Szendi Gábor: Tudományos botrányok a gyógyszeriparban.

Megjelent: Élet és Tudomány.

(a megjelent változat gyógyszerneveket nem tartalmaz) Az utóbbi húsz évben a gyógyszerkutatás és gyártás döntő részben profitorientált iparággá nőtte ki magát, míg a független, kormányok által támogatott kutatások teljesen háttérbe szorultak. A gyógyszeriparág feletti kontrolt gyakorlatilag egyedül az állami kézben tartott gyógyszerengedélyezési eljárás jelenti, ám az elemzések és az újabb és újabb botrányok azt jelzik, hogy ez a szisztéma nem tudja megvédeni a fogyasztót a növekvő piaci verseny miatt egyre rövidebb fejlesztési és tesztelési idő után piacra dobott gyógyszerek veszélyeitől. Úgy tűnik, a világ most kezd szembesülni azzal, hogy a profitorientált gyógyszeripar ugyanúgy kíméletlenül a nyereségre tör, mint bármely más iparág, és amikor milliárdokról van szó, akkor semmi sem drága. Nem várható, hogy a gyógyszeripar valamiféle nemes eszmék jegyében önkontrolt gyakoroljon, és milliárdos fejlesztések után lemondjon egy nagy hasznot ígérő gyógyszer piaci bevezetéséről csak azért, mert a klinikai vizsgálatok a beteg szempontjából várható előnyökkel szemben irreálisan nagy kockázatot mutatnak. Az alábbiakban - sok esetből néhány példát kiragadva- illusztrálom, hogy a fenti aggodalmak nem túlzottak.

Amikor a fájdalmat mintha elvágták volna

2004 az orvostudomány fekete éve: a Merck, Sharp & Dohme gyógyszercég az 1999-ben bevezetett Vioxx nevű fájdalomcsillapító gyógyszerét, mely az un. cox-2 bénítók családjában tartozik, önként visszavonta a piacról, mert a szedésével járó 3-5-szörös infarktus és agytrombózis kockázatot tovább már nem lehetett tagadni. Dr. David Graham az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal (FDA) szakértője szenátusi meghallgatása során kijelentette, hogy "ez a legnagyobb gyógyszerbiztonsági katasztrófa országunk és a világ történetében". A Vioxx négy éves forgalma alatt Amerikában kb. 140 000 infarktus és sztrók következett be a gyógyszer mellékhatásaként, ami messze meghaladja a '60-as évek emlékezetes Contergan botrányát, amikor is 10 000 gyermek született végtaghiányosan. Egy francia vizsgálat szerint a Vioxx szedése következtében 27 000 francia kapott infarktust. Egyes becslések szerint négy év alatt összesen 55 000 ember halt meg a Vioxx mellékhatásába. Valójában az áldozatok igazi számát nem tudni, hiszen az izületi fájdalmak idős korban a legjellemzőbbek, és mivel ebben az életszakaszban a szív és érrendszeri katasztrófák bekövetkezését természetesebbnek tekintik az orvosok, ez elfedi az oki kapcsolatot egy esetleges infarktus és a Vioxx szedése közt. Akkor lett csak igazán nagy a felháborodás, amikor az is kiderült, hogy a hatalmas kockázatról a gyógyszercég saját vizsgálataiból már a piaci bevezetés előtt tudott, csak egyszerűen eltitkolta. Dr Gurkipal Singh a Standford egyetem professzora e-mailekkel bizonyította, hogy a Merck, Sharp & Dohme kutatói 1997-ben egymás közt vitatták meg a kardiovaszkuláris kockázatot. Belső utasítások kerültek elő, melyben a cég orvoslátogatóit kioktatta arra, hogy ha a kardiovaszkuláris veszélyekre valamely orvos rákérdezne, a választ meg kell kerülni. Az FDA ezek után felülvizsgálta a más cégek által kifejlesztett és forgalmazott cox-2 bénító vegyületcsoportba tartozó fájdalomcsillapítókat. Dr. Curt Furberg és munkatársai több vizsgálat metaanalízise alapján kimutatták, hogy a Pfizer Bextra nevű fájdalomcsillapítója 2.2-szeresére növeli az infarktus és sztrók veszélyét. Az FDA először a Bextra reklámozását tiltotta meg, majd idén a szert kivonták a forgalomból. A más néven Magyarországon is forgalmazott Celebrex kapcsán az amerikai Nemzeti Rák Intézet vizsgálata mutatta ki, hogy 2-3.4-szeresére növeli az infarktus és sztrók kockázatot. Amerikában ezek után minden fájdalomcsillapítóra gyanakodva kezdtek nézni, s az elemzések bizonyították a félelmek jogosságát: még az abszolút biztonságosnak hitt vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók is - ha kisebb mértékben is - de fokozzák az infarktus és trombózis kockázatát. Az FDA felhívásban fordult a lakossághoz, hogy a nálunk is erősen reklámozott Aleve márkanevű szabadforgalmú fájdalomcsillapítóból maximum napi két tablettát (összesen 400 mg-ot) szabad legfeljebb 10 napig szedni, mert mint az Amerikai Nemzeti Egészség Intézet három éves vizsgálata bizonyította, az Aleve 50%-al növeli az infarktusveszélyt.

Halálos reflux?

A reflux* és gyomorégés természetesen nem halálos, de a kezelésébe bele lehet halni. A Propulsidot (nálunk Coordinax) 1993-ban törzskönyvezte az FDA annak ellenére, hogy a vizsgálatokban a betegek 2.4%-ban szívritmuszavart okozott és nyolc, hatévesnél fiatalabb gyerek meghalt. A szert gyártó Jannsen azt állította, hogy nem a Propulsid okozta az olykor halálos tüneteket. A szer hatására megnyúlhat az un. QT idő*, ami szívritmuszavart, ill. hirtelen szívhalált okozhat. Raymond J. Lipicky FDA szakértő éppen az engedélyezés évében, 1993-ban írta le a Journal of Cardiology-ban, hogy ha egy szer megnyújtja a QT időt, és ez a szer nem életmentő gyógyszer, akkor nincs létjogosultsága a piacon. Minden 3-5000 ember közül egy veleszületetten megnyúlt QT szindrómában szenved, ami normál EKG vizsgálattal nem is mindig ismerhető fel. Az ilyen személyeknél a Propulsid szedése kiemelt kockázatot jelentett. Az FDA 1994-ben, bár már 19, a Propulsid szedéssel kapcsolatba hozható gyermekhalálról tudtak, engedélyezte a Propulsid gyermekeken és csecsemőkön való tesztelését. A vizsgálat során egy 9 hónapos csecsemő meghalt. Dr. Lilia Talarico FDA alkalmazott egy belső levélben további három gyermekhalálra hívta fel vezetői figyelmét és javasolta a szer gyermekeknél való betiltását, de az FDA nem látta bizonyítottnak, hogy a Propulsid okozta a haláleseteket. 1998-ban, miután Clinton elnöknél a Propulsid hatására szívritmus zavar lépett fel, az FDA levelet intézett az orvosokhoz, hogy a szer csak akkor alkalmazható gyomorégés ellen, ha már semmi más nem használ. Ugyanebben az évben az angol gyógyszerészeti hivatal megtiltotta a szer 12 év alatti alkalmazását. A szert végül 2000-ben Amerikában betiltották, addigra hivatalosan 371 szívritmuszavar történt, ebből 111 halállal végződött. Az ilyenfajta adatokat azonban általában tízzel-százzal szokás felszorozni, ugyanis vizsgálatokból tudjuk, hogy a mellékhatásoknak csak töredékét ismerik fel és jelentik. Mivel csak Amerikában hét év alatt 30 millióan szedték a szert, a halálesetek száma alábecsültnek tűnik. Erre utal az is, hogy 2000 januárja és márciusa között, vagyis mindössze három hónap alatt 23 halálesetet regisztráltak. Ekkor ugyanis már ismert volt a szer veszélyessége. A Propulsidot hazánkban Coordinax néven 2004-ig (!) forgalmazták, igen népszerű szernek számított, s a gyógyszerleírásban csecsemőkori reflux betegségben is javasolták, holott Amerikában hivatalosan csak felnőttkori használatra törzskönyvezték. A gyógyszermellékhatások leírásában - az amerikai betiltás után! - csupán annyi szerepelt, hogy a szer alkalmazása során ritkán QT idő megnyúlásról számoltak be, de nem bizonyított, hogy a gyógyszer okozta ezeket.

