Gátmetszés pro és kontra

Felesleges rutin vagy szükséges rossz?

"Húsz éves lány vagyok. Pár év múlva szeretnénk gyereket a párommal. Sok szülõ nõtõl hallottam már, hogy szülés után (a gátseb miatt) nehezen, vagy egyáltalán nem tud ülni, járni. Ezért, ha csak lehetséges, szeretném elkerülni a gátmetszést. Kérdésem, hogy elsõ szülésnél hogyan lehetséges ez?" (V. Ágnes, Gárdony)

Pro

Dr. Török Miklós szülész-nõgyógyász, egyetemi adjunktus válasza:

A gátmetszés alkalmazásának elterjedése elõtt írott szülészeti tankönyvek oldalakon keresztül részletezik azokat a magzati és anyai sérüléseket, amelyekkel jómagam 25 éves pályafutásom alatt az általánosan elterjedt gátmetszésnek köszönhetõen sosem találkoztam - egészen a legutóbbi idõkig.

Mostanában ugyanis az "új" szülészeti eljárást lelkesen hirdetõ egyik közkórházunkból negyedfokú, tehát a végbél záróizmáig terjedõ gátrepedést jelentettek. A gátmetszést éppen az ilyen típusú sérülések megelõzésére végzik!

A gátmetszéssel kívánják csökkenteni illetve megelõzni a késõbbi széklet és/vagy vizeletcsorgás elõfordulását, a hüvely belsõ sérüléseit, a méh és a hüvely süllyedését, valamint a szexuális mûködési zavarokat, amelyek az elõbbi panaszokból fakadhatnak.

Megfelelõ gátvédelem mellett (ilyenkor vágás nélkül, kézzel védi a szülésznõ a gátat, és segíti a magzat megszületését) ugyan ritkák a súlyos sérülések, a baj csak az, hogy nem lehet elõre megmondani, kinél fog a repedés bekövetkezni. Az orvosi etika pedig megkívánja, hogy a kevesebb veszéllyel járó gyakorlatot kövessük. Mindenképpen szükséges a gátmetszés olyan esetekben, amikor a kitolás során a magzati koponyára túl nagy vagy túlságosan hosszú ideig tartó nyomás nehezedne - például elsõ szüléseknél; a magzat medencevégû elhelyezkedésénél, vagy ha a magzat éretlensége miatt nem lenne képes a normális nyomásviszonyokat sem elviselni. A gátmetszés meggyorsítja a kitolási szakot, ezért olyankor is alkalmazni kell, ha a szülés elhúzódása fenyegetõ magzati oxigénhiányt okoz.

Az utóbbi húsz évben éles szakmai vita alakult ki a gátmetszés szükségességérõl. Az elvégzett vizsgálatok eredményei sokszor ellentmondásosak. 1984-ben ezer fõs mintát vizsgálva úgy találták, hogy a négy súlyos gátsérülés közül három abban a csoportban történt, ahol nem végeztek gátmetszést.

A vizelet és széklet tartási problémák okait keresve kockázati tényezõnek találták az elhúzódó kitolási szakot és a gátmetszést is - vagyis az is kockázatos, ha végzünk gátmetszést, s az is, ha nem.

Az egyik nagytekintélûy angol tudományos folyóirat idei számában egy kolléga a gátmetszést a szexuális csonkítás kategóriájába sorolja. Szerintem az igazság valahol a kettõ között van. A gátmetszés szükségességét mindig csak az adott szülés lefolyása alapján, a gátfeszülés mértékébõl kiindulva dönthetjük el. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem szülészeti klinikáján általában a szülések 25-30%-ában tartjuk feleslegesnek a gátmetszést. A helyesen elvarrt és kezelt gátmetszés tapasztalataink szerint önmagában semmilyen késõbbi panaszt nem okoz. Nyilvánvaló persze, hogy a túlzóan nagy, rossz irányú, rosszul elvarrt, nehezen gyógyuló gátmetszés rosszabb, mint egy spontán keletkezõ, de szerencsésen, szépen gyógyuló kisebb gátsérülés - s a gondolat megfordítva is igaz Az egyes orvosok, intézetek minden említett tényezõben eltérhetnek egymástól, ezért talán lehetetlen a tapasztalatokat összehasonlítani, és belõlük általános következtetéseket levonni.

Kontra

Dr. Geréb Ágnes szülész-nõgyógyász válasza

Az eddig kísért 800 otthonszülés során csupán három esetben végeztem gátmetszést, két esetben a rossz magzati szívhangok miatt, egyszer pedig azért, mert elromlott a szívhang vizsgáló, és nem akartunk kockáztatni. Utólag feleslegesnek bizonyult ez a vágás. Ilyen beavatkozást csupán a magzat kímélése érdekében végzek, ha szükséges, hogy ezzel meggyorsítsam születését. Eddig két alkalommal keletkezett olyan súlyos gátsérülés, amelyet - a körülmények miatt (jó feltárási viszonyok és segéd hiánya) - kórházban kellett ellátni.

Tapasztalataim szerint az elõször szülõknél lényegesen ritkábban reped a gát, mint többedszer szülõknél. Kisebb repedések fõként a heges területen keletkeztek olyanoknál, akiknél korábban gátmetszést végeztek. A spontán repedések zöme középre esik, csak a bõrt érinti, és szépen, jóformán hegmentesen gyógyul. A gátmetszés azonban izmok átvágását is jelenti, ezért a gyógyulási folyamat hosszú, s az eredmény sem mindig tökéletes.

Ami a gátmetszés elmulasztásával összefüggésbe hozott panaszokat illeti: késõbbi vizeletcsöpögés olyanoknál is tapasztalható, akik egyáltalán nem, vagy császármetszéssel szültek. Ez a panasz inkább hormonális okokkal, a kötõszövet lazaságával, az izmok renyheségével hozható összefüggésbe. Megfelelõ gáttornával sokat javíthatunk a helyzeten. A gátmetszés a hozzá fûzött reményekkel ellentétben inkább elõsegíti az izomzat rugalmasságának elvesztését, s ezen a mégoly tökéletes varrás sem segít számottevõen. A belsõ repedéseket is a gátmetszés elmulasztásával szokták magyarázni, az otthonszülések során inkább kisebb nyálkahártya-sérülésekre volt példa.

Sokáig tartott, amíg a klinikai rutint saját tapasztalataimmal mertem felcserélni. A hagyományos gátvédelem hatékonysága megkérdõjelezõdött számomra, mióta észrevettem, hogy ilyenkor gyakrabban keletkezik repedés, mint amikor a szülõ nõ maga végzi a gátvédelmet, vagy más, de az õ útmutatása alapján. Mert a szülõ nõ érzi legjobban, hova kell nyúlni, hol feszül a legjobban, hol van szükség az orbáncfûolajos masszázsra és/vagy a meleg vizes borogatásra. Mióta letettem arról, hogy ujjal tágítsam a gátat, illetve mióta nem a hagyományos gátvédelmet végzem, még kevesebb a repedés.

Nagyon fontos a gát kímélése érdekében, hogy a szülõ nõ érzése szerint váltogathassa testhelyzetét kitolás közben is. Aki ezt nem teheti meg, ne tiltakozzon a gátmetszés ellen, mert biztos, hogy nélküle rosszabbul jár.

Hol és hogyan lehet megtanulni a gáttornát?

A gátizmok épsége Kriston Andrea egészségtanár szerint csak úgy õrizhetõ meg, ha minden itt található izomra, különbözõ rosttípusnak megfelelõ erõ-, gyorsaság-, állóképesség-növelõ edzést végzünk napi 2X5 percben, miközben védjük az alhasi tartószalagokat. A tréning elsajátítása 2X5 órás foglalkozás keretében történik. A hétvégi intimtorna tanfolyamra az 1-256-5452-es telefonszámon lehet jelentkezni.

A Kriston Andrea-Ruzsonyi Péter szerzõpáros Intim nõi torna címû könyve a következõ címen rendelhetõ meg: 1134. Bp. Váciút 19. T: 1- 350-1652, Bibliofil Országos Könyvesbolthálózat

Kedves olvasóink! Kérjük, írják meg nekünk, milyen tapasztalatokat szereztek a gátmetszéssel, illetve az anélkül lezajló szülésüknél! Meddig tartott a gyógyulás, ha volt repedés vagy vágás, hogyan befolyásolta mindez házaséletüket, testi komfortérzésüket? A leveleket a szules@legjobborvos.com Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. email címre várjuk.

GÁTMETSZÉSSEL ÉS ANÉLKÜL

Mit mondanak azok, akik átestek rajta?

"Huszonkét évesen szültem elsõ gyermekemet. Az orvosomnak nem volt türelme kivárni, míg a szülésem a maga természetes ritmusában lazajlik. Hatalmas gátmetszést csinált, majd a hasamba könyökölve kipréselte belõlem a gyereket. Súlya 3,1 kg volt. Annyira ki voltam készülve, hogy amikor szülés után két órával zuhanyozni akartam, csaknem összerogytam a folyosón. A varratszedés rettenetesen fájt, a gyulladt sebbõl egyszerûen kitépték a varróanyagot. A szülés után hetekig fájdalmas volt az állás, ülés, fekvés egyaránt. Két-három éven keresztül érzékeny volt ez a terület. Halálosan rettegtem egy újabb szülésstõl. Kilenc évig tartott, mire rászántam magam. Másodszor otthon szültem, a saját fürdõkádamban. Vajúdás közben jót beszélgettünk, nevetgéltünk. Miután megszületett a gyerekem, felálltam, lezuhanyoztam, és bemenetm a szobába. Az orvosom ugyan talált utána egy hajszálvékony repedést, de én észre sem vettem. Sem akkor, sem késõbb nem okozott panaszokat". (Toldi Zsuzsa, Bp.)

"Elsõ gyermekem gátmetszéssel született. A vágás egyáltalán nem fájt, semmit sem éreztem belõle. A gyógyulás már körülményesebb volt, 5-6 napig nem tudtam ülni. Fél évig tartott, mire azt mondhattam, egyáltalán nem fáj már. Másodszor otthon szültem, s a hajdani vágás helyén egy picit repedtem. Egy-két öltéssel összevarrta az orvosom. Az ülés ezúttal nemjelentett problémát, s szülés után négy héttel még a házasélet sem okozott fájdalmat." (Fülöp Ildikó, Bp.)

"A gátmetszés elvarrása volt számomra az egész szülés, vajúdás alatt a legfájdalmasabb. Minden más folyamatot kontrollálni tudtam, büszke voltam rá, hogy mindvégig ura maradok a helyzetnek. A vágást magát nem éreztem, de a varrás alatt forgott velem a világ. Második gyermekem szülésérõl nagyjából ugyanezt tudom elmondani. A varratszedést mindkét esetben megúsztam, mert felszívódó varróanyaggal varrták a sebet. Másnap már rá tudtam ülni, s a heg a szexnél sohasem zavart. Az viszont bánt, hogy, noha háborítatlan szülésre készültem, mégsem úszhattam meg a vágást. Ez volt az egyetlen, ami a szüléseim élményét befelhõzte." (U. F. Budapest)

"Elsõ szülésemnél kb. másfél órával a gyerek tényleges megszületése elõtt vágtak gátat. Ekkor jó idõre leálltak a fájásaim, nem tapasztaltam, hogy ez felgyorsította volna a szülést. Utána kb. hat hétig nem tudtam ülni, s a varratszedést is beleértve rettenetes volt az egész. Egy év is eltelt, mire nem éreztem zavarónak a heges részt. Másodszor olyan orvosnál szültem, akiben megbíztam, s õ is vágott, kb. egy cm-t. Délután már ülni tudtam, a felszívódó varratok kényelmesebbnek bizonyultak. Tíz hónapig tartott, míg a terület fokozott érzékenysége elmúlt. Ennek már hat éve, de az idõjárásváltozást a mai napig is megbízhatóan jelzi: ilyenkor mindig fáj egy kicsit." (Szirmay Ági, Budapest)

Kislányomat saját otthonunkban hoztam világra (tervezett otthonszülés volt) gátmetszés nélkül. Még a várandósság alatt az orvos, akihez jártam elmondta, hogy teljesen lehetetlen első szülésnél a gátmetszést elhagyni, egyik kórházi szülésznő pedig azzal "vígasztalt", hogy úgyis császározni fognak, mert sportoló vagyok, ráadásul lovas, kizárt, hogy tágulni tudjak. Mindezekel szemben gátvédelemmel szültem 3,8kg-os, 55cm-es babámat. Nincsenek rajtam csúnya hegek, nincs vizelettartási nehézségem, szexuális problémám, fájdalmam. A védőnő, aki kijött a szülés másnapján megnézni a babát, majd' hanyatt esett, hogy lazán törökülésben szoptatok, simán felpattanok az ágyról, teszek-veszk, stb. Nem hiszem, hogy gátmetszéssel ezt meg tudtam volna csinálni. A szülés után 6 héttel lovagoltam!



http://www.legjobborvos.com/noknek