2010. november 13., szombat

Távolítsák el Geréb Ágnest az

egészségügyből!


Geréb Ágnes vádemelésével foglalkozó korábbi témánkra reagált levelében az olvasó, aki az egészségügy területéről is végleg száműzné az otthonszülés mellett kardoskodó asszonyt. Levelét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Propeller!


Dr. Pap Gábor nyugdíjas szülész-nőgyógyász vagyok, aki az ország legforgalmasabb szülészeti-, nőgyógyászati osztályán 35 éven át dolgozott. Volt olyan évünk, hogy 4200 újszülött látta meg intézetünkben a napvilágot és természetesen rengeteg nőgyógyászati műtétet is végeztünk. Úgy tudom, hogy jelenleg is mintegy 3500 szülést látnak el itt évenként, nem beszélve arról, hogy ismerten a lakosság, melynek megyei intézetéről van szó, még mindig az ország elmaradott régiójában él.

Már 73. évemet taposom, 3 gerincműtéten túl vagyok, de nem feledhetem a Dr. Geréb Ágnessel kapcsolatos eseményt. Pontosan nem emlékszem már az időpontra, de kb. úgy a 90-es évek elején történhetett.

Egy vasárnap reggel 8-kor vettem át az ügyeletvezetést kollégámtól. Szokás szerint megkerestük egymást, hogy beszámoljon a történtekről és a folyamtban lévő tennivalókról. Elmondta, hogy korán reggel Dr. Geréb Ágnes saját mikrobuszával behozott a kórházba egy már szülés után lévő anyukát, mert csillapíthatatlan vérzés lépett fel az általa lakáson levezetett szülés után. A szülőszobás kolléga azonnal beavatkozott és a méhűrből félmaréknyi lepényszövetet távolított el, mely miatt az izomzat nem tudott összehúzódni. A vérzés elállt, de a másodszor szülő anya sápadtan, kivérezve, az ájulás határán feküdt az ágyon. Mellette sírdogált az egészséges kisbaba, háztartási fóliába csomagolva és a mellkasára helyezve. Az anya pulzusa gyors és könnyen elnyomható volt, így teljesen világos lett előttünk, hogy transzfúzióra van szükség.

Egy széken ült Geréb Ágnes a szülőnő kezét kezében tartva és azt simogatva. Kiderült, hogy a házaspár valami szekta tagja - valószínűleg Jehova tanúi -, akiknél nem lehet vért adni. Kollegámmal mindketten az ágy mellé álltunk és két azonnali tennivalóra hívtuk fel a figyelmet. Az egyik, hogy itt vérátömlesztésre van sürgősen szükség, a másik pedig az, hogy a gyereket a csecsemőosztályon kell ellátni. Mindkettő ellenállásba ütközött és ami a legmeglepőbb, Dr. Geréb, aki "állítólag orvos" azt mondta a többször is a kivérzett asszonynak, hogy: "Ne engedd beadni a vért!"

Ez már több volt a soknál számunkra. Nagy nehezen beleegyeztek abba, hogy a csecsemős nővér ellássa az úszülöttet, de abba nem, hogy az osztályon maradjon, hanem feküdjön az anya testén, mert ez a kontaktus nélkülözhetetlen. Jó, ez még elfogadható, legyen! A transzfúzió ellen viszont az anya is, meg Geréb Ágnes is tovább tiltakozott. A helyzetet veszélyesnek ítéltük és odamentünk melléjük. Közöltem Gerébbel, hogy abban a pillanatban, amikor behozta az anyát, a továbbiakban minden felelősség a miénk. Ő, aki a kórháznak nem alkalmazottja, nem szólhat bele a további tennivalókba és ezért azonnal hagyja el az intézetet. Nagyon fel volt háborodva és perrel fenyegetett. Ekkor megfogtuk és szabályosan kidobtuk a szülőszobából. Közben folyamatosan hangoztatta, hogy ennek súlyos következménye lesz. (Nem lett semmi.) Kollégám hazament és ottmaradtam egy súlyosan kivérzett, szerintem életveszélyben lévő beteggel, akivel egyetlen dolgom lehetett, a legmegfelelőbb ellátásban részesíteni. Hosszú agitálás következett, vért vettünk, meghatároztuk a vércsoportot és valószínűleg érezve, hogy rosszul van és ennek a fele sem tréfa, beleegyezett az anya véradásba. Ha jó emlékszem, kb. 1 liter csoportazonos vért adtunk be, mely után jól lett, pulzusa megnyugodott, vérnyomása normálissá vált, nyálkahártyái kipirosodtak. Az esetet telefonon jelentettem főnökömnek. Mindent pontosan rögzítettem a kórlapban és már akkor az volt a véleménye, hogy feljelentést fog tenni Geréb ellen.