Koleszterinszint csökkentéstől az izomsejtszétesésig

Az a feltevés, hogy a vér magas koleszterinszintje oki kapcsolatban áll a szív és érrendszeri halálozással, vezetett el a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek kifejlesztéséhez. A legmodernebb vegyületcsoportot az un. sztatinok jelentik e téren. A Bayer 1998-ban jelent meg a piacon Baycol nevű szerével, melynek kapcsán az első halálesetet 2000-ben regisztrálták. A mellékhatás lényege, hogy kb. minden ezredik embernél a szer hatására az izomsejtek fokozatosan szétesnek, ennek első jelei az izomfájdalmak. Majd a véráramba került fehérjék veseelégtelenséget okoznak, és ez a halál közvetlen kiváltója. A mellékhatás felismerését követően ismét huzavona kezdődött, vajon indokolt-e a szert bevonni, vagy elég a figyelmeztetés. Az első jelentett eset után, az 2001 augusztusában megtörtént visszahívásig további harminc ember halt meg Amerikában. Az össz haláleset számot 200-ra becsülik, de számolnunk kell azzal, hogy becslések szerint minden századik embernél a szer hatására májkárosodás lépett fel. Független szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleg forgalomban lévő koleszterinszintcsökkentő gyógyszerek többsége szintén sztatinvegyület. A történetek csupán kiragadott példák. Amerikában és a világban az utóbbi 10 évben körülbelül 10-15 gyógyszer kellett visszavonni, mert piacra kerülésük után derültek ki halálos mellékhatásaik. Mindegyik történetben jellemző, hogy a gyártó cég a visszavonás pillanatáig bagatellizálni igyekezett az életveszélyes mellékhatások jelentőségét, a gyógyszerhatóságok pedig erőtlenek voltak. Ennek oka nyilvánvaló: milliárdos érdekeket esetleg alaptalanul sérteni komoly következményekkel járhat. Ám az ilyen ügyekben mutatott hivatalos óvatosság sok-sok ember életébe kerülhet. A betegek pedig - nem ismerve a kockázatokat - ki vannak szolgáltatva annak, hogy a hátuk mögötti huzavonában végül mire jut a gyógyszeripar és a gyógyszerhatóság.

A harmadik vezető halál ok

Egy 1995-ös felmérésben Jeffrey Johnson végzős orvostanhallgató és J. Lyle Bootman professzor az egész világot felkavaró adatokat tártak fel. Eredményük szerint 1995-ben az összes amerikai kórházi felvétel 17% -a az orvos által adott gyógyszer mellékhatásának következménye volt Ez kilenc millió kórházi beutalást jelentett, melyből 198 ezer halállal végződött. Eileen G. Holland és munkatársainak Drug-Induced Disorders-ben megjelent 1997-es elemzése szerint a gyógyszerek mellékhatása miatt évente 180 000 amerikai hal meg. Barbara Starfield elemzése 2000-ben jelent meg a Journal of American Medical Association-ban. Eszerint Amerikában az előírás szerint szedett gyógyszerek következtében 106 000 ember hal meg évente. E számok az amerikai évi halálozás 5-10%-át jelentik, és szakemberek úgy kalkulálnak, hogy Amerikában a harmadik vezető halál ok a gyógyszermellékhatás!

Az új helyzet új megoldást követel

A megdöbbentő történetek és statisztikák fényében jogos a kérdés: hogy alakult ki ez a helyzet, mit lehet tenni ellene? Szakértők arra mutatnak rá, hogy a gyógyszerpiacon élesedő versenyben a gyógyszercégek abban érdekeltek, hogy egy adott gyógyszerrel minél előbb piacra lépjenek, ezáltal lerövidül a kísérleti fázis, és a gyógyszerek igazi mellékhatásaira csak évekkel a piacra kerülésük után derül fény. A gyógyszeripar, mint az idézett példákban is, a gyógyszer veszélyességének eltussolásában érdekelt, mert minden újabb hónap piacon maradás százmilliókban mérhető forgalmat jelent. Napjainkban szemtanúi lehetünk annak, ahogy a gyógyszeripar - hasonlatosan más tőkecsoportosulásokhoz-, behatol a politikai szférába, befolyást gyakorol az egészségügyi kormányzatok döntéseire. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a gyógyszeripar komoly torzító hatást gyakorol az orvostudományi kutatásokra, az orvostudományi publikációs tevékenységre, és a mindennapi orvoslás gyakorlatára. A gyógyszeripari cégek a legkülönfélébb módszerekkel próbálják a gyakorló orvosokat arra rávenni, hogy az általuk gyártott gyógyszert írják fel betegeiknek. Ennek érdekében minden egyes orvosra átlagosan 16 000 dollárt költ évente a gyógyszeripar.
A világ fejlett országai komoly válsággal néznek szembe, amelynek megoldása nyilván nem az innovatív tőke elrettentése, hanem a gyógyszer-törzskönyvezési és gyógyszerbiztonsági szabályozás szigorítása, és a gyógyszeripar szponzorálási és reklámtevékenységének korlátozása volna.