Munkaerőhiány a német egészségügyben

A tanulmány a Német Kórháztársaság (Deutsche Krankenhausgesellschaft) megbízásából készült. A projekt két kutatási modult tartalmazott: egy írásos reprezentatív körkérdést, amelyben 450 kórház vett részt, valamint a Szövetségi Statisztikai Hivatal kórházügyi, illetve a Szövetségi Orvosi Kamara orvosokról szóló statisztikáját. 2000-2008 között a főállású orvosok száma a német kórházakban 27.700-ról 139.300-ra emelkedett. Ez a növekedés azonban olyan statisztikai effektusokból származik, mint a részmunkaidős orvosok számának növekedése (+12.200), a rezidens orvosi („Arzt im Praktikum”) státusz megszüntetése és a hivatalos statisztika ezzel összefüggő megváltozása (+10.370), valamint a munkaidő megrövidülése a munkaidőről szóló új jogszabállyal összefüggésben. Az orvoshiány és az orvosok számának emelkedése között tehát nincs ellentmondás.

Az orvoshiány mértéke: 2010 elején a németországi kórházak háromnegyedének (74,2%) voltak nehézségei az orvosi állások betöltésével; ezek a kórházak átlagosan 3,6 állást nem tudtak betölteni. Szövetségi szinten 5.500 teljes munkaidős orvosi állás volt betöltetlen, ami összességében az állások 4,1%-át jelenti. Az állások átlagosan három hónapig maradtak betöltetlenül.

Átlagon felüli az orvoshiány a 300-nál kevesebb ággyal rendelkező kórházaknál (szövetségi szinten a betöltetlen állások aránya 6,3%), a pszichiátriai osztályokon (7,1%) és a vidéki kórházaknál (5,0%). Átlagon aluli az orvoshiány az egyetemi klinikákon (1,8%) és a privát fenntartású kórházaknál (3,1%).

Az orvosi hierarchia szerint a betöltetlen állások aránya: segédorvosoknál (Assistenzarzt) 4,8%, főorvosoknál (Oberarzt) 3,3%, osztályvezető főorvosoknál (Chefarzt) 1,0%. Szakterületek szerint: pszichiátrián 5,9%, belgyógyászaton 5,6%.

Az orvoshiány prognózisa: Az orvosok létszámára 2019-ig befolyást gyakorló tényezők: a rendszerből kilépő orvosok pótlásának szükséglete, a további orvosi állások betöltésének szükséglete, valamint új orvosok várható belépése.

A rendszerből kilépő orvosok miatt az állomány pótlásának szükséglete 2019-ben eléri a 108.000 főt. Ez a következőkből adódik össze: életkor miatti kiválás (19.000 kórházi orvos és 51.800 szerződött orvos), külföldre való elvándorlás (11.300), az orvosok által életkorukkal összefüggésben más ambuláns intézményekben (10.000), rehabilitációs intézetekben (1.300), hatóságoknál, testületeknél és más területeken (14.900 orvos) végzett tevékenység.

Az orvosi állomány többlet létszámigénye 2019-ben 31.000-re becsülhető. Ez az alábbiakból tevődik össze: a jelenleg hiányzó 6.000 kórházi orvosi állás betöltése, 3.600 megüresedett szerződött orvosi állás betöltése, továbbá az esetszámoknak a demográfiai folyamatokkal összefüggésben való növekedése (10.600 orvos), valamint a részmunkaidős kvóták növekedése (11.200 orvos).

Az orvostudományi egyetemek végzőseinek belépéséből származó növekedés 2019-ben 145.200 fő (optimális forgatókönyv: Drop-Out 0%) és 79.930 fő (legrosszabb forgatókönyv: Drop-Out 45%) közöttire tehető. A jelenlegi 30%-os Drop-Out-ráta figyelembevételével az újonnan belépő orvosok száma 2019-ben 101.720 főre tehető (Status-Quo szerinti forgatókönyv).

A szükséglet fedezéséhez 2019-ig 139.000 orvos belépésére van szükség (31.000 fős többlet létszámigény és 108.000 fős pótlási szükséglet). Optimális forgatókönyv esetén a végzősök belépését hozzászámítva 6.200 fős létszám fölötti többletre számíthatunk. A legrosszabb forgatókönyv szerint viszont, amely a jelenlegi 30%-os lemorzsolódási kvótával kalkulál, 2019-ben 37.400 orvos fog hiányozni a rendszerből.

Az orvoshiány okai: Az egyik jelentős ok a munkaidőről szóló törvény novellálása 2004-ben. Addig csak a készenléti szolgálatban töltött aktív időket ismerték el munkaidőként. A készenléti szolgálatban eddig inaktívnak tekintett idők munkaidőként való elismerése folytán jelentősen megemelkedett az orvosi személyzet iránti igény. A napi, ill. heti munkaidő maximális díjazásának és időtartamának meghatározására való tekintettel ugyanis a többlet munkaidő már nem volt elosztható a rendelkezésre álló dolgozók között. Rendszerint új munkaerő beállítása vált szükségessé.

További okok: az orvosi egyetemek hallgatóinak lemorzsolódása az első szemeszter és a kórházi továbbképzés kezdete közötti időszakban (2006-ban a 2000. évi első szemeszterhez viszonyítva a lemorzsolódás 34%-os volt), az orvosok külföldre való elvándorlása (2000-2008 között a kivándorolt orvosok száma 19.300, a bevándorlóké 13.900 volt), az orvosi pálya feminizálódása (munka és családi élet kompatibilitása, magasabb részmunkaidős arány, gyermeknevelés miatti kilépés vagy megszakítás).

Az orvoshiánnyal szemben alkalmazott intézkedések: A kórházaknak több mint a fele pénzügyi támogatást nyújt a továbbképzéshez, kongresszusokon való részvételhez. További intézkedések: soron kívüli kifizetések, teljesítmény utáni prémiumok vagy bónuszok, a ranglétra egyes lépcsőinek átugrása.

A kórházak 60%-a igénybe veszi munkaerő közvetítő ügynökségek szolgálatait, ill. ún. tiszteletdíjas orvosokat foglalkoztat. Ezenkívül a kórházak 39%-a célzottan toboroz külföldi orvosokat. Az intézmények egynegyede határozott időre alkalmaz szerződött orvosokat.

A német kórházakban a betöltetlen orvosi állásoknak több mint a fele továbbképzést végző segédorvosoknak szól. Ezért a továbbképzés támogatását célzó intézkedések különös jelentőséggel rendelkeznek. A legelterjedtebbek a standardizált továbbképzési tervek, rendszeres továbbképzési megbeszélések, az előírt továbbképzési ciklusok betartására vonatkozó ígérvények. Kevésbé alkalmazzák a tutorálás és mentorálás rendszereit. Az orvosi továbbképzést támogató kórházak viszonylag kevésbé szenvednek orvoshiányban, mint azok, amelyek nem így járnak el.

A kórházak 18%-a kínál fel dolgozói számára fenntartott helyeket a közeli óvodákban és 15%-a tart fenn saját intézményt a gyermekek ellátására.

A szisztematikus személyzeti fejlesztőtevékenység erősítheti a munkahely vonzerejét. Az orvosi szolgálatban ezek az instrumentumok kevésbé elterjedtek, mint az ápolók körében. A kórházak 40%-a gyakran alkalmaz írásbeli integrációs technikákat és a dolgozókkal folytatott strukturált megbeszéléseket. A kórházak csaknem egyharmadánál alkalmaznak standardszerű megbeszéléseket a célmegállapodásokról, írásban rögzített munkaköri leírásokat és továbbképzéseket.

A kórházak által a többletmunka megszüntetését vagy csökkentését szolgáló célzott intézkedések hozzájárulnak a kórházi munkaerőhiány csökkentéséhez. Azokban a kórházakban, ahol az orvosok inkább pozitívan értékelik munkával való megterhelésüket, valamint a munkaidő megszervezését, az orvoshiány pozitívabban alakul, mint ott, ahol az orvosok kritikus álláspontra helyezkednek.

Az orvoshiánnyal szembeni politikai jellegű intézkedések: a bürokrácia csökkentése az orvosi szolgálatban, a Betegbiztosítók Orvosi Szolgálata (Medizinischer Dienst der Krankenversicherung – MDK) általi megkeresések és vizsgálatok leépítése, a beiskolázási kapacitások bővítése az orvostudományi egyetemeken, az orvostudományi egyetemekre való bejutási és válogatási kritériumok megváltoztatása. Mindezek mellett igen releváns az orvosi teendőknek a rendelkezésre álló egészségügyi személyzet részére történő delegációjára vonatkozó jogi keretek kiszélesítése, valamint az orvosi tevékenységek átvételére alkalmassá tevő képzések és továbbképzések jogi elismerése.

Cselekvési ajánlások: Az ambuláns és kórházi szektor közötti határokat a szűkös erőforrásoknak a szakorvosi ellátás keretében történő hatékonyabb felhasználása érdekében meg kell szüntetni. Ez egyrészt a kórházaknak az ambuláns ellátás számára történő messzemenő és rendszeres megnyitását, másrészt a szabadfoglalkozású szakorvosoknak a kórházi ellátásba való szorosabb bekapcsolódását jelenti (pl. tiszteletdíjas vagy konziliárius orvosként, részmunkaidősként, praxisokban vagy egészségügyi ellátási központok keretében, vagy a vendégorvosi ellátás kiépítésével és optimalizálásával).

A jövőben elkerülhetetlenné válik a kórházi orvosoknak a tevékenységek delegálása útján való tehermentesítése. Az orvosi tevékenységek átruházására alkalmasak pl. az ápolók vagy az orvostechnikai asszisztensek, ill. megjelenik egy új foglalkozási csoport (ún. „physician assistants”), akiknek a tevékenységi profilját éppen az eddigi orvosi tevékenységek átvétele határozza meg.

Az orvoshiány csökkentését célozzák: az orvosi tevékenység bürokrácia-mentesítése, az orvosi továbbképzés minőségének javítása, a családbarát munkakörülmények, a családi élet és a munkahely kompatibilitása, családorientált munkarend, rugalmas munkaidő, részmunkaidőben való továbbképzés, kontaktusfenntartó és visszalépési programok a gyermeknevelési szabadság idején, a személyzet körében végzett fejlesztőtevékenység, a karriertervezés, a vezetők és a beosztottak értékelési rendszerei, a rugalmas munkaidő alkalmazása és a többletmunka megelőzése.

A tanulmány a Deutsches Krankenhausinsitut honlapján (142 p.):

http://www.dki.de/PDF/Langfassung_Aerztemangel.pdf (KB)