Kivitelezhetetlennek tartják az orvosok azt a tervet, amely alapján büntetnék azt a magas vérnyomásban, cukorbetegségben szenvedő beteget, aki bizonyos időn belül nem éri el a megfelelő célértéket.

Igazi 22-es csapdáját állítják a betegnek, amikor azt követelik tőle, hogy szedje a gyógyszerét és tartsa a diétáját, ám ha nem éri el a kitűzött értékeket, akkor „bünti” lesz, pl. drágábban kapja a gyógyszerét.

A 22-es csapdája ebben az, hogy a mai hivatalos étrendi tanácsokat követve szinte kizárt, hogy valaki a kitűzött értékeket elérje. A táplálkozástudományi szakirodalom egyedül abban biztos, hogy így, ahogy eddig ment, nem mehet tovább. Adele Hite és még öt táplálkozáskutató a Nutrition szaklap hasábjain ízekre szedte az USA legújabb étrendi ajánlását, amit követ az egész fejlett világ dietetikus társadalma (Hite és mtsi., 2010).

A kutatók a Dietary Guidelines Advisory Committee fejére olvasták, hogy ugyanazt a hülyeséget ismételgeti papagáj módra, mint amit a harminc évvel ezelőtti ajánlás megfogalmazott, és ami oda vezetett, hogy Amerika elhízott.

Minden tudományos alapot nélkülöznek azok az ajánlások, mely szerint az emberek növeljék tovább a szénhidrátok fogyasztását, különösen a teljes kiőrlésű gabonákét, és csökkentsék a telített zsírok és az állati fehérjék fogyasztását. Pontosan ezt tették eddig is, és ez vezetett a nyugat tragédiájához, írják a kutatók.

A hivatalos étrendi ajánlásokkal pontosan ellentétes összetételű étrend volna az egészséges.

Csak kiragadott példaként idézem: metaanalízisek igazolják, hogy a zsírokkal semmi baj nincs (Skeaff és Miller, 2009), a növényi olajok viszont az omega-6 és transzzsírtartalmuk miatt életveszélyesek.


Marianne Jakobsen és mtsi. legutóbb megjelent, 53 644 személy 12 éves követési vizsgálata egyértelműen kimutatta, hogy nem a zsírfogyasztás, hanem az elfogyasztott szénhidrátok magas glikémiás indexe jósolja be a szív és érrendszeri megbetegedéseket (Jakobsen és mtsi., 2010).

A koleszterinteória, amire az étrendi ajánlások, na meg az orvosi terápia koncentrál, tévedés. 2000 és 2010 közt 15 nagy koleszterinszint csökkentő vizsgálat közül mindössze csak egy tudott szignifikáns, 1.2% előnyt felmutatni a szívhalálozás megelőzésében. Linda Bacon és Lucy Aphramor 2011-ben megjelent összefoglaló elemzése rámutat arra, hogy teljesen értelmetlen a betegeket azzal gyötörni, hogy fogyjanak le, mert a hosszú távú követéses vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a beteg akár követi az előírásokat, akár nem, hamarosan 1-2 éven belül úgyis visszahízza, amit koplalással lefaragtak belőle.

Az összefoglaló megkérdőjelezi az összes elhízással kapcsolatos eddigi feltevést (Bacon és Aphramor, 2011). Amiben nagyon egyet lehet érteni a szerzőkkel: a nyugati táplálkozás totális tévút.

A társadalmat az a dietetika betegíti meg, amely aztán szemrehányást tesz az embereknek, hogy nem követték a tanácsait. De követték. Fel kéne már ébredni a dietetikusoknak, hogy nem az emberekkel, hanem az ajánlásokkal van a baj. A mai étrendi ajánlások nem gyógyítják, hanem konzerválják, vagy még inkább súlyosbítják a legtöbb táplálkozásfüggő betegséget.

