Bábák közt

Vita az otthoni és a kórházi szülésről Geréb Ágnes lefogása után
2010. október 30.

Árvai Magdolna

Minél mesterségesebb egy civilizáció – minél több öncélú eszközzel veszi körbe magát az ember –, annál erősebben merül fel a természetesség igénye. Igaz ez a táplálkozásra, a lakberendezésre és az utódok világrahozatalára egyaránt. Az otthon szülés Európában és nálunk is minden nőnek alanyi joga. Az ellenzők mégis vétkes felelőtlenségről beszélnek, a segítőket pedig, ha bármi gond merül föl, vád alá helyezik.

Október 5-én a hazai – a rendszerváltást követő kori – otthon szülés úttörőjét, dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt, független bábát bilincsbe verve vitte a rendőrség a Gyorskocsi utcai fogdába. Geréb Ágnes őrizetbe vétele előtt egy spontán induló szülésnél segédkezett, ahol komplikáció adódott, és az újszülöttet újra kellett éleszteni. Geréb, ha nem segít, mulasztást követ el mint orvos, és bűnös, de segített, és így is vétett. Vétett annak ellenére, hogy törvényi szabályozás nincs.

Magyarország falvaiban, tanyáin 1962-ig bábák segédletével hozták világra a gyerekeiket az asszonyok. Napjainkban egyre több anya választja, választaná azt, hogy természetes körülmények között, saját otthonában adjon életet gyermekének, ám hivatalosan hivatásos segítővel ezt nem teheti meg.

Kollár Dezsőné nyolcvanhárom éves, 1952 óta okleveles bába. Pest megyében, Kosdon él, és ott dolgozott nyugdíjazásáig, de kísért szülést a közeli Rádon, Pencen is. Gyerekek százai születtek a segédletével, sokan „mamának” szólítják.

– A bába tudja, a szülés természetes folyamat, és neki nem a segítés, hanem a kísérés a dolga. A jó szülésznő ráér. Hagyja, hogy az események megtörténjenek, de közben tudja, mire kell figyelnie, minek mi a jele, és mi teendő, ha komplikáció adódik – mondja Kollár Dezsőné.

Neki az első önálló szülésnél probléma adódott. Ma is emlékszik, hogy „az alvégen” élő család a negyedik gyerekét várta, és az asszony vérzett. A méhlepény elzárta a méhszájat. Tudta, azonnal kórházba kell küldeni. Jött a mentő, a váci kórházban megoperálták.

– Akkor nem volt műszer, ultrahang, nekünk az ujjunk hegye volt a harmadik szemünk – mondja. – A legtöbb szülés mégis komplikációmentesen, rendben lezajlott. Pedig a szegénységben, nyomorban akadt asszony, aki fészerben, más konyhai priccsen szült, hogy ne zavarja az alvókat, és sok helyen nem volt villany, csak egy gyertya.

Végigjárom a faluhoz tartozó Cselőtepuszta béreslakásait, a Bányatelep szoba-konyháit, melyek még emlékeztetnek az ötvenes évekre. Összefutok a bábaasszony által emlegetett, két jól megtermett, életerős férfival, akik a legkisebb babái voltak.

– Géza és Sanyi egy év különbséggel, alig több, mint egy kilóval született ’55 és ’56 tavaszán. Azt hittem, meghalnak, és fölkészítettem az anyákat. Inkubátor híján meleg vizes palackokat raktunk melléjük a pólyába, és éjjel-nappal cserélgettük. A Jóisten segített, rájuk kell nézni, mi lett belőlük! Két óriás, két boldog családapa – büszkélkedik Kollár Dezsőné.

