MSZP-s kísérlet rákbetegeken

2009. március 31.

Az április elsejei áremelés részeként - Európában példátlan módon - kötelezővé kívánják tenni egy olcsóbb gyógyszer alkalmazását a súlyos állapotú rákbetegek számára. A négymilliárdos piacra egyetlen cég kapna belépőt; ügyvezetőjének édesapja a parlament egészségügyi bizottságának szocialista tagja, Czinege Imre.

"Az új betegek esetében kötelező lesz az olcsóbb, biohasonló szer alkalmazása" - ez az a mondat, amely éles vitákat vált ki szakmai körökben. A tíz évre titkosított előterjesztésben szereplő indítványról két hete, a 30 milliárd forintos egészségügyi megszorító csomag részeként döntött a kormány. Összesen 13 milliárd forintot vesznek ki a gyógyszerkasszából úgy, hogy csökkentik az orvosságok tb-támogatását. A rákbetegeken máshogy spórolnának, tőlük az eredeti gyógyszereket vennék el, úgy, hogy olcsóbb gyógyszermásolat sem áll rendelkezésre, csak egy hasonló hatású készítmény. Márpedig szakértőink az úgynevezett biohasonló szerek kötelezővé tételére sehol Nyugat-Európában nem találtak példát.

Megszokhattuk már, hogy a lejárt szabadalmi védettségű gyógyszereket a gyártók lemásolják, és jóval olcsóbban dobják piacra. A történetünkben szereplő medicina egy biológiai szer, amely egy vérképző hormon pótlására szolgál (orvosi rövidítése EPO, ami a doppingbotrányokból a sportbarátok számára is ismerős lehet). A gyógyszert vesebetegeknek, illetve a kemoterápia mellékhatásaként vészes vérszegénységben szenvedő rákbetegeknek adják.

Gyógyszergyártó baktériumok

Az eredeti medicina olyan bonyolult felépítésű, hogy nem lehet másolni, ezért a gyártók a hatását próbálják imitálni, így születnek a biohasonló szerek. A gyártás csúcstechnológiával történik, genetikailag módosított baktériumok vagy gombák "termelik" a gyógyításban használt fehérjéket. Ezután az Európai Unióban gyorsított eljárással törzskönyveznek: elég csak egy betegségcsoportra kipróbálni a szert, ha náluk hat, akkor a többi szóba jöhető kórnál csak azt kell megnézni, nem ártalmas-e. A Retacritot is vesebetegeken próbálták ki, majd 262 rákbetegnél biztonsági vizsgálatot végeztek - ennek alapján kapott európai törzskönyvet és forgalmazzák nálunk is e biohasonló készítményt.

Miközben a hazai szakemberek már azt is vitatják, szabad-e akárcsak alternatív megoldásként bevezetni a szert a rákbetegeknél egyetlen nem kontrollált biztonsági vizsgálat alapján, a kormány a szakma elé vágott, s az új eseteknél kötelezővé tenné a biohasonló szer alkalmazását. (Azóta a gyártó lapunkhoz eljuttatott egy másik vizsgálati eredményt, ebben már a gyógyszer hatásosságát is mérték, amit rendben lévőnek találtak, viszont a mellékhatások aránya 50 százalék feletti volt.) Az európai országok óvatosak. Spanyolországban, Hollandiában és Franciaországban megtiltották, hogy a biológiai szereket a patikában olcsóbbal helyettesítsék. A legtovább a németek jutottak, ott hússzázalékos piaci részesedésre tudott szert tenni a Retacrit, kötelezővé azonban Németországban sem tették az alkalmazását. A biohasonló szerekben óriási gazdasági lehetőségek vannak, ám szakemberek óva intenek a kellő tapasztalat nélküli bevezetéstől.

Szigorodó szabályok

A legsúlyosabb esetekben ugyanis a szervezet úgy védekezhet a gyógyszer ellen, hogy a saját magát felépítő fehérjékkel is harcba száll. Nemrég éppen egy másik biohasonló szerrel történt baj: elég volt egy rosszul megválasztott gumidugó, és a szakemberek arra figyeltek fel, hogy a vesebetegeknek leállt a vörösvérsejt-képződésük. Az európai gyógyszerügyi hatóság is a törzskönyvezés szigorításra készül, s 12 hónapos immunológiai vizsgálatot írna elő.

Mégis mi lehet az oka, hogy Magyarország kötelezővé tenné az új készítmény alkalmazását? A bevezetés a biztosító számára harmincszázalékos megtakarítást hozna. Nem kis piacról, évi 4,3 milliárd forintról van szó. Csak a rákbetegeknél már idén 200-300 millió forintot spórolnának, ha az új eseteknél csak ezt a szert alkalmaznák. (A vesebetegeknél a műveselobbi miatt szóba sem kerül a gyógyszer kötelezővé tétele.)

A magyar piacot tehát egy cégnek adnák át, hiszen egyetlen szer rendelkezik nálunk forgalomba hozatali engedéllyel, a Retacrit, melyet a Pharmacenter Hungary Kft. forgalmaz. A kft. ügyvezetőjét pedig ugyanúgy hívják, mint édesapját, a parlament egészségügyi bizottságának egyik szocialista tagját, Czinege Imrét. Az ifjabb Czinege korábban a kft. egyik tulajdonosa volt, három éve azonban egy panamai bejegyzésű offshore vette át a céget - vagyis a valódi tulajdonosok ma már azonosíthatatlanok.

A kft. állítása szerint a Heti Választól értesültek arról, hogy készítményük kizárólagosságot kaphat az új betegeknél, legalábbis addig, amíg versenytárs nem lép a piacra. A Pharmacenter a jelek szerint nem örül a terveknek, kikéri magának, hogy bármi köze lenne az előterjesztéshez, sőt "kizártnak, etikátlannak és versenyellenesnek" tartaná, ha a gyógyszer kötelezően alkalmazandó lenne új onkológiai betegeknél.

Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának múlt keddi ülésén Székely Tamás miniszter képviselői kérdésre mégis megerősítette a terveket. Molnár Márk, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetője is azt mondta lapunknak: a régi betegek továbbra is kaphatják azt a szert, amellyel a kezelésüket megkezdték, az új eseteknek viszont a biohasonló szert kell felírni, és cáfolta, hogy az új gyógyszer veszélyes lehetne a betegekre.

Másutt nem ilyen magabiztosak a döntéshozók. Angliában a parlamenti bizottság azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy "meg kell tiltani a biológiai készítmények helyettesítését, amíg nem állnak rendelkezésre megfelelő referenciák".

A látszat ellenük szól

A vádak érzékenyen érintik a Pharmacentert. Ha a minisztérium vagy a biztosító érdemi ajánlattétel és pályázat nélkül kizárja a versenytársaikat az alkalmazhatósági körből, a kft. azonnal megszünteti a Retacrit nevű gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységét, vagyis lemond az eladásból származó haszonról. A Pharmacenter úgy véli, "vannak helyzetek, amikor az üzleti érdek fölé kell helyezni a becsület és a tisztesség kérdését. Ez most ilyen." Leszögezik, hogy bár semmi közük az "állítólagos" előterjesztéshez, a látszat ellenünk szól, ezért készek nevük, becsületük megóvása érdekében minden lépést megtenni.

"Működésünk évei alatt soha nem vettünk igénybe rokoni vagy politikai segítséget. A minket ért vádak ezért rettenetesen bántóak. Nem látunk más kiutat, mint hogy a fenti eset bekövetkeztekor a Retacrit nevű gyógyszer érdekében végzett tevékenységünket befejezzük" - zárul a cég közleménye. Ettől persze a szer tervbe vett kötelező alkalmazása és a rákbetegeket érintő megszorítás még megmarad.


Élő Anita


itthon@hetivalasz.hu

HAZUDIK A SZEMED AZ A GYÖNYÖRŰ.....

"A védőoltások után fizetett díjakról szólva Székely Tamás elmondta, a pneumococcus elleni védőoltásért nem kérhet pénzt az orvos, azonban 25 ezer forinttal megemelték a házi gyermekorvosok finanszírozását, és 10 ezerrel a vegyes praxisokét.- Úgy gondolom, hogy hamis az az állítás, hogy többletfeladatot kell elvégezniük (az orvosoknak) és nem kapnak pénzt érte - fogalmazott a miniszter, aki hozzátette: az a háziorvos, aki a 0-2 éves korosztály oltását pénzért végzi, szankcióra számíthat. (MTI)"

Ezt a kijelentést egyféleképpen lehet értelmezni: a nem kötelező védőoltások beadásának díjazását a miniszter előadásában a megemelt OEP finanszírozás fedezi. Az OEP viszont kizárólag az E-Alapból utalhat pénzt a háziorvosoknak.Tegnap kapott egy kollégám levelet az EBF-től a következő tartalommal:

"----- Original Message -----

From: ugyfelszolgalat

To: drkoteles@t-online.hu
Sent: Monday, March 23, 2009 5:23 PM
Subject: Tájékoztatás

Tisztelt Dr. Köteles László Úr!

Az Egészségbiztosítási Felügyeletnek megküldött válaszlevelére, valamint a 139-9/2009-es iktatószámú levelünkben foglaltakra hivatkozva az alábbi kiegészítést tesszük: A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 18. § (6) bekezdés t) pontja alapján nem vehető igénybe az Egészségbiztosítási Alap terhére a nem kötelező védőoltással a biztosított immunizálása. Az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Ebftv.) 1.§ (2) bekezdése és a 11. § (1)-(2) bekezdése értelmében a Felügyelet a biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit vizsgálja ki. A fenti jogszabályi rendelkezések értelmében a Felügyelet hatásköre kizárólag az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott egészségügyi ellátás nyújtására terjed ki, azonban jelen esetben az Ön által kifogásolt szolgáltatás – a nem kötelező védőoltás beadása, így az önkéntesen, térítésmentesen igénybe vehető influenza elleni védőoltás beadása is – nem az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott, így a védőoltás nővér általi beadásának jogszerűségével kapcsolatban a Felügyelet hatáskör hiányában nem folytathat vizsgálatot. "

Tavaly októbere óta minden létező helyen elmondtam, hogy Székely tamás hazudott akkor, mikor azt a látszatot keltette az egész ország közvéleményében, hogy a nem kötelező oltások (Fluval AB,Prevenar) beadását az orvosok felé az OEP megfinanszírozza. A miniszter fenyegetésekkel ingyenmunkára kényszerített engem és még 10000 másik orvost. Ezt magasról lexarta az Ügyészség is, ahol viszont érdekes módon senki nem dolgozik fizetés nélkül.:-) Ezért fontos, (és szégyen), hogy bár az EBF immár másodszor, két különböző ügy kapcsán is kimondta ugyan, azt, amit én már fél évvel ezelőtt, azonban ez a gyáva oroszlán a mai napig nem mer megszólalni a kérdés kapcsán, és elismerni: -igen hazudtam, kisgyurcsány vagyok én is. A magyar Akotmány, és a PTK is garantálja az elvégzett munka ellenértékét minden polgárának.

Ezt fedezi hazugsággal a miniszter, ezt a pénzt lopja el a kormány, és ezt a cselekményt fedezi az Ügyészség, amikor hivatali kötelezettségét megszegve nem védi meg az alkotmányos alapjogokat.

Semmit nem tett egyetlen hivatalos szerv sem e kérdés megoldása irányába. Kénytelenek voltunk kerülő úton, más eset kapcsán véleményeztetni a jogi helyzetet a Felügyelettel, és kimondatni velük az igazságot a tényleges finanszírozási helyzettel kapcsolatosan. Az már megint más kérdés, hogyha az E-Alap nem finanszírozza a védőoltások beadását, akkor hogyan tehet ezt bármely más jogszabály az orvos kötelező feladatává, hiszen ez tipikusan kényszermunka, ld. Human Rights és más hasonló ostobaságok. Ha pedig nem finanszírozza, akkor a napi 8 órás munkaidőben ezt nem is lehet elvégezni ugye, hiszen ebben az időszakban az OEP megbízottjaiként finanszírozott alapfeladatokat látunk el.Ugye, hogy zűrzavaros? Még egyszer: hazug miniszter, tolvaj kormány, kollaboráns (alkalmatlan?) ügyészség.

Nyeljétek csak szépen a nokedlit.:-)

Giulio Hozzászólás / Comments (4)

NEVERENDING STORY

From: Dr. Keszthelyi Gyula

To: Országos Tisztifőorvos

Cc: ugyfelszolgalat ; ÁNTSZ Tiszaújváros Titkárság ; pesti.laszlo@mku.hu ; kasszaorvos@yahoogroups.com

Sent: Tuesday, March 31, 2009 2:36 PM

Subject: Új vizsgálat kérése

Tiszelt Főorvos Úr!

A tavalyi Prevenar oltási kampány során több ízben jeleztem az Ön hivatala felé, hogy a nem kötelező védőoltások finanszírozása tisztázatlan.Nem kellett hozzá sok ész, csak az EbTv ismerete, hogy mindenki tudja, ezeket az immunizálásokat az OEP de jure nem finanszírozhatja. A Tiszaújvárosi kistérségi, majd a BAZ Megyei ÁNTSZ jogerős határozatban kötelezett arra, hogy TÖRVÉNY által térítéskötelesnek minősített tevékenységet ingyen végezzek el, tették ezt a fenti törvény, a PTK, és az Alkotmány kötelező előírásainak ellenében. A mellékelt dokumentumban az egészségbiztosítási pénztár felügyeleti szerve félreérthetetlenül megállapítja, és kijelenti, hogy a nem kötelező védőoltások törvényi szintű szabályozása ezen beavatkozásokat térítéskötelessé teszi. Ld. a mellékelt levél 4. bekezdését. A levél többi része számunkra indifferens, a lényeg, hogy arra hatáskörrel rendelkező szerv megállapítja: a TB által nem finanszírozott szolgáltatás térítésköteles.Az Ön hivatala, az ÁNTSZ intézménye viszont nem rendelkezik olyan jogkörrel, ami térítési díjak megállapításával bármilyen szinten összefüggésbe hozható lenne. Ez a jogalkotó, vagy a szolgáltató hatásköre. Ennek ellenére hagytak Önök jóvá olyan határozatot, mely engem ingyenes tevékenységre kötelezett, alacsonyabb rendű jogszabályra hivatkozva. Ezzel egy időben károm is keletkezett, hiszen a saját hatáskörömben jogszerűen megállapított térítési díjakat az Önök tiltása, fenyegetése miatt nem tudtam senkitől beszedni.

Esedékes a Prevenar oltások ismétlése, ám a fenti EBF vélemény alapján tudni szeretném, melyik hatóság téved?Mert valamelyik nyilvánvalóan téved. Egy térítésköteles tevékenység nyilvánvalóan nem lehet ingyenes. Ezért kérem Önt, hogy az ügyben eddig elkövetett szarvashibákat tárják fel, és tisztázzák, hogy a kérdésben két hatóság hogyan juthatott egymással homlokegyenest ellenkező álláspontra. Kérem nevezze meg, hogy végül is ki köteles a munkámat megfizetni, és ezt még az oltások ELŐTT legyen szíves tisztázni. Ezek alapján tudom ugyanis eldönteni, hogy az elmaradt bevételemet, illetve a következő sorozatoltások ellenértékét kitől kérhetem.

Tard, 2009. március 31.

Keszthelyi Gyula

Giulio Hozzászólás / Comments

ÜGYÉSZSÉG TOVÁBB

Azt még elmondom, hogy március 5-én kaptam egy másik levelet is a Legfőbb Ügyész helyettesétől, aki a sorok között megírta nekem, hogy baromira unják ezt az egész ügyet, és amennyiben ebben a témában a továbbiakban megkeresem őket, akkor leveleimet válaszadás nélkül fogják az irattárban elhelyezni.

Vagyis végleg el akarják ásni az ügyet, bármit írhatok, nekik nem kell. :-) Na, ez azért ritkaság. Nem tudom, van-e effajta ügykezelésre lehetőség a törvényesség legfőbb őreinek fellegvárában, de a közlés önmagában is meglepő, hiszen válaszadási kötelezettségük van, az meg elolvasás nélkül normális esetben nem megy, bár lehet, hogy ez az intézmény kivétel.Beszarás... Ide jutottunk. Szóval nem véletlenül írom az ügyészekről azt, amit írok. Ez pimaszság részükről, jogsértés részükről, durva diszkrimináció a részükről. Hogy mi még, azt nem tudom, de szeretném ha azt tudná mindenki, hogy így is lehet nálunk ügyészkedni.

Magyarország jogállam.

Giulio Hozzászólás / Comments (2)

ELKÉPESZTŐ DEZINFORMÁCIÓ - HA IGAZ

Az ÁNTSZ körlevélben kiküldött Prevenar tájékoztatója egyszerűen eltitkolja a szülők elől a súlyos mellékhatásokat. Pici szuri kaptafára készült.:-)Bagatellizáló, rábeszélő atitüdjét nem lehet nem észrevenni. Mint a gonosz mostoha a Hófehérkéből.Harapj bele, finom, édes, nem mérges...

A körlevél tartalma:

TÁJÉKOZTATÁS A KÉT ÉVEN ALULIAK PNEUMOCOCCUS ELLENI VÉDŐOLTÁSÁRÓL

A pneumococcus baktériumok tüdőgyulladást, középfülgyulladást, agyhártyagyulladást és vérmérgezést okozhatnak. Csecsemőknél és kisgyermekeknél ezek a betegségek súlyos lefolyásúak is lehetnek. A súlyos megbetegedések hatékonyan megelőzhetők védőoltás segítségével, amely az Ön gyermeke számára ingyenesen biztosított. A védőoltás kockázata minimális, a beadását követően csak nagyon ritkán fordulnak elő kellemetlen tünetek, és azok is általában enyhék és gyorsan elmúlnak. Mellékhatásként levertség, étvágytalanság, aluszékonyság, esetenként láz, valamint az oltás helyén bőrpír, fájdalom jelentkezhet. A védőoltás beadását követően jelentkező tünetekkel kapcsolatos kérdéseivel forduljon a gyermek háziorvosához!

A gyári tájékoztató:

4. LEHETSÉGES MELLÉKHATÁSOK
Mint minden védőoltás, a Prevenar is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.A gyakoriság mértékére használt kifejezések jelentése a következő: Nagyon gyakori: a mellékhatás 10-ből több mint 1 ember esetében jelentkezhet. Gyakori: a mellékhatás 10-ből kevesebb, mint 1 ember esetében jelentkezhet. Nem gyakori: a mellékhatás 100-ból kevesebb, mint 1 ember esetében jelentkezhet. Ritka: a mellékhatás 1000-ből kevesebb, mint 1 ember esetében jelentkezhet. Nagyon ritka: a mellékhatás 10 000-ből kevesebb, mint 1 ember esetében jelentkezhet. - Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon ritka: nyirokcsomó duzzanat (limfadenopátia) a beadás környékén. - Idegrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: görcsök, lázgörcs. - Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori: az étvágy romlása, hányás, hasmenés - A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei: Nem gyakori: kiütés, csalánkiütés Nagyon ritka: eritéma multiforme (bőrpír) - Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nagyon gyakori: fájdalom, érzékenység, bőrpír, duzzanat az injekció helyén, 38 °C feletti láz, ingerlékenység, aluszékonyság, nyugtalan alvás Gyakori: 2,4 cm-nél nagyobb átmérőjű bőrpír, duzzanat az injekció helyén, a végtag mozgatását befolyásoló érzékenység, 39 °C-nál magasabb láz. Ritka: túlérzékenységi reakció az injekció helyén (pl. kiütés/csalánkiütés, viszketés), ájulás, sokkszerű epizód. - Immunrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: súlyos túlérzékenységi/allergiás reakciók, melyek a következők lehetnek: az arc és/vagy a száj duzzanata, nehézlégzés, és/vagy sokk (keringés-összeomlás). Ha kérdése van, vagy bármi nyugtalanítja, forduljon orvosához vagy gyógyszerészéhez. Ha bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy ha a betegtájékoztatóban felsorolt mellékhatásokon kívül egyéb tünetet észlel, kérjük, értesítse orvosát vagy gyógyszerészét.

*******

A körlevélben foglalt hazug tájékoztatás semmilyen formában nem felel meg az EüTv-ben kötelezően előírt teljes körű és személyre szabott tájékoztatáskritériumainak, ezért használata véleményem szerint etikátlan, jogellenes, és komplikáció esetén súlyos jogi következményekkel járhat az oltóorvosra nézve. Azonban, ismerve az ÁNTSZ-t, mindez nem meglepő. Csak figyeljetek oda, és szerintem a szülőknek adjátok oda a gyári tájékoztatót is. Előre. Mielőtt rendeltek oltóanyagot.Az ÁNTSZ pedig ilyen, hozza önmagát. A más felelősségére. Továbbra is hangsúlyzom, hogy az oltóanyag ingyenessége nem egyenlő az immunizálási folyamat ingyenességével.Miután világos, hogy az OEP nem finanszírozza a beadást, kérdezem Székely Tamást hazugminisztert, hogy a beadás ellenértékét a hatályos jogszabályok szerint kinek kell megfizetnie?

Giulio Hozzászólás / Comments (6)

Health at a Glance, OECD indikátorok

Az OECD tagországok lakosságának egészségi állapota az elmúlt negyven évben látványosan javult, az egészségügyi kiadások gyors ütemben növekedtek, ma az OECD tagországok több mint felében a GDP több mint 8%-át teszik ki. A legtöbb tagországban az egészségügyi rendszerek a legnagyobb szolgáltató ágazattá váltak.

Az egészségügyi körkép (Health at a Glance) második kiadása (kiadó OECD) a legfrissebb elérhető adatokat hasonlítja össze a lakosság egészségi állapotára, az egészséget fenyegető kockázatokra, az egészségügyi ellátó rendszerek tevékenységére, forrásaira, az egészségügyi kiadásokra, a finanszírozásra vonatkozóan 30 OECD tagországban. A kiadvány összességében több mint 30 indikátort vizsgál.

Egészségi állapot, kockázati tényezők
Az elmúlt 40 évben (1960-2000) a legtöbb OECD tagországban jelentősen növekedett a születéskor várható élettartam. Magyarországon ez a növekedés 3,5 év, messze az OECD átlag (9 év) alatti, csak Szlovákia növekedése (2,7 év) volt alacsonyabb. Különösen kedvezőtlen a helyzet a magyar férfiak esetében, ahol az elmúlt negyven év során 1,3 évvel hosszabbodott a születéskor várható élettartam, a nőknél 5,6 évvel.

Magyarországon, a születéskor várható élettartam 2000-ben férfiaknál 67,2 év, nőknél 75,7 év volt, csak Törökország adata alacsonyabb. Míg 1960-ban a magyar férfiak születéskor várható élettartama hasonló, sőt minimálisan magasabb volt, mint Ausztria, Finnország, Japán férfi lakosságának adata, addig 2000-ben az osztrák férfiak 8 évvel, a finnek 7 évvel, a japánok 10,5 évvel éltek tovább magyar társaiknál. Hasonlóképpen, míg 1960-ban a magyar nők hasonló élettartamra számíthattak, mint a japánok, s ez csak két évvel volt kevesebb, mint Ausztriában vagy Spanyolországban, 2000-ben az osztrák nők 6 évvel, a spanyolok 7 évvel, a japánok 9 évvel éltek tovább, mint a magyarok.

Az élettartam növekedése az OECD tagországokban számos befolyásoló tényező következménye. Közéjük tartoznak az életkörülmények javulása, a közegészségügyi programok, az orvosi ellátás fejlődése. Becslések szerint az egészségügyi ellátás az Egyesült Államok és Nagy Britannia esetében az elmúlt évszázadban 17-18%-kal járult hozzá az élettartam növekedéséhez. OECD adatokat elemezve korreláció található az élettartam és a lakosokra jutó orvosok száma valamint az egy főre jutó GDP mértéke között.

Az idő előtti (korai) halálozás, amelyet elveszett életévekben fejeznek ki az OECD tagországokban 1960 óta több mint a felére csökkent. Magyarországon a csökkenés mértéke 25%. 2000-ben Magyarország a férfiakra vonatkoztatva a legmagasabb korai halálozást jelentette az OECD tagországok között. Az elveszett életévek száma (70 évből) 10685 volt, az OECD átlag (5496) duplája, a cseh adat 1,6-szorosa.

A csecsemőhalandóság Magyarországon - hasonlóan a többi OECD tagországhoz - jelentősen csökkent, 2000-ben 1000 élveszületésre Magyarországon 9,2 csecsemőhalál jutott, az OECD átlag 6,5. A magyar adatnál csak Törökország és Mexikó adata rosszabb.

A halálokok sorrendjében a rák a keringési rendszer betegségei után a második helyen áll a legtöbb OECD tagországban, a halálesetek 20-30%-át okozza. 2000-ben a daganatok okozta halálozás standardizált adatok alapján relatíve alacsony volt Finnországban, Svájcban, Svédországban, Görögországban és Japánban (145-155 haláleset/100.000 lakos). Közép és Kelet Európa országaiban a halálozás lényegesen magasabb, Magyarországon a legmagasabb 240/100.000 fő halálesettel. A daganatos halálozásban a nők körében 2000-ben Magyarországon az emlőrák (28/100.000 női lakos), a tüdőrák (27/100.000 női lakos), a vastagbélrák (26/100.000 női lakos) volt a meghatározó, a vastagbélrák tekintetében a magyar adat a jelentett 26 ország közül a legrosszabb. Férfiak esetében a tüdőrák okozta halálozás és a tüdőrák incidenciája egyaránt Magyarországon a legrosszabb. Magyarországon 2000-ben a férfiak körében 105/100.000 férfi lakos volt a tüdőrák halálozási rátája, az OECD átlag 63,3.

A tanulmány vizsgálja az egészségi állapotot befolyásoló, veszélyeztető kockázati tényezőket is, így az alkoholfogyasztást, dohányzást, az elhízást.

Mindezek magas előfordulása hozzájárul a magyar lakosság kedvezőtlen egészségi állapotához, még ha egyedül nem is felelősek a magas mortalitási és morbiditási mutatókért. Magyarországon az elhízottak aránya 2000-ben 19,4% volt, magasabb, mint a legtöbb OECD tagországban, de kevesebb, mint az Egyesült Államokban (31%), Mexikóban (24%) vagy az Egyesült Királyságban (22%). Az alkoholfogyasztás csak Írországban és Portugáliában haladja meg a magyarországit. Dohányzás tekintetében Magyarország a középmezőnyben foglal helyet a felnőtt lakosság 30%-a dohányzott 2000-ben, az OECD átlag 25,8%.

Az egészségügy tevékenysége, kapacitása
2000-ben Magyarországon 3,1 orvos jutott ezer lakosra, ez kicsit magasabb, mint az OECD 2,9 orvos/ezer lakos átlaga. 1990 és 2000 között az orvos/ezer lakos arány 7%-kal nőtt. 2000-ben ezer lakosra Magyarországon 4,8 ápoló jutott, az OECD átlag 8,1.

Az akut ellátást biztosító kórházi ágyak száma Magyarországon 2000-ben 6,3/ezer lakos volt, az OECD 4/ezer lakos átlagához képest magasabb. Az új, kevésbé invazív gyógyítási módszerek fejlődése következtében az akut ágyak száma a legtöbb OECD tagországban csökkent, míg 1980 ban az OECD átlag 5,7 ágy/ezer lakos volt, 2000-ben ez 4 re változott. A csökkenés Magyarországra is jellemző, 1990-ben az ágyszám 7,1/ezer lakos volt.

A legtöbb akut ágy Luxemburgban, Csehországban, Németországban, Magyarországon és Ausztriában található, míg a skála másik végén (3/ezer lakos alatti aránnyal) Mexikó, Törökország, Svédország, Finnország és az Egyesült Államok találhatók.

Az ágyszámcsökkenés az átlagos ápolási idő (napok) számának csökkenésével járt együtt. Magyarországon az akut ágyakra vonatkoztatott átlagos ápolási napok száma az 1990-es 9,9 napról 2000-re 7,9 napra csökkent, az OECD átlag 8,6-ról 6,9-re csökkent.

Az átlagos ápolási idő tekintetében jelentős különbségek figyelhetők meg az OECD tagországok között. Pl. Magyarországon egy komplikációktól mentes szülés után azt átlagos kórházi tartózkodási napok száma 6,6, az OECD átlag 3,7. Akut infarktus után Magyarországon 11,6 napot töltenek a betegek átlagosan kórházban, az OECD átlag 9,5 nap, Csehországban 8,9 nap, Ausztriában viszont a jelentésben szereplő országok közül a legmagasabb, 15 nap.

A kórházi elbocsátások rátája csak részlegesen szolgálja a kórházi teljesítmények mérését, mivel számos országban nem tartalmazza az egy napos beavatkozásokra érkezőket (ambuláns ellátás), amely a kórházi tevékenység növekvő részét képezi. A kórházi elbocsátások száma Magyarországon 24/száz lakos volt 2000-ben, ez az arány a legmagasabbak közé tartozik, csak Ausztria, Finnország és Franciaország mért magasabb rátát. Magyarország és Ausztria rátája tartalmazza az egy napos ellátásra érkezőket is.

A korszerű orvostechnikai eljárások és eszközök (CT, MRI) elterjedése a gyógyítás költségei emelkedésének egyik motorja. Magyarországon a millió lakosra jutó MRI-k száma 1990 és 2000 között 0,1-ről 1,5 re növekedett, a CT-k rátája 1,9-ről 5,3-ra emelkedett. A növekedés ellenére a magyarországi adatok a legutolsók között vannak, Az OECD átlag 2000-ben a millió lakosra jutó CT-k tekintetében 17,7, MRI esetében 6,5 volt. Japán adata tekinthető kiugróan magasnak, ahol 84 CT és 23 MRI jut millió lakosra, de relatíve magas a mutatója Svájcnak Finnországnak Ausztriának is, ez utóbbiban 25,8 CT és 10,8 MRI jut millió lakosra.

Egészségügyi kiadások
2001-ben Magyarországon az egészségügyi kiadások (állami és magán) a GDP 6,8%-át tették ki. Ez lényegesen alacsonyabb az OECD 8,4%-os átlagához képest.
Az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértéke (vásárlóerő paritáson számolva) Magyarországon 911 USD volt 2001-ben, az OECD átlaga 2117 USD. Az Amerikai Egyesült Államok 4887 dollárt költ egészségügyre egy lakosra vetítve, ez több mint duplája az OECD átlagának. Az Egyesült Államokat követi Svájc és Norvégia, ahol az egy főre jutó kiadások meghaladták a 3000 dollárt. 1000 dollár alatti egy főre jutó kiadás Magyarország mellett Koreában, Szlovákiában, Lengyelországban és Mexikóban volt.
A 90-es években az egy főre jutó egészségügyi kiadások Magyarországon éves átlagban 1,5%-kal növekedtek, mélyen a 3,3%-os OECD átlag alatt. Ez a legalacsonyabb növekedési ráták közé tartozott, ennél alacsonyabb növekedési ütem csak Finnországban volt megfigyelhető.

Az egy főre jutó közkiadások mértéke 2001-ben Magyarországon 684 USD, az OECD átlagának 45%-a.
Az összes egészségügyi kiadáson belül Magyarországon a 90-es években a közkiadások csökkentek.

2000-2001-ben az egészségügyi kiadások növekedése felgyorsult, éves üteme 4,5%-ra, a közkiadások esetében pedig 2,4%-ra növekedett. Az állami kiadások tekintetében a növekedési ütem még mindig a legtöbb OECD ország üteme mögött marad.

Az alacsony jövedelmű OECD tagországok egészségügyi kiadásaik nagyobb arányát költik gyógyszerkiadásokra, tekintettel a gyógyszerek nemzetközi piaci árára. Ez a jelenség Magyarország esetében is megfigyelhető. Magyarország az egészségügyi kiadások 30,7%-át fordította gyógyszerre, ennél magasabb arány csak Szlovákiában jellemző. Vásárlóerő paritáson kifejezve Magyarország 280 dollárt fordított egy főre gyógyszerkiadásokra, ez magasabb összeg, mint Dániában, Csehországban vagy Hollandiában, ám mindössze 50-60%-a a francia vagy olasz kiadásoknak.

Az OECD tagországok mindegyikében az egészségügyi ellátás állami és magánforrásokból vegyesen finanszírozott. Az Egyesült Államokat, Koreát és Mexikót kivéve az ellátásban az államé a meghatározó szerep. 2001-ben Magyarországon az egészségügyi kiadások 75%-a állami jövedelmekből származott, ez kicsit magasabb, mint az OECD tagországok 72%-os átlaga. Magyarországon az állam szerepe 1991-hez képest, amikor a kiadásokban 89%-os arányt képviselt, csökkenő tendenciájú. A legmagasabb az állami részesedés Csehországban (91%), Szlovákiában (89%), Luxemburgban (88%) Norvégiában (86%), Svédországban (85%). Egyesült Királyságban (82%).
Magyarországon a magánszektor kiadásainak nagyobbik része közvetlen lakossági készpénzkifizetésekből (out-of-pocket spending) áll. 2000-ben ezen kiadások az összes egészségügyi kiadás 21%-át tették ki, szemben Németországgal és Franciaországgal, ahol nagyobb arányt képviseltek a magánbiztosítások, s a közvetlen lakossági kifizetések aránya 10-11%. A közvetlen lakossági készpénzkifizetések a háztartások fogyasztásában 2,8%-ot tettek ki Magyarországon, számos országban ez 2% alatti, Koreában, Mexikóban és Svájcban 4% fölötti.

Forrás és további információk:

http://www.oecd.org/LongAbstract/0,2546,en_2649_201185_16502667_1_1_1_1,00.html
http://www.oecd.org/document/11/0,2340,en_2649_201185_16502667_1_1_1_1,00.html

PRO MEMORIA:

Reform az egészségügyben 2006-2010

A Köztársaság Kormányának célja, hogy Magyarországon is növekedjen az emberek testi-lelki egészségben megélt életkora, hogy mindenkinek azonos esélye legyen egészsége megőrzésére, és betegség esetén a szükséges, magas színtű egészségügyi ellátásra.

Az egészségügyi ellátás megújításának egyik legfőbb akadálya az a – felelőtlen politikai retorikával is megtámogatott – szemlélet, mely szerint az egészségügyi szolgáltatások biztosításában az állam szinte korlátlan felelősséggel, az igénybe vevők pedig kiterjedt jogokkal és lehetőségekkel bírnak. Közös a felelősség, egyéni a jog. Így működik ma az egészségügy. Jelenleg mindenki abban érdekelt, hogy minél kevésbé járuljon hozzá a közös felelősség teljesítését biztosító finanszírozáshoz, miközben a szolgáltatások igénybe vételekor mindenki a legjobb és legtöbb szolgáltatást szeretné kapni.

Az emberek egészsége nem csak magánügy. Erős és versenyképes társadalom csak az egészségüket megőrizni, illetve helyreállítani képes emberekből állhat. Az egészség közügy, de nem csak közfelelősség. Politikánk a felelős partnerség elvére épül. Mivel az egészség javai olyan közjószágok, amelyek végső hordozója az egyén, ezért az egészség megőrzésének és helyreállításának lehetőségét az államnak kell megteremtenie, elsődleges felelősségét azonban az egyénnek kell viselnie.

Annak érdekében, hogy egészségpolitikai céljainkat megvalósíthassuk, immár tovább nem odázható feladat az egészségügy rendszerének átfogó, érdemi reformjának megindítása. A 100 lépés programjának keretében megkezdtük az egészségügy hosszú évek óta halogatott átalakítását, döntöttünk az egészségügy biztosítási elven alapuló, de a társadalmi szolidaritást is érvényesítő rendszere mellett, s megkezdtük az ennek tényleges érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtését. Most nem csupán ennek folytatására, hanem a változások felgyorsítására, olyan lényegi változások megindítására van szükség, amelyek rövid időn belül a járulékfizetők befizetéseivel, a közpénzekkel felelősen gazdálkodó, a betegek számára egyenlőbb, igazságosabb, színvonalasabb egészségügyi szolgáltatást nyújtó biztosítási rendszert teremtenek.

Átalakuló egészségügy

Az elkövetkező négy évben átfogóan megújítjuk az egészségügyet. A magán és közfelelősség tisztázásával, a szolgáltatási csomagok meghatározásával, a versenyt és a szolidaritást egyaránt érvényesítő keretek megteremtésével 2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy szabályozási, intézményi, pénzügyi, működési, felügyeleti és garanciális feltételeit. Ezek a változások egyben erkölcsi megújulást is kell, hogy jelentsenek, ami elvezet a hálapénz, a korrupció megszüntetéséhez is. A szervezett és szabályozott piac feltételeinek kialakítását követően a tapasztalatok birtokában dönt a kormány az egészségbiztosítási piac több biztosító felé történő megnyitásáról.

A biztosítási alapon működő egészségügy kialakítása érdekében:

· Meghatározzuk, hogy melyek azok a szolgáltatások, amelyek a kötelező egészségbiztosítás keretében minden biztosítottat azonosan, az ország bármely részén megilletnek, és melyek azok, amelyekre a biztosítás már nem terjed ki. Meghatározzuk azoknak a minimális szolgáltatásoknak a körét is, amelyekre mindenki biztosítási jogviszony nélkül is jogosult.

* Biztosítási jogviszony hiányában is igénybe veheti minden Magyarországon tartózkodó ember a közegészségügyi, járványügyi szolgáltatásokat, a közvetlen életvédelemmel és az anya- és csecsemővédelemmel kapcsolatos ellátásokat. Ezek forrását a központi költségvetés biztosítja.

* A biztosítási csomag magában foglalja az egészség megőrzéséhez és a gyógyuláshoz szükséges egészségügyi szolgáltatásokat. Ezek igénybevételére csak a járulékfizetési kötelezettségeiknek eleget tevő biztosítottak, illetve azok jogosultak, akik helyett – a törvényben meghatározott esetekben, elsősorban a gyermekek, nyugdíjasok, szociális ellátásban részesülők, regisztrált munkanélküliek esetében – az állam teljesíti a járulékfizetést. 2007-től – az engedélyezett egészségügyi ellátásokról elkészülő kötelező eljárási rendek (protokollok) alapján – minden biztosított megismerheti a kötelező biztosítási rendszerben garantált egészségügyi szolgáltatásokat, és azok nyújtásának minőségi követelményeit.

* Meghatározzuk azon szolgáltatások körét, amelyekre nem terjed ki a kötelező egészségbiztosítás (pl. esztétikai beavatkozások, hotelszolgáltatás, nem indokolt ellátások, az orvos által javasolttól eltérő szolgáltató igénybevétele, egyes nem vállalható kockázatok). E szolgáltatásokat csak díjfizetés ellenében, vagy külön biztosítás megkötésével lehet igénybe venni.

