Szendi Gábor:

A glutén teljesen új

megvilágításban

Ha a gluténérzékenység genetikailag meghatározott, vajon miért nem haltak már régen ki a gluténérzékenyek? És vajon létezik olyan gluténérzékenység, ami nem mutatható ki, mégis tüneteket okoz?

A gluténérzékenység egyre növekvő probléma. A legtöbb orvos a gluténérzékenységre úgy tekint, mint a népesség jelentéktelen hányadát érintő autoimmun problémára. Jelentéktelennek még akkor sem nevezhetnénk, ha csak a súlyos tüneteket mutató cöliákiás (lisztérzékeny) betegeket tekintenénk, hiszen ők a népesség 1-2%-át alkotják, ami csak Magyarországon 100-200 000 embert jelent. A gluténérzékenység jéghegy modellje szerint azonban a súlyos tüneteket mutató cöliákiás betegek csupán a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen a székletből történő diagnosztizálás alapján a népesség 30-40%-a mutat immunreakciót a glutén összetevőire, és genetikai okokból potenciálisan a lakosság 50-60%-a gluténérzékennyé válhat. Az újabb genetikai kutatások eddig 27 olyan gént találtak, amely hajlamosít a gluténérzékenység kialakulására (van Heel és mtsi., 2007). Sokan összekeverik a különféle immunológiai tesztekkel kimutatható gluténérzékenységet a sokkal több embert érintő gluténérzékenységgel. A tesztek csak korlátozott mértékben képesek beazonosítani a ténylegesen gluténérzékenyeket. A vérteszt a gluténérzékenyek 10-20%-át nem ismeri fel (Hoggan és Adams, 2010). A gluténérzékenység tünetei rendkívül sokarcú, a glutén nem csak az enyhétől a súlyosig terjedő bélrendszeri tüneteket okozhat, hanem meddőséget, rákot, s az agyba jutva különféle neurológiai betegségeket (pl. ataxia, epilepszia), ill. polineuropátiát is előidézhet. A későbbiekben ismertetni fogom Jessica Biesiekierski és munkatársai 2011 januárjában megjelent, új korszakot nyitó vizsgálatát, amely azt bizonyítja feketén-fehéren, hogy a glutén akkor is okozhat tüneteket, ha a tesztek semmit nem mutatnak.

Az a tény, hogy az 1950-es évekhez képest a diagnosztizált gluténérzékenyek száma mára a négyszeresére nőtt, arra utal, hogy a nyugati táplálkozásban olyan változások történtek akár csak az elmúlt ötven évben is, amelyek a problémát egyre csak fokozzák (Rubio-Tapia és mtsi., 2009). Mivel a vizsgálatban eltárolt vérmintán és frissen levett vérmintákon ugyanazt az eljárást alkalmazták, nem a diagnosztikus módszerek pontosabbá válása okozta a növekedést. Finnországban az utóbbi két évtizedben a cöliákia betegek száma duplájára nőtt (Lohi és mtsi., 2007). E vizsgálatban a szerzők arra is felhívták a figyelmet, hogy az I.-es típusú cukorbetegek száma az -50-es évekhez képest hatszorosára nőtt, és mivel az I.-es típusú cukorbetegség kialakulásában a gluténnek meghatározó szerepet tulajdonítunk, ez arra is utal, hogy a diagnosztizálatlan cöliákia betegek aránya az ötvenes évektől folyamatosan nő.

Svédországban 1985 és 1987 közt a két év alatti gyerekek közt hirtelen négyszeresére nőtt a cöliákia betegek száma (Ivarsson és mtsi., 2000). A "járvány" utólagos elemzése azt bizonyította, hogy a hirtelen megnövekedett cöliákiás betegszám abból fakadt, hogy a közegészségügyi ajánlás a glutén mielőbbi bevezetését javasolta. A következtetések levonása után az ajánlást visszavonták és az újonnan diagnosztizált betegek száma visszaesett. A magyar közegészségügy úgy látszik, most meg szeretné ismételni a svéd eredményeket, ezért erőszakoskodnak mostanság a védőnők azon, hogy már 4 hónapos kortól be kell vezetni a glutén adását. Mennyivel egyszerűbb lenne elfelejteni a gabonát?

Ezekből a vizsgálatokból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy:

A, a megnövekedett gabonafogyasztás fokozott gluténterhelést jelent, aminek hatására olyanok is gluténérzékennyé váltak, akik korábban a kisebb mennyiségekre nem reagáltak betegséggel. Ma már a glutén nemcsak a gabonafélékben, hanem gyógyszerekben, húskészítményekben, chipszekben, vitaminkészítményekben is jelen van rejtett formában (Hlywiak, 2008; Maltin és mtsi., 2009).

B, a mai gabona több és veszélyesebb glutént tartalmaz, mint az 50-100 évvel ezelőtt elterjedt változatok.

Az "A" pont különösebb bizonyításra nem szorul. A "B" pont fogalmazza meg azt a problematikát, amelyet a szofisztikáltabb paleokritikusok úgy szoktak felvetni, hogy ha a glutén akkora probléma volna, akkor az ókorban és középkorban a sok kenyeret fogyasztó népeknél kiugróan gyakori lett volna a "kenyérhalál". Jól ismert, hogy a rómaiak pl. igen sok gabonát fogyasztottak, és a mediterrán vidékeken hagyományosan sok kenyeret fogyasztottak a középkorban is.

A kenyérgabona (Triticum aestivum) három genomot tartalmazó, un. hexaploid növény. A három genom három ősi búzafajtától ered. Az egyik, az "A" genom a Triticum monococcum-ból, a második, a "B" genom a Triticum speltoides-ból. Az "A" és "B" genomot a Triticum turgidum egyesítette magába. A harmadik, "D" genom a Triticum tauschii-ból származik (van Herpen és mtsi., 2006). A kenyérgabona kb. 8000 évvel ezelőtt spontán hibridáció útján alakult ki, valószínűleg a Triticum turgidum és a Triticum tauschii összeolvadásából.

A glutén gliadinból és gluteninből áll. A gliadinból alfa, béta, gamma és omega változatot különítenek el, ezek közül leginkább az alfa-gliadin okoz immun és bélrendszeri tüneteket.

A mai kenyérgabona őseit és leszármazottait évezredeken át termesztették és fogyasztották a Föld különböző tájain. Pl. a mediterrán országokban és Közép-Európában az "A" genomú T. monococcum-ot termesztették évezredeken át. A bronzkori Egyiptomban az "A+B" genomú T. turgidum spp. Dicoccum-t termesztették, és ez volt a rómaiak gabonája is (Vincentini és mtsi., 2007). A vizsgálatok többszörösen igazolták, hogy a mai kenyérgabona gluténérzékenységet okozó hatásáért a "D" genom a felelős, és az "A" és "B" genomot tartalmazó fajták nem, vagy sokkal kevésbé okoznak gluténérzékenységi tüneteket (van Herpen és mtsi., 2006; Salentijn és mtsi., 2009). Pl. a ma is termesztett alakor (einkorn, Tricitum monococcum), amely "A" genomú, és alfa-gliadint nem tartalmaz. Más "A+B" genomot tartalmazó búzafajták (pl. Triticum turgidum) sem tartalmaznak alfa-gliadint. Ettől persze gluténérzékenyek számára ezek a gabonafélék sem fogyaszthatók, de ezek fogyasztása során kisebb a kockázata a gluténérzékenység kialakulásának. Az utóbbi száz évben a búzanemesítők tudatosan szelektálták és keresztezték azokat a fajtákat, amelyeknek magas volt a glutén tartalma, mert ettől lesz nyúlós a tészta, s válik kelesztésre, ill. tésztakészítésre alkalmassá. A másik szempont a tápérték növelése volt, azaz a nemesítők minél nagyobb fehérjetartalmat akartak elérni (van den Broeck és mtsi., 2010). van den Broeck és mtsi. 36 mai kenyérgabonát elemeztek végig az alfa-gliadin tartalom alapján és úgy találták, hogy a ma forgalomban lévő gabonafajták közt sajnálatos módon már nincs jelentős különbslég az alfa-gliadin tartalom szempontjából. A szerzők szerint ennek, és a drasztikusan megnövekedett gabonafogyasztásnak, valamint a glutén nyakló nélküli élelmiszeripari és gyógyszeripari felhasználásnak köszönhető, hogy egyre nő a gluténérzékenyek száma.

Érdemes megjegyezni, hogy a manapság egészségesnek tartott és ezért nagyon divatos tönkölybúza "A+B+D" genomú gabonaféle, és egyáltalán nem ajánlható gluténérzékenyeknek, mert igen nagy a glutén tartalma (Vincentini és mtsi., 2007).

A különböző kutatócsoportok egybehangzó véleménye szerint a mai gabonaféléket vissza kéne cserélni a valóban ősi, "A" és "B" genomot tartalmazó fajtákra, mert ezek nem okoznak gluténérzékenységet.

Ez természetesen merő utópia, hiszen a mai adatok alapján a lakosság 1-2%-át érintő cöliákia betegség elleni küzdelmet nem fogja feladatának tekinteni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, amelynek óriási veszteségeket okozna bármiféle átállás. Ennél sokkal nagyobb horderejű kérdésekben, mint pl. a lakosság felének halálát okozó szív és érrendszeri betegségek esetében sem akar sehogy sem konszenzus kialakulni abban, hogy ezt nem a zsírok, hanem a gyorsan felszívódó szénhidrátok okozzák.

