2010. október 31., vasárnap

10-10-31 1 - írta Giulio

Reálértéken csökken az alapellátás finanszírozása 2011-ben

Szombaton közzétették a 2011-es költségvetés tervezetét a Parlament honlapján. Ebből most csak az egészségügyre – azon belül is elsősorban az alapellátásra - vonatkozó részleteket emeltem ki.

A kormányzat 2011-re az egészségügyről a következőket írja a törvényjavaslat indoklásában:

„Egészségügy

A múlt terheinek egy részétől már 2010 végén megszabadítjuk az egészségügyi ágazatot. A 2011. évi költségvetési lehetőségek felhasználásával meg kell teremteni az alapját a valódi átalakítás feltételeinek a gyógyító-megelőző ellátás és a gyógyszertámogatás területén.

Az egészségügy funkción belül megtalálhatók az egészségügyi intézmények működéséhez szükséges támogatások, illetve a nemzetközi kapcsolatokból eredő kötelezettségek finanszírozása. Az egészségügy területén az előző évhez viszonyítva jelentős kiadásnövekedés figyelhető meg a kórházi tevékenységek és szolgáltatások funkciócsoportnál, mely összefügg az egészségügyi ellátórendszer átalakításával, a kórházak gazdasági helyzetének javításával.

Egészségbiztosítási Alap

Az Alap bevételei döntően két forrásból származnak. A járulékbevételek és hozzájárulások képezik az egyik csoportot, a központi költségvetési hozzájárulások adják a másikat. Az elsőnek említett bevételi csoport meghatározó súlyú előirányzatait a munkáltatói és biztosítotti járulékok képezik. Szintén ebbe a bevételi csoportba tartozik a munkáltatók által fizetett táppénz-hozzájárulás, ennek előirányzata számol a táppénzkiadások 2011. évi alakulásával.

Az összes bevétel közel felét – kompenzálandó a korábbi években megvalósult járulékcsökkentés miatti bevételkiesést – a központi költségvetésből járulék címen átvett pénzeszköz előirányzat biztosítja. Ez a térítés a biztosítási jogviszonyból származó jövedelemmel nem rendelkező, de egészségügyi szolgáltatásokra jogosult személyek után történik.

Az Alap kiadásainak legnagyobb előirányzat-csoportját a természetbeni ellátások adják. Ezen belül a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összeg meghaladja a 2010. évi előirányzatot. A gyógyszertámogatás jogcímcsoport előirányzata tartalmazza a gyógyszertámogatási kiadáson túl a speciális beszerzésű készítményekre fordítható kiadásokat.

A másik meghatározó nagyságú kiadáscsoportot a pénzbeli ellátások képezik. Az idetartozó előirányzatot jelentő táppénzkiadások esetében a 2010. évi várható értékből kiindulva a kiadásalakító tényezők (táppénzesek aránya, táppénzes napok száma, egy táppénzes napra jutó kiadás) következő évre feltételezett hatását vettük figyelembe. A terhességi gyermekágyi segély előirányzatának kialakításakor a segélyben részesülők átlagos létszámának, a segélyezési napok számának és az egy segélyezési napra jutó kiadásnak a 2011-re vélelmezett hatásával számoltunk.”

A javaslat áttanulmányozása, illetve a 2010. évi adatokkal való összehasonlítása után megállapítható, hogy a 2010. májusi kormányprogrammal ellentétben nem szerepel az alapellátás a prioritásként kezelt területek között, csupán a háziorvosok számára különösebb jelentőséggel nem bíró, ún. egészség-ipar fejlesztése az, ami a kiemelt célok közt felsorolásra került.

Összességében látható a törvényjavaslatban és mellékleteiben szereplő adatokból, hogy a 3 %-ra tervezett GDP-bővülés mellett a természetbeni egészségügyi ellátásokra fordított források részaránya csökken (a 2009. és 2010. évi átlag 2,92 %-ról 2011-re 2,85 %-ra. Itt jegyezném meg, hogy az OECD államok átlaga 8,8 %, Csehországé pl. 11 %.)

Az egészségügyi természetbeni ellátások közül a kórházak finanszírozásánál figyelhető meg növekedés, - ami a teljes kassza minimális bővülését is eredményezi - 9 %-al 2010. évhez képest. Az ebből a növekedésből eredő többletforrás gyakorlatilag a lejárt szállítói tartozások kiegyenlítésére lesz elegendő, azaz a 2011-re prognosztizált 3,5 %-os infláció mellett a kórházak esetében is a reálfinanszírozás csökkenése– jó esetben szinten maradása - jelezhető előre, ami viszont a kórházi adósságspirál újbóli beindulását, a várólisták fennmaradását is eredményezheti.

Rosszabb a helyzet az alapellátást illetően. Ezen a területen mindösszesen 3,4 % forrásbővüléssel – azaz praxisonként átlagosan mintegy havi 40 ezer forinttal - számol a kormány, ami a 3,5 % infláció mellett minimálisan, de csökkenő reálértékű finanszírozás. Azaz várhatóan béremelésre, személyes jövedelembővítésre nem ad lehetőséget a vállalkozó háziorvosok számára. Ez pedig a jelenlegi kedvezőtlen folyamatokat – pályaelhagyás, utánpótlás hiánya, elöregedés, egyes területek fokozódó „egészségügyi elsivatagodása”, stb. – fogja felerősíteni.

Ennél is tragikusabb a kép a szakrendelések tekintetében, ahol nominálisan is 5,6 %-os csökkenés a terv, azaz reálértéken közel 10 %, ami itt is a várólisták növekedését eredményezheti. Közegészségügyi feladatokra viszont 7 %-os nominál- (kb. 3-4 %-os reál-) növekedés várható. Az előterjesztésből ennek indokoltságát nem sikerült kiolvasni.

Az ugyancsak a E-alap részét képező gyógyszerár-támogatások esetében inflációkövetéssel számol a kormány. Itt kell megjegyezni, hogy véleményem szerint sem ezen tételek, sem a GYED, GYES, utazási költségtérítés,stb. indokolatlanul terhelik az E-alap költségvetését, mivel nem közvetlen egészségügyi ellátást fedeznek, sokkal inkább szociális, demográfiai célú, illetve jóléti jellegű kiadások.

Vannak olyan a költségvetésben, de nem az E-alapnál szereplő hazai és uniós fejlesztési források, amelyek a háziorvosok számára is elérhetőek lehetnek, de ezek igénybevétele az évek óta tartó alulfinaszírozottság miatt hiányzó saját erő, illetve a fejlesztések megvalósulását követő működtetéséhez hiányzó források elégtelensége miatt nem lesz lehetséges vagy célszerű.

Emlékeztetőül: Részletek a Kormányprogramból, 2010. május

„Komoly gond, hogy a háziorvosi rendszer orvosainak egyharmada megközelítette vagy túllépte a nyugdíjkorhatárt…

…Az új kormánynak vállalnia kell, hogy javítja a család-orvosi praxisok finanszírozását és megőrzi annak reálértékét. Támogatnunk kell a fiatal orvosok praxishoz jutását…

…Fontos, hogy az egészségügy finanszírozása a jelenleginél egyszerűbb, kiszámítható, évekre előre tervezhető legyen. Meg kell teremteni, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat értékükön, eredményorientáltan finanszírozzuk.”

2010. október 31.

Széphalmi Miklós

Közgazdász, a FAKOOSZ főkönyvelője


EGY KOLLÉGA GONDOLATAI A MOK-RÓL


A MOK az előző 8 év alatt átpolitizált jobb oldali gittegylet volt. Azért szüntették meg a kötelező kamarai tagságot a szocik, hogy az általuk utált orvostársadalmat a perifériára sodorják. Ez sikerült nekik.

Az álatunk megválasztott kamarai vezetőnk nem kapott poziciót az új kormányzattól. Hiába lesz a kamarai tagság kötelező és köztestűleti, ha nem kap jogosítványokat továbbra is csupán a tagdíjbefizetéseket "törvényesíti". Az orvostársadalom/és a társadalom / érdekében továbbra sem tesz semmit. Éger még most is csupán szörmentén, piár nyilatkozatokkal "védi" az orvosokat .

Az új kötelező köztestületi kamarának kizárólag akkor van értelme, ha az egészségügyet éríntő törvényhozatal előtt a MOK-nak egyetértési és vétó joga lesz, mindenekelőtt a finanszírozás és a feladatok meghatározásánál.


Végre ki kellene mozdulni abból a helyzetből,hogy Európában a magyar egészségügy a legrosszabbul finanszírozot a GDP %-ban.


Félreértés ne essék én örülök a szoclib.kormány bukásának, de az orvosi kamarát nem kellett volna a vezetés egyéni érdekeinek megfelelően átpolitizálni. A MOK-nak kízárólag SZAKMAPOLITIKÁVAL kellene foglalkozni. Alapító tag lévén én kormányoktól függetlenül mindig ellenzékinek számítottam mert az egészségügy soha, semmilyen kormánytól nem kapta meg az őt megillető támogatást.

A miniszterelnők által a választási kampányban emlegetett prioritás is csupán lufi marad. Igy az orvosok ellehetetlenítésének végső állomása az egészségügy összeomlása lesz, ami nem csupán az orvostársadalom, hanem az egész társadalom összeomlását fogja okozni.


2010. október 30., szombat



Dénes Ferenc: Ami megmarad...



És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...

Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,
virágillattal együtt száll el
a gyermekcipős,gondtalan élet...
Ifjú álmok mézédes nedűje
s a férfikor dele, fénye, ereje,
temérdek terve, - elmúlik mind.

Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,

sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,
fájdalmak ekéje szántja...
görnyed a hátad és vézna lesz a tested...
nehézzé válik durva, nagy kereszted,
s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?

Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zokogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!






A magzat mint rabszolga

2010. október 30.

Amerikában a jövő héten időközi választásokat tartanak. Mint általában, a választók most sem csak képviselőkre, szenátorokra vagy kormányzókra adhatják le voksaikat, hanem rengeteg népszavazási kezdeményezésről is szavazhatnak. Mint ahogy annak idején beszámoltam róla, 2008-ban Colorado polgárai elutasították, hogy a tagállam alkotmánya személynek tekintse a megtermékenyített petesejtet.

A népszavazás kezdeményezői azonban nem törődtek bele a vereségbe: Colorado idén újra szavaz a kérdésről. A kezdeményezés támogatói ezúttal új taktikát dolgoztak ki: kampányukban a magzatot a rabszolgákhoz hasonlítják. Itt az ideje a magzatok felszabadításának!