· Megteremtjük a járulékfizetés nyilvántartásának és ellenőrzésének rendszerét, melynek hiányában eddig csak elvileg érvényesült a biztosítási jogviszony. A jövőben a biztosító teljes körű szolgáltatásaira csak azok lesznek jogosultak, akik mögött tényleges befizetések állnak. Ezért 2007-től olyan integrált adó- és járulék-nyilvántartási rendszert működtetünk, ami lehetővé teszi a biztosítottak járulékfizetésének pontos nyomon követését.

* 2008-tól bevezetjük az EU-konform egészségbiztosítási kártyát, amelynek alapján folyamatosan ellenőrizhető lesz, hogy a szolgáltatás igénybevevője teljesítette-e befizetési kötelezettségét, vagy csak díjfizetés ellenében kaphat az egészségügyi alapcsomagon túli szolgáltatást.

* Az alapellátásban is megteremtjük a beteg ellátását, az igénybevett szolgáltatásokat teljes körűen nyomon követni képes elektronikus nyilvántartást.

· A fejlesztés regionális súlypontjainak meghatározásával és az infrastruktúra fejlesztésével 2008-ra olyan magas színvonalú egészségügyi intézményrendszert alakítunk ki, amely a kapacitásokat a szükségletekhez igazítja, arányos és egyenlő, magas színvonalú ellátást biztosít.

· Ösztönözzük az egészségügyi intézmények átalakulását rugalmasabb és hatékonyabb gazdálkodást lehetővé tevő gazdasági társaságokká, és támogatjuk a magántőke ellenőrzött bevonását az egészségbiztosítási szolgáltatások nyújtásába, fejlesztésébe. Ennek feltétele az előre kiszámítható, tervezhető, stabil finanszírozás megteremtése. A közpénzek szabályos felhasználásának ellenőrzése érdekében 2007-től közelítjük az egészségügyi közintézmények gazdálkodási és pénzügyi szabályait a versenyszférához.

· Az egészségügyi szolgáltatások színvonalas kínálatának megteremtése mellett a jobb ellátás biztosítása, az alapellátásban dolgozók terhelésének mérséklése megköveteli, hogy a biztosítottak részéről mérsékeljük az egészségügyi szolgáltatások indokolatlan, felesleges és túlzottan gyakori igénybevételét.

· A biztosítási rendszert és a biztosítottakat egyaránt terhelő gyógyszerkiadások növekedési ütemének mérséklésére hosszú távú megállapodásra törekszünk a gyógyszergyártókkal, folytatjuk a generikus programot, korszerűsítjük a gyógyszertámogatás rendszerét, mérsékeljük a támogatott gyógyszerek iránti indokolatlan keresletet.

· Létrehozzuk az egészségbiztosítási rendszer hatósági felügyeletét, amely a szakmai felügyelet mellett kellő súllyal képviseli a biztosítottak érdekeit is. Ennek érdekében a hatóság minőségügyi, fogyasztóvédelmi jogosítványokkal kell, hogy rendelkezzen. Garantálnia kell, hogy az egészségbiztosítási és szolgáltatási rendszer valamennyi lényeges adatát a nyilvánosság az előírt formában és eljárásrend szerint megismerhesse.

· Átfogó egészségügyi humánerőforrás stratégiát dolgozunk ki, amely új életpálya lehetőségeket nyit az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók számára, s egyben lehetőségeket teremtünk az Európai Unió munkaidő-szabályozásának jobb érvényesülésére. Javítjuk a hátrányos helyzetű térségekben dolgozó háziorvosok szakmai és anyagi megbecsülését, és folytatjuk az egészségügyi dolgozók bérfelzárkóztatását. Önkéntessé tesszük az egészségügyi kamarákban való tagságot.

Több egészség

Minden változás célja a lakosság egészségi állapotának javítása, a több egészség. Az eszközöket és az erőforrásokat a megbetegedési és halálozási okokhoz vezető betegségek megelőzésére kell koncentrálni. 2006 végéig hosszú időre meghatározzuk a kiemelt célok finanszírozási feltételeit és forrásait.

· Kiterjesztjük és mindenki számára elérhetővé tesszük a Nemzeti Rákellenes Program keretében megindított szűrővizsgálatokat, folytatjuk az onkológiai központok rendszerének kialakítását és a korszerű diagnosztikai és kezelési feltételek megteremtését.

· A szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és gyógyítása érdekében megkezdjük a lakosság szív- és érrendszeri állapotának teljes körű felmérését, a gyógyítási központok egységes hálózatának és a betegségek komplex rehabilitációs rendszerének kialakítását.

· Legfontosabb célunk, hogy gyermekeink egészségesen szülessenek, és egészségben fejlődjenek. A Nemzeti Csecsemő és Gyermekegészségügyi Program megindításával jelentős lépést teszünk annak érdekében, hogy csökkenjenek a gyermekeknek már a születés előtt meglévő hatalmas esélykülönbségei az egészséges életre, és minden gyermek számára – lakóhelyétől, szülei anyagi helyzetétől függetlenül – azonos, magas színvonalú egészségügyi ellátást biztosítsunk. E program megvalósítása egyben a gyermekszegénység és az ebből fakadó egészségügyi hátrányok leküzdésének is fontos része.

· A felelősséget vállaló egyházi és civil szervezetekkel együttműködve küzdünk a szenvedélybetegségek, a kábítószer-fogyasztás visszaszorításáért. A szenvedélybetegeket nem tekintjük bűnözőknek, elsősorban széles társadalmi összefogással, a megelőzés, a gyógyítás eszközeivel küzdünk a kábítószer-fogyasztás ellen.

· Az európai követelményeknek megfelelően megerősítjük a társadalom biztonságát szolgáló közegészségügyi és járványügyi, valamint élelmiszerbiztonsági tevékenységet.

· Folytatjuk a sürgősségi betegellátás korszerűsítését, az Országos Mentőszolgálat fejlesztését. Az ország egész területén megszervezzük az új elvek szerint működő, összevont kistérségi ügyeleti rendszert. A sürgősségi ügyeleti rendszer átalakítása, új munkaszervezési módszerek alkalmazása is elősegíti az Európai Unió munkaidő direktívájának teljesítését. Fejlesztjük az otthoni szakápolást.

· Az Új Magyarország program hatalmas egészségügyi beruházásaival, a korszerű gyógyító centrumok kialakításával megújítjuk az egészségügyi ellátórendszert, hogy az ország minden pontján magas színvonalú, korszerű ellátáshoz juthassanak a betegek.

· Fejlesztjük a természetes gyógytényezőkre épülő egészségügyi szolgáltatásokat, támogatjuk a gyógyfürdők, a gyógy- és egészségturizmus, a magyarországi egészségipar – kiemelten a gyógyszergyártás és kutatás – fejlesztését, az európai élvonalhoz történő felzárkóztatását.

A Kormányprogram teljes szövege megtalálható a Parlament honlapján:

http://www.parlament.hu/irom38/00064/00064.pdf

A Kormányprogramok egészségügyi és szociális fejezetei:

Reform az egészségügyben 2006-2010. >>

A nemzeti megújhodás programja, a Köztársaság első három éve, 1990. >>

A Magyar Köztársaság Kormányának programja, 1994-1998. >>

Az új évezred küszöbén: Kormányprogram a polgári Magyarországért, 1998-2002. >>

Cselekedni most és mindenkiért! - a nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja, 2002-2006. >>

Beautiful- Christina Aguilera

„Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött.
Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.”

( Kurt Vonnegut )

Vonnegut Semmelweisről és önmagunk megmentéséről.

2009. március 30.