De csak akkor, ha a betegek remélhetőleg nem követik a hivatalos dietetika remek ajánlásait, hanem A megfelelő étrendi ajánlásokkal a 2-es típusú cukorbetegség elmúlik, a szív és érrendszeri betegségek javulnak (pl. az erek kitisztulnak), a PCO elmúlik, a rák progressziója lassulhat, a reflux nyomtalanul elmúlik.a tudományosan igazolt alternatív, alacsony szénhidrát, sok zöldség és gyümölcs, magas zsír és fehérje tartalmú étrendekre (lowcarb, paleolit) térnek át.

1, Hite, AH; Feinman, RD; Guzman, GE; Satin, M; Schoenfeld, PA; Wood, RJ: In the face of contradictory evidence: report of the Dietary Guidelines for Americans Committee. Nutrition, 2010, 26(10):915-24.

2, Skeaff CM, Miller J. Dietary fat and coronary heart disease: summary of evidence from prospective cohort and randomised controlled trials. Ann Nutr Metab. 2009;55(1-3):173-201.

3, Jakobsen MU, Dethlefsen C, Joensen AM, Stegger J, Tjonneland A, Schmidt EB, Overvad K. Intake of carbohydrates compared with intake of saturated fatty acids and risk of myocardial infarction: importance of the glycemic index. Am J Clin Nutr. 2010 Jun;91(6):1764-8.

4, Bacon L, Aphramor L. Weight science: evaluating the evidence for a paradigm shift. Nutr J. 2011 Jan 24;10:9.

Forrás: Szendi Gábor

A paleo táplálkozás véd a cukor- és a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben

Egy „őspaleós” tapasztalatai

Az első paleolit étrendi kísérletet William Banting vészesen elhízott londoni üzletember folytatta le saját magán az 1860-as években. Tapasztalatait az 1863-ban kiadott „Levél a testességről, a közérdekűnek címezve” füzetkében foglalta össze. Először ugyan próbálkozott a Lancet orvosi lapnál, majd felbuzdult azon, hogy a Cornhill Magazinban olvasott egy cikket az elhízásról, de mindkét lap elutasította azzal, hogy mit érthet ő az elhízáshoz. A történet örök: a tekintélyek tévedése mindig értékesebb, mint a névtelenek valódi felismerései. Harminc éves korától 65 éves koráig folyamatosan hízott, és 165 cm-es magasságához képest 91.7 kg-ot nyomott a végén. Ez 33.6 kg/m² –nek felelt meg. A hasa már akkora volt, hogy nem tudta befűzni a cipőjét sem. Izületei pedig annyira fájtak, hogy a lépcsőn csak háttal tudott learaszolni. Valójában már negyven éves korától próbált túlsúlya ellen küzdeni,

„Kevés ember él oly aktív életet, mint én”, írta, „így testességem, majd elhízásom nem a mozgáshiányból, sem nem a mértéktelen evésből és ivásból, vagy bárminemű ínyenckedésből fakadt, hanem pusztán abból, hogy kenyeret, tejet, vajat, sört, cukrot és burgonyát ettem kissé szabadabban, mint azt a szervezetem igényelte volna.”

Harminc és negyven éves kora között orvosbarátja tanácsára reggelente rendszeresen órákat evezett a Temzén, s bár izmai megnőttek, olyan étvágya lett az evezéstől, hogy még tovább hízott. Mindenféle gyógymódot kipróbált, tengerparti levegő, lovaglás, gyaloglás, török fürdőt, de mind hasztalan. Köldöksérve lett, majd látása és hallása romlani kezdett. Sok orvosnál járt, míg végre valaki nem gyógyszert, nem fizikai gyakorlatokat ajánlott, hanem egy diétát. Az orvos pontosan azokat tiltotta el, amiket addig Banting az élethez nélkülözhetetlennek vélt: a kenyeret, a tejet, a vajat, a sört, a cukrot és a burgonyát.

„Ezek, mondta kiváló tanácsadóm, keményítőt és cukrot tartalmaznak, és ezekből lesz a háj, ezért kerülendők. Első pillantásra úgy tűnt nekem, kevés maradt az életben maradáshoz, de kedves barátom megmutatta nekem hamarosan, hogy maradt egy csomó”.

