A közellátás megszervezése és az állami segélyek a közegészségügyi ellátó rendszerekben

Az állami segélyek és a közellátás megszervezése az Európai Uniós jog tükrében

Abban az esetben, ha az állami hivatalok pénzügyi támogatást szeretnének nyújtani egy adott piacnak, kétféleképpen járhatnak el, egyrészről közvetlenül, köztámogatást adhatnak az adott piac szereplőinek, másrészről közszerződéseket ítélhetnek oda nekik. Ezentúl, mindkét területet az uniós joganyag szabályozza, mely védelmet jelent a közhivatalok jogtalan beavatkozásától. Az állami segélyekről szóló szabályok tiltják a pénzinjekciókat, kivéve, ha ezeket a Bizottság kifejezetten kompatibilisnek nyilvánította. A közellátás megszervezése (mely irányelvekben került meghatározásra, 2004/17/EC, 2004/18/EC), megköveteli a közszerződések odaítélésekor a következő szigorú követelményeket; diszkriminációtól való mentesség, egyenlő bánásmód, átláthatóság, arányosság, kölcsönös elismerés.

Mindkét szabályozás ugyanarra a területre irányul, így nem lehet egyidejűleg alkalmazni mindkettőt. Az állami segélyekre vonatkozó feltételek a vállalkozásokra vonatkoznak, a közellátás megszervezésére vonatkozó szabályok pedig a „köz-piacon” alkalmazandóak, ahol az állam és intézményei a közérdek kielégítésére törekednek, nem a profit maximalizálásra. Tehát, ha a két kritériumrendszert következetesen alkalmazzák, akkor akik közszolgáltatást kívánnak nyújtani vagy vállalkozásként teszik ezt, vagy akik nem akarnak vállalkozásként működni, a szerződéses megoldást választják. Így ezen szolgáltatók vagy a versenyjog, és az állami segélyezés joga alá tartoznak, vagy a közellátáshoz, de mindkettőhöz nem. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 86. cikkének második bekezdése szerint önmagában nem állami segély az a támogatás, amit egy olyan vállalkozás kap, amely általános érdeket érintő szolgáltatást nyújt, és néhány meghatározott feltétel találkozása esetén nyújtható ilyen támogatás. Ezen kérdéskörben született döntés a Ferring és Altmark ügyben, ahol Altmark körülményei teljesen kielégítették azon vállalkozások feltételeit, akik részesülhetnek a közalapokból, a közellátási szabályoknak, alapelveknek megfelelően. Ez a döntés előre vetítette, hogy a szabályok értelmében pénzügyi kompenzációt kapnak a kisméretű szolgáltatók, a kis és közép méretű szállító vállalkozások, a kórházak és a szociális szállások (méretkorlát nélkül).

Az EU szabályainak hatása az egészségügyi ellátó rendszerre

Nézve a hatalmas különbséget az egyes államok egészségügyi ellátórendszere között, lehetetlen mindent felölelően meghatározni, hogy milyen hatással vannak az uniós szabályok ezekre a rendszerekre. Nézzünk néhány alapkérdést, melyek felmerülnek az egészségügyi rendszerek uniós szabályokkal való ütköztetése esetén.

A közszolgáltatás meghatározása az egészségügy terén

A közszolgáltatás terén a kulcs kritérium, hogy egy testületet a Közellátási Direktíva alapján minősítsenek szerződött jogi személynek. Ez a minősítés fő feltétele az Altmark esetet követően bevezetett kompenzációs logika alkalmazásának is. Személyi tekintetben legalább három változó meghatározó az egészségügy területén:
- a kezelési és gyógyszertári lefedettség fajtái,
- az egészségügyi személyzet képzettségének szintje,
- valamint a nem egészségügyi személyzet képzettségi szintje.
Ezért az európai jog egészségügyi területre való alkalmazása megkövetelné a „közérdekű szolgáltatás” vagy a „közszolgáltatás” fogalmának bevezetését, és precíz definícióját.

Az egészségügyi közszolgáltatások költségeinek finanszírozása

Az Altmark feltételeknek megfelelően, a felülkompenzálás nem megengedett, a közszolgáltatások nyújtásra nyújtott fedezetet csak erre lehet felhasználni, ez azt jelenti, hogy a kórházaknak és más egészségügyi intézményeknek szigorúan meg kell különböztetniük a működési költségeket azoktól a költségektől, amelyek közvetlenül a szolgáltatás volumenével kapcsolatosak. Továbbá, ha a közszolgáltatás költségét előre meghatározzák, DRG vagy más hasonló mérő egységgel, az a döntő. A tagállamoknak be kell indítaniuk egy kórházakat és egyéb egészségügyi intézményeket monitorozó rendszert, annak érdekében, hogy biztosak legyenek abban, hogy a rájuk bízott közszolgáltatásokat megfelelően ellátják, és nem kapnak túlkompenzációt.

Vállalkozások vagy szerződött jogi személyek, minősítési kritériumok

Vitatott annak elemzése, hogy egy adott jogi személy szerződött entitásnak vagy vállalkozásnak minősül, hiszen a kettő kölcsönösen kizárja egymást. Ráadásul nem is szükségszerűen igazak a megállapításaink egy olyan hibrid gazdasági szektorban, mint az egészségügy.

Az Európai Bíróság esetjogában számos kritériumot javasoltak annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás különféle jogi személyeit jogilag minősítsék. Bár ezeket a Bíróság sosem használta, a nemzeti bíróságok és a versenyhivatalok gyakran megkérdőjelezték. Az Altmark döntés ebből a szempontból előrelépés, mivel tisztázza a kórházak fogalmát az állami segélyek tekintetében, függetlenül a vállalkozásoktól. Mindezek ellenére úgy tűnik, a különféle tagállamok kitartanak a jogi bizonytalanság mellett, különösen az egészségügyi ellátások sokfélesége tekintetében.

Milyen eljárás követendő az egészségügy területén?

Még ott, ahol a szerződéses viszony aktív az egészségügyi ellátás terén, sem kötik a feleket teljesen közszolgáltatási jogszabályok. Négy esete van;
- „házon belüli ellátás”, amikor az ellátó maga nyújtja (vagy a más közintézményekkel közösen) a szolgáltatást, de szerződéses viszony nélkül, és az ellátási szabályok teljes elhagyásával,
- hasonló eset, amikor az állam bárkivel szerződik, aki néhány előzetes feltételt teljesít,
- csupán az ellátási alapelveket alkalmazzák, az állam átruház néhány különleges jogot az adott jogi személyekre,
- még ahol megfelelő versenykiírás van a Közellátási Irányelvnek megfelelően, az egészségügyi ellátás terén csak a minimális követelményeket alkalmazzák.
Európai Uniónál azonban a felmerült megoldási lehetőségek ellenére, úgy tűnik, hogy hiányzik a politikai akarat és a kompetencia a tekintetben, hogy továbbvigye a harmonizációs (pozitív integráció) intézkedéseket az egészségügy ezen területén, az általános szabályok alkalmazása (negatív integráció) pedig további eltéréseket fog eredményezni a közeljövőben.(VE)

Forrás: Vassilis Hatzopoulos: Public procurement and State aids in public health care systems. Euro Observer, Vol. 10, Nr 3. 2008 Autumn. http://www.euro.who.int/Document/OBS/EuroObserver_Autumn2008.pdf