A 62. számú alkotmánymódosítás minden emberi lényt „a biológiai fejlődés kezdetétől” személynek tekint — elidegeníthetetlen jogokat és törvény előtti egyenlőséget biztosítva ezzel az embriók és magzatok számára. A Colorado állam alkotmányának módosítására vonatkozó mostani javaslatban — ellentétben a 2008-as változattal — nem szerepel a „fogantatás” kifejezés. A javaslat támogatói nyilván több támogató szavazat reményében használják a kevésbé egyértelmű megfogalmazást. Saját bevallásuk szerint azonban a mostani változatnak az is előnye, hogy a mesterséges úton, laboratóriumban létrehozott emberi embriókra is kiterjesztené a személyiségi jogokat.

Az alkotmánymódosítás mellett kampányolók Tamás bátya kunyhója hangulatú rádiós politikai kampányt indítottak. A rádióreklámban egy nyilvánvalóan fekete férfi von párhuzamot saját sorsa és a várandós nők méhében sanyargatottak között:

A nevem George Stevens és személy vagyok. De gyerekként tulajdon voltam. Már a születésem előtt rabszolgának tartottak egy olyan Amerikában, amit ma már fel sem ismernénk. Hála az olyan embereknek, mint maguk, sikerült Északra szöknöm és elnyernem a szabadságomat. 1864-ben bevonultam, hogy a hazámat szolgáljam. Azért harcoltam, hogy minden rabszolga felszabaduljon. Ezt a háborút megnyertük.

De manapság Colorado-ban még mindig vannak olyan emberek — gyermekek — akiket ugyanúgy, mint engem annak idején, tulajdonnak tekintenek. Az az Amerika, amit fel sem ismernénk, még mindig itt van körülöttünk. Az az Amerika, ahol ezeket a gyermekeket megölik.

A fekete polgárjogi mozgalmat egyre gyakrabban használja fel saját céljaira az abortusz ellenes mozgalom. Néhány hónapja Georgia államban az afroamerikai gyermekeket kihalás szélén álló állatfajokhoz hasonlító plakátkampányt indítottak. Georgiában az abortuszok több, mint felét fekete nőkön hajtják végre, miközben az állam lakosságának csak harmada színesbőrű. Amerikában egy fekete nőnek több, mint háromszor akkora az esélye arra, hogy élete során abortusza legyen, mint egy fehérnek. Az ilyen kampányoknak az a célja, hogy a magzatvédők minél több színesbőrű amerikait állítsanak a saját oldalukra.

(A plakát felirata: „a fekete gyermek a kihalás szélén álló faj”. A plakáton szereplő arc persze nem magzaté, hanem kisgyereké. A fekete gyerekek pedig legtöbbször nem abortusz, hanem emberölés áldozatai. Amerikában százezer fehér ember közül 3,1 lesz emberölés áldozata; a feketék körében ez a szám 20,9. Vagyis egy színesbőrű amerikainak hétszer nagyobb az esélye arra, hogy emberölés áldozata legyen, mint egy fehérnek. A magzatvédők azonban gyakran ugyanazok, akik a fegyverviselés szigorítása ellen kampányolnak.)

Ha Colorado választópolgárai elfogadják az alkotmánymódosítást, akkor az államban nemcsak az abortuszt kellene minden esetben — még nemi erőszak és vérfertőzés esetén is — betiltani. Ha az embrióknak és a magzatoknak személyiségi jogai vannak és megilleti őket a törvény előtti egyenlőség, akkor a lombikbébi-kezelést, a sürgősségi fogamzásgátló tablettát, vagy az otthonszülést is be kell tiltani — illetve a császármetszést visszautasító és a magzataikat veszélyeztető nőket gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával bíróság elé lehet állítani.

Ilyesmire már volt is példa. 1987-ben Angela Carder 25 hetes terhesen került kórházba. Angela 13 éves kora óta rákkal küszködött, 27 éves korára azonban úgy tűnt, hogy sikerült meggyógyítani. Angela megházasodott és teherbe esett abban a reményben, hogy normális életet élhet. A kórházban azonban kiderült, hogy operálhatatlan tüdőrákja van, amit csak kemoterápiával lehet kezelni. Angela a kezelést választotta — tudván, hogy azt a magzat nem fogja túlélni. Az eset azonban bíróság elé került. A bíróság Angela, Angela férje és családja kívánsága ellenére elrendelte a császármetszést — annak ellenére, hogy az orvosok véleménye szerint Angelának kevés esélye volt arra, hogy túlélje az operációt. Angela tudatánál volt, amikor közölték vele a hírt; értette, hogy valószínűleg nem éli túl az operációt; tudta, mi történik vele, amikor betolták a műtőbe.

A császármetszést végrehajtották. A magzat az operáció után két órával meghalt. Angela még két napig élt.

Egy floridai nő második gyermekét természetes módon, császármetszés nélkül akarta megszülni. Mivel egyetlen kórház sem vette fel, az otthonszülést választotta. Vajúdása közben megjelent a rendőrség és a magzat jogaira hivatkozva letartóztatták, kórházba vitték és akarata ellenére császármetszést hajtottak végre rajta. Az indoklás szerint a magzat jogainak védelmében a terhes nő önrendelkezési- és szabadságjogai korlátozhatók.

Arra is volt már példa, hogy egy öngyilkosságot megkísérlő terhes nőt gyilkosság vádjával letartoztattak — mivel a magzat nem élte túl az öngyilkossági kísérletet. Néhány éve pedig egy pszichiátriai problémákkal küszködő, kábítószer-függő nőt állítottak Utahban bíróság elé emberölés vádjával, miután nem egyezett bele a császármetszésbe és egyik (iker) gyereke halva született.

A coloradoi alkotmánymódosítás nemcsak a nem kívánt terhességbe eső nők, hanem minden várandós nő számára veszélyt jelent. Csak remélni lehet, hogy a választók nem szavazzák meg — mint ahogy két évvel ezelőtt nagy többséggel elutasították a hasonló javaslatot. Ezért is célozzák a magzatvédők hirdetéseikkel a fekete kisebbséget, azt remélve, hogy az ő támogatásukkal átmehet a kezdeményezés. Mint ahogy az a TV-reklámokból kiderül, van azonban olyan színesbőrű, akire nem számítanak: az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, aki nem más, mint a halál angyala.

Forrás : http://bioetikablog.hu/

2010. október 29., péntek

Menekülés az állami egészségügyből - illusztráció

Menekülés az állami egészségügyből

Ha országszerte nem is, Budapesten és környékén már több olyan magánüzemeltetésű klinika, szakorvosi hálózat, illetve kórház áll rendelkezésre, ahol hozzávetőleg havi 10 ezer forint átalány befizetésével gyakorlatilag teljes mértékben "ki lehet vándorolni" a közegészségügyből. A magánszolgáltatók megteremtették az állami ellátás alternatíváját. Félő, hogy ha nem lesz gyors és alapvető változás az állami egészségügyben, akkor tovább nyílik az olló: a jómódúak megveszik a nyugati színvonalú ellátást, míg a szegényebbeknek a leromló állami rendszerrel kell megküzdeniük.

Viszonylag ritka, de alattomos és gyakran életveszélyes betegséget, vesedaganatot diagnosztizáltak az egyik gyógyszergyártó cég alkalmazottjánál. A bajra akkor derült fény, amikor a dogozó részt vett az átfogó prevenciós szűrésen. Időben észlelték a bajt: miután az egyik veséjét eltávolították, ma már gyógyultnak tekinthető. Túl az eset emberi vonatkozásain, az üzleti tanulságokat is érdemes levonni. A cég profitált abból, hogy nem vesztette el egy értékes munkatársát. E "profit" eléréséhez azonban befektetésre volt szüksége, a cég ugyanis mind a 2500 dolgozójának előfizet egy magánorvosi csomagra, amelynek része az említett éves szűrővizsgálat is. Ha a példánkban szereplő alkalmazott után "csak" a társadalombiztosítási járulékot fizette volna be a cég, az illető valószínűleg már nem lenne közöttünk.

Forgalmi adatai alapján a gyógyszergyártó cég természetesen még a válság ellenére sem panaszkodhat arra, hogy különösebben rosszul menne a sora, de még így is jelzésértékű, hogy a dolgozóit a közegészségügy helyett "alapból" egy magánklinikára küldi. Bevallottan jelzésnek is szánják, hiszen gyógyszercégként hangsúlyozni akarják a prevenció fontosságát - amely ebben a formában az állami szektorban csak "elvi szinten" létezik. Semmi sem tiltja, hogy valaki évente különböző szűrésekre utaltassa be magát, ezt azonban magának kell(ene) megszerveznie és kiértékeltetnie, ami finoman szólva nem életszerű.

Kis szelet

Ennél a gyógyszercégnél a megtérülést is kőkeményen számolják, és állítják, hogy nyernek azon, ha valaki például nem tölt el egy egyszerű szakorvosi vizsgálat miatt egy napot a rendelőben, hanem előzetes időpont-egyeztetés után két óra alatt végez a magánklinikán. A hasonló megközelítés azonban kizárólag a humán erőt komoly mértéknek tekintő, és egyben tőkeerős vállalkozásokra jellemző, tehát lényegében a tudásiparra és a tudás alapú szolgáltatókra. Ez nagyon kis szelete a gazdaságnak. Például már egy - egyébként jól menő - összeszerelő üzem tulajdonosa sem finanszírozza az extra ellátást a betanított munkatársainak, mert őket kiesésük esetén könnyebben pótolhatja.

A kötelező foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálatok kapcsán mégis viszonylag sokan jutnak el egy-egy magánklinikára, és ezek az ügyfelek biztosan átélik azt a "flash"élményt, amelyet az állami és a magánintézmény minősége közti különbség okoz. Sokan nem tudják, de a magánklinikákon dolgozó orvosok elsöprő többsége az állami intézmények egyikében is praktizál, a kétfajta rendelő között tehát orvos szakmai szempontból nincs sok különbség. A kontraszt mégis óriási. Alapvetően nem csupán azért, mert a magánrendelőben nem omlik a vakolat, hanem mert az eljárások szervezettsége sokkal jobb. "Felméréseink szerint az elégedetlenséget a hosszú várakozás, az orvosok és az ápolók hiánya, a nem megfelelő bánásmód okozza leginkább" - mondja Zsoldos Miklós, a kiegészítő egészségügyi biztosítási csomagokat kínáló Union Biztosító elnök-vezérigazgatója.

A magánszolgáltatók üzletének többnyire fontos "gerince" a foglalkoztatás-egészségügy, de a kötelező céges vizsgálatok mellett is viszonylag sokan járnak magánklinikákra. A fővárosi Budai Egészségközpont (BEK) Kft.-nél például már több tízezer páciens kartonját tartják nyilván. Ennyien fordultak meg az elmúlt években az intézményben, persze sokan közülük csak egyszer, de vannak gyakran visszajáró céges és privát ügyfelek is. (A magánklinikák egyébként kínosan ragaszkodnak az "ügyfél" szó használatához, hiszen a náluk megjelenő páciensek jó része nem beteg.) A Medicover Zrt. 150 ezer páciens adatait tartja nyilván, szolgáltatásait több mint 60 ezer ügyfél veszi rendszeresen igénybe, csak az idén került sor ennél a cégnél. (Figyelemre méltó egyébként, hogy a Medicover svéd tulajdonosai éppen azért építették fel Kelet-Európában a rendelőkből és kórházakból álló birodalmukat, mert az állami és a magánszektor közötti nagy különbségben látnak jó üzleti lehetőséget. A kontinens nyugati felén ezek a határok elmosódottabbak, a kontrasztra kevésbé lehet már bizniszt építeni.) Az 200 ezer orvos-beteg találkozóraOxivit Kft. által létrehozott országos hálózatban körülbelül 40 ezer az ügyfelek száma.

Átalánydíj és/vagy biztosítás

Viszonylag nagy üzleti kockázattal járnak a szolgáltatók számára a tagkártyás átalánydíjas rendszerek. Az ügyfelek ugyanis nem most jöttek le a falvédőről, tudnak számolni, és többnyire csak azok fognak kártyát igényelni, akik majdnem biztosak abban, hogy az átalánydíjnál többet "vesznek ki" a rendszerből. A cégek számára ezért majdnem biztos a ráfizetés. Amikor lapunk azt kérdezte, hogy miért vezették be, azt válaszolták, hogy ebben sem akarnak lemaradni a versenytársaik mögött. Értelemszerű lenne a biztosítások irányába való elmozdulás, amint azt cikkünk megszólalói közül a Medicover és az Union Biztosító már meg is tette. "Ezek lennének az igazán jó termékek a középosztály számára, egyénre szabott kockázatelemzéssel, és ésszerű felső értékhatárokkal� - mondja Zsoldos Miklós, az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója. Szerinte nem elsősorban a felső tízezernek van ilyenre szüksége, mert ha beteg lesz, akkor eseti alapon úgyis kifizeti majd a magánkórházi ellátást. A kockázatközösség létrehozása tehát a nagyobb tömegeknek lenne előnyös, ezt azonban a termékek árszintje ma még erősen korlátozza.

Nagy volumen kell

Az elmúlt időszakban a magánklinikák látványosan nyitni kezdtek a kevésbé vagyonos rétegek felé. Ennek hátterében elsősorban méretgazdaságossági megfontolások állnak. "Üzleti és szakmai szempontból egyaránt szükségünk van egy bizonyos volumen elérésére. Ha például mammográfiai vizsgálatot szeretnénk nyújtani, akkor a berendezés gazdaságos működtetéséhez megfelelő számú ügyfelet kell szereznünk. A hozzánk látogatók mintegy fele nő, és a nők körülbelül harmada 50 év feletti, tehát potenciálisan csak minden hatodik ügyfelünknek tudjuk felkínálni ezt a lehetőséget" - mondja Grossmann Péter, a Medicover vezérigazgatója. Ugyanígy gondolkodik az Oxivit is, ám érdekes, hogy a Medicovertől eltérő, sőt éppen ellentétes irányból igyekszik építeni az üzletét. "Pont a megfelelő volumen elérése érdekében céloztuk meg már kezdetben a középosztályt, azon belül is inkább annak felső rétegét, hogy később legyen bázisunk a prémium szegmens felé nyitni" - mondja Sonkodi Balázs résztulajdonos-ügyvezető.

A magánszolgáltatók tehát eltérő modellekkel dolgoznak, de egyaránt növelni szeretnék az ügyfélbázisukat. Újabb rétegeket céloznának meg, ám ez nagyon kemény diónak ígérkezik a válság közepette. "Az egész országban csak Budapesten, de azon belül is csak Budán igaz, hogy nő a kereslet. Szinte sehol máshol nem. Ebből nem lehet országos következtetést levonni" - figyelmeztet Sonkodi Balázs. Nem véletlen, hogy a vezető magánklinikák szinte mindegyike Budára koncentrál, az eredményeiket nézve pedig elég vegyes a gazdasági teljesítményük. Ennek elsősorban az az oka, hogy az elmúlt években a foglalkoztatás országszerte csökkent, vagyis zsugorodott e cégek egyik fő vadászterülete, a munkahelyi egészségügyi szűrés és ellátás. Másrészt a válságban a középosztálybeli potenciális privát ügyfelek is megfogyatkoztak. Ám ha mindezt figyelembe vesszük, végső soron az derül ki, hogy a magánegészségügy egészében véve nem is teljesít rosszul. A Buda jómódú övezeteire koncentrált piac összesített árbevétele tavaly a válság és a sok gátló lényező ellenére is meghaladta a 6,5 milliárd forintot.

A menedzserszűrések mellett a különböző átalánydíjas megoldások bevezetése a nyitás legfőbb jele. Ma már a vezető magánklinikák mindegyike kínál privát ügyfeleinek olyan "tagkártyát" (a Medicover esetében: biztosítást), amely egy bizonyos havi díj befizetése mellett az adott rendelő szolgáltatásainak- akár korlátlan - igénybevételére jogosít fel. A Medicover kivételével ezek a tagkártyák nem biztosítások, mert a klinikák nem végeznek kockázatelemzést, vagyis a havidíjat nem az egyén egészségi állapota és egyéb körülményei alapján állapítják meg. Egy laikus ügyfél azonban ezzel nem sokat törődik, számára egy-egy ilyen kártyás ajánlat "kvázi biztosításként" is szolgálhat. Saját maga elvégzi a kockázatelemzést (hányszor megy egy évben szakrendelésre, akar-e áldozni a prevencióra, számít-e, hogy mennyi ideig tart a vizsgálat és hasonlók), és egyre inkább juthat arra az eredményre, hogy megérheti havonta befizetni egy bizonyos vállalható összeget, hogy baj esetén magánellátást kapjon.

Alternatívák

A piac eljutott arra a szintre, hogy igazi alternatívát tud nyújtani a közegészségüggyel szemben Budapesten 4-5 olyan klinika található, amely kínálatában már felveszi a versenyt egy komplett állami szakorvosi rendelővel Ezek közös jellemzője, hogy legalább 20, de a BEK esetében például 45(!) orvos szakmát tudnak ajánlati, a foglalkoztatott orvosok száma pedig 50 és 100 között mozog. Sokáig gondot okozott ugyan, hogy az ügyfeleket a magánorvos nem tudta "táppénzre venni", az utóbbi időben azonban a szolgáltatók ezt is megoldották. Ma már a legtöbb helyen le lehet adni a TAJ kártyát, vagyis akár háziorvosa is lehet bárkinek az adott intézményben. A kör azzal vált teljessé, hogy a magánklinikák a piacról azokat a szolgáltatásokat is megveszik, amelyekre esetleg nincs szakemberük, azaz nagy bajesetén segítenek megszervezni az ügyfeleik ellátását egy állami, vagy a többi magánintézmény valamelyikében. Ám a BEK és a Medicover is úgy nyilatkozott, hogy kimutatásaik szerint egészen elenyésző azoknak az eseteknek a száma, mikor külső segítségre szorultak. Egy átalánydíjas (vagy a Medicovernél: magánbiztosításos) ügyfél ezek alapján ma már okkal bízhat abban, hogy ha nincs (és nem lesz) egészen speciális betegsége, akkor a havidíj fejében soha többet nem kell a közegészségüggyel "vesződnie".

Megfizethető

Ha valaki meglepődött a színvonalbeli különbségeken, amikor életében először belépett egy magánrendelőbe, akkor még jobban meg fog lepődni az átalánydíjas csomagok árazását nézve. A közfelfogás szerint ugyanis a magánorvoslás még ma is méregdrága. Ez az állítás azonban nem feltétlenül igaz, mert a viszonylag jól keresők széles köre egyre inkább megengedheti magának ezt a szolgáltatást. A piac odáig fejlődött, hogy - a lapunk által megtalált szolgáltatók kínálatát nézve - jelenleg már havi 9-15 ezer forint között is található olyan ajánlat, amely nagy eséllyel biztosítja az állami rendszertől való csaknem teljes távolmaradást. Elméletileg erre van is kereslet. Az fn.hu-n feltett kérésre, miszerint "Ön mennyit költene az egészségre havonta?", a közel tízezer válaszoló 73,5 százaléka azt mondta: 20 ezer forintnál többet is hajlandó lenne erre fordítani. (Minden ötödiknek nincs erre pénze, a többek a két tartomány között helyezték el magukat.)

Egy teljes család belépése peresze még így is elég tetemes summa, de a szolgáltatók több tag esetén gyakran árengedményt adnak, másrészt az egészségpénztárak "közbeiktatásával", adókedvezmény vehető igénybe. Márpedig egy-egy privát szakvizsgálat ára ma listaáron 10-20 ezer forint között mozog, és ha valakinek problémája van, értelemszerűen többször is fel kell keresnie a rendelőt. Az átalánydíjas csomagok szinte mindig tartalmazzák az éves átfogó szűrést, amely listaáron 100 ezer forint körüli összegbe kerül. Mindezek alapján az évi 110-180 ezer forintos átalánydíj ár-érték aránya elég jónak mondható. Különösen igaz ez akkor, ha a váltáson gondolkodó ügyfél azt is beleszámolja, hogy az állami egészségügyben hálapénzt szokás fizetni. A kínálat tehát - legalábbis Budapesten - megvan, arról azonban már nagyon eltérő véleményeket kaptunk, hogy a kereslet növekszik-e. A tagkártyás ajánlatok megismertetésében a klinikák egyelőre nem teljesítenek jól. A BEK-nél mindenesetre fejlődést érzékelnek, Kiss András marketing- és értékesítési igazgató arról számolt be, hogy "egyértelműen látjuk a kevésbé tehetős rétegek megjelenését a rendelőinkben". Ez azonban akár még össze is vághat Sonkodi Balázs fent említett véleményével, amely szerint csak Budán van némi növekedés. Az információhiány és az átlagos vásárlóerő alacsony volta mellett a közegészségügytől való nagyobb arányú elvándorlást ugyanis számos más tényező is gátolja.