Reggelire 12-14 dkg marhát, juhot, vesét vagy főt halat, szalonnát vagy bármilyen hideg sertéssültet, egy nagy csésze teát (tej és cukor nélkül), egy kis kekszet, vagy 3 dkg kétszersültet ettem.

Ebédre 15-18 dkg bármilyen halat, kivéve lazacot, bármilyen húst, kivéve sertést, bármilyen zöldséget, kivéve krumplit, 3 dkg kétszersültet, gyümölcsből pudingot, bármilyen szárnyast vagy vadhúst és két-három pohár bort. Likőrök, pezsgő és sör tiltva van.

Teára 6-9 dkg gyümölcs, 1-2 kétszersült, egy csésze tea tej és cukor nélkül.

Vacsorára 9-12 dkg húst, mint ebédre, egy-két pohár vörös borral.

Lefekvéskor egy forró grog cukor nélkül vagy egy-két pohár vörösbor.

Bár nem teljesen hagytam el a keményítőt és a cukros dolgokat, de kínosan kerültem a tejet, cukrot, sört, vajat.”

Korábban Banting ezeket korlátozás nélkül fogyasztotta. Azonban megértette, hogy nem az étel mennyiségén, hanem minőségén kell változtatni. Az étrend hatására 1862 szeptemberétől egy év alatt úgy adott le 21 kilogrammot, s érte el 25.9 BMI értéket, hogy mennyiségileg nem korlátozta magát. Derékmérete 31 cm-el csökkent le.

Banting minden valószínűség szerint cukorbeteg is volt, amiből feltehetőleg kigyógyult, és később is tovább fogyott.

Banting megjelenés után elküldte írását korábbi orvosainak, véleményüket kérve, akik nem vitatták a módszert, csak úgy vélték, nem alkalmazható, mert túl nagy áldozatot jelentene bárkinek is.

„Esdeklek minden túlsúlytól gyötrődő emberhez, hogy tegyen egy próbát csak egyetlen hónapig”, írta utószavában.

Ami Banting történetének nagy tanulsága, hogy amennyire keveseknek volt világos 1862-ben, hogy a kóros elhízásért a gyorsan felszívódó szénhidrátok a felelősek, most 150 évvel később pontosan ugyanott tartunk.

Az újabbkori paleo vizsgálatok

Ezekre a vizsgálatokra általában az jellemző, hogy az étrend mennyiségi korlátozást nem tartalmazott, csak minőségit: csak zöldség (de hüvelyes nem), gyümölcs, hús és magvak (mogyoró, dió, stb.) volt fogyasztható.

Karen O’Dea klasszikusnak számító vizsgálatában 10 túlsúlyos, cukorbeteg ausztrál őslakos vállalta, hogy hét hétre visszaköltözik a városból ősi szülőföldjére és az eredeti őslakos étrenden él. Ez 64% állati eredetű fehérjét és zsírt tartalmazott, valamint zöldségeket és gyümölcsöt. A hét hét alatt átlagosan mindegyikük nyolc kilogrammot veszített a testsúlyából, éhgyomri vércukor értékük az átlagos 11.6 + 1.2 mmol/l-ről 6.6 + 0.8 mmol/l-re csökkent. Az éhgyomri inzulinszint a felére csökkent, ami az inzulinérzékenység nagyfokú javulását jelezte. A vér triglicerid szintje 4 mmol/l-ről 1.2 mmol/l-re csökkent.

Terry Shintani és munkacsoportja 1991-ben publikálták a Waianae Diet Program (Waianae-i Étrend Program) eredményeit. A vizsgálatban az Oahu szigeten lévő Waianae város őslakosaiból verbuváltak 10 nőt és 10 férfit, akiknek egészségügyi problémái táplálkozásból eredetek. A vizsgálat 21 napig tartott, ez idő alatt csak az őslakosok által fogyasztott ételeket lehetett enni ősi módon elkészítve. Az elfogyasztható táplálék mennyisége nem volt korlátozva.

Azzal együtt, hogy mindenki jóllakásig ehette magát, a felvett kalória 40%-al kevesebb volt, mint korábban. A súlycsökkenés drámai volt: átlagosan 8 kilót fogytak a résztvevők. Az átlagos szisztolás vérnyomás 8%-al, a diasztolés 11.5%-al csökkent. Az átlagos trigliceridszint 2.67 mmol/l-ről 1.56 mmol/l-re csökkent. Az átlagos vércukorszint csökkenés 2.14 mmol/l volt.

Staffan Lindeberg és munkacsoportja 2007-ben a paleolit táplálkozás szempontjából egy roppant fontos vizsgálatot folytatott le cukorbeteg vizsgálatával. Az utóbbi évtizedben egyre nagyobb karriert futott be az un. mediterrán diéta, mivel számos vizsgálattal igazolták, hogy a nyugati étrendhez képest nagyon jelentős javulás érhető el szívbetegeknél és cukorbetegeknél.

A mediterrán étrend teljes kiőrlésű kenyérből, alacsony zsírtartalmú tejből és tejtermékekből, burgonyából, hüvelyesekből, zöldségekből, gyümölcsökből, olajos halakból, egyszeresen telítetlen zsírokban és növényi eredetű omega-3-ban gazdag olajból áll. Ez az étrend azonban csupán a nyugati étrendhez képest jobb, de az emberi szervezet számára több problematikus összetevőt is tartalmaz. Gabonaféléket, tejet, hüvelyeseket és az alig hasznosuló növényi omega-3-at. Az Amerikai Szívtársaság mégis magáévá tette ezt az étrendet, és ezt ajánlják szív és cukorbetegeknek egyaránt.

A vizsgálatba 29 olyan beteget válogattak be, akik vagy szívbetegségben, vagy II-es típusú cukorbetegségben, vagy mindkettőben szenvedtek. A két csoportba sorolt vizsgálati személyek 12 héten át mediterrán vagy paleolit étrenden éltek. A vizsgálat végére mindkét csoport átlagosan 4.5 kg-ot fogyott. A paleolit csoportban az éhgyomri vércukorszint 36%-al, a mediterrán csoportban csak 7%-al csökkent. A paleolit csoportnak az inzulinszintje 30%-al, a mediterrán csoportnak 13%-al csökkent. A paleolit csoport energia-felvétele 25%-al kisebb volt, pedig mennyiségre ugyanannyit ettek.

Maria Österdahl és munkatársai 2008-ban publikálták vizsgálatukat, amelyben három héten át paleolit étrenden tartottak 20 személyt. Az átlagos fogyás 2.3 kg volt, a vérnyomás kicsivel csökkent, és a vérrögképződést fokozó plasminogén aktivátor inhibitor-1 72%-al csökkent.

Lynda Frassetto és kutatócsapata 209-es vizsgálatába 9 fiatal, egészséges személyt vont be. Pár napos bevezető átmeneti diéta után 10 napos paleolit étrend következett. A résztvevőknek minden nap mérték a súlyát, s igyekeztek megakadályozni a fogyást, hogy igazolják, a javuló fiziológiai paraméterek nem a fogyásnak tulajdoníthatók. A triglicerid szint 30%-al, az éhgyomri inzulinszint 68%-al, az éhgyomri vércukorszint 0.3 + 0.4 mmol/l-rel, a szisztolés vérnyomás 3 + 5 Hgmm-el, a diasztolés 3.4 + 2.7 Hgmm-el csökkent. Jelentősen csökkent az inzulinszint és a terheléses cukorterheléssel mérve nőtt az inzulinérzékenység.

