Nil nocere!

Az otthonszülésről kérdeztük dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzort, a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium tagját.

- A szülészet nagy kockázatú szakma, mert mindig jöhetnek váratlan események. Szakmai szempontból Ön mennyire tartja kockázatos vállalkozás hazánkban az otthonszülés?

- A világ számos országában a várandósok három lehetőség közül választhatják ki, hogy hol kívánnak szülni: kórházban, az úgynevezett születésházban és otthon. Az otthonszülés gyakorisága országonként változó. Amerikában a szülő nők 0.5%-a, az Egyesült Királyságban 2%-a, Hollandiában 30%-a választja ezt a módot. Azokban az országokban, ahol lehetőség van otthonszülésre, nagyon szigorú kritériumok alapján választják ki azokat az alanyokat, akik erre a gyakorlatra egészségüket tekintve alkalmasak. Személyi, tárgyi feltételek, szükség esetén kórházba szállítás rendszere és annak feltételei. A feltételrendszer szigorúságát jelzi, hogy például Hollandiában, ahol a leggyakoribb az otthonszülés, a tengerparthoz közeli körzetben az egyik otthonszülést végző csoport nyáron nem vállal segédkezést, mert a nyári turistaforgalom miatt a kórház elérhetősége sürgős esetben több mint tizenöt (!) perc.

Jelenleg Magyarországon azért kockázatosabb az otthonszülés, mert nincs szabályozva és nem a nemzetközileg elfogadott szakmai kritériumok alapján történik meg a várandósok kiválasztása. Például ikerszülés, előzetes császármetszés utáni hüvelyi szülés is történt már otthonszülés során. Ezek az esetek a nemzetközi gyakorlatban például kizáró tényezők, mert növelik az anyai és a magzati kockázatot. Ezen kívül az otthonszülés Magyarországon jogilag sem engedélyezett. Ezért az anya és a magzat – otthonszülés esetén – nagyobb veszélyben van Magyarországon, mint azokban az országokban, ahol az otthonszülés szabályozott keretek között történik.

- Dr. Geréb Ágnes ellen a tárgyaláson orvos szakmai érvek hangzottak el, és azt rótták fel, hogy nem voltak megfelelőek az általa végrehajtott orvosi intézkedések, műfogások. A tárgyaláson a védelem részéről azonban felolvastak egy szakvéleményt, melyben Marsden Wagner professzor a WHO-tól azt nyilatkozza, hogy a magyar orvosi szakma elfogult, és a nőgyógyász szakmai vélemények tele vannak hibával és hamis állításokkal…Mi az Ön véleménye a kérdésről?

- Dr. Geréb Ágnes bíróságra került eseteit pontosan nem tanulmányoztam, ideértve a tárgyaláson elhangzott szakértői véleményeket sem. Marsden Wagner professzort személyesen nem, de a munkásságát jól ismerem. Ő a természetes- és otthonszülés jól ismert támogatója, így véleménye gyakran elfogult. Az adott esettel kapcsolatos véleményekből nem tudom értelmezni, hogy a „magyar orvosi szakma elfogult” és a „nőgyógyászati szakmai vélemények tele vannak hibával”. Hangsúlyozni kell, hogy a Szülészeti Szakmai Kollégium évekkel ezelőtt már kidolgozta az otthonszülés szabályait. Való igaz, hogy nem támogatja az otthonszülést. De nem javasolják az otthonszülést például az amerikai, és az ausztrál szülészeti szakmai kollégiumok sem!

- A Geréb Ágnes-ügyben jól látható, hogy egy problémahalmazzal van dolgunk. Ön szerint miért ver föl ekkora port ez az ügy?

- Az otthonszülésről világszerte – ott is ahol engedélyezett – szikrázó viták zajlanak napjainkban is. És ezek a viták, mindig a média figyelmének központjában állnak, így van ez hazánkban is. Az otthonszüléssel kapcsolatos problémakör való igaz, komplex. Az otthonszüléssel, valamint az otthonszülés és a kórházi szülések eredményeinek összehasonlításával kapcsolatban megjelent tudományos közleményeket szakmailag nehéz pontosan értékelni, ugyanis az adatok nem megbízhatóak. Az otthonszülést támogatók mindig az otthonszülés biztonsága melletti érveket hozzák fel, míg az ellenzők (gyakran a különböző szülészeti szakmai szervezetek), az otthonszülés veszélyét hangsúlyozzák. Az otthonszüléssel foglalkozó minden tanulmányban súlyos módszertani hiányosságok fedezhetők fel, nagyrészt a téma természetének köszönhetően. Egy nemrégiben elkészült Cochrane tanulmány megállapítása szerint mindössze egy randomizált, kontrollált vizsgálat van, amelyből következtetések vonhatók le. A tanulmány megállapítása szerint „nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy „alacsony kockázatú terhesek esetében az otthoni vagy kórházi szülés előnyösebb lenne a másiknál”.

- Bár a nők zöme a szülésnél mindennél előbbre tartja a biztonságot, és kórházban kíván szülni, Magyarországon egy bizonyos körben jelentős igény mutatkozik az otthonszülésre. Véleménye szerint szükség lenne-e – az otthonszülést választókra való tekintettel – az ezzel kapcsolatos új szabályozásra?

- Mindenképpen szükség van az otthonszülés magyarországi szabályozására, felhasználva a külföldi tapasztalatokat. A nemzetközi gyakorlatban bevált kritériumok egyértelműek abban a vonatkozásban, hogy kik szülhetnek otthon és milyen feltételek között. Egyszerűen fogalmazva – ebben egységes a nemzetközi álláspont – azok a várandósok szülhetnek otthon, akiknek a terhessége szövődménymentes. Nem áll fenn szülészeti szövődmény, és egyéb nem szülészeti betegség – pl. diabetes, magas vérnyomás, továbbá a 37. és 41. hét között vannak, és a magzat fejvégű hosszfekvésben helyezkedik el. Amennyiben a szülés nem halad megfelelően, vagy akut (sürgős) esemény lép fel, szükséges a terhest, vagy vajúdót kórházba szállítani. A kórház elérhetőségének nemzetközi standardja 15 perc. Ennek feltétele, hogy az egész otthonszülési rendszer be legyen ágyazva a magyar egészségügyi struktúrába, úgy mint megfelelő háttérkórházak, mentőszolgálat. De jól működő otthonszülési struktúra esetén is egy dolgot lényeges hangsúlyozni. Ha a megfelelően kiválasztott várandósoknál (az alacsony rizikójú csoport) az otthonszülés során sürgős állapot alakul ki, például köldökzsinór-előesés, súlyos szülés utáni vérzés, vállelakadás, úgy a kórházban nagyobb az esély a szövődmény ellátására, mint az otthoni környezetben!

Természetesen minden várandósnak meg kell adni a döntés lehetőségét. Amennyiben az otthonszülést választó várandós anyát erről felvilágosították és ő ezt a fokozott veszélyt elfogadta, meg kell adni azt a lehetőséget, hogy otthon szülhessenek. Természetesen írásbeli beleegyező nyilatkozat megtétele után. A kérdés az, hogy a huszonegyedik században ennek a ritkán előforduló fokozottabb rizikónak a vállalása a várandósok számára helyes döntés-e?!

- A Geréb Ágnes ügyből eredően levonhatók-e tanulságok a szülészeti szakma számára?

- Tévhitekkel ellentétben a szülészeti szakmai testületek – annak ellenére, hogy nem támogatják, nem javasolják az otthonszülést – már többször kidolgozták az otthonszülés szakmai feltételeit. A szabályozás hiánya nem a Szülészeti Szakmai Kollégium mulasztása. A szülészeti szakma számára az otthonszülés körüli vita azt jelenti, hogy tovább kell folytatni azt a folyamatot, amely évtizedekkel ezelőtt elindult. Ennek lényege a szülés humanizálása. Hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a kórházi környezet megnyugtató, otthonszerű és ne kórház jellegű legyen.

Támogatni kell a nők választási lehetőségeit, például a különböző szülési helyzetek választásának lehetőségét a vajúdás alatt, beavatkozások számának csökkentését. Véleményem szerint Magyarországon is biztosítani kell, hogy létrejöjjenek a kórházon belül, vagy a kórházhoz közel kialakított úgynevezett. születésházak, ahol a szövődménymentes szüléseket a szülésznők vezethessék le, természetesen szövődmény esetén a szülészorvosnak elérhetőnek kell lennie. Amennyiben pedig az otthonszülés hivatalosan is lehetővé válik Magyarországon, nagyon lényeges, hogy az otthonszülésnél segédkezők és a kórházban dolgozók között szoros szakmai és emberi kapcsolat alakuljon ki.

A vezető elvet azonban ne felejtsük el:„Nil nocere”!

Nagy Zsuzsanna