Az állami szférából a kivonulás még nem tömeges méretű ugyan, ám az ettől függetlenül is "rendszerhibát" jelez, hogy azok a kényszervállalkozók, mikro- és kisvállalkozások, esetleg tehetős, de kreatívan könyvelő vállalkozók, akik tudatosan minimálbéren (azaz minimáljáradékon) tartják magukat, éppenséggel ellenérdekeltek lettek benne, hogy elmozduljanak a nagyobb összegű járulékbefizetések felé. Mivel egyre könnyebben válik számukra is elérhetővé, hogy a magánegészségügybe vándoroljanak, eszük ágában sem lesz az állami befizetéseiket megemelni. Ez pedig hosszabb távon probléma lehet az egészségügyi költségvetés számára, amely krónikus forráshiánytól szenved.

Lapunk megkereste a szakminisztériumot, azt tudakolva, hogy mindezt egyáltalán problémának tartják-e, és ha igen, akkor milyen megoldást keresnek rá. Úgy tűnik azonban, hogy nem aggódnak a fejlemények miatt, mert érdemben nem válaszoltak a kérdéseinkre. Csak annyit közöltek, hogy "az egészségügyért felelős államtitkárság egy hatékony közszolgálati egészségügynek az elkötelezettje. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy kockázatközösségen alapuló egységes ellátás alakuljon ki. Ennek megfelelően látunk hozzá a rendszer átalakításához, de semmiképpen sem varázsütésszerű változásra kell számítani. Az azonban biztos, hogy 2011 az egészségügyben az átrendezés éve lesz." Más megközelítésben, de a magánklinikák is ebben reménykednek.

A magánklinikai üzlet fejlődésének gátjai

  1. Nem egyenlő bánásmód
    Elvileg logikus lenne, hogy ha a beteg az államnak fizet járulékot, és így egy adott vizsgálat elvégzésére jogosulttá válik, akkor szabadon választhassa meg, hogy hol végezteti el azt. Ha vállalja a magánszektorban a drágább vizsgálatot, akkor csökkenthetné a számlát az OEP-térítés összegével. Az OEP azonban csak az állami rendelőnek fizet, a privátnak nem, így az nem tudja ezzel csökkenteni az árait.
  2. Adóztatás
    Ha egy cég magánorvosi szolgáltatásra fizet elő az alkalmazottjának, akkor a természetbeni juttatások 98 százalékos adókulcsával terhelik meg az összeget, vagyis az a duplájára emelkedik. (A foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat természetesen leírható költség, az egészségmegőrzést célzó céges juttatások alacsony adóterhű formája pedig az egészségpénztár, az ezek feletti juttatásokat terheli a magas adó.)
  3. Rendszerhez kötöttség
    Természetesen az is az állami rendszertől való elvándorlás ellen szól, hogy abból senki sem tud teljesen kilépni, és járulék helyett magánszolgáltatót fizetni. Ez már igazi magánbiztosítás lenne, ami ma gyakorlatilag szitokszónak számít. A járulékot így értelemszerűen fizetni kell, és az ügyfélnek ezenfelül kell kigazdálkodnia a külön ellátásának díját, ha az állami intézményekkel nincs megelégedve. E költségek után semmilyen kedvezmény nem vehető igénybe.
4. Hálapénz - kettős hatás
Furcsa módon a hálapénz intézményesülése is a magánklinika üzlete ellen dolgozik. Sokan gondolkodnak ugyanis úgy, hogy ha komolyabb egészségügyi problémával találják szembe magukat, akkor elég lesz a megfelelő helyen a megfelelő összeggel "megolajozni" az állami ellátást, ezért nincs szükség magánorvosra. A hálapénznek ugyanakkor ezzel ellentétes hatása is van, hiszen az emberek jelentős része már viszolyog attól, hogy mindenhol borítékokat kell csúsztatgatnia az orvosok zsebébe, és sokkal szívesebben lép egy ennél akár nagyobb összeggel a magánrendelő kasszájához.

5 .a színvonalasabb közegészségügy
Bizonyos városokban - ez ügyben a legtöbbször Debrecent emlegetik - sikerült egészen jól felfejleszteni a kórházi infrastruktúrát, így jelentősen csökkent a magánrendelők minőségi előnye. Ezeken a helyeken nem is jelentek meg a befektetők.

Köz és magán találkozási pontjai

Az állami szférán kívül minden, általunk megkérdezett szakember szívesen megosztotta véleményét arról, hogy a köz- és magánegészségügy rendszerszinten hogyan tudna jól együttműködni. Legtöbb forrásunk ugyanazzal az egyszerű és logikus megoldással állt elő: az állami ellátórendszer ki nem használt kapacitásainak értékesítésével. Vegyük például a főleg daganatos betegségek kezelésénél alkalmazott modern diagnosztikai eljárás, a PET CT esetét. "Az országban jelenleg négy ilyen berendezés működik, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) pedig jövőre 12 ezer vizsgálatot térít. Mivel egy vizsgálat legfeljebb 40 perig tart, egyetlen gép évente legalább 13 ezerszer lenne használható, ha a nap 24 órájában menne" - ad átfogó képet Erőss György, a berendezések egyik globális gyártójának számító Philips magyarországi leányvállalatának menedzsere. Persze nem várható el, hogy a PET CT vizsgálatokat három műszakban megállás nélkül végezzék, és a gépek földrajzi "terítése" is támogatható cél, összességében mégis igaz, hogy az OEP keretéhez (vagyis az állam pénzügyi lehetőségeihez) képest ma elvileg négyszeres kapacitás áll rendelkezésre.

Szakmai becslések szerint évi 25-30 ezer vizsgálat elvégzése is indokolható lenne, tehát a számokból egyértelműen kiderül, hogy a várólista ebben a felállásban elkerülhetetlen. Az OEP jövőre 216 ezer forintot fizet egy-egy vizsgálat után. Ha a lapunknak nyilatkozó szakemberek által felvetett megoldást alkalmaznánk, akkor - leegyszerűsítve - megteremthetnék annak a lehetőséget, hogy a kihasználatlan kapacitás terhére bárki megvizsgáltathassa magát. Egy ilyen OEP térítést igénybe nem vevő beteg mondjuk 450 ezer forintért juthatna a sorban előre. A kórháznak pluszbevétele keletkezne, és azonnal további két várólistás beteg vizsgálatát végeztethetné el.

E megoldással elsősorban az a baj, hogy - az elmúlt évek rossz kimenetelű egészségügyi reformjai miatt - nagyon nehéz lenne "eladni" a lakosságnak. Végső soron ugyanis hivatalos formát öltene az "aki fizet, előreugrik a várólistán" játék. A megoldás hívei azonban jogosan érvelnek azzal, hogy ez ma is így van, mert hálapénzért könnyen lehet kapni olyan diagnózist, amely a beteget előreröpíti a sorban. A nagy különbség viszont az, hogy a hálapénzes (álszent) rendszerben az összeget az orvos teszi zsebre, és nem forgatják azt vissza a többi beteg kezelésére.


2010. október 28., csütörtök

írta Giulio

KEDVES KOLLÉGÁK!

A WEBDOKI ORVOSI PORTÁLRÓL ÜZENÜNK MINDENKINEK !

Olvassátok. Aláírni a következő helyen IS lehet:

http://webdoki.hu/listazas.php3?id=1284098299

EGYÚTTAL KÉRÜNK BENNETEKET, HOGY MINÉL TÖBBEN CSATLAKOZZATOK ÉS NYOMTASSÁTOK A NYÍLT LEVELET, TERJESSZÉTEK A KOLLÉGÁK KÖZÖTT, IRÁNYÍTSÁTOK ŐKET ÚTBA A FÓRUM FELÉ.

Azt hiszem egy erős kamara minden orvos közös érdeke, mutassuk meg, hogy képesek vagyunk összefogni saját jövőnkért. Mikola István nyilatkozta, hogy nincs pénz. Tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt években elmulasztott összefogást nem fogjuk tudni bepótolni néhány határozott asztalra csapással, még akkor sem, ha esetleg ezt ígérték nekünk. A háttérben már előttünk nem is ismert alkuk köttettek, rólunk, de nélkülünk.

ÉS MÁR MOST TUDATOSÍTSUK MAGUNKBAN, HOGY HA MOST NEM MOZDULUNK MEG EGYSÉGESEN EGY IGAZI ÖNKORMÁNYZATÉRT (NEM A KORMÁNY ELLEN, HANEM SAJÁT ÉRDEKÜNKBEN ÉS A TÁRSADALOM ÉRDEKEI ÉRDEKÉBEN), AKKOR ENNEK ÉVTIZEDEKIG IS INNI FOGJUK A LEVÉT.

EGYHAMAR MÉG EGY ILYEN LEHETŐSÉGÜNK NEM LESZ. ÚJ KORMÁNYZATI RENDSZER, ÚJ ALKOTMÁNY, ÚJ JOGALKOTÁSI TV., ÚJ MOK TV.

MOST VAGY SOHA!!!

Nyílt levél az orvosi kamara átalakításáról


Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelt Államtitkár Úr!



Tekintettel arra, hogy az egészségügyben működő szakmai kamarák átalakítása, a kötelező orvosi kamarai tagság visszaállítása napirendre került, alulírott orvosok - felismerve egy erős és felelős szakmai önkormányzat kiépítésének történelmi jelentőségét - úgy határoztunk, hogy nyílt levél formájában fogalmazzuk meg a Magyar Orvosi Kamara (a továbbiakban Kamara) átalakításával, feladatainak és jogosítványainak újraszabályozásával és ehhez eszközként a kötelező kamarai tagság visszaállításával kapcsolatos elvárásainkat.

A Magyar Orvosi Kamara (a továbbiakban Kamara), mint szakmai kamara a Polgári Törvénykönyv szerint köztestület, amely a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. Az Alkotmánybíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a kötelező szakmai kamarai tagságot olyan súlyú és komolyságú átadott közfeladatok indokolhatják, amelyek megvalósításához elengedhetetlen a köztestület az adott szakma valamennyi művelőjére kiterjedő hatásköre.

Másfelől a kamara tagsága a szervezet fenntartása és működésének biztosítása érdekében tagdíjat fizet, amely kötelező tagság esetében - nyilván az átruházott közfeladatok biztonságos ellátása érdekében - adók módjára behajtható köztartozásnak, azaz a tagság szempontjából egyfajta plusz köztehernek tekintendő.
Álláspontunk szerint az orvosokra kirótt újabb közteher csak akkor indokolható, ha a köztestület jogosítványai tényleges szakmai önkormányzást megvalósítva képesek az orvostársadalom helyzetét jó irányban, érdemben befolyásolni.

A kötelező tagság visszaállításával kapcsolatos eddigi kormányzati kommunikációban azonban - legnagyobb sajnálatunkra - a Kamara átszervezése nem úgy jelenik meg mint a demokratikus hatalomgyakorlás jegyében történő hatalommegosztás, érdemi közfeladat-átadás elengedhetetlen eszköze, hanem mint önmagában való cél, az előző kormányzat intézkedéseinek egyszerű és öncélú negálása. Ez pedig számunkra elfogadhatatlan.

Ezért a kérdés megvitatása, a félreértések eloszlatása most, a helyi önkormányzati választások apropóján azért is különösen fontos és időszerű, mert a Kamarának átadandó közfeladatok, a Kamarára átruházandó jogosítványok és az ezekkel összhangban kialakítandó koordinációs és döntéshozatali mechanizmusok egyértelműen felvázolják a Kormányzatnak a polgárok, társadalmi szervezeteik és az egyéb hatalmi ágak (önkormányzatok) felé megnyilvánuló magatartását, a követendő kormányzati stílust.

Álláspontunk szerint szükséges a jelenlegi feladatok és jogosítványok újrafogalmazása (pontosítása) és kiegészítése annak érdekében, hogy a Magyarországon praktizáló orvosoknak, az egész társadalom érdekében, érdemi beleszólásuk legyen az egészségügyi ellátás és ellátórendszer alakításába, fejlesztésébe, valamint hatékonyan fel tudjanak lépni saját élet- és munkakörülményeik javítása érdekében.

Ezért szedtük össze levelünk mellékleteként azokat a feladatokat és az ellátásukhoz, mint célhoz, eszközként rendelt jogosítványokat, melyekkel el kívánunk indulni a jövőt jelentő, osztrák mintára szerveződő, önálló, erős és hatékony szakmai önkormányzat kiépítésének az útján. Nem kívánunk ugyanis érdemi jogosítványokkal nem rendelkező kirakatkamara tagjaként, számunkra felesleges és terhes különadót (tagdíjat) fizetni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Miniszter Úr, Államtitkár Úr!

Tudomásul kell vennünk, hogy az Európai Unió egységes munkaerőpiaca az orvosi hivatás területén is működik, aminek következtében a munkaerő a jobb feltételeket biztosító országok felé áramlik. Különösen kritikus folyamat ez a fiatal szakorvosok esetében. Teljesen egyértelmű számunkra, hogy önmagában az a tény, hogy a Kamara ezen túl nem küld külföldi álláshirdetést a tagjainak, nem fog érdemben változtatni ezen a folyamaton.

Szilárd meggyőződésünk ugyanakkor, egy a hivatás gyakorlásában irányt mutató és biztonságot nyújtó, gazdasági és szakmai érdekérvényesítésre törvényben garantált jogosítványainál fogva képes, szakmai önkormányzati polgárság lehetősége - más tényezőkkel együttesen - jelentősen javíthat mind hazánk, mind orvosaink helyzetén.

Éppen ezért kérjük, fontolják meg javaslatunkat, és választott képviselőink útján tekintsenek minket partnernek az új kamarai törvény kidolgozásában.

WebDoki, 2010. szeptember 19.


Dr. XY
a nyílt levelet aláíró orvosok képviseletében

Aláírók:



Melléklet a "Nyílt levél az orvosi kamara átalakításáról" c. dokumentumhoz


Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvényben meghatározott feladatokat az alábbiakat figyelembe véve javasoljuk kiegészíteni, ill. módosítani:


I./ A feladatok és jogosítványok meghatározásának módja

1./ A Kamara általános és legfontosabb feladatait és jogosítványai a kamarai törvényben kell rögzíteni. Emellett egyes további feladatokat és jogosítványokat a kamarai törvényben meghatározott jogalkotási jogosítványok tiszteletben tartása mellett megalkotott más jogszabályok is meghatározhatnak.

2./ A kamarai feladatokat pontosan és közérthetően kell meghatározni, úgy hogy azok félreértelmezése, kiterjesztő vagy leszűkítő értelmezése és az ebből adódó viták, feszültségek elkerülhetők legyenek. A jelenlegi törvényi meghatározást túlságosan általánosnak tartjuk.

3./ A kamarai feladatok kizárólag az orvosi tevékenységgel és életpályával összefüggő szakmai, szakmapolitikai, jogi, gazdasági és szociális köz- és egyéb feladatok lehetnek.

4./ A kamarai feladatok megvalósításához biztosítani kell a feladattal cél-eszköz viszonyban álló hatékony, erős, és jogilag kikényszeríthető garanciákkal megkerülhetetlenné tett kamarai jogosítványokat, melyek különösen: jogszabály-kezdeményezési jog, véleményezési jog, egyetértési és vétójog, együttdöntési jog, ellenjegyzési jog, képviseleti jog, döntési jog.
Az egyes jogosítványok tartalmát pontosan meg kell, határozni, körül kell írni és hozzá kell rendelni a megfelelő garanciákat. Minden egyes feladathoz egyedileg kell hozzárendelni az ellátásához szükséges és elégséges jogosítványt.


II./ A kötelezően ellátandó egyes kamarai feladatok és a hozzájuk kapcsolódó jogosítványok:


1. Az általános szakmai (érdek)képviseleti feladatok körében:

1.1. Az egészségügyi ellátást, az egészségügyi ellátórendszert, az orvosi jogállást, életpályát, az orvosok szakmai, szociális, és gazdasági érdekeit érintő kérdésekben jogszabály-kezdeményezési jog, a jogalkotási eljárásban véleményezési jog, a társadalmi vita során egy alkalommal vétójog.
A jogalkotás területén elengedhetetlennek tartjuk az orvosi jogállási törvény megalkotását, amely egységesen szabályozza az orvosi tevékenységet, jogokat és kötelességeket. Az orvosi kamarai törvényt is az orvosi jogállási törvény részeként kellene megalkotni.

1.2. A közfinanszírozást érintő kérdésekben elengedhetetlennek tartjuk, hogy a jogszabály-előkészítés során a finanszírozóval (jelenleg OEP) azonos súlyú jogosítványok illessék meg a Kamarát, hiszen csak így valósítható meg a Ptk. szerinti mellérendeltség követelménye (a jogszabályi rendelkezések ugyanis a finanszírozási szerződés kötelező tartalmi elemét fogják képezni).

1.3. Az egészségbiztosító (finanszírozó) szervezetekkel és egyéb szervezetekkel, hatóságokkal, általános szerződési feltételek megkötéséhez képviseleti és döntési jog. E feladat és jogosítvány célja, hogy a jogszabályban nem rögzített feltételekről a polgári jog szerinti mellérendeltség elvét érvényesítve, az orvosok képviseletében, az őket érintő körben, egyező akaratnyilvánítással szülessenek meg az általános szerződési feltételek.

1.4. A jogszabályban megjelenő orvosi díjtételekkel kapcsolatban jogszabály-kezdeményezési jog, a jogalkotási eljárásban véleményezési jog, a társadalmi vita során egy alkalommal vétójog.

1.5. Közérdekű kereset indítása az egészségügyi ellátást, az egészségügyi ellátórendszert, az orvosi jogállást, életpályát, az orvosok szakmai, szociális, és gazdasági érdekeit érintő kérdésekben.

1.6. Képviseleti jog - egyedi vagy csoportos meghatalmazás esetén - az orvosok élet- és munkafeltételeit, jogállását érintő kérdésekben, bíróságok, hatóságok és egyéb szervek előtt. Fontosnak tartjuk szabályozni a Kamarának a hatóságok és egyéb szervezetek előtti általános jog- és érdekképviseleti jogosítványait az egészségügyi ellátást, az egészségügyi ellátórendszert, az orvosi jogállást, életpályát, az orvosok szakmai, szociális, és gazdasági érdekeit érintő kérdésekben.

1.7. A Kamara hivatalos kapcsolatrendszerének (hatóságokkal és egyéb szervekkel), továbbá az ezzel kapcsolatos jogosítványoknak (pl. értesítési kötelezettség, részvételi jogok) a részletes és jogi úton kikényszeríthető szabályozása.

1.8. A 4/2000. EüM rendelet szerinti alapellátások esetében döntési jog a területi ellátásban résztvevő alapellátási praxisok számának meghatározása tekintetében, döntési jog az alapellátási praxist betöltő orvos személyéről; jogszabály-kezdeményezési jog, a jogalkotási eljárásban véleményezési jog, a társadalmi vita során egy alkalommal vétójog a finanszírozás tartalmának, szerkezetének és mértékének meghatározásában.

2. A nyilvántartási, igazgatási jellegű feladatok körében:

2.1. Az orvosok alapnyilvántartásának vezetése, az alapnyilvántartással kapcsolatos eljárások lefolytatása.

2.2. Az orvosok működési nyilvántartásának vezetése, a működési engedélyekkel kapcsolatos eljárások lefolytatása, a működési engedélyek kiadása.

2.3. Adatgyűjtési, adatszolgáltatási, statisztikai feladatok.


3. Az orvosi szakma minőségirányítása és fejlesztése keretében:

3.1. Az orvosi alapképzés körében a kamara részt vesz az orvosok elméleti felkészítésében, különös tekintettel a szakmai / etika szabályok, a polgári jogi / büntetőjogi / közigazgatási jogi és etikai felelősség elméleti és gyakorlati alkalmazása, az orvosi jogállás szabályainak oktatásával.

3.2. Az orvosi szakképzés körében a Kamara jogszabály-kezdeményezési joggal, a jogalkotási eljárásban véleményezési joggal, a társadalmi vita során egy alkalommal vétójoggal rendelkezik a kiadható orvosi szakorvosképzési helyek számát továbbá a szakvizsgáztatás rendszerét illetően, képviselteti magát - az adott szakterület tudományosan elismert művelőjének delegálásával - a szakvizsgabizottságokban.

3.3. A szakorvosi továbbképzések keretében jogszabály-kezdeményezési joggal, a jogalkotási eljárásban véleményezési joggal, a társadalmi vita során egy alkalommal vétójoggal rendelkezik a kötelező szakmai továbbképzések rendszerét illető jogalkotási kérdések tekintetében, részt vesz a továbbképzések akkreditációjában, szakmai továbbképzéseket szervez, vezeti a továbbképzések nyilvántartását (OFTEX).

3.4. A szakértői tevékenységgel kapcsolatban jogszabály-kezdeményezési joggal, a jogalkotási eljárásban véleményezési joggal, a társadalmi vita során egy alkalommal vétójoggal rendelkezik az orvosszakértői rendszert illető jogalkotási kérdések tekintetében, kiadja az egészségügyi területre vonatkozó szakértői engedélyeket.

