éttermek megkülönböztetője lehet. A lehetséges megkülönböztető szempontok skálája igen tág: az allergiamentes ágytakarótól, az atkamentes porszívóval való takarítástól a bio-sarkon és a teljes nemdohányzó komplexumon át az éttermi kínálatig és a konyhatechnológiáig terjed.

Ez a megoldás:

- a támogatandók közé emelheti az egészség/egészségügyi szolgáltatást nem nyújtó turisztikai létesítményeket is,

- nemzetközi szinten is elfogadottan, tartósan jó irányba pozícionálja a magyar vendéglátást.

Egészségügyi turizmus

Az egészségturizmus fejezet a gyógyvízre és az orvosi szolgáltatásokra épülő szolgáltatásterületet tárgyalja. A jó cím és általános feladat-megfogalmazás ellenére a fejezet – a fogorvosi szolgáltatásokon kívül – meghatározó módon a gyógyvízre épülő szolgáltatásokra épül, így az egészségügyi szolgáltatásokban az ehhez kapcsolt gyógyászati ellátások (szakdolgozó által nyújtott szolgáltatások) dominálnak.

Nem jut elég hangsúly az orvosi szolgáltatásoknak, holott a világ egészségügyi turizmusában ez a terület a meghatározó. Ezért javasoljuk kiemelten fi gyelembe venni, hogy a XXI. században a világban igazán dinamikusan az orvosi szolgáltatásokra épülő gyógyturizmus szerepe növekszik. Ahhoz, hogy a hagyományos gyógytényezőkre alapozott gyógyításban is versenyben maradjunk, a meglévő magyarországi gyógyfürdőket a külföldiek színvonalára kell hozni és az ott zajló terápiás beavatkozások egyediségére hangolni a marketingstratégiát, ezért ezen a területen elsősorban az erőforrások koncentrációja szükséges, de a hosszútávú túlélés záloga a betegségközpontú megközelítés és a gyógytényezők mellé a magas színvonalú orvosi szolgáltatások egybeszervezése.

Az orvosi szolgáltatásokra épülő gyógyturizmus fejlesztéséhez javasoljuk az alábbiakat:

1, A piacképes orvosi szolgáltatások definiálása (a meglévő fogászaton, plasztikai sebészeten, rehabilitáción, ortopédián túl) széleskörű elemzőmunkával, az orvosi tudományos társaságok bevonásával.

2, A szolgáltatások jelenlegi árelőny típusát minőségelőnyűvé kell változtatni, (minőségtanúsítási rendszerek kiépítése, értékelési rendszerek működtetése, melynek a legfőbb eleme a betegelégedettség), de idesoroljuk a növekvő migráció által megszaporodó infekciók megelőzésével, a diagnózissal kapcsolatos feladatokat, valamint a fentiek miatt szükségessé váló mikrobiológiai diagnosztikai, képzés és továbbképzés megerősítését és ehhez források biztosítását.

3, Meg kell teremteni a Medical-wellness irányzatnak megfelelő önálló intézményeket, melyek egyben

a preventív orvoslás bázisai, mint átmenetek a wellness hotel és a kórház között.

4, Nagy értékű, akár speciális műtéti beavatkozások elvégezhetősége érdekében erősíteni kell az úgynevezett partner-kórház rendszerben a magán és közellátó intézmények együttműködését. Ezáltal a közintézmények kapacitásai jobban kihasználhatóak, a közintézmények többletforráshoz jutnak, míg a magánintézményeknél nem feltétlenül szükséges újabb nagy értékű diagnosztikai, esetleg terápiás berendezések beszerzése.

Ugyanakkor a magánintézményben nyújtott magasabb szintű hotel-szolgáltatásokkal az ország versenyképessé válhat más desztinációk (pl. Ciprus, Málta, Törökország) között. A hangsúly az együttműködésen van, a duplikált, forrásokat pazarló fejlesztésekkel szemben.

5, Mivel az egészségügyi beavatkozások alapvetően bizalomra épülnek a páciens és az ellátó között, a pozitív szakmai marketing, a szakmai hírnév erősítése elengedhetetlen.