– A legnehezebb, de legszebb év 1956 volt. Rengeteg Ratkó-gyerek született. Élveztem, bár néha napokig nem aludtam. Hóban, esőben, biciklivel vagy gyalog jártam a falut, kilométereket mentem, hogy a szülő nőhöz eljussak. A forradalom alatt nagy hassal dolgoztam, vártam a második gyerekemet. November 1-jén egy köztiszteletben álló ember felesége simán megszült, másnap a kismama körül segédkeztem. Emlékszem, beszélt hozzám, mikor észrevettem, a szeme egy pontra mered. Azonnal tudtam, rángógörcse lesz. Egy fakanál nyelére gézt tekertem, a szájába tettem, a nyelvét védtem. A férjnek tantuszt adtam, küldtem a postára: hívja a mentőt. Bekísértem a váci kórházba, egy napot mellette maradtam. Hogy a rossz időben ne gyalogoljak haza hat kilométert, kértem a tanácstól egy kocsit. Mire beültem, jött egy katona, és közölte a sofőrrel: bejöttek az oroszok, Budapestre kell mennie. Hát 4-én éjjel hazagyalogoltam Kosdra, 11-én pedig a körzeti orvos segítségével világra hoztam a fiam. Így ment ez akkoriban. Nem volt idő, energia a faksznizásra. A több évtized alatt három babát veszítettem el, ők kórházban is meghaltak volna: kettő vízfejjel, egy nyitott gerinccel született. Akinél komplikáció adódott, az időben eljutott a kórházba, pedig telefon egy működött a faluban, a mentő Vácról jött, és az út egy sokszor járhatatlan szurdokon át vezetett.

Az ellenzők sem tiltanák

Az egyik legjobbnak tartott fővárosi szülészet a Péterfy Sándor Utcai Kórházé. Az egyágyas szülőszobák barátságosak, a fal színes, az ablakon függöny, rádió szól, a szülést kísérő bába választható.

– Esztétikus a környezet, de mégsem lesz soha otthon – mondja dr. Krasznai Péter szülész-nőgyógyász főorvos, aki több mint harminc éve praktizál. Ő nem ellenzi az otthon szülést, hanem úgy véli: meg kell teremteni annak feltételeit. – Igény van az otthon szülésre, de erre nem mindenki alkalmas. Nyugaton előre kiszűrik, kiválogatják a kismamákat. Akinél rizikó van, kötelesség elmondani, miért tanácsos a kórházat választani, de tiltani semmit nem szabad. Ha az anya igénye, hogy természetes körülmények között, magában szüljön, és nincs kizáró ok, meg kell engedni. Szakmai protokoll, előszűrés és normális feltételek, szabályok szükségesek. De az egészségügy nem változott az elmúlt harminc évben. Geréb Ágnes jó szakember, körültekintő, óvatos és a szakmája megszállottja. Ő senkit nem beszél rá, sőt ha szakmailag úgy látja, inkább lebeszél az otthoni szülésről. Több kismamát épp ő küldött hozzám.

A Heti Válasz című hírmagazin e heti cikke ugyanakkor úgy fogalmaz, hogy „Magyarország pechje, hogy az otthon szülés hazai szószólója, a hívei által már-már vallásos tisztelettel övezett, a nézeteiben gyakorta úttörő […] Geréb szülészorvosként gyenge teljesítményt nyújt”. A kijelentést a cikk adatokkal próbálja alátámasztani, ám Magyarországon a csecsemőhalálozás pontos okairól és számáról hiteles statisztika nincs.

Akadnak, akik a szülészorvosok körében szinte általánossá váló hálapénzek miatt választanák az otthon szülést. Igaz, a Geréb Ágnes és segítői által vezetett szülések is pénzbe kerülnek, pontosabban az erre felkészítő tanfolyam ára ötvenezer forint.
Persze egy szülés mindig tartogathat meglepetést. Bárhol bármikor adódhat probléma. Krasznai Péter több ezer babát segített a világra.

