Agyban dől el a női orgazmus

2011. 05. 20.

Orgazmusra képtelen nőknek és krónikus fájdalmakkal küzdőknek nyújthatnak majd segítséget a legújabb vizsgálatok, melyek során az orgazmus átélésekor az agyban zajló folyamatokat tanulmányozzák a kutatók.

Barry Komisaruk szokatlan kéréssel fogadja a vizsgálataira jelentkező nőket: befekteti őket az fMRI-készülékbe, és arra kéri őket, hogy maszturbáljanak. Míg a nők lerögzített fejjel magukat kényeztetik a lepedő alatt, addig ő számtalan képet készít az agyukról.

A newarki Rutgers Egyetemen dolgozó, 69 éves Komisaruk huszonöt évvel ezelőtt kezdett el a női orgazmus kutatásával foglalkozni. A vizsgálatok során kollégáival rájöttek arra, hogy többféle idegi útvonalon szállítódnak az ingerek a női nemi szervből, melyek mind közreműködnek az orgazmus kialakításában. Megállapították azt is, hogy ilyenkor a nő egy módosult tudatállapotba kerül, s ez a felfedezés a fájdalomcsillapítás területén is hasznos lehet, olvasható a New Scientist legújabb számában.

Becslések szerint az Egyesült Államokban az elmúlt egy évben minden negyedik nőnek problémái voltak az orgazmus elérésével, és 5-10 százalékuk pedig anorgazmiától szenved, azaz képtelen az orgazmusra. Az agyban zajló folyamatok pontos ismerete nélkül azonban korlátozottak a kezelési lehetőségek.

Komisaruk és kollégái 2010-es vizsgálataik során meglepő dolgot figyeltek meg. Az agy olyan területén tapasztaltak aktivitást, ahol a korábbi orgazmuskutatások során még soha: a prefrontális kéreg nevű részen (az előhomloki lebenyben), mely a tudat különböző területeivel, például az önértékeléssel hozható kapcsolatba. Megállapították, hogy ez azoknál is megfigyelhető, akik pusztán a fantáziájuk révén képesek orgazmust átélni.

A funkcionális MRI vizsgálat során az agynak több mint 30 területén tapasztaltak aktivitást - olyan részeken, amelyek a tapintással, memóriával, jutalmazással és a fájdalommal állnak kapcsolatban. Ugyanezeket a területeket aktiválták az elképzelt érintések is - csak kisebb mértékben. Az egyedüli kivétel a prefrontális kéreg volt, mely pont az elképzelt szituációban aktiválódott jobban. Komisaruk szerint ez a fantáziálással vagy a saját kényeztetésünket szolgáló úgynevezett top-down (vagyis felülről, az agyból kiinduló) szabályzással állhat kapcsolatban.

Komisaruk felfedezésével némileg ellentétes a holland Groningen Egyetem munkatársának, Janniko Georgiadisnak és kollégáinak az eredménye, akik hasonló vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a fent említett agyi terület kikapcsolódik a tetőpont elérésekor.

Georgiadis konkrétan a prefrontális kéreg úgynevezett orbitofrontális kéreg nevű részében nem tapasztalt aktivitást. Szerinte ez a terület lehet a szexuális irányítás központja, és a kikapcsolása teszi lehetővé az orgazmus és egyben egy módosult tudatállapot elérését, írja a New Scientist. "Amikor megkérdezed az embereket, hogy mit élnek át orgazmuskor, akkor többnyire azt mondják, hogy úgy érzik, elvesztik az irányítást" - mondja. "Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megváltozott állapot szükséges a még több gyönyör eléréséhez, vagy ez csak egy mellékhatás"- teszi hozzá. A kutató elképzelhetőnek tartja, hogy erre a kikapcsolásra való képtelenség akadályoz meg egyeseket az orgazmus elérésében.

Az egymásnak ellentmondó kutatásokra egy lehetséges magyarázat lehet, hogy az orgazmus két különböző módját vizsgálták, ugyanis míg Komisaruk alanyai maszturbáltak, addig Georgiadis önkénteseit a partnereik juttatták el a csúcsra. Egy partner mellett pedig könnyebben ki lehet kapcsolni a kontrollt, és elérni az orgazmust.

Julia Heiman, a bloomingtoni Kinsey Kutatóintézet munkatársa szerint azért jelentősek ezek a vizsgálatok, mert az orgazmus az agy több részével (például jutalmazással összefüggő területekkel) is kapcsolatban áll, és még mindig keveset tudunk az agy működéséről. Az orgazmus ráadásul elég erős "fájdalomcsillapító". Komisaruk szerint az orgazmus előidézésének tanulmányozása segíthet megérteni, hogyan használható a fentről-lefelé irányuló szabályzás az érzetek kontrollálásában (ilyen például a placebo-hatás, amikor elhisszük, hogy használni fog, amit bevettünk, és tényleg használ). Azok például, akik krónikus fájdalmaktól szenvednek, magas szintű mentális folyamatok révén szabályozhatják, hogy mit éreznek. Az agyterületek szerepének meghatározása a fájdalom és a gyönyör feldolgozásában pedig elősegítheti az ezek szabályzására irányuló hatékonyabb top-down technikák kifejlesztését.

[origo]