Egy tea Japánért

2011. május 20.

Május 23-án a teautja.hu, az Urasenke Magyarország és a One Drop Zendo tagjai olyan egynapos művészeti eseményt szerveznek a Műcsarnokban, ami a japán katasztrófa által előhívott és felnagyított léthelyzet megjelenítésére és feloldására tesz kísérletet a tea, a zen és a zene segítségével.

Az erre a napra felállított különleges installációban a néző, miközben betekintést nyerhet a keleti kultúra művészeti irányzataiba, lehetőséget kap annak teljes átélésére is. Az eseményen, melyen Szabó Anikó raku kerámiái láthatók, Fliegauf Mihály Svájcban tanító fagottművész suizen improvizációkkal vesz részt. A rendezvény belépőjeggyel látogatható. Jegyár: 1400 Ft (kedvezményes jegyár: 700 Ft).

Az elmúlt időszakban természetszerűen megnőtt az olyan események, programok száma, amelyek a Japánt ért katasztrófa károsultjainak igyekeztek segíteni. A katasztrófa után a közvetlenül érintett területeken a túlélők apokaliptikus viszonyok között folytatták életüket. Az első hetekben a világ egyik legfejlettebb országában mindenféle fűtés és fedél nélkül éltek emberek tízezrei, valódi világvégi körülmények között, a segítség pedig a károk mértéke miatt szinte vánszorogva ért el hozzájuk.

A helyzet mára annyiban normalizálódott, hogy elindult a romok feltárása, a legsúlyosabban érintett területek lakói azonban még sokáig – magyarországi mércével is – nehéz körülmények között kénytelenek lakni. Sok más, kisebb méretű, de hasonló katasztrófa után éppen a japán események tették nyilvánvalóvá, hogy a civilizációs, technikai-tudományos fejlődés közepette az ember szabad akarata és léte valójában egyetlen dologtól függ, magától a természettől.

Az, amit mi innen keleti kultúraként és bölcseletként csodálunk és tisztelünk, éppen a természet szerint való élet és halál képessége. Az akaratot, a megismerést, a vágyat elejétől a végéig a természet szülte, s abban is múlik el, de ez a természet, bár mindenütt jelen van, végül mégis kibújik mindenféle tudományos objektivitás lencséje alól.

A katasztrófa civilizációt szétziláló kaotikus viszonyai az embert visszalökik a természetes lét határára, egyben egy sor kérdést vetnek fel a lét fenntarthatóságával, a tudat forrásával, a lét átmenetiségével kapcsolatban.

Az esemény azzal a céllal került megrendezésre, hogy a katasztrófa okán bemutassa az ember törékenységét, természettől való függését és képességét a megértésre és változásra.

Az eszközként használt zene, a tea és a meditáció a természetesség szépségét és az önismeret lehetőségét kínálja, megszabadítva egyúttal a hétköznapok banális problémáitól, egyben megtanítja a jelen fontosságát. Mindez nem újdonság, csupán a társadalom által elhanyagolt szemlélet egy darabkája.