Az orvosok az otthonszülés ellen érvelnek

Mindig találnak okot a kockázatra

A brit bábaszövetség szerint az állami egészségügyi szolgáltató orvosai mindig találnak okot arra, miért nem javasolják az anyáknak az otthonszülést. A leggyakrabban az anya testsúlyára és életkorára hivatkozva tartják „kórosnak” a terhességet.

Bár a szigetországban legális opciónak számít az otthonszülés, a jelek szerint a szülészorvosok jelentős része ott sem örül annak, ha egy várandós azzal jelentkezik az állami egészségügyi ellátás keretében biztosított terhezgondozáson, hogy a kórház falain kívül kívánja világra hozni gyermekét. A The Telegraph című brit lap által megkérdezett egyik érdekelt, a 25 éves Samantha Green például arról számolt be, hogy az NHS orvosa azzal próbálta eltántorítani szándékától, hogy a jelentős anyai túlsúly miatt problémák adódhatnak a szülésnél, és az esetleges komplikációk akár a gyermek életét is veszélybe sodorhatják. Felhívta az anya figyelmét arra, hogy ilyen esetekben nagy az esélye annak, hogy az újszülött nagy súllyal jön a világra, és vállai elakadhatnak a szülés során. „Úgy érzem, hogy csupán azért fosztottak meg döntési jogomtól, mert kicsit „méretesebb” vagyok az átlagnál. Ezt pedig nem más, mint diszkrimináció” – panaszolta a súlyproblémákkal küzdő kismama. (A lap szerint Samantha testsúlya 102 kilogramm, testtömegindexe 34-es, ami szerint már a kórosan elhízottak csoportjába esik.)

A brit bábaszövetség (Royal College of Midwives) vezetője, dr. Cathy Warwick professzor szerint messze nem egyedi esetről van szó, mert az NHS szülészei indokolatlanul sok esetben hivatkoznak az anya kilóira vagy éveire, ha az otthonszülés ellen kell érvelniük. Bár az anya testsúlya vagy életkora akár kockázati tényező is lehet, az orvosok nemegyszer eltúlozzák a veszélyeket, hiszen az esetek jelentős részében nem indokolt pusztán emiatt „kórosnak” minősíteni egy terhességet – mondta el a lapban. Az NHS oly gyakran mondja ki az átlagosnál nagyobb veszélyeztetettség fennállását – akár azért, mert az anya túlságosan fiatal vagy éppen túlságosan idős, akár azért, mert túlsúlyos vagy elhízott –, hogy ez már lassan rendszerré válik.

A vezető bába úgy látja, hogy mivel kevés nő képes eleget tenni az irányelvek kidolgozói fejében élő testi ideálnak, szükségtelenül sok esetben tűnhet ördögtől valónak a kórházon kívüli szülés gondolata is. A statisztikákat nézve úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a kórházi orvosok hibáztathatók azért, hogy oly sokszor kell felhívni a hozzájuk fordulók figyelmét a kövérség és az idős anyai életkor veszélyeire, hiszen a szülőképes korú nők csaknem fele túlsúlyos, és nem jobb a helyzet a fogamzás időpontjában sem. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik azoknak a nőknek a száma is, akik 40 éves koron túl szánják rá magukat a gyermekvállalásra. Ha pedig a kilók és az évek sem ideálisak a szüléshez, akkor az átlagosnál gyakrabban kell számítani komplikációk (vetélés, magzati rendellenességek, halvaszületés stb.) előfordulására is. Egy idén közzétett felmérés szerint például a kövér anyák újszülöttjei esetében 50 százalékkal nagyobb annak az esélye, hogy a baba a megszületés után intenzívosztályos ellátásra szorul, mint normális testsúly esetén. Dr. Warwick szerint azonban éppen a kórházi orvosok sodorják veszélybe az anyát és a magzatot azzal, hogy az ijesztgetés keltette stressz nyomán megszaporodnak a szülési szövődmények.

A konkrét esetben szereplő kórház képviselője visszautasította, hogy az otthonszülés ellen beszélnének akkor, ha az otthonszülés esetén is megvannak a gyermek biztonságos világra jövetelének feltételei. Ennek alátámasztására idézik, hogy az ellátási körzetük országos szinten is az elsők közé tartozik az otthonszülések arányát tekintve. Az NHS irányelvei egyébként 35-ös BMI, illetve 40 éves anyai életkor mellett tartják szükséges orvos jelenlétét a szülésnél. Dr. Warwick szerint a szabályok indokolatlanul sok esetben készteti a bábákat is arra, hogy lebeszéljék az anyát az otthonszülésről. Éppen ezért arra figyelmezteti a bábákat, hogy óvakodjanak a felesleges ijesztgetéstől, mert az irányelvek betű szerinti követése – különösen defenzív szemlélettel párosulva – „gondokodás nélküli automatákat” nevel.

A brit egészségügyi minisztérium szóvivője úgy kommentálta az álláspontokat, hogy minden anya esetében egyéni szüléstervet kell felállítani, melyben minden körülményt együttesen kell mérlegelni.

Bár a szigetországban legális opciónak számít az otthonszülés, a jelek szerint a szülészorvosok jelentős része ott sem örül annak, ha egy várandós azzal jelentkezik az állami egészségügyi ellátás keretében biztosított terhesgondozáson, hogy a kórház falain kívül kívánja világra hozni gyermekét.

A The Telegraph című brit lap által megkérdezett egyik érdekelt, a 25 éves Samantha Green például arról számolt be, hogy az NHS orvosa azzal próbálta eltántorítani szándékától, hogy a jelentős anyai túlsúly miatt problémák adódhatnak a szülésnél, és az esetleges komplikációk akár a gyermek életét is veszélybe sodorhatják. Felhívta az anya figyelmét arra, hogy ilyen esetekben nagy az esélye annak, hogy az újszülött nagy súllyal jön a világra, és vállai elakadhatnak a szülés során. „Úgy érzem, hogy csupán azért fosztottak meg döntési jogomtól, mert kicsit „méretesebb” vagyok az átlagnál. Ezt pedig nem más, mint diszkrimináció” – panaszolta a súlyproblémákkal küzdő kismama. (A lap szerint Samantha testsúlya 102 kilogramm, testtömegindexe 34-es, ami szerint már a kórosan elhízottak csoportjába esik.)

A brit bábaszövetség (Royal College of Midwives) vezetője, dr. Cathy Warwick professzor szerint messze nem egyedi esetről van szó, mert az NHS szülészei indokolatlanul sok esetben hivatkoznak az anya kilóira vagy éveire, ha az otthonszülés ellen kell érvelniük. Bár az anya testsúlya vagy életkora akár kockázati tényező is lehet, az orvosok nemegyszer eltúlozzák a veszélyeket, hiszen az esetek jelentős részében nem indokolt pusztán emiatt „kórosnak” minősíteni egy terhességet – mondta el a lapban. Az NHS oly gyakran mondja ki az átlagosnál nagyobb veszélyeztetettség fennállását – akár azért, mert az anya túlságosan fiatal vagy éppen túlságosan idős, akár azért, mert túlsúlyos vagy elhízott –, hogy ez már lassan rendszerré válik.

A vezető bába úgy látja, hogy mivel kevés nő képes eleget tenni az irányelvek kidolgozói fejében élő testi ideálnak, szükségtelenül sok esetben tűnhet ördögtől valónak a kórházon kívüli szülés gondolata is. A statisztikákat nézve azonban úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a kórházi orvosok hibáztathatók azért, hogy oly sokszor kell felhívni a hozzájuk fordulók figyelmét a kövérség és az idős anyai életkor veszélyeire, hiszen a szülőképes korú nők csaknem fele túlsúlyos, és nem jobb a helyzet a fogamzás időpontjában sem. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik azoknak a nőknek a száma is, akik 40 éves koron túl szánják rá magukat a gyermekvállalásra. Ha pedig a kilók és az évek sem ideálisak a szüléshez, akkor az átlagosnál gyakrabban kell számítani komplikációk (vetélés, magzati rendellenességek, halvaszületés stb.) előfordulására is. Egy idén közzétett felmérés szerint például a kövér anyák újszülöttjei esetében 50 százalékkal nagyobb annak az esélye, hogy a baba a megszületés után intenzívosztályos ellátásra szorul, mint normális testsúly esetén. Dr. Warwick szerint azonban éppen a kórházi orvosok sodorják veszélybe az anyát és a magzatot azzal, hogy az ijesztgetés keltette stressz nyomán megszaporodnak a szülési szövődmények.

A konkrét esetben szereplő kórház képviselője visszautasította, hogy az otthonszülés ellen beszélnének akkor, ha az otthonszülés esetén is megvannak a gyermek biztonságos világra jövetelének feltételei. Ennek alátámasztására idézik, hogy az ellátási körzetük országos szinten is az elsők közé tartozik az otthonszülések arányát tekintve. Az NHS irányelvei egyébként 35-ös BMI, illetve 40 éves anyai életkor mellett tartják szükséges orvos jelenlétét a szülésnél. Dr. Warwick szerint a szabályok indokolatlanul sok esetben készteti a bábákat is arra, hogy lebeszéljék az anyát az otthonszülésről. Éppen ezért arra figyelmezteti kollégáit, hogy óvakodjanak a felesleges ijesztgetéstől, mert az irányelvek betű szerinti követése – különösen defenzív szemlélettel párosulva – „gondolkodás nélküli automatákat” nevel.

A brit egészségügyi minisztérium szóvivője csupán azzal kommentálta az álláspontokat, hogy minden anya esetében egyéni szüléstervet kell felállítani, melyben minden körülményt együttesen kell mérlegelni.

Dr. Simonfalvi Ildikó

(forrás: Gyermekévek Medical Tribune )