3.5. Az orvosi szakmai társaságok és a Magyar Tudományos Akadémia feladatkörébe tartozó tudományos tevékenység eredményeinek terjesztésében és gyakorlati alkalmazásában a Kamara az előbbi szervezetekkel együttműködik.


4. Az orvosi hivatás tekintélyének őrzése, ennek keretében:

4.1. Az Orvosi Rendtartás és az etikai eljárás kidolgozása, mely érvényesíti az alkotmány és az általános eljárási törvényekben lefektetett alapelveket a tisztességes eljárás, az arányos szankcióalkalmazás és a kétszeres büntetés tilalmának érvényesítésével. (Többszörös büntetés tilalma: etikai büntetés csak akkor szabható ki, ha más szankcióval - büntetőjogi, közigazgatás, fegyelmi stb. - az adott cselekmény nem került szankcionálásra. Ezáltal csak akkor lehet etikai büntetést kiszabni, ha más eljárás vagy nem indult, vagy etikai vétségnél súlyosabb felelősség nem volt megállapítható.)

4.2. Közvetítői eljárás orvosok egymás közötti, ill. orvosok és mások (pl. páciensek, betegszervezetek stb.) közötti vitás kérdésekben.

5. Az önkormányzati működéssel kapcsolatos feladatok körében:

5.1. A régi típusú és az új típusú kamarai működés átmeneti szabályainak és határidejének meghatározása: az új alapszabály kötelező tartalmi elemei, a feladatellátáshoz szükséges szervezeti és személyi feltételek minimumkövetelményei, új kamarai választások szabályainak meghatározása.


III./ Fakultatív kamarai feladatok:


1. Jóléti szolgáltatások (nyugdíjbiztosítás, ápolási biztosítást, stb.) a kamarai tagok részére.

2. Alapok alapítványok létrehozatala és kezelése.


WebDoki, 2010. szeptember 19.


Dr. XY
a nyílt levelet aláíró orvosok képviseletében

Aláírók:

------------------------------------------------------------------

Ennyi.

Az akció az orvosokat, egyben a kormányzatot is teszteli.

Hányan vesszük észre 40 ezerből, hogy végjáték van, és észreveszi-e vajon a kormányzat, hogy végjáték van?

2010. október 27., szerda

Az orvosok az otthonszülés ellen érvelnek

Mindig találnak okot a kockázatra

A brit bábaszövetség szerint az állami egészségügyi szolgáltató orvosai mindig találnak okot arra, miért nem javasolják az anyáknak az otthonszülést. A leggyakrabban az anya testsúlyára és életkorára hivatkozva tartják „kórosnak” a terhességet.

Bár a szigetországban legális opciónak számít az otthonszülés, a jelek szerint a szülészorvosok jelentős része ott sem örül annak, ha egy várandós azzal jelentkezik az állami egészségügyi ellátás keretében biztosított terhezgondozáson, hogy a kórház falain kívül kívánja világra hozni gyermekét. A The Telegraph című brit lap által megkérdezett egyik érdekelt, a 25 éves Samantha Green például arról számolt be, hogy az NHS orvosa azzal próbálta eltántorítani szándékától, hogy a jelentős anyai túlsúly miatt problémák adódhatnak a szülésnél, és az esetleges komplikációk akár a gyermek életét is veszélybe sodorhatják. Felhívta az anya figyelmét arra, hogy ilyen esetekben nagy az esélye annak, hogy az újszülött nagy súllyal jön a világra, és vállai elakadhatnak a szülés során. „Úgy érzem, hogy csupán azért fosztottak meg döntési jogomtól, mert kicsit „méretesebb” vagyok az átlagnál. Ezt pedig nem más, mint diszkrimináció” – panaszolta a súlyproblémákkal küzdő kismama. (A lap szerint Samantha testsúlya 102 kilogramm, testtömegindexe 34-es, ami szerint már a kórosan elhízottak csoportjába esik.)
A brit bábaszövetség (Royal College of Midwives) vezetője, dr. Cathy Warwick professzor szerint messze nem egyedi esetről van szó, mert az NHS szülészei indokolatlanul sok esetben hivatkoznak az anya kilóira vagy éveire, ha az otthonszülés ellen kell érvelniük. Bár az anya testsúlya vagy életkora akár kockázati tényező is lehet, az orvosok nemegyszer eltúlozzák a veszélyeket, hiszen az esetek jelentős részében nem indokolt pusztán emiatt „kórosnak” minősíteni egy terhességet – mondta el a lapban. Az NHS oly gyakran mondja ki az átlagosnál nagyobb veszélyeztetettség fennállását – akár azért, mert az anya túlságosan fiatal vagy éppen túlságosan idős, akár azért, mert túlsúlyos vagy elhízott –, hogy ez már lassan rendszerré válik.
A vezető bába úgy látja, hogy mivel kevés nő képes eleget tenni az irányelvek kidolgozói fejében élő testi ideálnak, szükségtelenül sok esetben tűnhet ördögtől valónak a kórházon kívüli szülés gondolata is. A statisztikákat nézve úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a kórházi orvosok hibáztathatók azért, hogy oly sokszor kell felhívni a hozzájuk fordulók figyelmét a kövérség és az idős anyai életkor veszélyeire, hiszen a szülőképes korú nők csaknem fele túlsúlyos, és nem jobb a helyzet a fogamzás időpontjában sem. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik azoknak a nőknek a száma is, akik 40 éves koron túl szánják rá magukat a gyermekvállalásra. Ha pedig a kilók és az évek sem ideálisak a szüléshez, akkor az átlagosnál gyakrabban kell számítani komplikációk (vetélés, magzati rendellenességek, halvaszületés stb.) előfordulására is. Egy idén közzétett felmérés szerint például a kövér anyák újszülöttjei esetében 50 százalékkal nagyobb annak az esélye, hogy a baba a megszületés után intenzívosztályos ellátásra szorul, mint normális testsúly esetén. Dr. Warwick szerint azonban éppen a kórházi orvosok sodorják veszélybe az anyát és a magzatot azzal, hogy az ijesztgetés keltette stressz nyomán megszaporodnak a szülési szövődmények.
A konkrét esetben szereplő kórház képviselője visszautasította, hogy az otthonszülés ellen beszélnének akkor, ha az otthonszülés esetén is megvannak a gyermek biztonságos világra jövetelének feltételei. Ennek alátámasztására idézik, hogy az ellátási körzetük országos szinten is az elsők közé tartozik az otthonszülések arányát tekintve. Az NHS irányelvei egyébként 35-ös BMI, illetve 40 éves anyai életkor mellett tartják szükséges orvos jelenlétét a szülésnél. Dr. Warwick szerint a szabályok indokolatlanul sok esetben készteti a bábákat is arra, hogy lebeszéljék az anyát az otthonszülésről. Éppen ezért arra figyelmezteti a bábákat, hogy óvakodjanak a felesleges ijesztgetéstől, mert az irányelvek betű szerinti követése – különösen defenzív szemlélettel párosulva – „gondokodás nélküli automatákat” nevel.
A brit egészségügyi minisztérium szóvivője úgy kommentálta az álláspontokat, hogy minden anya esetében egyéni szüléstervet kell felállítani, melyben minden körülményt együttesen kell mérlegelni.

Bár a szigetországban legális opciónak számít az otthonszülés, a jelek szerint a szülészorvosok jelentős része ott sem örül annak, ha egy várandós azzal jelentkezik az állami egészségügyi ellátás keretében biztosított terhesgondozáson, hogy a kórház falain kívül kívánja világra hozni gyermekét.

A The Telegraph című brit lap által megkérdezett egyik érdekelt, a 25 éves Samantha Green például arról számolt be, hogy az NHS orvosa azzal próbálta eltántorítani szándékától, hogy a jelentős anyai túlsúly miatt problémák adódhatnak a szülésnél, és az esetleges komplikációk akár a gyermek életét is veszélybe sodorhatják. Felhívta az anya figyelmét arra, hogy ilyen esetekben nagy az esélye annak, hogy az újszülött nagy súllyal jön a világra, és vállai elakadhatnak a szülés során. „Úgy érzem, hogy csupán azért fosztottak meg döntési jogomtól, mert kicsit „méretesebb” vagyok az átlagnál. Ezt pedig nem más, mint diszkrimináció” – panaszolta a súlyproblémákkal küzdő kismama. (A lap szerint Samantha testsúlya 102 kilogramm, testtömegindexe 34-es, ami szerint már a kórosan elhízottak csoportjába esik.)

A brit bábaszövetség (Royal College of Midwives) vezetője, dr. Cathy Warwick professzor szerint messze nem egyedi esetről van szó, mert az NHS szülészei indokolatlanul sok esetben hivatkoznak az anya kilóira vagy éveire, ha az otthonszülés ellen kell érvelniük. Bár az anya testsúlya vagy életkora akár kockázati tényező is lehet, az orvosok nemegyszer eltúlozzák a veszélyeket, hiszen az esetek jelentős részében nem indokolt pusztán emiatt „kórosnak” minősíteni egy terhességet – mondta el a lapban. Az NHS oly gyakran mondja ki az átlagosnál nagyobb veszélyeztetettség fennállását – akár azért, mert az anya túlságosan fiatal vagy éppen túlságosan idős, akár azért, mert túlsúlyos vagy elhízott –, hogy ez már lassan rendszerré válik.

A vezető bába úgy látja, hogy mivel kevés nő képes eleget tenni az irányelvek kidolgozói fejében élő testi ideálnak, szükségtelenül sok esetben tűnhet ördögtől valónak a kórházon kívüli szülés gondolata is. A statisztikákat nézve azonban úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a kórházi orvosok hibáztathatók azért, hogy oly sokszor kell felhívni a hozzájuk fordulók figyelmét a kövérség és az idős anyai életkor veszélyeire, hiszen a szülőképes korú nők csaknem fele túlsúlyos, és nem jobb a helyzet a fogamzás időpontjában sem. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik azoknak a nőknek a száma is, akik 40 éves koron túl szánják rá magukat a gyermekvállalásra. Ha pedig a kilók és az évek sem ideálisak a szüléshez, akkor az átlagosnál gyakrabban kell számítani komplikációk (vetélés, magzati rendellenességek, halvaszületés stb.) előfordulására is. Egy idén közzétett felmérés szerint például a kövér anyák újszülöttjei esetében 50 százalékkal nagyobb annak az esélye, hogy a baba a megszületés után intenzívosztályos ellátásra szorul, mint normális testsúly esetén. Dr. Warwick szerint azonban éppen a kórházi orvosok sodorják veszélybe az anyát és a magzatot azzal, hogy az ijesztgetés keltette stressz nyomán megszaporodnak a szülési szövődmények.