– Sok komplikációról tudnék mesélni – mondja. – Olyankor pillanatok alatt kell dönteni a baba és anya érdekében, perceken múlnak életek. S olykor nem a legjobb döntés születik! Aki ezt tagadja, az nem mond igazat – mondja a főorvos. – Utólag persze könnyű okosnak lenni. A mára kialakult helyzet okozói azok, akik évek óta halogatják a döntést ebben a kérdésben. A bábák és Geréb Ágnes ennek áldozatai.

A koraszülötteket, szülés közben sérült babákat ellátó neonatológiai osztály főorvosának, dr. Boross Gábornak is van véleménye.

– Nagy a zűrzavar, és a Geréb-ügy már-már hitvita. Úgy érzem, amíg szabályozatlan az otthon szülés, nincs helye felelősségre vonásnak, meghurcolásnak. Szerintem hagyni kellene, hogy a nő ott szüljön, ahol akar, ha annak nincs orvosi ellenjavallata. Tény, hogy az otthon szüléseknél kevesebb az eszközös befejezés, kevesebb a beavatkozás, de kicsit nagyobb a rizikó. Két hónapja tettek közzé egy másfél millió emberen végzett kutatást az Egyesült Államokban, és abból egyértelműen kiderült, hogy az otthon szülésnél kétszer-háromszor nagyobb a rizikó, de ez is igen kis szám. Tehát tűzzel-vassal harcolni fölösleges. Egyébként én kórházpárti vagyok, ha a lányom otthon akarna szülni, nem örülnék, de tudomásul venném – mondja Boross főorvos.

A cikk készítése során több mint húsz orvost – nem csak szülészeket – kérdeztünk az otthon szülésről, de egy sem akadt, aki mereven ellenezte volna vagy a totális tiltást szorgalmazná. Azt viszont sokan hangsúlyozták: soha nem vezetnének le kórházon kívül szülést.

Nyugati színvonal itthon

A dunakeszi családi ház ragyog. Nem fényárban úszik, hanem a benne élő pár és a két gyerek teszi csillogóan fényessé.

– Látod, ez a tál volt a szülőszék alatt. E fölött kaptam el Benedeket, és tapasztaltam meg, hogy iszonyú csúszós egy újszülött – mondja Andics Attila, a Semmelweis Egyetem agykutatója, a budapesti piarista gimnázium matematikatanára, miközben a konyhaszekrényből kiemel és mutat egy kisebb lavórra emlékeztető rozsdamentes tálat.

– Kezdjük az elején, az első szüléssel – kéri szelíden Ágnes a férjét, és a pár mesélni kezd.

Andics Attiláék ösztöndíjasként mentek Hollandiába. Aztán 2006-ban Ágnes várandós lett. Akkor azt mondta, kórházban akar szülni, és legalább valamilyen magyar orvos legyen jelen, ódzkodik az idegen környezettől, ám az élet átírt mindent.
– Mikor a háziorvoshoz elmentem, nem értette, mit akarok, és a bábacsoporthoz irányított. Amikor találkoztunk a bábákkal, tízhetes terhes voltam, ekkor készült az első ultrahang, később volt egy vérvétel. A bábacsoport tagjaival felváltva találkoztunk talán nyolcszor, de például hüvelyen keresztül egyszer sem vizsgáltak meg. Részt vettünk egy szülésfelkészítő tanfolyamon, a bábák elmondták a lényeget, volt szó a fájások közti légzésről, a gátizom szerepéről, a kitolásról. Ott természetes, hogy a nő dönt, hol hogyan akar szülni. Mi párhuzamosan készültünk otthoni és kórházi szülésre, elég volt csak az utolsó pillanatban választani – meséli Ágnes, aki matematikus.

Hollandiában az otthon szüléseket nemcsak hogy lehetővé teszik, de kifejezetten támogatják: az országban a szülések több mint egyharmadát nem korházban vezetik le. Minden problémamentes terhességet kizárólag bábák kísérnek, a komplikációmentes kórházi szüléseket is, orvos nincs jelen. Hollandián kívül még az Egyesült Királyságban és Belgiumban van az otthon szülésnek nagy hagyománya és komoly támogatottsága.

– Amikor kezdődtek a fájások, s mi tudtuk, itt az idő, nem estünk kétségbe, vártunk. Föl voltunk készülve, az ágyunkhoz kölcsönöztünk négy vaslábat, amely megemelte, nehogy fájjon a bába háta, amikor segít, és ott volt a hatalmas doboz, amelyet a biztosító adott: pelenkával, lepedővel, gézzel, fertőtlenítővel, köldökcsipeszszel, mindennel, ami kell. A tájékoztató füzetben pedig az állt, hogy ha nincs gond, akkor csak legalább egy órája tartó ötperces fájások esetén hívjuk ki az ügyeletes bábát. Mi ehhez tartottuk magunkat. Háromnegyed óra alatt értek oda, a feleségem végig azt csinált, amit akart: sétált, ringatózott, térdelt – mosolyodik el Attila, és megfogja Ágnes kezét.

Ezután a pár részletesen, képekkel illusztrálva megmutatja, hogyan született meg egy holland lakás nappalijában első fiuk. Az anya szülőszéken szült, és az ötödik-hatodik tolófájás után máris karjában tarthatott egy gyönyörű, egészséges kisfiút.
– A bába semmi eszközt nem használt, csupán a repedt gát varrásakor egy tűt, mert természetesen a bába látja el a sebet, ha van – meséli Ágnes.

Andicsék második gyermeküket már itthon várták, azt tervezték, otthon, Dunakeszin születik a baba. Elmentek az illetékes rendelőbe, de Ágnes érezte, az a világ, az a környezet nem nekik való. Aztán kórházakat néztek, fölkészültek, hogy komplikáció esetén melyiket válasszák.

– Lemértük, tíz perc Kistarcsa, fél óra a MÁV- és negyvenöt perc a Szent István Kórház. Mindenütt elmondtuk, otthoni szülést tervezünk, de baj esetén bejövök – mondja Ágnes.

Mivel bizonyos vizsgálatokat megtagadott, és nem fogadott orvost, „nem kapott elég pecsétet”, így nem volt jogosult a szülési támogatásra sem. A házaspár nem titkolja: ők döntöttek Geréb Ágnes és bábái mellett, de nem volt más választásuk. Elmentek a tanfolyamra, amely hasonló a hollandhoz, csak talán alaposabb, részletesen elemzi a kórházi és az otthoni lehetőségeket, és mindenkit arra buzdít, hogy csak komoly tájékozódás után döntsön.

– Tudtam, a barátnőimmel mi minden történt a kórházakban, s ez csak erősítette az elhatározást – mondja az asszony. – Nem kívántam felesleges beindítást, eszközt, műtőt, ridegséget, fájdalomcsillapítást. Eljött a nap, mostam, főztem, a magzatvíz délután fél négykor folyt el, ekkor hívtuk fel először a bábákat. A fájások csak este hatkor kezdődtek, de amíg vacsoráztunk, altattam Áront, abbamaradtak. Miután elaludt, megnyugodtam, és a fájások újra rám törtek. Egyszer csak a szoba közepén azt éreztem, hogy mindjárt kibújik. Mivel a bábákkal megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha a férjem lenne az első számú segítőm, ő volt az, akibe mindvégig kapaszkodhattam, és aki pár perccel később elkapta a megszülető Benedeket, itt – mutat a szoba felé – 2009. április 25-én este tízkor.