6, Az ellátórendszer működésének biztonsága, minősége, a munkaerő-megtartás, valamint a lakosság életminőségének javítása érdekében javasoljuk kiemelten kezelni az informatikát, mivel az egészségügyi ellátórendszer modernizációja nem mehet végbe az ágazati/kormányzati informatika ugrásszerű fejlődése nélkül. A telemedicina az egyik olyan külső, technikai eszköz, ami alkalmas úgy a munkaerő megtartására, mint adott esetben helyettesítésére, pótlására és számtalan határterületi innovatív területe van az info-bionikától az életminőséget segítő lakos-közeli eszközfejlesztésekig (Ambient Assistant

Living – AAL).

Az egészségturizmus szolgáltatásainak OEP fi nanszírozási tervezésekor nem az intézményeket javasoljuk finanszírozni, hanem a bizonyítottan hatásos terápiákhoz javasolunk támogatást nyújtani. Az egészségturizmus programjának állami preferálásának értelmezésünk szerint éppen az a célja, hogy az egészségügyi ellátórendszerbe többletforrások kerüljenek, elsősorban a külföldi biztosítók által magasabb áron vásárolt szolgáltatások eredményeként. A sikeres program hozzájárulhat, hogy a magyar biztosítottak az OEP terhére olcsóbban juthassanak szolgáltatásokhoz. Ezáltal mindenki számára világossá válik, hogy az OEP nem intézmény/fürdő-fenntartó, hanem költséghatékony szolgáltatásvásárló, és ebben a feladatában a populációs egészségnyereség, illetve a befi zetett járulékunkból a minél több egészségnyereség vásárlása a meghatározó elv. Ebből adódóan az OEP nem a fürdőkezelések ráfordítását fi zeti meg, hanem a probléma (pl. ízületi fájdalom, mozgáskorlátozottság stb.) leghatékonyabb megoldásának költségét adja támogatásként a különböző technológiákhoz. Így a szektor alapvető érdeke, hogy bebizonyítsa a kezelések komparatív költséghatékonyságát. Természetesen az egészségturizmus fejlesztése az EU-s elképzelések szerint sem parttalan egészségturizmust gerjeszthet, hanem legalább három lényeges célt követ:

1. A betegek támogatását, hogy jogukat az orvosi kezelésre minden EU országban megvalósítsák.

2. Garantálni kell a határokon túlnyúló egészségügyi ellátás biztonságát és minőségét.

3. A nemzeti egészségügyi rendszerek együttműködésének fejlesztését, hogy szinergiák révén mindenki számára javítsák az egészségügyi ellátást.

A fentiek fi gyelembevételével is, a már meglevő együttműködések bővítésével és újak megkezdésével javasoljuk fokozottabban kihasználni a szomszéd országokkal való közös működésben rejlő lehetőségeket. Az egészségturizmus (megfelelő komplexitás- és prioritásrendszer esetén) nemcsak a turisztikai ágazat tartós jövőképének megalapozására alkalmas, illetve nem csupán az egészségügyi turizmus szempontjából jelentős, de reméljük, hogy általában az egészségügyi ellátórendszer pozícióit is érdemben javítja:

• külső (nem adó, vagy járulékalapú, és nem vizitdíj-jellegű) forrást hoz az ágazatba, anélkül, hogy rontaná a gazdaság versenyképességét, illetve növelné a lakosság terheit;

• segíti a képzett munkaerő megtartását, javítja megélhetését, ezáltal csökkenti az orvosok, kvalifikált szakdolgozók kiáramlását (a cél: ne az orvos menjen külföldre a jobb megélhetésért, hanem a külföldi beteg jöjjön ide és biztosítsa a jobb megélhetést);

• pozitív hatással van az innovációra, a technológiai fejlődés követésére (egyrészt a piacképesség megköveteli a legújabb technológiák alkalmazását, másrészt javíthatja a közszolgáltatásba bekerülő kiemelt technológiák kihasználtságát, ezzel segítve a beruházások fenntarthatóságát);

• a piaci környezet kihívásai miatt az ágazatban a közszolgáltatásokba is serkentően hat, nő az ellátás színvonala, javul az ellátási kultúra, az ügyfélorientáltság;

• a piaci szolgáltatások nyújtásának szabályozása, legalizálása általában is visszahat az egészségügyi ellátórendszerre, csökkenti az egészségügy szürkegazdaság jellegét;

• a legálisan megvásárolható szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatói kör bővülése pozitívan hat a belső piacra is és segíti az önkéntes egészségpénztárak, kiegészítő biztosítások terjedését;

• az orvosi szolgáltatásokra alapozott gyógyturizmus központi menedzselése miatt javul a magánszféra tevékenységének megismerése, monitorozhatósága, szakmai felügyelete. Külön fi gyelmet érdemel a közszolgáltatók piacképességének kialakítása, ami az ágazat szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Tisztán kell látni, hogy a hagyományos VIP kórterem megközelítés zsákutca, kizárólag az önálló profi tcentrumok lehetnek életképesek (partner kórház elv).