A konkrét esetben szereplő kórház képviselője visszautasította, hogy az otthonszülés ellen beszélnének akkor, ha az otthonszülés esetén is megvannak a gyermek biztonságos világra jövetelének feltételei. Ennek alátámasztására idézik, hogy az ellátási körzetük országos szinten is az elsők közé tartozik az otthonszülések arányát tekintve. Az NHS irányelvei egyébként 35-ös BMI, illetve 40 éves anyai életkor mellett tartják szükséges orvos jelenlétét a szülésnél. Dr. Warwick szerint a szabályok indokolatlanul sok esetben készteti a bábákat is arra, hogy lebeszéljék az anyát az otthonszülésről. Éppen ezért arra figyelmezteti kollégáit, hogy óvakodjanak a felesleges ijesztgetéstől, mert az irányelvek betű szerinti követése – különösen defenzív szemlélettel párosulva – „gondolkodás nélküli automatákat” nevel.

A brit egészségügyi minisztérium szóvivője csupán azzal kommentálta az álláspontokat, hogy minden anya esetében egyéni szüléstervet kell felállítani, melyben minden körülményt együttesen kell mérlegelni.


Dr. Simonfalvi Ildikó

Kötelező "látszatkamarai" tagság

Az egészségügyi államtitkárság tervei szerint az új, kötelező tagságú Magyar Orvosi Kamara nem kapna egyetértési jogot az egészségbiztosítóval kötött szerződési feltételek kialakítására.

A kamara vezetősége további egyeztetésekre készül, a tagság egy része pedig már a kormány által gesztusértékűnek szánt indítvány megismerése előtt is lázadozott, mert nem akarnak „látszatkamarát”. Most éppen azok gyűjtenek aláírást a kötelező tagság, s közvetve Éger István elnök ellen, akik őt annak idején pajzsukra emelték.

Indulatoktól sem mentes élő fórumot tartott a napokban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a Webdoki portálon. A fórumozók többsége és az elnök közötti már-már ellenséges hangvétel azért hökkentette meg az orvosokat, mert annak idején a Webdoki „törzsasztala” lobbizott a legerőteljesebben Éger István megválasztása mellett, vagyis éppen azok, akik most eredményeit vitatják.

Az először 2003-ban megválasztott Éger István történelmet írt, mivel soha korábban nem fordult elő, hogy egy vidéki háziorvos vezesse a kamarát. Addigra vált nyilvánvalóvá, hogy az egészségügy feszültségei erőteljesen jelentkeznek a „frontszolgálatot” teljesítő orvosok körében, ezért magukhoz akarták ragadni a kezdeményezést, hátha az ő gyakorlatiasabb szempontrendszerük segíthet az érdekérvényesítésben. A „hatalomátvétel” módja is újszerű volt: az Égert támogató, a középnemzedékhez tartozó orvosok az interneten szervezkedtek, míg a korábban rendre győztes jelöltet állító főorvosi-professzori kör továbbra is a hagyományos személyes korteskedést választotta. Ezzel Éger olyan előnyhöz jutott a küldöttek között nagy számban jelen levő „plebejus” orvosok révén, amit az idősebb, egyébként jóval befolyásosabb orvosréteg nem tudott behozni.

Éger, a kamara arca

Éger István hamar megismertette az országgal az arcát; az a tény, hogy az orvosi hivatás sokféle formájáról vannak gyakorlati ismeretei, és az orvostársadalom gondjairól közérthetően és nyíltan beszél, népszerűvé tette a médiában. Személyisége pedig annyira meghatározó, hogy a kamara vezetősége gyakorlatilag láthatatlanná vált mellette. Még a tagság nagy részének is gondot okozna, ha a szűk vezetés egy-két másik tagját is meg kellene nevezni.

Éger elnökségének első hat éve rendkívül fordulatos volt, a Medgyessy-Gyurcsány kormány újabb és újabb reformötleteit az orvostársadalom nem fogadta el, az elnök pedig fáradhatatlanul ütközött. Tüntetést szervezett, törvényjavaslatot fogalmazott, orvos-szakszervezetet állított fel, ellen-egészségügyi fórumot teremtett. Vitathatatlan sikereket ért el, szerepe volt abban is, hogy az egészségügyi reform vitája teljesen áthatotta a társadalmat, ugyanúgy témává vált a piacokon, baráti társaságokban, mint a kormányüléseken.

Furcsa, de éppen akkor került nehéz helyzetbe, amikor azok kaptak felhatalmazást az egészségügy vezetésére, akikkel együtt küzdött például az ellátásszervezési reform vadhajtásai vagy a versengő több-biztosítós modell ellen. Elvei szerint az új kormányt megilleti a türelmi idő, ám szerdai sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy ez legfeljebb a jövő évi költségvetés hivatalos számainak megismeréséig tart. Ha igazak a sajtóban felröppent hírek az egészségügyre fordított összeg 23 milliárdos csökkenéséről, a türelem azonnal véget ér.

Az elmúlt évek folyamatos harcának legnagyobb eredménye az volt, hogy alig történt valami. Márpedig ez a sok sebtől vérző, a szocializmusból örökölt egyenlőségi elvvel, a feudális szerveződési viszonyokkal, a nagytőke profitszerzési ambícióival és persze a folyamatos elvonásokkal terhelt egészségügy számára – az ütközetek múltával – már nem tűnik nagy érdemnek.

Pedig az, hogy a kamara egyáltalán létezik, Égernek és csapatának köszönhető, ők tartották egyben, miután 2006-ban a második Gyurcsány-kormány egyik első egészségügyi intézkedéseként megszüntették a kötelező tagságot. Ám azokban a kérdésekben, amelyek a leginkább érdeklik az orvosokat, nem sikerült az országnak, s így neki sem előrelépnie. A közhangulat változását, a választások utáni „kegyelmi állapot” múlékonyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az orvosok egy része a jelek szerint korántsem lelkesedik olyan nagyon a kötelező kamarai tagság visszaállításáért, mint az elnök maga. Így furcsa feszültség alakult ki: az elnök éppen az új kormányhoz intézett első kamarai kéréssel, a kötelező tagság visszaállításával vívta ki maga ellen az orvosok haragját.

Mindent vagy semmit!

Persze azt, hogy mennyire tekintélyes a berzenkedők tábora, egyelőre nehéz megítélni. A fórumoknak mindig is volt egy olyan „lelki funkciója”, hogy az oda írogatók kiengedik magukból a felgyülemlett gőzt. Az mindenesetre figyelmeztető jel, hogy közöttük található Szilvási István és Mánya Kristóf. Az előbbi a kamara korábbi alelnöke, az utóbbi pedig jelenlegi titkára, az egri kórházvédők egyik vezetője. Másrészt a már egy hónapja folyó szervezkedés még mindig nem jutott el odáig, hogy a nyílt levél megjelenhessen.

A lázongás a kormány számára is a türelmi idő lejártát jelzi, pedig a kötelező tagságot éppen gesztusnak szánták. Réthelyi Miklós már kinevezése előtt, a parlament egészségügyi bizottságának ülésén erről beszélt. Ám miközben 2006 után több mint 30 ezer orvos maradt az egyesületi kamarában, most azért mozgolódnak, hogy az orvostársadalom ne fogadja el a korábbi „gyenge” kamara visszaállítását, ehelyett egy osztrák vagy német „betontestületet” hozzon létre.

Az orvosok érdekérvényesítésének gyengeségét ugyanis többen azzal magyarázzák, hogy a korábbi kamarának a legtöbb esetben csak véleményezési joga volt. S miközben az egészségügyet már évek óta kőkemény piaci viszonyok jellemzik, az orvosokat érintő finanszírozási kérdésekben a köztestületnek soha nem volt érdemi befolyása. Az elmúlt években kétségkívül „elszakszervezetesedett” a kamara, legalábbis abban az értelemben, hogy a helyi érdekképviselet helyett leginkább országos szinten tudott akciókat szervezni. Pedig az ellátás minőségére a gazdasági igazgatóknak legalább akkora a befolyásuk, mint egy államtitkárnak.

A most formálódó nyílt levél aláírói viszont azt mondják, hogy ha a kormány nem megy bele egy kemény jogosítványokkal rendelkező kamara felállításába, akkor vissza kell utasítani a kötelező kamarai tagságot.

A lényeg: mire kér, és mire kap felhatalmazást a MOK?

Mindez ellentétes a kamara hivatalos álláspontjával; még áprilisban, a gyógyszerészekkel és a szakdolgozókkal közösen kérték a felálló új kormányt a kötelező tagság visszaállítására, júniusban pedig már el is juttatták az egészségügyi államtitkársághoz azt a törvénytervezetet, amelyet a három érdekvédelmi szervezet közösen jegyzett. Széles körű kamarai vita azonban nem volt erről, a javaslat ma sem nem érhető el a MOK honlapján és Éger a Webdoki fórumozóinak is kitérő választ adott, amikor arra kérték, hadd tekintsék meg a kormányhoz eljuttatott változatot. Mindez annál is furcsább, mert a Medical Tribune birtokában levő, idén június közepén kelt munkaanyag semmi különöset, titkolnivalót pedig végképp nem tartalmaz, elfogadása lényegében a korábbi, 1994-es törvény visszaállítása lenne.

Mit jelent a kötelező tagság?

A törvényjavaslat értelmében visszaállna az a 2006-ban megszüntetett állapot, miszerint egészségügyi tevékenységet csak az végezhet, aki a hivatásrendi kamara tagja. A tagság kötelező tagdíjfizetéssel jár, ennek összege várhatóan havi 2700 forint körül alakul. A kamarából való kizárás gyakorlatilag a foglalkozástól való eltiltással egyenértékű. Ám erre csak első- és másodfokú etikai eljárást követően kerülhet sor, amit még bíróságon is meg lehet támadni. Az etikai büntetések két legsúlyosabbika a pénzbírság, amelynek legmagasabb összege a mindenkori minimálbér ötszöröse (jövőre várhatóan 400 ezer forint) lenne, illetve a kamarai tagsági viszony egy-hat hónapra történő felfüggesztése. Ez utóbbihoz az etikai bizottság kétharmados többségének szavazata kell. Az egyéb büntetésekhez elég volna a jelenlevő tagok szótöbbsége is.