Vonnegut utolsó könyvében Semmelweis Ignácról a modern hősről írja

”Joggal mondhatjuk, hogy végeredményben több millió életet mentett meg (Semmelweis Ignác) - feltehetőleg az önökét és az enyémet is. És hogyan mondtak köszönetet Semmelweisnek szakmája bécsi vezetői, egytől egyig találgatók? Kénytelen volt otthagyni a kórházat, sőt Ausztriát is, aminek népét szolgálta. Magyarországon véget ért a pályafutása, egy vidéki kórházban. Ott mondott le az emberiségről - azaz rólunk és korunk információs tudásáról - és saját magáról.

Egy nap a boncteremben fogott egy szikét, amivel egy holttestet vágott fel, és szándékosan beledöfte a tenyerébe. Hamarosan meghalt vérmérgezésben-természetesen tudta, hogy ez fog történni. A találgatóké volt minden hatalom. Ismét győztek. A találgatók viszont elárultak magukról még valamit, amit érdemes megjegyeznünk ma is. Valójában nem érdekli őket, hogy életeket mentsenek meg. Nekik csak az számít, hogy hallgassanak rájuk. Ha van számukra gyűlöletes dolog, akkor az a bölcs ember.

De önök csak azért is legyenek azok. Mentsenek meg életeket, mentsék meg saját életüket is. Legyenek tisztességesek.”

Valamiért úgy érzem, hogy Magyarországra is igazak az alábbi gondolatok. Nem a sajátjaim, hanem Kurt Vonnegut gondolatai...

"Az emberi lények az elmúlt mintegy egymillió év során szinte mindennel kapcsolatban találgatásokra kényszerültek. Történelemkönyveink kiemelkedő alakjai voltak a leglenyűgözőbb, esetenként a legijesztőbb találgatóink.Megnevezhetek közülük kettőt?

Arisztotelész és Hitler.Az egyik jól találgatott, a másik rosszul.Az emberek tömegei pedig úgy érezvén, mint mi is ma, ráadásul joggal, hogy nem elég képzettek, nemigen tehettek mást, mint hogy higgyenek valamelyik találgatónak."

"Ám a találgatók valójában semmivel sem tudtak többet a hétköznapi embereknél, sőt néha kevesebbet, még akkor is, vagy különösen akkor, amikor azt az illúziót keltették bennünk, hogy irányíthatjuk a saját sorsunkat.

A meggyőző találgatás oly régóta a vezetés lényege, annyira áthatotta az emberi tapasztalást, hogy egyáltalán nem meglepő, hogy bolygónk legtöbb vezetője - a hirtelen ránk zúdult rengeteg információ ellenére - folytatni akarja a találgatást. Most rajtuk a sor, hogy folyvást találgassanak, és meg is hallgassák őket."

"... A találgatók viszont elárultak magukról még valamit, amit érdemes jól megjegyeznünk ma is. Valójában nem érdekli őket, hogy életeket mentsenek meg. Nekik csak az számít, hogy hallgassanak rájuk - miközben véget nem érően folytatják tudatlan találgatásaikat. Ha van számukra gyűlöletes dolog, akkor az a bölcs ember.
De önök csak azért is legyenek azok. Mentsenek meg életeket, mentsék meg a saját életüket is. Legyenek tisztességesek."

Kurt Vonnegut: A hazátlan ember (A Man without a Country)

Kurt Vonnegut
1922-2007

Az ez év áprilisában elhunyt író ma lenne 85 éves

„Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött.
Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.”

Idézet utolsó művéből, a Hazátlan emberből.

	Németország: Beteghoteleknek kell bezárniuk az ellátás hézagait
A brémai kezdeményezés, az „ambuláns ellátási hézagok,” beteghoteleket akar létrehozni, hogy a túl korán elbocsátott kórházi betegeket átmenetileg gondozzák. „Az orvos valakit betegnek ír ki, mert már egyetlen lépést sem tud járni, de a betegpénztár mégsem érzi magát illetékesnek” – mondja az egykori brémai nővér és csoportja védnöke, az egykori brémai polgármester. Ők azt akarják, hogy a kasszák bővítsék alapszabályaikat, hogy pl. az öreg betegeket a kórházi elbocsátás után jobban gondozzák. A háttérben az van, hogy a Szociális Törvénykönyv előirányozza, hogy a betegpénztárak meghatározott feltételek mellett a kórházi elbocsátás után háztartási segítséget fizessenek, pl. egyedülálló nőknek 12 éven aluli gyermekekkel. De megengedi a kasszáknak, hogy ezeket a rendelkezéseket bővítsék. A brémai általános betegpénztár pl. 14 éven aluli gyermekek esetén is fizet. A védnök egy nagyobb bővítés mellett van. „Különösen az idős és egyedülálló betegek egy kórházi ápolás után otthon gyakran segítség nélküliek” – mondta. „A korábbi rendszerek, mint a család vagy a szomszédság, már nem olyan jól működnek. Itt tud belépni egy beteghotel.” Az egykori polgármester és kezdeményezése most leveleket ír a tartomány kórházainak. „Tudni akarjuk, hogy mikor, mely, milyen korú betegeket bocsátottak el. Az adatokból megláthatjuk, hogy megerősítik-e a gyanúnkat vagy nem.”

Az egyik kulcsszó a félelem

( Interjú dr.Solymosi Tamással )

■ Most megjelent „Mai magyar egészségügy” címû könyvében azt írja, hogy Rejtô Jenô Láthatatlan légiójához hasonlóan a magyar egészségügynek is megvannak az álmarsalljai, álszázadosai, akik tévútra viszik a „sereget”. Úgy gondolja, egy nem álközlegény jobban átlátja a helyzetet?

– Igazi közlegény vagyok, hiszen a sors és a Magyar Néphadsereg kifürkészhetetlen akaratából tüzér honvédként szereltem le… De komolyra fordítva a szót, több, mint tíz éve vállalkozóként négy kórházban vezetek pajzsmirigy-szakrendelést, s városi, megyei kórházban, országos intézetben is dolgozva valóban közelrôl látom, érzékelem a problémákat.

■ Azért a háborús stratégiákat mégiscsak a tábornokok, marsallok alakítják. Gondolja, hogy kíváncsiak egy katona véleményére? Vagy a kollégáit akarja a reformok mellé állítani?

– Jó kérdés. A könyv nem az én ötletem volt. Néhány cikkem alapján kért fel a Védegylet, hogy írjak az egészségügy problémáiról, a lehetséges kiutakról. Nem tu- dom, van-e értelme, de azt igen, hogy nem állítok semmi különlegeset. Józan paraszti ésszel gondolkodva jutottam a könyvben olvasható következtetésekre. Szerintem konzekvens átalakítási váz született, és azt gondolom, a reformokat el kell végre kezdeni.

■ De mint fogalmaz, ez nemcsak pénzkérdés.

– Így van. Csak egy fontos szempont: minôségbiztosítás, szakmai kontroll nélkül a válságot elôidézô okok érintetlenül maradnak.

■ Ha jól sejtem, minôségbiztosítás alatt nem az ISO-t vagy KES-t érti...

– Ezek az üzemszerû mûködést elôsegítô, belsô minôségbiztosítási tanúsítványok, melyek nem helyettesíthetik a hiányzó külsô, szakmai ellenôrzést. Utóbbi a szakmai protokollok szerinti mûködést és ennek kemény, folyamatos biztosítói számonkérését jelenti. Ahogy másutt, úgy nálunk is, le kell fektetni az alternatívákat is tartalmazó ki- vizsgálási és kezelési szabályokat, s ezeket a beteg és az orvos védelmében egyaránt be kell tartatni. Amíg nincs minôségbiztosítás, addig minôség is csak „bemondásra” létezik. Az orvos egyrészt azt tesz rendelôjében, amit akar, másrészt, ha a legjobbat teszi a betegének, az sem védi meg az esetleges meghurcolástól. A szakmai protokollokra ezért óriási szükség van, de sajnos ezek is „magyar módra”, a szakmai nyilvánosság kizárásával készülnek. Nagyon fontos, hogy a protokollokkal együtt el kell készíteni a betegtájékoztatókat, ami a másik vesszôparipám.

■ Úgy látja, ez enyhítene a betegek kiszolgáltatottságán, tájékozatlanságán?

– Igen, meggyôzôdésem. Az orvos-beteg viszonyt érthetô okokból óriási információs aszimmetria jellemzi. Ezért minden lehetôséget meg kell ragadni, hogy ezen változtassunk. Az internet korában ez nem pénzkérdés. Ám nagyon fontosnak tartom, hogy semmiféle promóció ne kaphasson helyet ezekben a tájékoztatókban, hogy valóban szakmailag megalapozottak és „függetlenek” legyenek.

■ A képzett beteggel azonban több a baj. Nem lehet csak úgy irányítani, kérdez, okoskodik.

– Szerintem ez egyáltalán nem baj. Nagyon sok esetben csak úgy lehet valóban jó döntést hozni, ha abba a beteget is bevonjuk, a döntés elfogadtatásához pedig elengedhetetlen a beteg közremûködése.

■ Nem gondolja, hogy a kollégái többségének errôl más a véleménye?

– Az egészségügyre jellemzô hierarchikus tagozódásban ma még sajnos, sok esetben nem véletlenül érzi úgy a beteg, hogy ô van legalul, így a gyógyítás tárgya, nem a gyógyulás alanya. Az a világ, amelyben élünk, kikényszeríti a változást. Ám egyelôre még jellemzôen egy emberileg is torzító, nemcsak a betegnek, de sok orvosnak is nehezen elviselhetô közegben élünk.

■ Ezért lett önálló?

– Nem csak ezért. 1995-ben, amikor vállalkozó lettem, már volt két gyerekem, és ragaszkodtam ahhoz a képtelenséghez, hogy nem fogadok el hálapénzt. A köz- alkalmazotti fizetésbôl viszont már akkor sem lehetett megélni. De azért is változtatni akartam, mert nagyon nehéz volt elviselni mindazt, amivel egy kórházban dolgozó orvosnak nap mint nap szembesülnie kell.

■ Például?

– Például, hogy nem adunk gyógyszert a bent fekvô betegnek. Vagy hogy csak azért operálunk meg valakit, tartunk bent tovább, vagy épp ellenkezôleg, küldünk haza elôbb, mint ami szakmailag indokolt, mert anyagilag akkor járunk jól. Én nem tudok szakmai alkut kötni. Sok mindent nem tudtam megszokni, így megszöktem… A hierarchikus karrier építésének lehetôségét tudatosan feladtam, az elnyert függetlenség viszont szakmailag bôven kárpótolt e látszatveszteségért. Az, hogy egyedül dolgozhatok, számomra szakmai kihívást és örömet is jelent. Tudom azonban, hogy nagyon sokan szoronganak az önállóságtól és mindattól, amivel ez jár. A kreativitás, a kezdeményezôképesség elfojtása azonban nyilvánvalóan súlyos frusztrációt okoz az orvosnak, de a ránk bízott betegek is kárát látják.

■ Biztosan sokan mondják: könynyen beszél, nincs mit veszítenie.

– Való igaz, kórházi szakrendeléseket mûködtetô orvosvállalkozóként nyugodtabban mondhatom el a véleményemet, mint egy alkalmazott. Ráadásul olyan szak- területen dolgozom, és olyasmit végzek, amire az átlagosnál nehezebb helyettem mást találni. Egyébként nem nagyon kapok visszajelzéseket sem a cikkeimre, sem a könyvemre. Az emberek hajtják a munkát, és a szabadidejükben már nem akarnak ilyesmivel foglalkozni. Ez érthetô is. Ahhoz azonban, hogy az orvos meg- maradhasson értelmiséginek, aki valamiféle szellemi többlettel is hozzájárul a társadalom elôrehaladásához, nem lenne szabad megengedni, hogy fizikailag és szelle- mileg is felôrlôdjön. Ezért sem értek egyet azzal, hogy engedjük meg az orvosnak a túlmunkát, csak fizessük ki.

■ A könyvében azt írja, a szakorvosoknak elegük van az egészségügy jelenlegi helyzetébôl, de nem hisznek már az ígéretekben.

– Úgy látom, nemcsak az orvosok, de az egész társadalom is úgy szocializálódott, hogy akkor jár jól, ha csöndben van, behúzódik a sarokba, becsukja a száját. Ezen nagyon nehéz változtatni. Az egészségügyben dolgozók pedig bele is fásultak a reménytelenségbe. A legtöbben tényleg nem hisznek sorsuk jobbra fordulásában. Lehet, hogy a felszínen lesz zajongás, de belsô ellenállás alig, akármit tervez is az új kormány.

■ Nemcsak reménytelenségrôl, de félelemrôl is beszél.

– A félelem az egyik kulcsszó az egészségügyben. Félelem a változástól, az anyagi nehézségektôl. Az orvosok a 80-as évek végéig egzisztenciálisan jó helyzetben voltak. Ehhez képest mára vége a relatív jólétnek, lekerültünk az anyagi hierarchia és a megbecsültség csúcsáról is, és ezt megélni félelmetes.

■ Ön konfrontálódó alkat?

– Rendkívül rosszul viselem. Hiányzik belôlem a konfliktusok megfelelô kezelésének a képessége.

■ Ehhez képest nyíltan ostorozza az osztályvezetô fôorvosokat, bírálja mindenhatóságukat, és azt mondja, a politika is az „orvosok gazdasági elitjének a foglya”. Ez már nem is konfrontáció, szinte szakmai öngyilkossági kísérlet.

– Sajnos a környezetem által reálisnak gondolt kompromisszumok megkötéséhez szükséges intelligencia terén nagyok a fogyatékosságaim. Nagyon sok embert ismerek, akik nyilvánosan nem akarják vagy nem merik elmondani, mivel nem értenek egyet. Ismétlem, én szerencsés helyzetben vagyok, nem kell elhallgatnom, ha nem tetszik valami. Ami a vezetô orvosokat illeti, egy normálisan mûködô egész- ségügyben nagyon komoly szerepük van. Ôk a seniorok az osztályon, akikhez bármikor oda lehet menni, és az is a feladatuk, hogy segítsenek abban, amit a szakorvos nem tud megoldani. Ez mindenütt így van, ahol nem a poroszos rendszer mûködik. Nálunk viszont a hierarchiát még a hálapénz is teté- zi, aminek folytán a magas beosz- tásban és jó anyagi helyzetben lévôk minden szempontból elônybe kerülnek a többiekkel szemben. Ez ugyanakkor zsarolhatóvá is teszi ôket, súlyos egzisztenciális kockázatot jelentene számukra, ha beosztottjaik, illetve a rájuk bízott betegek érdekeit sértô, tömegesen elôforduló jogtalanságok ellen megpróbálnának fellépni.

■ Vagyis azt állítja, hogy az orvosok többsége kiszolgáltatott és csalódott, ezért fél a változtatásoktól, míg egy szûk réteg abszolút ellenérdekelt ebben, és ôk mindent meg is tesznek azért, hogy ne nagyon történjen semmi?

– A befolyással bíró orvosok körében szerintem nagy arányban felülreprezentált a reformellenes réteg. Akik pedig érdekeltek lennének a változtatásokban, azok is csak morognak, zúgolódnak. Az elégedetlenséget nem vagyunk képesek közös erôvé konvertálni. A következô években egyre kisebb esélyét látom annak, hogy alulról jövô kezdeményezések utat találjanak. S ez azért tragédia, mert a döntéshozó hatalom – személyes tapasztalatok híján – nincs tisztában az egészségügy valós állapotával. A nekik súgó orvoselit érdekei pedig nem feltétlen esnek egybe a társadalom nagy többségének érdekeivel.

MEDICAL TRIBUNE