Az egészségügyi szolgáltatók jelenlegi piacképtelenségének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy az egészségügyi szolgáltatók, az orvosi szolgáltatásra alapozott egészségügyi turizmus a korábbi években gyakorlatilag ki volt zárva a támogatási körből. Éppen ezért kiemelt feladatnak tartjuk:

A, a piacképes szolgáltató-tömeg kialakítását (ideértve a közszolgáltatók pozícióját is javító fejlesztések támogatását is),

B, a szereplőket összefogó, evidenciákat használó integrált, aktív kommunikációt (kiemelt és leginkább költséghatékony lépés, amit a szakma nagy örömmel fogadna),

C, a bizalomépítést állami szerepvállalással (központi kommunikációval, panaszkezelési rendszerrel és a szereplőkkel közösen kialakított tanúsító védjegy alapján).

D, a fentiekből is következik, hogy az egyik legfontosabb (és leginkább költséghatékony) feladat az állami szerepvállalással támogatott és hitelesített kommunikáció. Ehhez a klasszikus, központosított marketingelemeket ugyanúgy igénybe kell venni, mint a szakmai környezetbe ágyazott kommunikációt. A magyar turizmus általánosan/kötelezően használt ikonjai közé kell emelni az egészséggel, egészségüggyel kapcsolatos elemeket, de ki kell használni a több tízezer itt végzett külföldi orvos kapcsolatrendszerét is. Támogatni kell a tudományos előadásokra, határon túli képzésekre alapuló kapcsolatépítést is. Mindezek hitelesítésére és megalapozása érdekében javasoljuk létrehozni az Egészségturisztikai Adatgyűjtő és Elemző Központot, melynek feladata a célpiacok és a hazai kínálat elemzése, a stratégiák és a kommunikáció megalapozása.

A MOTESZ szakmai, tudományos társaságai ebben a munkában is készséggel közreműködnek. Rendkívül fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a természetes gyógytényezőkre alapozott szolgáltatásrendszernek és az orvosi szolgáltatásokra alapozott egészségügyi turizmusnak a megváltozott környezet, a természetes monopóliumok leértékelődése és a szolgáltatások felértékelődése miatt erős szinergista hatás van, és a tervezés során ezt a hatást javasoljuk fokozottan fi gyelembe venni.

Összegzés

Az Új Széchenyi Terv alapvető érdeme, hogy integrált, programszerű fejlődési keretet ad Magyarországnak és külön öröm számunkra, hogy az egyes számú prioritás az egészségipar! A terv (és az ország) sikere érdekében az egészségiparral foglalkozó fejezet véglegesítésekor javasoljuk:

• legyen általában „innováció-barátabb”,

• egészségesebb arányt tükrözzön a rekreációs szolgáltatások, a közvetlenül gyógyvíz-alapú szolgáltatások és az orvosi szolgáltatások között a szinergizmus elve alapján, mert ez felel meg az egészségturizmuson belül a nemzeti adottságoknak és a nemzetközi tendenciáknak, mert e nélkül nem használja ki teljeskörűen az egészségügyi turizmusban rejlő lehetőségeket, nem segíti eléggé az egészségügyi ellátórendszer működőképességét, munkaerő-megtartó képességét, nem járul hozzá megfelelően az unikális gyógyvízkincsünk tartós, fenntartható kihasználásához.

A MOTESZ – mint az egészségügyi szakmák képviselőinek legnagyobb szervezete – felajánlja szakértelmét és szakmai kapcsolatrendszerét az Új Széchenyi Terv megvalósításában, a beérkezett észrevételek megvitatásában és a társadalmi–szakmai érdekegyeztetés lefolytatásában.

Budapest, 2010. szeptember 14.

a MOTESZ Elnöksége