Közös felelősség vagy sarc? A társadalombiztosítás hiánya 2006-ra szinte kezelhetetlen nagyságúra nőtt. Abban az évben egyes egyedül a gyógyszerkasszából 100 milliárd forint hiányzott. Ez önmagában is hatalmas összeg, majdnem kétszer annyi, mint amennyit az egészségbiztosító a teljes háziorvosi ellátásra költ egy évben. Ennél is világosabban mutatta a rendszer összeomlásának veszélyét az a tendencia, hogy a deficit évről évre feltartóztathatatlanul nőtt. A konvergenciaprogramban többek között azt vállalta az ország, hogy ez a hiány megszűnik. Dr. Baraczka Mariann
Eltűnt húszmilliárd? Rendek Vilma, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mb. főigazgatója írt nyilvános levelet a Népszabadságban. Nem kevesebbet állít a lap február 18-i számában megjelent írásában [L(Közös felelősség vagy sarc)*http://www.nol.hu/velemeny/lap-20090218-20090218-8] dr. Baraczka Mariann, a HealthCapital vezérigazgatója (a 2007. január 20. és 2008. május 16. közötti időszakban az egészségügyi tárca szakállamtitkára), mint hogy a gyógyszergyártók által az elmúlt év folyamán befizetett "mintegy 20 milliárd forint december végére váratlanul eltűnt a gyógyszerkasszából" - kezdi levelét Rendek Vilma, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mb. főigazgatója. Mint írja, dr. Baraczka Mariann szerint a kormány felmondta azt a vállalását, "hogy a befizetett járulékoktól a gyógyszergyártók különadójáig az egészségbiztosító minden bevételét egészségügyi kiadásokra fordítja. Ha van többlet vagy megtakarítás, akkor azt is." Azonban Rendek Vilma szerint mást mutatnak a tények. Az OEP honlapja pontosan tartalmazza az Egészségbiztosítási Alap 2008. évi bevételi és kiadási adatait: 1445 milliárd forint bevétellel szemben 1445 milliárd forint kiadás szerepel. Tehát nem valósak vezérigazgató asszony állításai, mivel a két összeg megegyezik, így a különbözetből nehezen lehet 20 milliárd forintot felhasználni - a cikkben említett -"csatornára, agrártámogatásra, esetleg az általános hiány csökkentésére". Akkor vajon hová tűnt 20 milliárd forint a gyógyszerkasszából? A költségvetés adatai azt mutatják, hogy a gyógyszerek támogatására a 2008. évre tervezett források elégségesnek bizonyultak, a felhasználás hatékonysága pedig jelentősen javult az év során. A gyógyszerkasszában az eredetileg tervezett éves előirányzathoz képest megtakarítás keletkezett, így összességében a 2008. évre jóváhagyott gyógyító-megelőző ellátási előirányzatot a kormány 22,1 milliárd forinttal emelte meg. A gyógyító kassza saját 4,1 milliárd forintos maradványának kifizetésével együtt a havi finanszírozáson felül 26,2 milliárd forint többlet folyósítása történt meg. Az E-Alap más kasszáiban jelentkező megtakarításból pedig a központi költségvetés részére kerültek megtérítésre azok a kiadások, melyeket az egészségügyi szolgáltatók különböző jogcímeken (az 5 százalékos bérfejlesztés, a 13. havi illetmény 2 heti részének fedezete, stb.) közvetlenül kaptak a központi költségvetéstől. A központi költségvetés előlegként 24,5 milliárd forintot utalt át közvetlenül az egészségügyi szolgáltatóknak, melyből az év végén az E-Alap 24,1 milliárd forintot visszatérített a központi költségvetésnek. Tehát ez a forrás is az egészségügyi ágazatban került felhasználásra, mint látható, jellemzően az egészségügyben dolgozók jövedelmére. Ez az eljárás 2007. december 6-án került bevezetésre, melyre a volt szakállamtitkár asszonynak is emlékeznie illene, hisz ő is részt vett a 2007. évi költségvetési törvényt módosító jogszabály kimunkálásában. Igaztalanok azok a vádak, melyekkel a volt szakállamtitkár asszony illeti az egészségügyi kormányzatot. A fentebb részletezett tények alapján elmondható, hogy a kormányzat nem saját magára, hanem ígéretéhez híven valóban az egészségügyi ellátó rendszerre fordította az Alap költségvetési többletét. Forrás: Népszabadság
A gyógyszerkassza hiányának megszüntetése több, egymással szorosan összekapcsolódó elemből állt. Az ideológiai rendezőelv az volt, hogy a deficit eltüntetésének és a fenntartható működés kialakításának terheit szét kell osztani a gyógyszerpiac legfontosabb szereplői között. Fájdalmas áldozatot kellett hozniuk egyrészt a betegeknek, másrészt a gyógyszergyártóknak, a nagykereskedőknek és a patikáknak - az új szabályokhoz pedig a gyógyszert felíró orvosoknak is alkalmazkodniuk kellett. A betegek az egyensúly megteremtéséből azáltal vették ki a részüket, hogy 2007 januárjában az egészségügyi miniszter egyszeri intézkedéssel jelentősen csökkentette a gyógyszertámogatások mértékét, ezért a térítési díjak a gyógyszertárakban mintegy 50 százalékkal nőttek. (A betegek végül jól jártak az új szabályozással, mert a gyógyszerárak másfél éve tartó csökkenése miatt ma már sok esetben kedvezőbb áron jutnak gyógyszerekhez, mint 2007 januárja előtt.) Megszűnt a 100 százalékos támogatási forma is, azaz egyes gyógyszerek ingyenessége - attól kezdve minden gyógyszerért fizetni kell valamekkora összeget. A betegeket érintette a vizitdíj is, mert csökkentette az ellátórendszer igénybevételét, ebből következően pedig a gyógyszerfogyasztást is. Az orvosok esetében szigorodtak a gyógyszerfelírási szabályok. Kötelezővé tették, hogy - a megadott összehasonlító szoftverek segítségével - az olcsóbb gyógyszert ajánlják. Mindazonáltal a gyógyszerkassza rendbetételéért a gyógyszergyártóknak kellett megtenniük a legnagyobb erőfeszítéseket. Az új gyógyszertörvény érezhető árversenyt idézett elő, az azóta is tartó gyógyszerárcsökkenés, valamint a jelentős forgalomcsökkenés természetesen csökkentette a gyártók bevételét. Ezenfelül a gyártóknak és a forgalmazóknak évente összesen évente közel 20 milliárd forintos különadót (rabatt) kell fizetniük a forgalmuk után, amire a tb - mint nagybani vásárló - tart igényt. És végül ott van a kassza egyensúlyának végső biztosítéka: az úgynevezett sávos befizetési kötelezettség, ami azt jelenti, hogy a tervezett gyógyszerkiadások túllépése esetén a gyártóknak fokozatosan át kell vállalniuk a túllépés összegének kifizetését. Ezek az eszközök tehát egyszerre növelték az egészségbiztosító bevételeit és csökkentették a kiadásait, valamint zárták le felülről a kasszát. És mit vállalt a kormányzat? Mert úgy igazságos, ha a kormányzat is módosít korábbi rossz működésén, miután minden más szereplőre rákényszeríti a változást. Nos, a kormány azt vállalta, hogy a befizetett járulékoktól a gyógyszergyártók különadójáig az egészségbiztosító minden bevételét egészségügyi kiadásokra fordítja. Ha van többlet vagy megtakarítás, akkor azt is. Ehhez képest azt látjuk, hogy az egészségbiztosító 2008-as bevételeinek egy részét a kormány nem az egészségügyre költi. Az államkincstár és az OEP honlapján elérhető adatok összehasonlításából kiderül például az, hogy az év folyamán a gyógyszergyártókra kivetett speciális különadóból több bevétel származott, mint amennyit a biztosító végül gyógyszerre költött. És ami talán még a gyártók figyelmét is elkerülte: ez a mintegy 20 milliárd forint december végére váratlanul eltűnt a gyógyszerkasszából. És mint az a számokból világosan látszik, az összeget nem az egészségügy egyéb kiadásaira csoportosították át. Az minden bizonnyal befolyt - az ígéretekkel ellentétben - a központi költségvetésbe. Talán csatorna lett belőle valahol vagy agrártámogatás, esetleg az általános hiányt csökkentő tétel. Bármi is, felmondta azt az elvet, hogy az egészségügy szereplői az egészségügy érdekében hozzák meg a reform jegyében elvárt áldozatokat. Ez az elvont összeg nagyjából annyi, mint a kórházi adóságok harmada, felhasználásával meg lehetett volna duplázni az E-Alap egyéb megtakarításaiból származó, az Egészségügyi Minisztérium által az év végén szétosztott pénzeket. A gyógyszergyártók befizetéseinek "átcsoportosítása" logikáját tekintve nem különbözik attól, mint amikor egy alapítvány a valamely nemes célra kért egyszázaléknyi szja-t végül is másra költi el. Nem ellopja, csak többet költ például saját maga fenntartására vagy olyan ügyekre, amelyek önmagában akár helyesek is lehetnek, csak éppen nem arra kapták a támogatást. Amikor a parlament tavaly télen elfogadta azt a szabályt, amely a későbbiekben lehetővé teheti a gyártók különadójának némi mérséklését hazai kutatás-fejlesztési beruházások esetén, valószínűleg a következő megfontolásból indult ki: habár az uralkodó közgondolkodás bizonyára soha nem fog tiltakozni a gyógyszeripar jövedelmeinek csökkenése miatt, azt tudni kell, hogy a gyógyszergyártók fejlesztéseinek elmaradása a végső felhasználókat, a betegeket sújtja.