Minden lény boldogságra vágyik

A hétvégére sok szeretettel.

Fontos megértenünk, hogy csak azt tudjuk megváltoztatni, ami még nem történt meg. Génjeink, szüleink, képességeink, vallási hátterünk és egyéb készségeink már adottak, ezekből kell a legjobbat kihoznunk. Ezért nem érdemes egy kapcsolatban folytonfelemlegetni a múltat. Méregként hatnak az olyan mondatok, mint hogy „akkor bezzeg azt mondtad…”, vagy, hogy „a szüleid nem tanítottak meg kulturáltan viselkedni?”. Inkább azon dolgozzunk, ami még itt és most megváltoztatható. Ne ábrándozzunk, mert ettől erőtlenek és döntésképtelenek leszünk. A múltbéli szavak, tettek és szokások okozhatnak válságot egykapcsolatban, de ne feledjük, hogy ezeknek sosem vagyunk kiszolgáltatva. Ügyes módszerekkel képesek lehetünk átalakítani őket. Semmi sem maradandó, ami feltételekhez kötött, minden folyamatosan alakul és változik. Minél jobban megértjük a világdolgait, annál kevesebb okunk van rá, hogy ragaszkodjunk merev szokásainkhoz vagy körülményeinkhez, hiszen csak saját magunk tudunk változtatni azokon a feltételeken, amelyek szürkévé vagy épp fenyegetetté teszik életünket. Az így felismert felelősségtudatlesz az alapja minden jelentőségteljes kapcsolatnak, amelyben a partnerek egymás fejlődését központi kérdésnek tekintik. Amikor viszont minden gördülékenyen és olajozottan működik, a lustaság és az elégedettség jelenthet veszélyt. Ilyenkor nem vesszük észre, hogy egy szappanbuborékban élünk, ami bármikor szétpukkanhat. A szerelmespárokat gyakran kísértésbe ejti az a kívánság, hogy a pillanat örökké tartson. De a „maradj velem, olyangyönyörű vagy!” sajnos csak azokon a tudatossági szinteken működik, ahol a tudat eredendően valósnak tapasztalja a „fenteket”, és nem megy bele a „lentek” játékába. A mulandóság akkor is működik, ha semmit sem csinálunk. Folyamatosan változunk, s velünk együtt az emberek és a feltételek is. Azt tartják, hogy kemény körülmények között lehet a legtöbbet és a leghatékonyabban tanulni. Ez biztosan így is van. Ha egy pár kedvező időkben kéz a kézben halad egymás mellett, nehéz időkben pedig támogatja egymást, akkor fejlődésük tartós, értelmes és megfelelő lesz. Ha eltökéljük, hogy minden helyzetből tanulni akarunk, legyen az jó vagy rossz, és ráébredünk arra, hogy minden pillanatban ott rejlik annak lehetősége, hogy tudatosan jót cselekedjünk, akkor a körülmények játéka izgalmas kihívássá válik. Előbb vagy utóbb elenyészik a különbség a kellemes és kellemetlen élethelyzetek között. Ez a magatartás egy alapvetően megingathatatlan szilárdságot eredményez, és azt az együtt érző felismerést, hogy minden lény boldogságra vágyik, és szeretné elkerülni a szenvedést.

Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak. A szerelmes filmekben az igazi kaland a happy end után kezdődik, s ezt abban az izgalmas kérdésben lehetösszefoglalni, hogy mit sikerült szereplőinknek megtanulni ahhoz, hogy életük végéig boldogan élhessenek együtt. A jó élet titka, hogy mielőtt cselekszünk, képesek legyünk megteremteni azt a mozgásteret vagy távolságot, amely lehetővé teszi,hogy tudatosan és a lehető legjobb hozzáállással úgy tudjunk választani, hogy cselekedetünk jelentőségteljes legyen, boldogsághoz vezessen és elkerülje a szenvedést. A külvilág az ok-okozat törvényei szerint működik, mi azonban rendelkezünk azzal a belső szabadsággal, hogy eldöntsük, miképpen reagálunk erre. Az egysejtűekkel ellentétben az ember szabadon megválaszthatja, hogy válaszol vagy sem egy adott ingerre, és ha igen, akkor azt milyen módon teszi. Az a fontos, hogyan érzékeljük és értékeljük a dolgokat, van-e bennünk együttérzés, és átlátjuk-e a helyzeteket. A „mennyország” és a „pokol” a két fülünk vagy a bordáink között „játszódik”, vagyis ott, ahol tudatunk székhelyét feltételezzük. Amíg valósnak tartjuk a gondolatok, érzések és testi tapasztalatok pillanatnyi áramlatát, amelyek szüntelenül elárasztanak minket, addig ezek foglyai leszünk, és ezek fogják meghatározni cselekedeteinket. Mindent megítélünk, és így folyton új benyomásokat ültetünk el tetteinkkel, szavainkkal és gondolatainkkal, amelyek a jövőben az ezeknek megfelelő tapasztalatokhoz vezetnek. A szép élményeket általában ajándékként és gazdagságként éljük meg. Ha azonban élményeink szürkék és ragacsosak, akkor megfigyelhetjük, hogy ezek hátterében egy korlátolt, zavaros látásmód munkálkodik. Csak akkor tudunk belül ellazulni, szabaddá válni és kifejleszteni egy olyan látásmódot, amelynek segítségével bízunk a történésekben, ha már elegendő kellemes benyomást halmoztunk fel tudatunkban. Ha megszakítjuk a rossz szokások áramlatát, magunk mögött hagyhatjuk a kellemetlen karmát. Ez az egyetlen lehetőség. Törekedjünk arra, hogy viszontagságaink során se hagyjuk figyelmen kívül az ok-okozatról szerzett tudásunkat, és vállaljunk felelősséget a helyzetünkért. Így ugrásszerű fejlődést érhetünk el, és attól kezdve életünk egyre jelentőségteljesebbé válik.

(Láma Ole Nydahl Könyv a szerelemről részlet)

(Láma Ole Nydahl)

http://csernusdoki.freeblog.hu/