Ezek a kutatások világossá teszik azt a paradoxonnak látszó jelenséget, hogy bár gabonaféléket a világon 5-10 000 éve fogyasztanak, a cöliákia betegséget és a gluténérzékenységet mégis csak a 19. század végén kezdték komolyabban észlelni. Az is paradoxonak látszott, hogy sok ezer év alatt miért nem szelektálódott ki a cöliákiára hajlamosító megannyi gén, pedig a cöliákia betegség az 1900-as évek első harmadáig halálos betegségnek számított. A válasz röviden az, hogy évezredekig az európai népesség döntő hányada olyan gabonát fogyasztott, amely nem vagy csekély mennyiségben tartalmazott alfa-gliadint. Az elmúlt száz év nemesítési gyakorlata, amely előnyben részesítette a "D" genomot is tartalmazó Triticum aestivum továbbnemesítését, elérte, hogy a mai kenyérgabona már igen sok glutént és ezen belül igen sok alfa-gliadint tartalmaz. Mivel a gluténfogyasztás valóban az utóbbi 100-120 évben nőtt meg ugrásszerűen, és a mai kenyérgabona fogyasztása terjed Ázsiában is, így a világon szinte mindenhol a guténérzékenyek száma fokozatosan nő.

A gluténérzékenység új megvilágításban

Az irritábilis bélszindrómában (IBS) régóta ismert a glutén szerepe, igen sok IBS betegről bizonyítható, hogy tünetei hátterében részben a gluténérzékenység áll. Ugyanakkor sok gyakorló klinikus megfigyelte, hogy a gluténmentes táplálkozásra azok az IBS betegek is javulnak, akiknél nem áll fenn tesztekkel is bizonyítható gluténérzékenység. Eddig ezeket a tapasztalatokat a tudományban anekdotikus megfigyeléseknek tekintették, és hozzáállás kérdése volt, mennyire vették komolyan. Jessica R. Biesiekierski és munkatársai 2011-ben közölték az e tárgyban végzett vizsgálatukat (Biesiekierski és mtsi., 2011). A kutatók olyan IBS betegeket toboroztak, akik szerint állapotuk gluténmentes étrendre javult, de bizonyíthatóan nem szenvedtek cöliákia betegségben. A gluténérzékenységet vagy az zárta ki, hogy a beteg nem hordozta a két hajlamosító gént (HLA-DQ2 és HLA-DQ8), vagy ha hordozója volt e géneknek, akkor vékonybél biopsziával zárták ki a cöliákia betegséget.

A vizsgálatba belépő betegek már egy ideje gluténmentes étrenden voltak, s a vizsgálatban hat héten át kaptak minden nap egy muffint és két szelet kenyeret. A vizsgálati csoportból 19 tudtán kívül glutént kapott, 15 pedig nem. Kettős vak, placebokontrollos próba volt, azaz sem a betegek, sem az őket vizsgálók nem tudták, ki kapott glutént és ki nem.

A vizsgálat során vérből több olyan immunparamétert ellenőriztek, amely jellemző a gluténérzékenyekre (transglutaminase IgA, gliadin antitestek az IgA és IgG frakcióban, Endomysial antitest), mérték továbbá a C-reaktív fehérje szintjét, és a bél áteresztő képességét, valamint a székletben a laktoferrin mennyiségét. A vizsgálat eredménye szerint a gluténérzékenység semmi jelét nem mutató betegek tünetei a glutén fogyasztásra romlottak. A vizsgálat során vizsgált immunológiai mutatókban változás nem jelent meg, azaz a tesztek alapján a betegek a glutén fogyasztás ellenére sem bizonyultak gluténérzékenynek. A vizsgálat tehát bebizonyította azt a régóta sejtett tényt, hogy létezik olyan gluténérzékenység, amely nem az ismert cöliákiás tünetképző mechanizmuson keresztül fejti ki hatását. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a gluténre állapotromlással, tünetfokozódással reagáló betegek fele nem is volt hordozója a HLA-DQ2 vagy HLA-DQ8 géneknek, azaz mai ismereteink szerint nem lehetnének gluténérzékenyek.

A tünetfokozódás nem gyulladásos természetű volt, ezt bizonyították a különféle mutatók (CRP és laktoferrin normál szintje). A bél áteresztő képessége sem változott meg a glutén csoportban.

Mindez azt bizonyítja, hogy a gluténnek van valami olyan hatása, amit a mai eszközökkel detektálni nem tudunk, de a tünetek fokozódásából a hatás egyértelműen bizonyítható.

Mivel a vizsgálatban olyan tünetek jelentek meg glutén fogyasztásra, ami a mai nyugati ember mindennapos "rossz gyomrára" jellemző, mint felfújódás, bélgázok termelődése, hasi fájdalom, rendellenes székletállag, fáradékonyság, émelygés, felmerül annak a lehetősége, hogy ezeket a mindennapos bizonytalan panaszokat a gluténfogyasztás okozza. Ezeknek a panaszoknak az okát általában akkor sem sikerül kideríteni, ha valaki utána akarna járni, s ilyenkor megállapítják, hogy "szorongás, stressz, depresszió" az ok. A glutén ilyen hatását igazolja az is, hogy igen sokan, akik áttérnek a paleo étrendre, arról számolnak be, hogy addigi bizonytalan eredetű hasi panaszaik megszűntek.

Rendszeresen kapok levelet, amelyben emberek azután érdeklődnek, hol tudnák gluténérzékenységüket teszteltetni, mert ennek eredményétől teszik függővé, átállnak-e a paleo táplálkozásra. Eddig is azt válaszoltam nekik, hogy egy ilyen teszttől sokat nem szabad várni, mert maximum megerősítheti a feltételezett gluténérzékenységet, de a negatív eredmény viszont nem cáfolja.

Végső konklúzióként két dolgot szűrhetünk le: a 19-20. század során a nagy gluténtartalmú kenyérgabona elterjedésével az emberi történelem során soha nem látott mértékben nőtt meg a gluténfogyasztás. A glutén egészségre és a mindennapi közérzetre gyakorolt hatását mindmáig alulértékelik, de egyre több kutatás bizonyítja, hogy még megbecsülni se tudjuk, milyen mélyre is nyúlik le a tengerbe a gluténérzékenység jéghegyének talapzata.

• Biesiekierski JR, Newnham ED, Irving PM, Barrett JS, Haines M, Doecke JD, Shepherd SJ, Muir JG, Gibson PR. Gluten causes gastrointestinal symptoms in subjects without celiac disease: a double-blind randomized placebo-controlled trial. Am J Gastroenterol. 2011 Mar;106(3):508-14
• Hlywiak KH (2008) Hidden sources of gluten. Pract Gastroenterol 32:27-39
• Hoggan, R; Adams, S (eds.): Cereal Killers: Celiac Disease and Gluten-Free A to Z. Watersidworks and Celiac.com, 2010.
• Ivarsson, A., Persson, L., Nyström, L., Ascher, H., Cavell, B., Danielsson, L., Dannaeus, A., Lindberg, T., Lindquist, B., Stenhammar, L. and Hernell, O. (2000), Epidemic of coeliac disease in Swedish children. Acta Paediatrica, 89: 165-171.
• Lohi S, Mustalahti K, Kaukinen K, Laurila K, Collin P, Rissanen H, Lohi O, Bravi E, Gasparin M, Reunanen A, Mäki M (2007) Increasing prevalence of coeliac disease over time. Aliment Pharmacol Ther 26:1217-1225
• Maltin V, Charabaty A, Mangione R (2009) Medications: a hidden source of gluten. Pract Gastroenterol 33:32-36+38
• Rubio-Tapia A, Kyle RA, Kaplan EL, Johnson DR, Page W, Erdtmann F, Brantner TL, Kim WR, Phelps TK, Lahr BD, Zinsmeister AR, Melton LJ 3rd, Murray JA.Increased prevalence and mortality in undiagnosed celiac disease. Gastroenterology, 2009, 137(1):88-93.
• Salentijn EM, Goryunova SV, Bas N, van der Meer IM, van den Broeck HC, Bastien T, Gilissen LJ, Smulders MJ. Tetraploid and hexaploid wheat varieties reveal large differences in expression of alpha-gliadins from homoeologous Gli-2 loci. BMC Genomics. 2009 Jan 26;10:48
• van den Broeck HC, de Jong HC, Salentijn EM, Dekking L, Bosch D, Hamer RJ, Gilissen LJ, van der Meer IM, Smulders MJ. Presence of celiac disease epitopes in modern and old hexaploid wheat varieties: wheat breeding may have contributed to increased prevalence of celiac disease. Theor Appl Genet. 2010 Nov;121(8):1527-39.
• van Heel DA, Franke L, Hunt KA, Gwilliam R, Zhernakova A, Inouye M, Wapenaar MC, Barnardo MC, Bethel G, Holmes GK, Feighery C, Jewell D, Kelleher D, Kumar P, Travis S, Walters JR, Sanders DS, Howdle P, Swift J, Playford RJ, McLaren WM, Mearin ML, Mulder CJ, McManus R, McGinnis R, Cardon LR, Deloukas P, Wijmenga C: A genome-wide association study for celiac disease identifies risk variants in the region harboring IL2 and IL21. Nat Genet, 2007, 39(7):827-9.
• van Herpen TW, Goryunova SV, van der Schoot J, Mitreva M, Salentijn E, Vorst O, Schenk MF, van Veelen PA, Koning F, van Soest LJ, Vosman B, Bosch D, Hamer RJ, Gilissen LJ, Smulders MJ. Alpha-gliadin genes from the A, B, and D genomes of wheat contain different sets of celiac disease epitopes. BMC Genomics. 2006 Jan 10;7:1.

Vincentini O, Maialetti F, Gazza L, Silano M, Dessi M, De Vincenzi M, Pogna NE. Environmental factors of celiac disease: cytotoxicity of hulled wheat species Triticum monococcum, T. turgidum ssp. dicoccum and T. aestivum ssp. spelta. J Gastroenterol Hepatol. 2007 Nov;22(11):1816-22.

Hivatástudattal nem lehet fizetni a boltban

2011. május 30.

Az elmúlt időszak legnagyobb balhéja robbanhat ki az egészségügyi ellátórendszerrel összefüggésben. Az egyetlen biztató jel: a felek annak ellenére képesek még úriemberként szóba állni egymással, hogy az egyiknek úgy tűnik, üres a zsebe, míg a másik valóban elérkezett ahhoz a bizonyos falhoz.

Ha nem sikerül rendezni a fiatal orvosok nyomorúságos pénzügyi helyzetét, akkor a következő esztendő első napján akár a mostaninál is súlyosabb krízis állhat elő. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy az úgynevezett fiatal doktorok beváltják „fenyegetésüket” a jövő év elején, ha nem rendeződnek ügyeik. A havi 80-90 ezer forintos fizetés valóban szánalmas, és egyáltalán nem tükrözi azt a politikai és társadalmi megbecsültséget, ami kijárna azoknak a szereplőknek, akik a létezés legelemibb feltételéért felelnek: az egyének és így a társadalom fizikai és lelki jólétéért. Egy rossz állapotban lévő közösség a mágikus GDP-t sem fogja növelni.

Csak összehasonlításképpen: az orvosok új nemzedéke (is) havi 240-320 órát dolgozik, egy 16 órás ügyeletért körülbelül ötezer forintot kapnak. Ez annyi pénz, amennyiért télen alig lehet találni egyébként munkanélküli embereket arra, hogy pár köbméter havat letoljanak a járdáról. A korai negyvenes éveikben járó nyugdíjasok havonta kapott pénze is inkább több 90 ezer forintnál, mint kevesebb, s persze a felszabaduló szabadidő-mennyiség „egyéni megoldásokat” is lehetővé tesz. Közben pedig egyesek minősíthetetlenül, a politikai kultúrát és a civil kurázsit talán sosem ismerve hőbörögnek, míg mások a „békés tüntetés” végességével fenyegetőznek.

Persze a kormánynak a felelőssége, hogy a munkaerőpiacra visszavezetni szándékozott embereknek munkahelyet biztosítson, és lehetne ezt jobban és átgondoltabban is tenni, főleg 11 százalékos munkanélküliségi ráta mellett. Ez nem is kérdés. Nyilvánvaló, hogy egy 45 éves volt tisztnek igyekeznének végzettségüknek és szakmai tapasztalataiknak megfelelő munkalehetőséget biztosítani. Ennek fényében is érdemes elgondolkodni a rezidensek végső lépését.

Hivatástudattal sem az albérletet, sem a kenyeret nem lehet kifizetni s ezért is veszélyes a hazaáruló bélyegét rásütni arra a fiatal orvosra, aki nem akar 45 éves korára kiégni kicsivel több fizetésért. Egyébként is természetes gazdasági törekvés az egyre magasabb fizetés elérése a választott hivatásban. Egy kis garzon havi 50 ezer forint plusz rezsi, de egy szoba is 40 ezer forint. És nem is a legjobb környékeken.

A kialakult helyzetért kár lenne hibáztatni a jelenlegi kormányt, mert az előző rezsimek tettek arról, hogy szűk legyen az ösvény. De mégis érthetetlen, miért nem veszik komolyabban a problémát. Nem „egyszerű” munkavállalókról van szó, hanem az egyik legfontosabb alrendszer szereplőiről, akiken – talán nem túlzás – a nemzet testi-lelki állapota múlik. Százával mennek el itthonról olyan országba gyógyítani, ahol az összes egészségügyi mutató bőven veri a magyarokét. És nem csak javadalmazási gondok vannak: nagyon rossz állapotban van a rendszer humánerőforrása mind az átlagos életkor, mind az egészségügyi állapota szerint. A stressz, a kiégés szinte „mellékhatása” a szakmának.

Igaz, mindez nem ad felmentést a bizony sokszor előforduló minősíthetetlen modorra, figyelmetlenségre és a hálapénzre sem. Ezen talán – az egyébként szükséges – belső tisztázó folyamatok segítenek majd.

Hátravan még néhány hónap, ennyi idő alatt talán lehetne találni néhány milliárdot. Ha egyelőre másra nem is, de a lázcsillapításra mindenképpen.

Lippai Roland

RÖNTGEN

11-05-29 - írta Giulio

1 komment

Orvosok egymás közt:

"Az egésszel csak azt szerettem volna mondani, hogy a politikának most nincsen szüksége orvosokra.

A fiatalok el fognak menni, az öregek itthon maradnak és az államtól nem kapnak egy fillért sem. Közte lesz sajnálkozás, fenyegetőzés, egyeztetés, de pénz nem lesz.

Van egy szegény, lerabolt ország, ahol az emberek megszakadnak a munkától, melynek alig van igazából hozzáadott munkaértéke. 50 évet és plusz 20 évet gatyázással, pénzosztással nem lehet behozni.

Csak így: hatékony munka, és ha letisztítanak minden felesleges pénznyelő dolgot. Most nem kell a nyugdíjas, nem kell az oktatás, kultúra és egészségügy.

Az orvos a legveszélyesebb elem erre a rendszerre: szabadon váltó (recept, beutaló) formájában az államkasszából folyamatosan pénz vesz ki. A kórház tele lepusztult öreg, munkára alkalmatlan emberrel. Kell kórház? Nem.

Mit lát Orbán? 10 éve megduplázódott a gyógyszerfogyasztás és a magyar lakosság életkora mégis csökkent. Következtetés: túl sok felesleges gyógyszert írnak fel az orvosok.

Az orvos megszakad a munkától, mint egy gép rendel, és naponta megvizsgál 80-100 beteget, de csak úgy tud gyorsan dolgozni, ha pár perc alatt a beteg kezében van valami kézzelfogható.

A betegek egy csomó gyógyszert nem váltanak ki, következtetés, nem csak pusztán gyógyszerre van szükség, az orvos adjon tanácsot is (2 percben). Ezeken lehet vitatkozni, de Orbánéknál van a kassza kulcsa és az ő szemüvegükkel kell nézni.

Az orvos vagy kimegy külföldre vagy itt marad és boldogul. A kormány is azt szeretné, ha kimennének. Minden orvos egy potenciális államfosztogató. Majd 10 év múlva visszajön, és külföldön megtanul rendelni, és nem ugrik minden nyugdíjas sóhajára, megtanulja elküldeni a nem beteget, nem ad minden köhintésre antibiotikumot, nem fél az állandó orvos feljelentéstől, az állam meg adja neki a kíséretet, ha a cigányhoz kell kimenni, stb. Ezek nem az én gondolataim, ezek a politika hangjai!

Az öregebb orvos egyet tehet, ha élni akar, elmozdul a magánszféra felé és lassan megtanul másként gondolkozni, vagy éhen hal.

.....apósom 20 éve rokkantnyugdíjas vasutas, vagy 5-ször volt kórházban Nyíregyházán, vagy 10-szer volt a mentő kint nála. Többször húzták ki a vonat alól 220/140 értékkel. A gyógyulása csúcspontja az évi Cavinton infúziós kezelés volt nyaranta egy hétig kórházban. Elmondása szerint ekkor újjászületett. Vérnyomása állandóan 160/110 körül. Én „átnézem” a feleségem kérésére mindig a gyógyszereket, de bőrgyógyászként ezt csak alibiből teszem, mert lövésem sincs a hipertóniáról. Mondom nekik, hogy itt Sopronban vagy egy fiatal belgyógyász, aki nyitott egy kis klinikát (érgondnok), ahol csak ezzel foglalkozik. Apósom a feleségem hosszú unszolására 3x lejött (Nyíregyről Sopronba), fizetett alkalmanként fél óránként 7.500 Ft-ot és az 5 gyógyszerrét átalakították 3-ra, a vérnyomása meg azóta 120/80. Új ember lett, a feje nem állandóan vörös. Nyíregyházán bement a körorvoshoz, hogy felírassa az új gyógyszereit, a körtanár meg megsértődött, hogy miért nem jó a már régi bevált szer...

5 év múlva nem lesz orvos és a lakosság hajlandó áldozni az időigényes foglalkozással járó orvosi munkára. Miért engedjük meg, hogy kontárok hada lepje el ezt a területet? Miért nem az itthon maradottak veszik fel a földről az aranyat?

A Fidesz pontosan látja ezt, hogy az itthon maradottak ebbe az irányba fognak mozdulni, már jön is az e-repect, mellyel pontosan meg lehet számolni a magánorvosok bevételét. Ez is olyan, mint a Mol részvény, évek múlva pontosan ők szabályozhatják a benzin árát és nem a ruszkik.

Az orvosok sohasem fognak egyszerre leállni, sohasem fognak sztrájkolni, ezt pontosan tudja a politika.

...van egy rendőrtábornok betegem, mondtam neki, hogy fél éven beül orvosok ki fognak menni az utcára. Szemberöhögött. Azt mondta, az orvos a legjobb tüntető: intelligens, nem hőbörög, és még a szemetet sem dobja el. Kár, hogy kávé nincs a tüntetésükön...

Az egészségügyi reform zajlik, de nem a sült galambra kell várni, hanem mindenkinek meg kell csinálni a saját otthoni reformját, vagy éhen hal."

Dr. Kádár László

PECSÉT

11-05-27 - írta Giulio

1 komment

Elég súlyos adatvédelmi problémára bukkantam.

Egy betegem hazajött az Izsófalvai kórházból, ahol gyakorlatilag kizárólag alkoholbetegeket ápolnak, gondoznak. A kórházi táppénzes lapon ott van a kórház pecsétje is. Ezt kell a betegnek leadni a munkáltató táppénzes ügyintézőjénél. Aki viszont nem kezelhet különleges egészségügyi adatot.

Azonban pusztán ebből a közokiratból tudni lehet, hogy az illetőt milyen betegség/betegségcsoport miatt kezelték. Ugyanez a helyzet például az Országos Onkológiai Intézettel, és még jó pár egyéb specializált intézménnyel az országban.

A beteg, amennyiben táppénzt szeretne felvenni, kénytelen a különleges adatai közlésére arra illetéktelen személy felé.

Nem mindenki akarja persze titkolni a betegségét, de aki igen, annak ehhez joga van. Betegségét csak az üzemorvos ismerheti meg jogszerűen a munkáltatónál. A jelenlegi rendszerben ezt nem lehet neki biztosítani, tehát a rendszer rossz. Kellene lépni valamit...Ezt nagyon durva hibának minősítem.

*****

Mail komment:

A helyzet bonyolultabb: az EEKH-ból az orvos neve, pecsétszáma alapján nyilvános kereséssel is el lehet jutni ugyanerre az információra. Tehát nem csupán a kórház pecsétje, hanem a táppénzt elrendelő kórházi orvos pecsétje is elég információt hordoz ugyanehhez.

Innentől kezdve a táppénzt elrendelő orvos és a munkáltató közé be kell iktatni valakit, aki az orvosi táppénzpapír olyan közhitelt érdemlő másolatát állítja ki, amin még az orvos neve illetve pecsétszáma sem szerepel

Nos, kipróbáltam, beírtam egy nevet, és ismerve a szakterületet is azonnal megtaláltam egy neurológust, még pecsétszám nélkül is, pontos munkahellyel.

Ez gyakorlatilag egy adatvédelmi katasztrófahelyzet.

Innentől kezdve a táppénzt elrendelő orvos és a munkáltató közé be kellene iktatni valakit, aki az orvosi táppénzes igazolás olyan közhitelt érdemlő másolatát állítja ki, amin sem az ellátó intézmény, sem a kiállító orvos neve illetve pecsétszáma sem szerepel.

Próbáljátok ki:

http://kereso.eekh.hu/index.php?tipus=1#

Írjátok be ezt: Kásler

Semmi mást. Meg fogtok lepődni.

Vagy ezt: Keszthelyi

Még jobban meg fogtok lepődni.

Kellő rutinnal gyakorlatilag teljes orvosi adatbázis nyerhető ki, ezek pedig ráadásul közérdekű adatok. Tehát jogkövető magatartással rengeteg orvos minden adatát meg lehet szerezni. Lehet még programot is írni erre szerintem.

Innen kezdve valóban minden orvosi irat, amin szerepel név és pecsét, elárulhat mindent a BETEGRŐL.

Mítoszok az egészségpolitikáról

(Bernard Braun – Gerd Marstedt)

Az elmúlt évtizedek egészségpolitikája nem ritkán az emberi viselkedésről, valamint a gazdasági és szociális viszonyokról alkotott képzeteket és szentenciákat követett, amelyekről bizonyos idő után kiderült, hogy puszta mítoszok. A költségcsökkentési politika mítosza elképzelhetetlen lenne a „költségrobbanás” mítosza nélkül. A politikai osztály és a médiák képviselői azonban meggyőződéssel vallják a politikai gyökerű mítoszok sokaságát. Azt még nem tudjuk, hogy milyen mélységig hatoltak ezek a legendák a „normális lakosság” körébe. A Bertelsmann Alapítvány egészségügyi monitora a kötelező betegbiztosítás 1.520 biztosítottjának megkérdezésével ennek próbált utánajárni.

Leszek Kolakowski szerint a mítosz „korántsem jelent egyet a történelemhamisítással”, de „nem is történeti pontosságával” tűnik ki. A mítoszt Roland Barthes úgy jellemzi, mint a komplex szociális vagy történelmi tényállásoknak egyszerűbb, látszólag természetes állapotokba való átformálását, amelynek során „egy és más mindig elkendőződik”. Számos mítosz egyik legfontosabb funkciója „az emberi tapasztalat közérthető és könnyen tolmácsolható formába öntése és terjesztése.” A mítoszok agyszüleménynek, egyszerű manipulációnak vagy alattomos összeesküvésnek tekintése azok lebecsülését jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy rámutassunk, valamely tényleges szociális tényállásnak mely vetületei kerülnek felszínre és melyek azok, amelyek komplexitásuktól valamelyest szükségszerűen megfosztva homályba vesznek.

Az egészségpolitika sarkalatos mítoszai:

A „ költségrobbanás” és a „versenyt veszélyeztető másodlagos bérköltségek” mítosza: A költségrobbanás esetén az a tény kerül felszínre, hogy a kötelező betegbiztosításnak a befizetők számára érzékelhető járuléktétele évtizedek óta növekedik. Homályba vész, hogy a kötelező betegbiztosításnak a GDP-hez viszonyított aránya 2000-2008 között a költségcsökkentési politikának köszönhetően 6,3% és 6,8% között mozgott. Az egészségügy összkiadásainak (kötelező betegbiztosítás + egészségügyi szolgáltatásokra fordított privát kiadások) a GDP-hez viszonyított aránya 2000-2008 között 10,3-10,5% volt.

A kötelező betegbiztosításban bekövetkező járulékemelés egyéb döntő okai sem kerülnek felszínre: a bérek stagnálása, a munkanélküliség, a viszonylag alacsony járulék termelésére képes atipikus tevékenységek terjedése, a középosztály viszonylagos leépülése, röviden a kötelező betegbiztosítás bevételi problémái.

Azok a törekvések, amelyek „nyereséghajhászással” vádolják az egészségügyi szolgáltatók egy részét, részben ugyancsak melléfognak. Ugyanis ha fellebbentjük a fátylat, megállapíthatjuk, hogy az ambuláns orvosi ellátás abszolút kiadásai évről évre növekednek, ezeknek a kötelező betegbiztosítás kiadásaihoz viszonyított aránya 17,1% és 17,8% között fel-alá ugrál.

Az „orvostudományi és technikai fejlődés” mítosza: Ez egyrészt maga után vonná a kötelező betegbiztosítás látszólag elkerülhetetlen járuléknövekedését, amely így 2040-2050 között (a jelenlegi 15,5%-ról) 39,5%-ra emelkedne. Ezzel egyébként változatlan körülmények között elkerülhetetlenné válna a szolgáltatások racionálása. Másrészt a fejlődés, akárcsak a múltban, a jövőben is jelentősen hozzájárul az egészségi állapot javításához. Azon szolgáltatások aránya, amelyeknek 2008-ban tudományos hasznot és bizonyított gazdaságosságot tulajdonítottak, 34-38% között volt.

A „kereslet által indukált kínálat” mítosza: Azok, akik „a költségek és a kiadások robbanásáról” beszélnek, készen állnak a magyarázattal, hogy ehhez kinek és milyen viselkedése járul hozzá. Mondjuk azok a biztosítottak és betegek, akik úgy viselkednek, mint akik „ingyen sörre” hajtanak, vagy mintegy kívánságlistáról válogatnának az orvosok között és ezzel hajlamosak a szolgáltatásokkal való visszaélésre. Valamennyiükben közös, hogy a felosztó-kirovó biztosítási rendszer és az ún. homo oeconomicus a szükséges, de akár nem szükséges egészségügyi szolgáltatások iránti aligha kielégíthető kereslethez vezet.

Ennél az érvnél számos tényállást ugyancsak gondosan szőnyeg alá söpörnek, mint pl. az egészségügyi rendszer hiányos transzparenciájának szerepét az ilyen viselkedések vonatkozásában, vagy azt, hogy számos szolgáltatás, amelyet állítólag a haszon vagy éppen az élvezet maximálása érdekében vesznek igénybe, se nem kellemesek, se nem veszélytelenek. Tekintettel a szolgáltatók és a keresleti oldalon megjelenő betegek között még mindig uralkodó információs és definíciós aszimmetriára, számos egészségkutató és egészségügyi közgazdász úgy vélekedik, hogy a kötelező betegbiztosításban a szolgáltatási folyamatot egy kínálat által indukált kereslet dominálja.

A „kötelező betegbiztosítás igazgatási kiadásainak” mítosza: Igaz, hogy az igazgatási személyzetre fordított összegből többé már nem az egész áll az egészségügyi ellátás rendelkezésére. Ám az is igaz, hogy a nettó igazgatási költségek évtizedek óta a szolgáltatásokra fordított kiadások 5-7%-a között mozognak és még sohasem „robbantak”. Így a kötelező betegbiztosítás nettó igazgatási összkiadásai 2006-2007-ben 0,3%-kal növekedtek és így ez nem érte el a szolgáltatásokra fordított kiadások növekedési rátáját vagy az inflációs rátát. Az a képzet, hogy a privát betegbiztosításban kevesebb a bürokrácia, a direkt összehasonlítás során a privát betegbiztosításról szóló mítosznak bizonyul. A Privát Betegbiztosítók Szövetsége szerint 2009-ben a privát betegbiztosítóknál az igazgatási és zárási költségek az összkiadások 14,6%-át tették ki (abszolút számokban: 22,8 milliárd euróból 3,318 milliárd euró).

A „demográfiai fejlődés” mítosza: A legmakacsabb mítoszok egyike. Ám az az állítás, hogy „idős és idősebb = betegebb = költségesebb”, csak akkor meggyőző, ha eltekintünk egy sor ismert ténytől. Nemzetközi tapasztalat, hogy az időskorúaknál az egészségben töltött évek aránya növekedik, az időskori költségek emelkedése nem az életkorral, hanem a gyakoribb halálközelséggel függ össze. Ellenkezőleg, az ápolásra szorultság kockázata csökken, az időskorúak ellátásának költségei kevesebbe kerül.


Az „orvoshiány” mítosza: A vita során számos tényt mellőznek. Világviszonylatban mindössze öt olyan ország van, ahol egy orvosra kevesebb lakos jut, mint Németországban: 1997-ben 346 lakosra jutott egy orvos, 2007-ben 224. 2008-ban az orvosok száma szövetségi szinten 1,5%-kal, 319.697-re emelkedett, ami 4.785-tel volt több, mint az előző évben.

Az orvosok száma 1991. óta 30%-kal emelkedett. A külföldre távozó német orvosok száma 2001-ben 1.439, 2007-ben 2.439, 2008-ban 3.065 volt. Ezek egyharmada külföldi orvos volt, aki hazatért országába. Ez idő alatt évente 1.302, illetve 1.971 külföldi orvos telepedett le Németországban. És 2008-ban a nem orvosi praxisokban és kórházakban dolgozó orvosok aránya 8,6% volt, akárcsak 1994-ben.

A lakosság látókörében megjelenő mítoszok:

A mítoszok többnyire a szakértők és a politikai tanácsadók „szűk köreiben” keletkeznek és hosszú időre képesek uralni a szakértői diskurzust. Hogy ezek milyen mélyen hatották át a lakosságot, mindeddig ismeretlen volt. Az elemzés a kötelező betegbiztosítás 1.520 tagjának megkérdezésén alapult.

A „költségrobbanás” mítosza: A lakosság körében a legismertebb: a megkérdezettek 75%-a több alkalommal, 19%-a egy alkalommal hallott róla, 6%-a egyszer sem. A „költségrobbanás” a 65 év fölöttiek körében a legismertebb; a 39 év alattiak 11%-a még sohasem hallott róla. A kötelező betegbiztosítás biztosítottainak csaknem 60%-a ért egyet olyan kijelentésekkel, amelyek valójában mítoszok. A költségrobbanás okát a biztosítottak 57%-a a betegpénztárak magas igazgatási költségeinek, 38%-a az orvostudományi és technikai fejlődésnek, 19%-a az orvosok és a kórházak méltánytalanul magas honoráriumainak és bevételeinek tulajdonítja.

Az „orvostudományi és technikai fejlődés”, valamint a „demográfiai fejlődés” mítosza: Az egészségpolitikai vitákban és a gyakorlatban gyakran tapasztalható, hogy a tulajdonképpen pozitívként értékelendő fejlemények nem kívánt kihatásaira összpontosítanak. Az élettartam meghosszabbodását inkább nem kívánt költségekkel járó, morbiditási teherként jelenítik meg. Jóllehet a megkérdezetteknek több mint a fele szerint számos betegség rövidesen gyógyíthatóvá válik, 90% szerint pedig az orvostudomány hozzájárul a várható életkor meghosszabbításához, 80% szerint az életkorral arányosan növekednek a specifikus megbetegedési kockázatok és költségek.

A „kereslet által indukált kínálat” mítosza: Ebben a kérdésben jelentős többség követi azt a mítoszt, miszerint a biztosítottak igényei felhajtó erőként hatnak. A megkérdezettek 59%-a szerint „igen nagy” és „inkább nagy” mértékben, 30% szerint „inkább kevésbé”, 11% nem nyilatkozik.

Az egyéni keresletnek az egészségügyi szolgáltatások megtartása tekintetében való egyértelmű túlértékelése főleg akkor válik jelentőssé, amikor arról van szó, hogy az egészségpolitika a kiadások hatékony csökkentésének törekvésével szólítja meg a biztosítottakat vagy a szolgáltatókat.

Az „orvoshiány” mítosza: Azzal a várakozással, hogy Németországban más országokhoz viszonyítva már a közeljövőben „orvoshiány” léphet fel, a megkérdezettek 37%-a ért egyet, sőt, 58%-uk szerint az orvosi hivatás „az alacsony fizetések és a munkával való magas megterhelés” miatt elveszítette vonzerejét. 67% szerint az orvostanhallgatók többsége tanulmányai befejezése után külföldön, cégeknél vagy gyógyszergyáraknál vállal munkát. Minden negyedik megkérdezett osztja azt az álláspontot, hogy egyelőre kevéssé mérlegelik az orvosi szolgáltatásoknak speciálisan képzett betegápolók részére történő delegálását.

A mítoszok befolyása az egészségpolitikai reformjavaslatoknak a lakosság körében való értékelésére:

A mítoszok által az egészségpolitikai várakozásokra vagy a lakosság követeléseire gyakorolt hatás vizsgálata során az is tisztázandó, hogy van-e összefüggés a mítoszokba vetett hit és a költségemelkedés korlátozására vagy a szolgáltatások vélelmezetten mértéktelen igénybevételére irányuló egyes radikális elgondolások, ill. reformjavaslatok elfogadása között. Egyetértenek-e például a kötelező betegbiztosítás biztosítottai azzal, hogy a jövőben több egészségügyi szolgáltatást fizessenek saját zsebükből? Vagy így van-e ez azon biztosítottak esetében is, akik attól tartanak, hogy az ő időskorukban már nem fogják megkapni a jelenlegi szolgáltatásokat, vagy akik igazságtalannak tartják a fiatalkorúak és az idősek közötti szolidáris kiegyenlítést?

A mítoszok jelentős része tükröződik a biztosítottak tudatában. Azon részcsoportok magatartásának tüzetesebb vizsgálata, amelyek különösen érzékenyen vagy inkább immunisan viszonyulnak a mítoszokhoz, váratlan és differenciáltabb képet eredményez. Az a feltevés, miszerint az egészségügy területén az aktív és felvilágosult viselkedés (pl. speciális programok igénybevétele, a betegpénztár szabad megválasztásának gyakorlása) gátolja a mítoszok elfogadását, részben felülvizsgálandó.

Az a tény, hogy az olyan emberek, akik információforrások sokaságából merítenek, nem kevésbé, hanem inkább erősebben befolyásolhatók, felvet néhány kérdést. Az, hogy a képzettség szintje nem játszik különösebb szerepet a mítoszokkal szembeni „felvilágosult” viselkedésmód kialakítása szempontjából, nem meglepő, mivel az oktatási rendszerben az egészségpolitika és az egészségtudomány témái alig jelennek meg. Ám az a tény, hogy mindezek fölött a különböző médiák által közvetített intenzívebb tájékozódásra hajlamos viselkedés nem a felvilágosodást, hanem a mítoszok elfogadását erősíti, alkalmat nyújt annak átgondolására, hogy miként lehetne tájékoztatni a biztosítottakat és a betegeket az egészségügy keretfeltételeiről.

A mítoszok nemcsak eszmei alakzatként jelennek meg a biztosítottak számára. Ezek befolyásolják az egészségpolitikai beállítódásokat és ösztönzik a radikális egészségpolitikai megoldási javaslatok elfogadását. Egy racionális és szociális szemléletű egészségpolitikának tehát meg kell küzdenie a legelterjedtebb mítoszokkal és támogatnia kell az azokkal szembeni felvilágosítást. Konkrétan, a kötelező betegbiztosítók szervezetei más intézményekkel karöltve meghonosíthatnák a németországi Interneten a „Mítoszrombolók” elnevezésű kanadai projektet. (KB)

ÉLETPÁLYAMODELL

11-05-27 írta Giulio

https://hirkozpont.magyarorszag.hu/hirek/rethelyimeghallgatas20110526.html

Köszönjük, nem kérjük. A minisztereknek sincs.

Réthelyi úr, orvosi jövedelmet kérünk, arányaiban európai összeget, és akkor mi, egyenként, felnőttként meg tudjuk modellezni a saját életünket. Nem kell az Ön sablonja.

Fogalma sincs az orvosi életpályáról. Képzelje el, mindenkié más. Egyszer már volt köztisztviselői, közalkalmazotti életpályamodell. Láttuk, mi lett belőle. Épp most veri szét a nemzeti kétharmad.

De ha gondolja, én is ki tudok dolgozni egyet Önnek. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha én mondanám meg, mi a jó egy anatómusnak.:-)

Az egész épeszű egészségügy az Önök életpálya modellezésén dühöng, vagy röhög.

ÉRTELMETLEN.

Csak parasztvakítás, időhúzás. Nem beszélve például az én 57 életévemről. Gyakorlatilag napról napra élek, mint a kollégáim. MOST van szükség változásra. 1974. óta dolgozom az egészségügyben, és eddig minden kormány ugyanazt hazudozta, mint most a FIDESZ. És egyik sem csinált semmit. A FIDESZ sem. Jól emlékszünk Gógl 400%-os fizetésemelési csalijára a választások ELŐTT I. Orbán idején. Önök még ígérni sem tudnak.

És Önök sem terveznek valójában semmit. Ezt véletlenül hiteles forrásból tudom. Nyolc év ellenzék alatt lett volna idő merengeni, de mint mondtam, nem diktatúra van. Mi döntjük el, hogyan akarunk élni. A megmentésünkkel kellett volna foglalkozni, nem a doxazma stadionokkal. Akkor, esetleg, elhinnénk ezt az áriát.

Úgyhogy a modellezést nyugodtan abba lehet hagyni. Senki nem partner ebben. Kár a kidobott megbízási díjakért. Vegyen inkább egy 5-ös focit.

Menstruáció vagy meditáció?

Egy tudományos kutatónak illik lépést tartania szakterülete irodalmával. Ennek legfőbb módja a szakfolyóiratok, tudományos közlemények rendszeres olvasása. Az embernek azonban rengeteg más elfoglaltsága van, ezért gyakran csak megkésve szerez tudomást fontos új felfedezésekről, eredményekről.

Így aztán csak most akadt kezembe a Wellness Magazin 2008. novemberi száma. A minden bizonnyal sokaknak hasznos tanácsokkal szolgáló tudományos folyóirat ígéretes új jógairányzatról számol be, ami azon a felismerésen alapul, hogy a nőknél a két agyfélteke a menstruáció ideje alatt „magas szinten harmonizálódik”. Nemcsak az agykutatásban, hanem a mindennapi életben is jelentős felfedezés ez; hab a tortán, hogy magyar kutatóknak köszönhető. Büszkék lehetünk!

A távoli és egzotikus Portugáliában élő magyar jógamester, Miklós Ervin jutott a felismerésre, ami tulajdonképpen végig a szemünk előtt volt: „a nőknek a menstruációjuk idején különös, megmagyarázhatatlan megérzéseik, látomásaik, jósló álmaik vannak”. Ezt a felismerést már csak ötvözni kellett a modern agykutatás felfedezésével — miszerint a „menzesz idején a két agyfélteke között erősödik a kommunikáció” — és megszületett az új irányzat, amit két másik magyar jógaoktató már tovább is fejlesztett.

Mint minden fontos tudományos felfedezés, ez is további kérdések sorát veti fel. Milyen a nőknél a két agyfélteke közötti kommunikáció, amikor éppen nem menstruálnak? Mit tudunk a női agyról, amikor éppen hiányzik a magas szintű harmónia?

És persze: mi van a férfiakkal? Kommunikál-e egyáltalán a két agyféltekéjük? Nos, a magyar kutatók beszámolója szerint a férfiaknak a menstruációs agyállapot elérése csak sok éves meditáció után lehetséges.

Sajnos azonban ennek a történetnek is van árnyoldala: a nagyvilág ugyanis — mint annyi más esetben — most sem hajlandó tudomást venni kutatóink felfedezéseiről. A nemzetközi tudomány még mindig csak ott tart, hogy menstruáció és agyműködés kapcsolatát az érzelmek szempontjából vizsgálja, elhanyagolva annak az intuitív gondolkodási készségre és az agyi harmóniára gyakorolt hatásait.

Sőt, vannak olyan sarlatánok, akik a menstruációt kellemetlen, kimerítő élménynek tekintik. Már piacra is dobtak olyan fogamzásgátló tablettát, ami megszünteti a menstruációt. Ellenzői szerint a tabletta használata „beavatkozás a természet rendjébe” — mintha a fogamzásgátlás vagy az antibiotikum nem lenne az. Mások azt mondják, hogy a menstruáció nem betegség, amit gyógyítani kellene — de hát a csúnya fogsor vagy a kicsi mell sem az. Az orvostudomány már régen túllépett azon, hogy csak a gyógyítás legyen a célja. A gyógyítás szerepét átvette a tágabban értelmezett életminőség fenntartása és javítása.

Mi, magyarok, viszont most már azt is tudjuk, hogy a menstruáció megszüntetésével a női agyféltekék magas fokú harmóniájának is búcsút mondhatunk.

http://bioetikablog.hu/

Eljárás az orvosi kamara ellen

2011. május 26.

Törvényességi felügyeleti eljárást kezdett a Magyar Orvosi Kamara ellen a nemzeti erőforrás miniszter, mert a köztestület belépési díjat kér a visszalépő tagoktól – erősítette meg lapunk információját a tárca egészségügyért felelős államtitkársága.

Az orvosi kamara a kötelező tagság visszaállítása címén ugyanis 3000 forint regisztrációs díjat szed tagjaitól. Ennyire olcsón csak azok úszhatják meg, akik május 31-ig belépnek a köztestületbe, egyébként 6000 forint a tagfelvétel. Az eljárást több orvos is nehezményezte: nem értik, miért kell a tagdíjon felül még külön belépési díjat is fizetniük. Az orvosok értetlenségén túl van egyéb probléma is a regisztrációs díjjal. A szakmai kamarák tagfelvételi eljárása közigazgatási, hatósági procedúra, csak akkor szedhető bármilyen címen pénz, ha azt külön jogszabály írja elő. Ilyen pedig egyelőre nincs. A kamarai vagy egyéb törvény sem ad felhatalmazást az egészségügyért felelős miniszter számára a díj megállapítására, így ezért nem is lehet pénzt szedni a kamarába visszalépő orvosoktól. Azaz, aki már befizette, annak visszajár az összeg.

A felügyeleti eljárásról Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, mint mondta: csak a Népszabadságtól hallott, ő még nem találkozott a miniszter úr hivatalos levelével. Hozzátette: a regisztrációs díjról a kamara márciusban módosított tagdíj szabályzata rendelkezik. A testület pedig ennek alapján jár el – zárta rövidre a beszélgetést.

Április végén a Magyar Gyógyszerész Kamara budapesti szervezeténél pattant ki hasonló ügy. A budapesti területi szervezethez tartozó gyógyszerészektől kértek 9000 forintos egyszeri belépési díjat. Lapunknak Horváth Tamás elnök azt mondta: kérték a budapesti szervezet vezetőit, hogy rendezzék a visszás helyzetet, oldják meg a problémát.

Miniszteri beszámoló

Szinte szóba sem került az orvosok tömeges felmondása szerdán a parlament egészségügyi bizottságának ülésén, melyen Réthelyi Miklós, a területért felelős miniszter egyéves kormányzati munkájáról számolt be. Míg a kormánypártok képviselői elégedetten hallgatták a nemzeti erőforrás minisztert, aki itt sem titkolta: egyelőre nem az egészségügy szerepel a kormányzati akciótervek élén. Az ellenzék kérdéseire azonban érdemben nem válaszolt. Így például visszhangtalan maradt Szilágyi László, az LMP képviselőjének kérdése: mikor lehet új betegjogi intézményrendszer a kormány által szétvert Egészségbiztosítási Felügyelet helyett? Mivel próbálják itthon tartani a tömeges fölmondással fenyegetőző orvosokat? Réthelyi Miklós ugyan az utóbbira megjegyezte: elfogadhatatlanul kevés pénzért dolgoznak az orvosok, de türelmet kért.

Szerinte eddig az egészségügyénél fontosabb válságok – az árvíz illetve a vörösiszap-katasztrófa – kezelése kötötte le a kormány erőforrásait.

Szerző: Danó Anna

FAKOOSZ hírlevele
2011. május 24.

AMIT A BETEGTÁJÉKOZTATÁSÉRT TEHETÜNK!

2011-05-24 07:02:32

A www.betegtajekoztatas.info oldalon történő rövid regisztráció után Ön betegség vagy szakterület szerint kiválaszthatja azt a betegtájékoztatót, mely megítélése szerint a leghasznosabb lenne betegei számára.

---

Fantomokat üldöznek Orbánék - Hol vannak a táppénzcsalók?

2011-05-24 06:58:50

A törvényjavaslat szövegéből az tűnik ki, hogy nemcsak a betegek, hanem az őket kiíró orvosok is megüthetik a bokájukat, ha kiderül, a táppénzt igénybe vevő szimulál. Mindenki, aki pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz, vétséget követ el - áll a törvényjavaslatban. Márpedig az orvosok azok, akik igazolják a betegséget, ami alapján táppénzt lehet igényelni. Korábban Nagy Anna kormányszóvivő is megerősítette, hogy a jövőben az orvosokat is felelősségre lehet majd vonni.

---

Recept helyett ultimátum Orbánnak

2011-05-24 06:56:11

Zuhan az egészségügyi ellátás színvonala, miközben orvosok ezrei menekülnek az országból. Minden eddiginél szélesebb körű összefogásra készül az orvostársadalom a helyzet javításáért.

---

dr. Selmeczi Kamill a Duna TV-ben

2011-05-23 20:04:51

Ma reggel Selmeczi doktor, a FAKOOSZ elnöke a Duna-Tv vendége volt. A felvétel itt megtekinthető. 6:20-kor kezdődik a beszélgetés. A letöltéshez Windows Media Player 11-es verzió szükséges.

---

Nincs megegyezés a rezidensek ügyében

2011-05-23 18:43:45

A rezidensek ügyében egyelőre nincs megegyezés. A pályakezdő orvosok érdekképviselete nem kapott konkrét ígéreteket Szócska Miklós államtitkártól. Úgy látják: a kormány nem tud olyan eszközt, amely itthon maradásra késztetné a fiatal orvosokat.

---

Mennyiért fényképezik Orbán Viktort?

2011-05-23 17:23:18

Egy átlagos praxis éves OEP-finanszírozása összegéért.

---

Ki fog minket gyógyítani?

2011-05-23 17:20:56

Halász János államtitkár válaszában leszögezte az előző kormányok politikájának hatására 2010-re az ellátórendszer a fenntarthatóság szélére sodródott, de az Orbán-kormány 2010 decemberében 31 milliárd forinttal konszolidálta a rendszert. Hosszútávon pedig a kormány a forrásteremtés új módjai dolgozza ki a Semmelweis-terv keretein belül.

---

Családostul csábítgatják orvosainkat

2011-05-23 17:18:50

Selmeczi elmondta, a migráció tavaly némileg megtorpant, mert az orvosok az új kormány intézkedéseire vártak. Pozitív fordulat azonban csak a ciklus végére ígérkezik, de addigra kiürülhet az ellátórendszer. „A Semmelweis-terv a rendszer átalakítására jó megoldás, csakhogy most súlyos létszámkrízis van, előbb azt kellene kezelni”

---

Kellemetlen élményem egy bevásárlás után.

2011-05-23 09:50:02

Egy hipermarketban vásároltam, de a pénztári blokkot nem vettem magamhoz...

---

dr. Mráz János ráolvasása

2011-05-22 18:31:31

Börtönőrök és ápolók tüntettek a Parlament előtt

Mivel egyiküknek sem tudtak plusz fizetést ígérni, megoldásként felmerülhet, hogy a börtönőrök őrizhetik az ápolókat, hogy azok ne tudjanak külföldre menni munkát vállalni.

---

Egészségügy, túl a 24. órán…

2011-05-22 18:18:05

A jelenlévők több kérdést tettek fel az államtitkárnak. Dr. Selmeczi Kamill a szervezet elnöke a háziorvosok iparűzési adójának eltörlésével, a háromhavonta történő egészségügyi finanszírozás problémáival, valamint a betegkövetési rendszer elégtelenségével kapcsolatosan fejtette ki aggályait. Dr. Szócska Miklós válaszában hangsúlyozta: dolgoznak a jogszabályok módosításán.

---

Fellázadnak az orvosok

2011-05-22 18:14:20

A Napi Gazdaság tudósítása Keszthelyről.

---

A FAKOOSZ a Déli Krónikában

2011-05-22 18:00:24

A Magyar Rádió keszthelyi tudósítása itt meghallghatható.

---

Az MTI összeállítása Keszthelyről

2011-05-22 17:51:53

Hangsúlyozta, hogy a praxisjogot meg kell erősíteni, az értékesítéshez pedig alapot is képeznek majd, amely a remények szerint a második félévre már 1-3 milliárd forintos összeggel rendelkezik. Legfőképpen a fiatal orvosok belépését és a nyugdíjba vonulók kilépését támogatnák, de arra is törekszenek, hogy praxiscsoportok alakulhassanak.

---

Húsz pont a FAKOOSZ-tól

2011-05-22 17:40:28

Az alapellátással kapcsolatban tesz javaslatokat a FAKOOSZ-Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége. A 20 éves FAKOOSZ 20 pontja az egészségügyi alapellátás összeomlásának megakadályozására.

---

Magyar orvos vagyok. Fidesz rám?!

2011-05-22 17:38:59

Selmeczi Kamill elnök az államtitkár által elmondottakra azt mondta: elégedetlenek azzal a tempóval és jogalkotási menetrenddel, amit a kormány követ. „Gyors politikai döntésre van szükség – mondta lapunknak a szervezet elnöke. Aki szerint elengedhetetlen a praxisfinanszírozás mielőbbi emelése, valamint az is, hogy "diktátum helyett a valós költségeken alapuló finanszírozási szerződéseket" kapjanak az OEP-től.

---

GONDOLATOK A XX . ORSZÁGOS GYŰLÉS ELŐTT

2011-05-18 10:53:49

A technikai fejlesztések pályázati úton való megvalósítása és az amortizáció kompenzálása fontosak, de a humán erőforrás megbecsülése nélkül az alapellátás rövidesen csődbe fog menni. A kollégák nyugdíjba mennek, a fiatalok elmenekülnek, különösen a perifériákról és a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekből. Mindezekből adódik, hogy az alapellátás decentralizálódik, azaz a színvonala abszolut egyenetlen lesz már 2012-ben.

---

Mágnestherápia otthon és a rendelőben

ÜGYELŐORVOS

---

---

5 attachments — Download all attachments View all images

4a79a1af75997dd9c8161dfc3b9772ad 360K View Download

e6ee4c5510a91cb6a9edd336b72ea6e4 15K View Download

eab4f9332f319cead6e762120e807427 4K View Download

f7c52a5305ba2937207b1dc268a299e8 32K View Download

67f3521ddef4ebe3e634ce1ccaa6e78f 163K View Download

Az orális szex rákkeltő lehet

2011.04.06.

Egyes egészségügyi szakemberek szerint a fej és a nyak rákos megbetegedései, a HPV vírus és az orális szex között ok-okozati kapcsolat állhat fent.

A fej és a nyak rákos megbetegedéseinek növekszik a száma a középkorú és a fiatalabb amerikaiak között. Ez egyes szakértők szerint kapcsolatban áll az orális szex elmúlt évtizedekben megnövekedett népszerűségével.

Ennek a szakemberek szerint a HPV (human papillomavirus) az oka, mely nemi úton terjed, de nem csak a nemi szerveket képes „megfertőzni”. A hír az USA Today oldalain jelent meg, januárban.

Dr. William Lydiatt, a Nebraskai Egyetem Orvosi Központjának professzora szerint a fej és nyak rákos megbetegedései összességben csökkentek ugyan az ivás és a dohányzás csökkenése miatt, ezen belül viszont a nyelv és a mandula daganatainak gyakorisága megnövekedett, márpedig leggyakrabban ezekben az esetekben mutatják ki a HPV-vírust.

A New England Journal of Medicine 2007-es tanulmánya szerint azok a daganatos betegségben szenvedő fiatalabb korúak, akiknél kimutatták az orális HPV-fertőzést, szexuális életükben az orális szexet is nagyobb valószínűséggel részesítették előnyben.

Más szakemberek szerint, habár a fej és a nyak rákos megbetegedései és a HPV-fertőzés körül egyértelmű a kapcsolat, a téma további kutatásokat igényel.

A kutatás

A kutatók 1974 és 2007 között a szájrákos esetek 225 százalékos növekedését mutatták ki az Egyesült Államokban, főként a fehér férfiak körében – számolt be Maura Gillison, az Ohiói Állami Egyetem kutatója.

– Amikor összehasonlítjuk a szájfertőzésben szenvedő, illetve nem szenvedő embereket, az egyedüli legfontosabb tényező azoknak a partnereknek a száma, akiken az adott személy orális szexet hajtott végre – mondta Gillison, aki már 15 éve vizsgálja a HPV és a rák kapcsolatát. – Amikor a partnerek száma emelkedik, a kockázat is nő.

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy azok az emberek, akik életük során legalább hat partnerrel folytattak orális szexet, nyolcszor nagyobb kockázattal néznek szembe a HPV-vel összefüggő fej-nyaki daganatok kialakulását tekintve, mint azok, akiknek hatnál kevesebb partnerük volt. Annak ellenére azonban, hogy a HPV és a méhnyakrák közötti kapcsolatot már évek óta jól ismerik, sőt már védőoltás is létezik a fiatal nők védelmére, még rengeteg vizsgálatra lesz szükség a megfigyeléses összefüggések alátámasztásához és az okok felderítéséhez.

– A méhnyakrák területe 20 évvel előrébb jár – állítja Gillison. – Nem tudjuk egyértelműen bemutatni, hogy bizonyos viselkedések összefüggésben állnak egy fertőzés megszerzésének kockázatával. A szájrák különösen a fiatal fehér férfiak körében terjed az Egyesült Államokban, és ennek nem ismerjük az okát.

Küzdelem a HPV ellen

Az amerikai Országos Rákkutató Intézet szerint a humán papillomavírus mintegy 150 típusát ismerjük, és közülük 40 terjed nemi úton. Némelyik genitális szemölcsöt okoz, a magasabb kockázatú változatok pedig száj-, végbélnyílás-, hüvely- és hímvesszőrákot okozhatnak. A nemi úton terjedő HPV-fertőzések gyakoriak, és általában nem járnak tünetekkel. Nők esetében a kezeletlen esetek méhnyakrák kialakulásához vezethetnek.

Az amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) becslései szerint a szexuálisan aktív amerikaiak körülbelül fele kap HPV-fertőzést élete során. Az Élelmiszer és Gyógyszer-ellenőrzési Hivatal (FDA) két oltóanyagot hagyott jóvá 2006-ban a méhnyakrákot és a genitális szemölcsöt okozó HPV-típusok ellen. Ennek ellenére csupán az amerikai lányok 40 százaléka kapott egy adagot, és mindössze 17 százalékuk részesült a javasolt három adagból.

A New England Journal of Medicine folyóiratban közzétett egyik korábbi tanulmány arról számolt be, hogy a HPV-védőoltás 90 százalékosan képes megelőzni a genitális szemölcs kialakulását férfiakban, és a vakcinát a végbélrák ellen is jóváhagyták – tudtuk meg a MediPresstől.

PubMed

Egyre népszerűbb az orális aktus

Az elmúlt időszakban a tudósok szerint a középkorú és a fiatal felnőttek esetében jelentősen megemelkedett a fejen és nyakon kialakuló rákos elváltozások néhány fajtájának előfordulása.

Ez a tendencia pedig számos szakember szerint összefüggésbe hozható azzal, hogy az elmúlt néhány évtizedben egyre népszerűbbé vélt az orális szex.

A fejen és a nyakon kialakuló daganatos elváltozások egy részét ugyanis a humán papillomavírus (HPV) okozza, ami szexuális úton terjed. Az adatok pedig azt bizonyítják, hogy az orális szex során fokozottan nagy az esély arra, hogy a fertőzés átterjedjen egyik emberről a másikra – írja a New England Journal of Medicine.

Annak ellenére, hogy a fejen és nyakon kialakuló tumorok előfordulása az elmúlt évtizedben átlagosan csökkent, a mandulán és a nyelv tövén kifejlődő rákos elváltozások egyre gyakoribbak. Márpedig akiknél ilyen gond jelentkezik, azoknak körülbelül a 60–70 százalékánál pozitív lesz a HPV-szűrés is – mondta dr. Wlliam Lydiatt.

Egyes szakértők szerint azonban az orális szex és a rákos megbetegedések közötti kapcsolat bár nem lehetetlen, azért bizonyos mértékben spekulatív is. Az ilyesfajta elváltozásokat ugyanis véleményük szerint a normál közösülés során szerzett HPV-fertőzés is okozhatja.

Terjed az orális szex a fiatalok között
2005. május 1.

Meglepő eredménnyel zárult egy amerikai kutatás, amely a tizenévesek szexuális szokásait vizsgálta. A témáról 580 kaliforniai középiskolást kérdeztek meg, átlagéletkoruk 14,5 év volt. A válaszolók közül minden ötödik úgy nyilatkozott, hogy már kipróbálta az orális szexet, egyharmaduk pedig közölte, hogy a következő hat hónapon belül szándékában áll ezt megtenni. A tinédzserek nagy része hozzátette, hogy számára az orális szex a hagyományosnál kevésbé kockázatosnak számít.

A kutatók így kénytelen-kelletlen levonták a következtetést, hogy a szexuális érintkezésnek ez a módja gyakoribb és elfogadottabb a tizenévesek számára, mint a közösülés. A másik meglepetést számukra az jelentette, hogy a fiúk és a lányok megközelítőleg azonos arányban juttatták kifejezésre fenti véleményüket. Bonnie Halpern-Felsher, a San Franciscó-i California Egyetem kutatója az eredményeket értékelve kijelentette: „Úgy gondolom, többé nem léteznek sztereotípiák. A lányok és a fiúk egyaránt úgy gondolják, hogy az orális szex nem nagy ügy”. A kutatásról egyéként a Pediatrics című szakfolyóirat 2005. április száma adott hírt.

Szakértők a fentiek kapcsán rámutatnak: a tinédzserek bizonyára nincsenek tisztában azzal, hogy az orális szex milyen egészségügyi veszélyeket rejt magában. Ezért szükség lenne arra, hogy felvilágosítsák őket: a szexnek ez a formája megkönnyíti, hogy a résztvevők különféle vírusokkal és baktériumokkal fertőződjenek, mint amilyen a herpesz, a Chlamydia, a HIV (AIDS), illetve hogy olyan betegségeket kapjanak, mint a májgyulladás (hepatitisz) és a szifilisz. Ugyanakkor szülők és pedagógusok közös felelőssége, hogy az orális szexnek a személyiségre gyakorolt olyan hatásait is megbeszéljék a fiatalokkal, mint a tizenévesek egymáshoz való viszonya, illetve az önbecsülésük.

A HIV csak bizonyos testnedvekkel, hüvelyi, orális, anális szex során és vér-vér érintkezés útján (intravénás drogozás, baleset, stb.), illetve a fertőzött anyáról gyermekére terjedhet. A következő testnedvekkel viheti át a fertőzött személy:
• vér
• ondó
• hüvelyváladék
• anyatej

A HIV-nek be kell kerülnie a véráramba. Ez csak akkor történhet meg, ha a tested borító külhám (bőr, nyálkahártya) sérült. Ez lehet mechanikai sérülés (harapás, kaparás, horzsolás, repedés), vagy betegség miatti (gyulladás, herpeszhólyagocskák, aranyér, mensessel kapcsolatos állapot).
Ha védekezés nélkül létesítesz szexuális kapcsolatot, akkor esélyt adtál, hogy megfertőződj a HIV-vel, veszélyességi sorrend szerint:
• anális szexuális aktuskor;
• vaginális közösüléskor;
• ökölszex során;
• orális szex, mélytorok technika;
• orális szex, nyalás, szopás.

A HIV fertőzés három szükséges feltétele:
• fertőzött partner
• fertőző testváladéka kerüljön beléd
• legyen fertőzési kapud (bőr, nyálkahártya-sérülés

Anális szex esetén a legnagyobb a fertőződés esélye:
a végbél nem síkosodik, mint pl. a hüvely, és vékonyabb fala könnyebben is sérül. Síkosítás hiányában horzsolódik, a kitépett szőrszálak - vagy a friss szőrtelenítés további veszélyeket jelentenek. Ha partnered fél a behatolástól (zabszem-effektus), nem lazul, így könnyen repedhet. Olajos síkosítóktól (Vazelin, masszázsolaj) pedig a gumi szétfoszlik, mint a vizes papírzsebkendő.
A szex ezen formája még óvszerrel sem 100% biztonság, ezért még gumival sem élvezz a partneredbe!
Használj megfelelő erősségű óvszert és vizes alapú vagy szilikon olajos óvszerbarát síkosítót!

Orális szex esetén kisebb a fertőződés esélye, de van, aki így fertőződött meg, mivel a vírus jelen van az ondóban, illetve a hüvelyváladékban. Ezért fontold meg ilyenkor is az óvszer, a dental dam vagy a háztartási fólia használatát. Ha idegenkedsz ezektől, inkább hagyd el az orális szexet, és pótold kézi izgatással.

Leszbikusok is megfertőződhetnek a vírussal. Mint minden HIV-fertőzött, egy fertőzött nő is megfertőzheti a partnerét szex során.

Heteroszexuális kapcsolatban is fennáll a fertőzés veszélye. Nő vagy férfi egyaránt fertőzötté válhat orális, hüvelyi vagy anális szex során, ha a partnere HIV fertőzött.

Mivel a fertőzés vér-vér útján is terjed, azt, aki fertőzött tűt vagy fecskendőt használ, a HIV fertőzés komoly veszélye fenyegeti. Fertőzött tűt használó személy közvetlenül a véráramba fecskendezi be a vírust!

Fontos tudni, hogy a vírust nem kaphatod meg a mindennapi érintkezés során. Így nem kaphatod el kézfogással, puszival, csókolózással, rovarcsípéssel, közös WC használattal. Akkor sem kaphatod el, ha közös tányérból eszel egy HIV fertőzöttel, vagy egy medencében fürödtök.

Szexuális aktus során mindig a befogadó fél a veszélyeztetettebb (2-4-szer nagyobb veszély), de a behatoló fél is fertőződhet! (Enélkül hogy tudná megfertőzni partnerét?)