A házaspár szerint a holland és a magyar bábák szakértelme, infrastrukturális háttere, eszközei között nincs különbség. A hollandokat viszont szervezettebbeknek érzik, ami érthető: évtizedek óta csinálják. Szerintük a különbség az, hogy kint a bábák hivatalos kapcsolatban állnak a kórházzal – ők telefonálnak, ha menni kell –, itthon maguknak kellett megszervezni a kórházi hátteret. Kint normális embernek érezték magukat az egész folyamat során, hiszen az ismerőseik nagy része is otthon szült, mindenki szívesen beszélt erről, a bábák büszkén vállalták a foglalkozásukat. Itthon viszont elborult fanatikusnak tűntek. A tanfolyamon a párok mesélték, hogy a szüleiknek sem merték elmondani, mire készülnek, a bábák pedig szorongtak és titkolóztak. A holland bábák megbecsült, normálisan megfizetett emberek, a magyar bábák nagyrészt identitásukat elfedni kénytelen önkéntesek.

– Ami itthon van, szégyen! – mondja Ágnes. – Mi két otthoni szülés után tragédiának tartjuk, hogy a magyar közvélemény, az általános tájékozottság még mindig ott tart, hogy csak néhány száz s nem néhány millió ember hördül fel azonnal, amikor egy olyan embert, mint Geréb Ágnes, bilincsbe vernek!

Bozai Zsuzsa történész egyetemistaként a szocializmus végnapjait élve azt hirdette:
– Nem lesz gyerekem, de ha valaha mégis, akkor otthon hozom a világra – mondja.

Geréb Ágnes neve akkor ismeretlen volt. Tíz évvel később, 2000-ben, amikor babát terveztek, elkezdték keresni a lehetőséget, így találtak rá a szakemberre. Ahogy az előbb idézett pár is, ők is készültek, tanfolyamra jártak. Ám a 37. héten kiderült, a baba nem fordult be, farfekvéses. Bozai Zsuzsa szerint Geréb Ágnes azonnal közölte, szó sem lehet otthon szülésről, haladéktalanul keressenek kórházat. Így jutottak el a Péterfybe, ahol az orvos nem szidta le, hanem amikor eljött az idő, „megcsászározta”.
– Sírtam, bosszantott, hogy Pannit nem tudtam természetes módon szülni. Nekem a kórház trauma gyerekkorom óta, szörnyű élményeim voltak, és a császár is megviselt – mondja Bozai Zsuzsa.

Már majdnem negyvenéves volt, amikor hét évvel később várandós lett. Fölcsillant a remény: a második baba otthon születhet! Ismét Geréb Ágnes tanfolyamára jártak.

Ez 2007-ben volt, Geréb Ágnes ekkoriban, szeptember 15-én a budapesti Alma utcában tervezett otthon szülést kísért. A vajúdás és a szülés rendben ment, egészen a kitolási szakaszig, amikor a kisbaba válla elakadt. A komplikáció elhárítására tett kísérletek nem jártak sikerrel, a bábák mentőt hívtak, de mire az a kórházba ért, a kisbaba már nem élt. Korábban, 2000-ben történt egy másik eset, amely után Geréb Ágnest három évre eltiltották hivatása gyakorlásától, egy 2003-as ikerszülést követően pedig, ahol az egyik gyermek agykárosodást szenvedett, és hat hónap után meghalt, fogyatékot okozó veszélyeztetéssel vádolták meg.

– A 2007-es történetről maga Ági számolt be, még mielőtt a hírek bemondták, és kért, gondoljam meg magam, menjek kórházba. Nem rettentem meg, nem riasztott az eset, tudtam, ilyen bárhol előfordulhat.

Aznap, amikor a fájásai indultak, az Andrássy út 3.-ban laktak, a „palotabiznisz” miatt félig kilakoltatott házban. Így nyugodtan szülhetett, ordíthatott, senki sem hallotta. Tulajdonképpen a férjével ketten voltak, a bábák csak akkor jöttek oda, ha borogatást vagy masszírozást kért. Este hatkor állva szülte meg Marcit.
– Bebugyolálták, én megszoptattam, és végigaludta az éjszakát. Nem volt „kikaptuk, cső, leszívás, irány a zuhany alá, és öltözés”, mint a lányomnál – mondja Bozai Zsuzsa. Ám nem ért egyet azzal, hogy aki otthon szül, jobb anya, nem ezen múlik. És nem ért egyet azzal sem, hogy a túl alternatív nők szülnek otthon.

– Tudja, a többdiplomás nők öltönyös férjükkel is ezt választják, de ők nem mennek tüntetni. A médiának szerep jut abban, hogy sokan azt tartják, aki otthon szül, elvetemült. A lényegi üzenetet kellene kommunikálni, és elérni, hogy legyen ennek megfelelő kerete.

Kettős mércével mérnek

Dr. Ábrahám László szegedi ügyvéd évek óta a panaszos betegek érdekeit képviseli kórházakkal, orvosokkal szemben.

– Ami itt történik, európai hírű botrány lesz, ez egy koncepciós eljárás, ugyanis a bűnüldöző szervek kettős mércével mérnek. Geréb Ágnest olyasmiért tartóztatták le, ami nem lehet ügy, ez meggyőződésem – mondja. Azt kérdezi, ha Geréb Ágnest emberöléssel vádolják, akkor miért járnak szabadon azok az orvosok, akik keze munkája nyomán vagy gondatlansága következtében anyák és újszülöttek halnak meg, válnak egy életre beteggé, fogyatékossá. Miért nem készülnek el gyorsan a szakvélemények? Miért nem derül ki, ha hibázik valaki a jól felszereltnek, biztonságosnak mondott intézményekben?

Számtalan ügye van, sorolja az utóbbi évek legjellemzőbb eseteit. 2009. június 22-én egy dunántúli kórházban az anya császármetszéssel szülte ikreit, majd az intenzív osztályra került. 24-én kivették a méhét, 29-én ismét műtét: a petefészkeit távolították el; a férjjel közölték: a vékonybél is ki volt lyukadva, de „bestoppolták”. Július 2-án újabb műtét, majd 4-én a négygyermekes édesanya meghalt. Szakértői vélemény a mai napig nincs, de havonta értesítenek, hogy a szakértői intézet túlterhelt. A Viharsarok egyik kórházában a többedszerre szülő nő 2008 márciusában egészséges fiút hozott világra császármetszéssel, majd a szülést követően hasűri vérzést állapítottak meg, méheltávolítást végeztek, a vérzést nem tudták elállítani, az anya elhunyt. Ebben az ügyben a szakértői vélemény azt tartalmazza: szakmai szabályszegés a szülő nő ellátása során nem történt. Így a családtagok magyarázatot sem kaptak arra, hogy az anya a szülést követően miért halálozott el.

Egy alföldi kórházban 2009 októberében vesztettek el egy anyát; a szakértői véleményben több lehetőséget említettek meg a halál okaként, de a lehetőségeket sorra elvetették, végül úgy nyilatkoztak, nem tudják, mi vezetett az asszony halálához…

Egy Duna menti kórházban a terhes nőt, aki rosszul volt, a kórházban nem vizsgálták meg 3,5 órán át, csak várakoztatták. Végül megcsászározták, de ezután meghalt. Az orvos szakértői vizsgálat megállapította, hogy nem végezték el a rosszullét okának tisztázására a vizsgálatokat, amelyeket a szakmai szabályok előírnak, de ez a szakvélemény is úgy fogalmazott, hogy ha azokat idejében elvégzik, nagyobb esélye lett volna a szülő nőnek az életben maradásra. Hogy ezekre mit lehet mondani? Hát azt: vannak furcsán hangzó szakvélemények.

Geréb Ágnes tárgyalásán az ügyész kiemelte a vád ismertetésekor, hogy négy ügyből háromban (2003, 2006, 2009) érintett a szülész-nőgyógyász. Ezek otthon levezetett szülések voltak, és ezek publicitást kaptak, ezektől hangos az ország. Ellentétben az ügyvéd tucatnyi esetével, melyek intézményekben történtek, azokban a kórházakban, amelyekbe szabályozás híján minden nő bekényszerül.