Az egészségügyi államtitkárság által elkészített, a kamara vezetőjéhez eljuttatott törvényjavaslat nagyjából meg is egyezik ezzel, néhány lényeges elem azonban hiányzik belőle. Ezek közül a három legfontosabb, hogy 1. nem derül ki belőle pontosan, hogy visszakerülne-e az orvosok nyilvántartása a kamarához; 2. nem kapnák vissza az egyetértési jogot az egészségbiztosítással kötött általános szerződési feltételeket, valamint az egyedi szerződések feltételeit illetően; 3. az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül végezhető orvosi tevékenységekre irányuló kérelmek elbírálásának ügyében sem lenne egyetértési, hanem csak véleményezési joguk. Vagyis a kamara számos új jogosítványt kapna a jelenlegihez képest, de a 2006 előtti állapot nem állna vissza. „A legnagyobb vitát az egyetértési jog váltotta ki, ezt nem adjuk fel, a közigazgatási minisztert és a kormányfőt is megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy mi nem a kormányzati döntésekkel, hanem az egészségbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban szeretnénk ezt a jogot.” – fogalmazott múlt keddi sajtótájékoztatóján az elnök.

A kormány tehát nem fogadta el a köztestület minden indítványát, pedig a júniusi javaslat csak szerény változat ahhoz a nyílt levéltervezethez képest, amit az internetező orvosok köröznek egymás között. Ebben információink szerint egyenesen az egészségbiztosítóval azonos jogokat akarnak a szerződések megkötésénél, az egészségügyi törvénytervezetek szakmai vitájánál pedig vétójogot szeretnének. (A minisztériumi javaslat véleményezési jogot biztosítana.) Emellett a webdokik döntési jogot kérnek a háziorvosi praxisok számának meghatározásában, de még a személyek kijelölésében is. Ez példátlanul erős jogosítvány volna, s ha a kormány szeretné megerősíteni az alapellátást, akkor az aligha képzelhető el az egy orvosra jutó betegszám csökkentése nélkül, ami viszont ellentétes a háziorvosok érdekeivel. Vagyis igencsak forró pontba találtak bele a nyílt levél fogalmazói.

A kamarai törvényjavaslatban ezeknek a kért jogosítványoknak nyoma sincs. A kamara csak ajánlásokat adhatna az egészségügyi szolgáltatások díjtételeinek a közfinanszírozás során alkalmazandó alsó határaira. (Ilyennel számos szakmai szervezet, például az újságíró szövetség is próbálkozott, ám minden hatás nélkül.) Visszaállna viszont a véleményezési jog sokrétű alkalmazása, amellyel a köztestületi kamara mindig is rendelkezett, és amelynek 2006-os megvonása vagy tiszteletben nem tartása jelentősen gyengítette a szervezetet. Éger István azonban úgy látja, nincs akkora különbség az álláspontok között. A kamaráról szóló jogszabályt „lenni vagy nem lenni” törvénynek nevezte, ezzel nem befejeződik a kamarai tagokat érintő törvények sora, hanem éppen elkezdődik. „Lépésről lépésre kell haladni – mondta a Medical Tribune-nek –, az orvosok jövedelmi helyzetének javítására életpályamodellt kell készíteni, az erről szóló tervezetet már eljuttattuk az államtitkárságnak. A többi fontos elemet pedig az orvosok jogállásáról szóló törvény szabályozza majd, ennek előkészítésében is partnerek vagyunk.” – fogalmazott.

Etika: az egyik leghangsúlyosabb elem

Az egészségügyi államtitkárság által kidolgozott törvényjavaslat leghangsúlyosabb része az etikai vonal, ennek alapján akár Magyar Orvosetikai Kamarának is nevezhetnék a szervezetet. Visszaadnák a köztestületnek az etikai szabályok megalkotásának és az ezzel kapcsolatos eljárások lefolytatásának jogát. Mint ismeretes, a 2006-ban elfogadott törvény az ÁNTSZ által irányított testületet állított fel, amelyben a kamara képviselője csak egy volt a delegáló szervezetek közül. A kötelező tagság újraszületésével a régi rend is visszaáll, a testület a súlyos szabálysértőknek fél évre felfüggesztheti a kamarai tagságát, ez pedig automatikusan a foglalkozástól való eltiltással jár. A kamara korábban a minimálbér legfeljebb tízszeresével sújthatta a súlyos etikai vétség miatt elmarasztalt tagját, az új szabály ezt ötszörös mértékre (vagyis nagyjából 400 ezer forintra) szállítja le.

Az orvosok persze nem véletlenül berzenkednek a kötelező tagság visszaállítása ellen. Ez egy valóban erős kamarát hozna létre – de elsősorban velük szemben. A kamara vezetése szerint nem véletlenül, az orvosok renoméjának visszaállításához az kell, hogy maguk között rendet tudjanak tartani. A befelé erős, kifelé gyenge, leginkább csak törvényjavaslatok véleményezésére szolgáló köztestület azért sem kell a protestálóknak, mert nem két fillérbe kerül. A javaslat szerint az éves tagdíj négy havi minimálbérnél nem lehet magasabb, vagyis hozzávetőlegesen évi 320 ezer, havi 26 660 forintnál, persze ebből kedvezményeket is lehetne adni. (A jelenlegi tagdíj 20 400 forint évente, 1700 forint havonta.)

Éger Istvánnak azonban az első jelentős összetűzése a tagsággal éppen abból adódott, hogy a jelenlegi önkéntes kamarai tagdíjat nem fizetőket behajtással és bírsággal fenyegették, és azzal, hogy bírói úton hajtják be a hátralékot. Mindez általános megütközést keltett, mert a 2006-os és 2007-es időszakban ugyan több tízezren vállaltak szolidaritást a szervezettel és léptek át az egyesületi kamarába, ám a „vészterhes” idők múltával sokan úgy gondolták, erre már nincs szükség, nem fizetnek tagdíjat, így az alapszabályzat szerint 7 hónap után automatikusan megszűnik majd a tagságuk. Alaposan meglepődtek azután, amikor egymás után érkeztek a fizetési felszólítások.

Viszonyulás kérdése is

Égernek másfajta problémákkal is szembe kell néznie: a tagság érdeklődve figyeli azt is, képes lesz-e az érdekérvényesítésre a jelenlegi kormány idején is. Nagy vihart kavart ugyanis egy kijelentése, amit állítása szerint csak a Népszabadság adott a szájába, a Medicina 2000 Járóbeteg Szövetség által szervezett konferenciáról tudósítva. A lap újságírója így fogalmazott: „Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azonnal védelmébe vette a kabinetet, s közölte, az államadósság akkora terhet ró az országra, hogy nagyon nehéz körülmények között kell lavírozni.” (Az említett rendezvényen részt vett a Medical Tribune felelős szerkesztője is, aki ezúton megerősíti a napilap által közölt információt – a szerk.)

Arrogancia mögé rejtett bizonytalanság?

Kétségtelen, hogy a kormányváltás óta megváltozott Éger magatartása, persze az is igaz, hogy a korábbi vehemencia furcsán hatna egy frissen felálló és ekkora társadalmi támogatottsággal megválasztott kabinettel szemben. Az új hang keresését bizonyítja, hogy a kamara területi szervezeteinek tanácsa nyílt levelet intézett a döntéshozókhoz, amelyben egyebek mellett bruttó ötezer forintos kezdő szakorvosi óradíj (vagyis havi 850 ezer forintos alapbér) fokozatos bevezetésére tesznek javaslatot.

Az új egészségpolitikai helyzethez való alkalmazkodás nehézségeinél inkább róható fel az elnöknek, hogy milyen hangot enged meg magának az orvosokkal szemben. A Webdoki élő fórumán több kérdés elől is ingerülten tért ki, így például a 2003-ban számára megállapított 810 ezer forintos tiszteletdíj jelenlegi összegéről ugyanúgy nem beszélt, mint arról, hogy végül is mennyi pénzt költött el a kamara az Idős Orvosok Otthonára, és hogyan is áll jelenleg ez a projekt. A válaszából az derült ki, hogy 2006-ban 120 millió forintért vették meg az ingatlant, amelyben még mindig nem lakik egyetlen idős orvos sem. Az orvosok számára izgalmas kérdés, hogy miért egy kft-n keresztül tulajdonolja a Magyar Orvosi Kamara a Szondi utcai székházat. Az elnök annyit árult el, hogy így is a testület kizárólagos tulajdonában van az ingatlan, és az ügyletre azért került sor, mert céggel együtt olcsóbban lehetett hozzájutni a még Gógl Árpád minisztersége idején adott állami támogatáshoz.

Választás: gesztus a tárcától

Az új kamarai törvény Éger számára is fontos kihívást tartogat, 2011 márciusában ugyanis a tervezet szerint választásokat kell tartani. A kormánytól az elnök azonban megkapja azt a gesztust, hogy bár a kamara vezérkara legfeljebb két egymást követő ciklusban választható meg, a tervezet azonban tiszta lapot biztosít nekik. Vagyis a 2003 óta elnöklő Éger megválasztása esetén akár még kétszer négy évig vezethetné a köztestületet. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a kamara újjáteremtse önmagát, megtalálja az új kihívásokra adandó válaszokat, és ehhez egy új hangot, nemcsak a kormánnyal, hanem saját tagságával is.

Kamarai menetrend:

  • A törvényjavaslatot legkésőbb november 15-ig terjesztik be a parlamentnek
  • Az indítványról december végéig dönt a Ház
  • A törvény 2011. január elsején lép hatályba
  • 2011. február elsejéig kell kérni a tagfelvételt a kamaránál
  • 2011. márciusában kell megválasztani a küldöttgyűlés tagjait, akik elfogadják az alapszabályt és megválasztják az új vezetőséget
  • 2011. július 31-ig kell a kamara helyi, területi szerveit újraalapítani

Nyílt levél a döntéshozókhoz

Október elején a kamara területi szervezeteinek tanácsa a következő kéréseket fogalmazta meg az új kormány számára.

1. Bruttó ötezer forintos szakorvosi kezdő óradíj fokozatos bevezetése egy egészségügyi életpályamodell keretében az egészségügyiek elvándorlásának megakadályozására.

2. Kamarai törvény még ebben az évben.

3. A praxistörvény átalakítása még 2010-ben, hogy a praxis valódi koncessziós jog legyen, amely konkrét személyhez és ellátandó területhez kapcsolódik. A kamara szívesen veszi egy praxisalap felállítását, de szerintük egy államilag garantált hitel is segítené a váltást a háziorvosi körzetekben.

4. Az adminisztrációs terhek jelentős csökkentése még ebben az évben.

5. A kormányzati munkában az egészségügyi ágazat megerősítése.

Élő Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune )