2010. november 8., hétfő

10-11-07 - írta Giulio

"A kilencvenes években nagyon aktívan részt vettünk az önkéntes, kölcsönös egészségpénztárak létrehozásában, a törvény megalkotásában.

Franciaországban és Belgiumban mindenki tagja ezeknek a pénztáraknak, úgynevezett mutualitéknek, ahol a kölcsönösség a valódi érték. E pénztárak Magyarországon is létrejöttek, aminek nagyon fontos jelentősége az, hogy nem visz ki pénzt az egészségbiztosításból, és hogy a tagok a tulajdonosok, akik eldönthetik, hogy mire fordítják a kereteket. A munkahelyek is hozzájárulnak, az állam pedig adókedvezménnyel támogatja ezt, és természetesen a dolgozók is fizetnek.

Remélem, hogy Magyarországon megint elindul egy önkéntes kölcsönös pénztár-alapítási folyamat. Az a cél, hogy azokat a tevékenységeket, amelyeket az egészségügy közvetlenül nem finanszíroz – ilyen például a megelőzés –, ebből lehet támogatni, mint a sportot vagy sok gyermekellátási feladatot is lehet finanszírozni ilyen keretből.

Felméréseinkben megkérdeztük, és a megkérdezettek többsége mondta, hogy például a paraszolvenciát szívesebben fizetné meg önkéntes, kölcsönös egészségpénztáron keresztül. Ez nagyon fontos, mert 50 milliárd forint még a legenyhébb becslések szerint is az az összeg, ami évente paraszolvencia formájában kerül be az egészségügybe, de teljesen diszfunkcionálisan. Vannak, akik visszaélnek az emberek kiszolgáltatott helyzetével, előre megkövetelik a pénzt és „rabolnak”, ugyanakkor meg nagyon sok nagyon rendes és tisztességes orvos azért fogad el valamilyen összeget, mert a mai fizetésükből nyomorognak. Ami méltatlan helyzet.


Így ezek a pénzek láthatók és legálisak lennének, mindenki jól járna.

– Mindenki jól járna; az orvos sem kerülne megalázó helyzetbe, s a betegeknek is megszűnne az a kínos helyzete, hogy azon gondolkozzon, kinek mennyit kell adnia. Franciaországban a legjobb a népesedési helyzet, a WHO pedig kimutatta, hogy ráfordítás-haszon szempontjából ott működik a leghatékonyabban az egészségügy. Pontosan amiatt, hogy nagyon sok olyan tevékenységet el tudnak végezni az önkéntes kölcsönös pénztárakon keresztül, amit nálunk nem, különösen a megelőzést. Egy ilyen rendszer hiányában a magyarok – főleg a férfiak – már csak akkor mennek orvoshoz, ha nagyon nagy a baj."


http://www.mno.hu/portal/745525

Nincsenek megjegyzések: