Meggondolatlanság vagy szabad döntés?

- Otthonszülés -

Mostanában elég sokat hallani az otthonszülésről, és két egymással szemben álló tábor véleménye a leghangosabb. Ők a következő érveket állítják szembe egymással:

Az anyának joga van megválasztani, hogy hol és hogyan szeretné világra hozni a gyerekét – tehát nagyjából a személyes szabadság kérdése köré gyűlnek az érvek

Vs.

A gyermek életét nincs joga veszélyeztetni az anyának azzal, hogy csak magára gondol, és önös érdekei, elgondolásai miatt veszélynek teszi ki a csecsemőt azzal, hogy nincs a közelben a komplikációkra felkészült segítség.

Ez a két elgondolás néz farkasszemet ma Magyarországon – látszólag! Mert amit itt valóban látnunk kell, az a következő: A szülés-születés egy nagyon intim dolog, és az evolúció millió éves munkájának köszönhetően eléggé jól is működik. Tehát a szülés maga nem olyan veszélyes dolog, mint ahogy a média által közölt hírek torzító hatása miatt gondoljuk. Ne feledjük el, hogy több száz szülés zajlik le probléma nélkül, és ehhez képes lép fel 1-2 komplikáció! Az intimitás, az „élet születésének szentsége” benne van az eseményben. Ez az az igény – a spiritualitás, az intimitás és a személyes, természetes kapcsolat megtartása a szülés közben -, amit úgy látszik, a kórházak többsége nem vesz figyelembe. Nem kell olyan nagyon elcsodálkozni azon, hogy a kismamák nem a kórházban szülnek, ha ott nem azt kapják, amit akarnak: biztonságot és intimitást.

Nem tudom, mennyire mérték fel eddig a kismamák igényét, hogy mégis miért akarnak annyira otthon szülni, de én sem támogattam az otthon szülést, és olyan szempontból egyetértek a benne rejlő felelőtlenséggel, hogy ha nincs a közelben a szakszerű segítség, akkor az nagy bajok forrása lehet. Pusztán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az “otthonszülés-láz” valamit jelez, és nem kell rögtön lesöpörni mint ostobaságot, hanem észre kell venni mögötte, hogy milyen szükséget próbálnak kielégíteni ezzel, amiről úgy érzik, hogy nem kapják meg a szülőszobán.

Az orvosokat maximálisan tisztelem, tudom, hogy a legjobb tudásuk szerint dolgoznak és a legtöbbjükben ott a hivatástudat, és az igazi segítő szándék. Nem törnék pálcát felettük – egyszerűen csak úgy gondolom, hogy ők is emberek, és nem lehet teljes körű szemléletmódjuk. Ettől függetlenül hálás vagyok minden orvosnak – bár keveset találkozom velük hivatalos keretek között.

Köszönöm a visszajelzéseket, úgy tűnik ez a téma megmozgatja az embereket gondolatait! Nem vagyok az otthon szülés ellen, sem mellette! De amellett mindenképpen, hogy a szakszerű segítség a közelben legyen, és a lehető legjobb körülményeket biztosítani lehessen mind a mamának, mind a babának! Ha ez mentőautót jelent a ház előtt, akkor azt, ha kórházban szülést, akkor azt. Ezt már mindenki maga döntse el!

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, amikor a természetes szülést és az intimitás megtartását támogatom a „merev” kórházi protokoll ellenében, elmondok néhány dolgot.

- A császármetszés gyakorlata problémákat okoz az anya-csecsemő kapcsolat kialakulásában, és a kötődés természetes hormonális folyamatait nem hagyja beindulni. A jelenlegi gyakorlat szerint ha bármi apró komplikációra utaló jel van, akkor az orvosok egy része inkább a szikéért nyúl.

- A szüléskor gyakran oxitocint juttatnak a kismama véráramába, mivel ez a hormon csökkenti a fájdalmat és fokozza a méhösszehúzódást. Ezen hatása miatt alkalmazzák a szülés megindítására. Csakhogy a természetes oxitocintermelés az agyban zajlik, és a vér-agy gát – ami egy „szűrőrendszer” az agy védelmére – megakadályozza, hogy a test egyéb részeiből oxitocin jusson az agyba, míg az ott megtermelt hormon hatása persze érvényesül. De az oxitocin receptorok jó része az agyon kívül található, így a mesterségesen bejuttatott oxitocin lecsökkenti az agyi termelést, ezáltal viszont az agyban nem lesz elég oxitocin ahhoz, hogy a szoros kötődés megfelelően kialakuljon az anyában.

- A szülés egy stresszhelyzet a kismamának. A kórházi körülmények pedig nem kifejezetten stressz oldók, ezt valljuk be. A rohanás, sietség, a „futószalagszerű” kezelés mind-mind elvesz a szülés varázsából.

- Az ember éjszaka párosodó és éjszaka vajúdó-szülő állatfaj. Tehát nem igazán jó, ha az emberre 2000 Watt teljesítményű izzók vetik a fényüket.

Ezeknek a dolgoknak a többsége nem olyasmi, amit ne lehetne belevenni a kórházi szülési protokollba. Az orvosokat alapvetően egy biológiai szemléletre oktatják, természetesnek mondható ezek után, hogy intimitásigényt és biztonságigényt nem vesznek számításba, mivel nem mérhető biológiai markerekkel. Illetve a jelenlegi orvos oktatásban nem szerepelnek ezek a biológiai markerek ismeretanyagként. Ettől még egy briliáns módon összetett biológiai folyamat a szülés, amelyhez az anya pontos és jól működő biológiai eszközrendszerrel van felvértezve. Az, hogy nem tudjuk valamiről, hogy úgy működik, még nem engedi meg, hogy kijelentsük: nem is létezik!

Summa summárum az egész otthonszülés-kórházbanszülés nem arról szól – illetve reméljük, nem arról szól -, hogy néhány kismama kamaszkori függetlenségvágytól hajtva más utat választ, mint ami a „rendszerben” megszokott, hanem az a társadalmi méreteket öltő igény mutatkozik meg benne, hogy a szülést-születést hagyjuk folyni a maga természetes módján! A lehető legkisebb módon beavatkozva mindaddig, amíg egy komoly komplikáció nem teszi szükségessé, hogy a természetestől eltérő módon kelljen a csecsemőt világra segíteni. Vegyük észre, hogy a csecsemőt világra segíteni az anya dolga! Az orvosé pedig az, hogy mindkettőjüket – anyát és babát is – segítse! Amíg mindkettejük érdeke szem előtt tartható, ne zárja ki senki önkényesen az egyikőjük érdekét a másik rovására!

Összességében célravezetőbb lenne, ha a bábaképzés profi módon zajlana, és a kórházi szülés sem egy életidegen helyzet lenne, rohangászó köpenyes emberekkel, erős fényekkel, és mindenféle olyan emberekkel, akik „jobban tudják” a kismamánál, ahelyett, hogy egyszerűen csak segítenének neki.

Mert ha az egészségügy nem veszi észre, hogy a társadalomban ott van egy egészséges igény arra, hogy egy ennyire természetes folyamat természetes keretek között folyhasson le, akkor onnantól fogva nem közszolgálatot lát el, hanem „karhatalom” szerepbe sorolja be magát.

Szokolai Árpád

http://legyonmagad.wordpress.com/2010/11/