Tommy Jönsson és munkatársai 2009-ben 13 II-es típusú cukorbeteget soroltak egy paleolit és egy cukorbetegeknek ajánlott étrendet fogyasztó csoportba. A diabetikus étrend lényege a teljes kiőrlésű pékáru, sok zöldség és gyümölcs, burgonya, a telített zsírok kerülése, a telítetlen zsírok favorizálása. Mindkét csoport három hónapig követte a számára előírt étrendet, majd három hónap után mindkét csoport étrendet váltott, és három hónapig a másik csoport diétáját követte. A vizsgálat eredménye szerint a paleolit diétára jobban csökkent az átlagos vércukorszint, a trigliceridszint, a testsúly, a vérnyomás, a derékméret.

Mivel az inzulinrezisztencia, és ennek talaján kialakuló metabolikus szindróma és elhízás képviseli a legnagyobb kockázatot a II-es típusú cukorbetegség és a szív és érrendszeri megbetegedések kialakulására, az adatok azt jelzik, hogy e betegségkockázatok ma elérhető egyik leghatékonyabb étrendje a paleolit táplálkozás.

A paleo és a betegségek. I. rész

A civilizációs betegségeket a civilizáció okozza.

Paleolit táplálkozás könyvem alcíme: „A nyugati életmód és a civilizációs betegségek”. A könyvben elsősorban arra törekedtem, hogy rámutassak, a nyugati táplálkozás, na meg a fénykerülés és egyéb orvostudományi baklövések miként okozzák a betegségeket. Melyeket azért nevezünk civilizációs betegségeknek, mert a természeti népeknél ritkák, vagy nem fordulnak elő.

Érdemes azonban a kérdést úgy is megközelíteni, hogy a paleo étrend mi módon és milyen betegségeket előz ill. gyógyít meg. Ezt azért is érdemes megtenni, mert bár a könyvből mindez indirekt módon kikövetkeztethető, talán nincs mindenki annyira képben -akár még a könyv elolvasása után sem-, hogy a jótékony hatásokat egyértelműen átlássa.

Sokféle szempont szerint lehetne csoportosítani a paleóval orvosolható betegségeket és problémákat. Az egyik szempont lehetne a hatásmechanizmus felőli közelítés, a másik az orvosi diagnosztika szerint rokon betegségek csoportja, s végül szempont lehet a gyakoriság és a hatás nyilvánvalósága. Én az utóbbi hármat gondolom gyakorlatias szempontnak.

A legnyilvánvalóbb és leggyorsabban orvosolható civilizációs ártalom a túlsúly. A táplálkozástudomány által ma erőltetett élelmiszerpiramis lényege: sok gabonaféle (kenyér, pékárú, sütemények, tészta, müzlik), sok burgonya és rizs. Ezek alkotják a piramis talapzatát, és a nyugati étrend 50-60%-át ez teszi ki. A másik agyonpropagált ételcsoport a tej és tejtermékek. És végül a cukorfogyasztás minimalizálását elvben ajánlják, a valóságban a cukor fogyasztása ezzel az étrenddel meg sem kerülhető. A nyugati ember rengeteg cukrot fogyaszt, évente 40-50 kg-ot. Ennek jó része rejtett formában, pl. üdítőkben kerül elfogyasztásra. A nyugati étrend egyik csapdája a nagy kalóriasűrűségű tápanyagokfogyasztása. A jóllakottság részben a gyomor telítettségével is összefügg. Kis kalóriaürüségi ételekből, mint zöldség, gyümölcs, fehérjék, lehet degeszre enni magunkat, mégsem hízunk tőle. A nyugati étrenden élőnek, ha nem akar elhízni, nagyon fegyelmezettnek kell lennie, nagyon kell számolnia a kalóriákat, hogy annyit egyen, amennyire szüksége van, s ne annyit, amennyi belé fér. Ebből következik, hogy a súlyát tartani akaró nyugati étrenden élő ember sokszor lesz éhes. És ez az, amit az emberek többsége nem bír, mert van elég sok más frusztráció is az életében. Meg hát normális-e az az élet, amiben az ember egy életen át éhes? Ahogy Julia Roberts mondja a Notting Hillben (hogy klasszikust idézzek), a színésznő élete egy végtelen fogyókúra. De van más gond is ezzel a nagy kalóriasűrűségű étrenddel. Nem elég, hogy a nyugati ember megtömi a hasikáját, de ezek az ételek viszonylag gyorsan ürülnek is a gyomorból, és újra előáll az éhségérzet. Ezt támogatja a vércukorszint szélsőséges ingadozása is. A sok szénhidrátra megugrik a vércukorszint, ezt kompenzálandó megnő az inzulinszint is, amely viszont gyorsan hipoglikémához vezet, azaz lezuhan a vércukorszint, ami ugyancsak éhségérzetet okoz. A szénhidrátdús táplálkozás jellegzetes velejárója az étkezések közti nassolás. Ez a gyorsan kialakuló hipoglikémia következménye.

A lényeg: az ember gyomra és bélrendszere nagyjából úgy van kitalálva, hogy a paleo táplálékból annyi férjen bele, amennyire a testnek normálisan szüksége van, és ez eredményezzen jóllakottság érzést. Mivel a lassan feszívódó szénhidrátok és fehérjék lassabban emésztődnek, ezért a gyomor lassabban ürül, a lassan felszívódó szénhidrátok kisebb vércukorszint emelkedést és kisebb inzulinválaszt váltanak ki.

Összességében ezek a folyamatok magyarázzák, hogy akik átállnak a paleo étrendre, általában viszonylag gyors fogyásról számolnak be. Természetesen, minél túlsúlyosabb valaki, annál látványosabb a fogyás.

A túlsúly, tudjuk, hogy elsősorban nem esztétikai probléma, hanem a metabolikus szindrómán keresztül melegágya a szív és érrendszeri betegségeknek, a diabétesznek és közvetve a ráknak. A túlsúly az egyik legjobb előrejelzője a szívhalálnak és a ráknak!

A második gyakori probléma összefügg az iméntivel, és ez a cukorbetegség. Ennek két típusát különböztetjük meg. Az I-es típusú cukorbetegség autoimmun betegség, az inzulintermelő bétasejtek fokozatos pusztulásával jár, kora gyermekkorban alakul ki és gyorsan külső inzulinpótláshoz vezet. A II-es típusú cukorbetegség felnőttkorban alakul ki, és a diabetológia (cukorbetegséggel foglalkozó szakterület) kurrens elgondolása szerint a szervezet nem képes elég inzulint termelni és ezért gyógyszerekkel serkentik a hasnyálmirigyet többlet termelésre, illetve, ha a hasnyálmirigy kipurcan az erőltetett menetben, akkor jöhet az inzulin.

A paleolit táplálkozás mindkét cukorbetegségnek az oki kezelését jelenti, míg a nyugati orvoslás csak a tüneti kezelésben gondolkodik.

Az I-es típusú cukorbetegség (angolul ITD) egyik leggyakoribb okai a gabonafélékben található glutén, ill. ennek alkotórésze, a gliadin és a tejben található különféle fehérjék. Ezek a fehérjék idegenek az emberi szervezet számára, mert csak az elmúlt 10 000 évben találkoztunk velük, és enzimrendszereink, immunrendszerünk nem tudja megfelelően kezelni őket. Az autoimmun folyamatok azáltal indulnak be, hogy a gabonafélék ill. a tej bizonyos fehérjéi hasonló szerkezetűek, mint a hasnyálmirigy némely fehérjéje, és amikor az immunrendszer támadni kezdi a csecsemő és kora gyermekkorban még fejletlen bélfalon átjutó idegen fehérjéket, egyben támadni kezdi a hasnyálmirigy fehérjéit is. Amikor elég sok bétasejt elpusztult már, akkor manifesztálódik az ITD. Már a nyugati orvoslás is felismerte, de sokat nem kezd vele, hogy a két éves kor alatti tejfogyasztás ugrásszerűen megnöveli az ITD arányát. A „fontos kálcium forrás” téveszme miatt senki nem meri betiltani a két éves kor alatti tejfogyasztást. Külön veszélyforrás, hogy a csecsemőtápszerek többsége tejfehérjéből készül, így akiket nem szoptatnak, még korábban találkoznak a megbetegítő tejfehérjékkel. A másik fontos felismerés, hogy a megfelelő ellátottság D vitaminból ugyancsak véd a ITD –vel szemben. Itt a „megfelelőn” van a hangsúly. Amíg Finnországban, ahol igen gyakori az ITD, napi 4000 NE D vitamint kaptak a csecsemők, egyetlen egy túladagolásról sem számoltak be, és radikálisan lecsökkent az ITD gyakorisága. Amikor bevezették a mai ajánlások szerinti D vitamin adagolást, ugrásszerűen megnőtt a cukorbetegek száma.

A csecsemőket viszonylag gyorsan szeretik átállítani az un. vegyes étrendre. Ez tulajdonképpen arra rendkívül alkalmas, hogy akiből csak lehet, hozzuk ki a cukorbetegséget. A hüvelyesekben, gabonafélékben található lektin ugyanis fokozza a bél áteresztőképességét, s ezáltal utat nyit az autoimmunizáló fehérjéknek.

Összességében: az a gyermek, akit már csecsemőkorától a paleo elvek szerint táplálnak, elkerülheti az ITD-t. Azonban a már kialakult ITD is kezelhető paleóval. Most került fel a webszájtomra egy rövid ismertető egy ma 22 éves lányról, akinek 20 éves korában fedezték fel a cukorbetegségét. Nyolc hónappal később teljesen átállt paleo étrendre, és hat hónappal később már nem kellett inzulininjekciót adnia magának. Legújabb beszámolója szerint a napi szénhidrát adagját 90 gramm/nap alatt tartja, ezzel teljesen egyensúlyban van, nincs szüksége külső inzulinra. Ugyanakkor az autoimmun folyamat egyelőre nem állt le, ill. Csak részleges sikereket tapasztalt. Ezért Michelle fontolóra vette a tojás elhagyását is. A húsz éves korban „elkapott” ITD-ben már alapos pusztítás történt a bétasejtekben. A jóval előbb módosított étrend valószínűleg nagyobb eséllyel állítja meg a folyamatot.

A II-es típusú cukorbetegség (IITD) kialakulásában döntő szerepet játszik az inzulinrezisztencia, amely a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása és az elhízás miatt alakul ki. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinra. Mivel a sejtekbe az inzulin lépteti be a cukrot és a fehérjéket, ezért egyre nagyobb inzulinszintre van szükség, hogy a cukor- és aminosavfelvétel működjön az inzulinrezisztencia ellenére. Ez viszont egy önrontó kör, mert minél magasabb az inzulinszint, annál nagyobb lesz az inzulinrezisztencia is, és a vége az, hogy a hasnyálmirigy már nem bírja szuflával, és ekkor lép fel a cukorbetegség. Ilyenkor a nyugati orvoslás inzulintermelést serkentő és inzulinrezisztenciát csökkentő szereket (pl. metformint) ad, de mivel az alapvető kiváltó okot, a nyugati táplálkozást nem szünteti meg, ez általában csak késlelteti az inzulinra állítást. Hogy a mai diabetológia és dietetika képtelen megküzdeni a modern kihívásával, hiszen a túlsúlyosok és a cukorbetegek aránya rohamosan nő. A diabetológia ténykedése abból áll, hogy konzerválja az anyagcserezavart és így élethossziglani betegséggé teszi a IITD-t. Makacsul „normális” táplálkozásnak nevezi azt az étrendet, amely beteggé tette az embereket, és csupán mennyiségi problémákat lát a minőségiek helyett.

A tapasztalat az, hogy az IITD-ben szenvedő embereknek a paleo étrendre átállva igen gyorsan rendeződik az anyagcseréje, megszűnik az inzulinrezisztencia, lecsökken az inzulinigény, s egy idő után jelentősen csökkenthető vagy elhagyható a kívülről bevitt inzulin, ill. hasnyálmirigy serkentő gyógyszerek szedése.

A paleo legyen veletek!