A történet befejezése is szokatlan, mert este fél 9 tájban a férje összepakolta a már jól levő feleségét a babával együtt, majd hazavitte őket. Az említett feljelentés meg is történt, foglalkozás körében elkövetett súlyos veszélyeztetés miatt. A tárgyalás sajnos felmentéssel végződött talán arra hivatkozva, hogy senki nem halt meg, nem várható maradandó károsodás sem. Amikor az Orvosok Lapjában a közelmúltban volt már szó Geréb tetteiről, nagyjából ugyanezeket megírtam Dr. Éger Istvánnak, a kamara elnökének, de választ nem kaptam.

Már akkor, de azóta is kialakult véleményem van, nagyon sok tapasztalatom alapján erről a kérdésről. Az otthonszülés szép dolog, ha nem történik semmi baj. Megjegyzem, hogy mind én, mind a testvérem otthon jöttünk a világra, de akkor még más volt a szakma helyzete. Kétségtelen, hogy a megszokott környezet, a hozzátartozók, a baba közelsége jó hatással vannak. De!!! Nincs az a terhesgondozás, amely biztosan ki tudna zárni mindent. Még a mai modern módszerek mellett sem lehetünk biztosak, hogy a méh őssze fog húzódni, hogy nem alakul ki valamelyik fekvési rendellenesség, súlyos szülőút sérülés, de sorolhatnám tovább. Sok példát hozhatnék saját 35 évemből, aki sokszor szülőotthonokban is helyettesített, hogy mit jelen a gyors véradás lehetőségének, vagy a gyors műtéti beavatkozás hiányának megléte. A szülőotthon is csak jobb körülményt jelentett, mint a lakás, de szövődmény esetén onnan is a legközelebbi kórházba kellett rohanni, az is előfordult, hogy már későn. Az otthonszülés hívei gyakran hivatkoznak fejlett országok statisztikáira, meg érzelmi pluszra a kórházi ellátással szemben. Arról már nem sokat hallani, hogy ott pl. olyan is létezik, hogy a lakás előtt áll egy műtővel, vérrel, személyzettel felszerelt busz, hogy ha kell szakszerűen be tudjanak avatkozni. Hol vagyunk mi ettől! Ennek a lehetőségnek az anyagi vonzatát azt hiszem nem is érdemes taglalni, mert ezt a társadalombiztosítás sehol nem támogatja.

Körülményeink közt az otthonszülés propagálását kockázatosnak, sőt bűnnek tartom. Jelenleg legjobb megoldás szerintem a baba-mama kórtermek beállítása, a szülőszoba otthonossá tétele, a papás-mamás szülés - ha a másik szülő vállalja - és megszüntethető a kórházi rideg légkör. Azóta a szakmai kollégium lefektette az otthonszülés szigorú feltételeit, pl. a közeli kórház jelenlétét, az oda való gyors beszállítás biztosítottságát, szakorvos szülész és neonatológus közreműködését, gyakorlott bába segítségét és még sok mást is. Ezen szabályok betartása nélkül szóba sem jöhet ez a megoldás. A kamara és a szakmai kollégium döntése alapján Geréb Ágnes már orvosként nem vehet részt szülésvezetésben, ennek ellenére legutóbbi kudarcánál is ott volt, megszegve az ítéletet és a fent leírt feltételeket sem biztosította. Összefoglalva az a véleményem, hogy ideje lenne őt az egészségügy területéről végleg eltávolítani.

Befejezésként csak annyit, hogy ezzel az írással szeretném felhívni a figyelmét minden anyának és férjnek, hogy ne üljenek fel a Geréb Ágnes féle hazárdőrök szép, szívhez szóló szövegeinek, mert ha az otthon vállalt szülés tragédiába torkollik, már késő lesz arról beszélni, hogy mi lett volna, ha egy minden feltételt biztosító intézetben következtek volna be a szövődmények.

Tisztelettel: Dr. Pap Gábor

Nincsenek megjegyzések: